2009. december 22., kedd

Lavina jeladó (pieps) használata


Itt a tél, itt a hó... Elő lehet venni a jégcsákányokat, hágóvasakat, sítúraléceket, hótalpakat és irány a magashegység. Persze előtte nem árt feltérképezni a terepet interneten keresztül, hogy ne feleslegesen utazzunk több száz kilométert.
Mindenképpen nézd meg az időjárás előrejelzéseket az adott területre és ami nagyon fontos: tájékozódj, milyenek a lavinaviszonyok a környéken !

Lavinajelentéseket találsz pl. ezeken az oldalakon:
Fontos, hogy 3-as vagy annál erősebb lavina előrejelzésnél a térségben már spontán lavinák is ki tudnak alakulni ! 3-as lavina előrejelzés esetén megfontolandó, hogy elindulsz-e, 4-5 esetén öngyilkosság kategória a dolog.
Az is nagyon fontos, hogy a lavinaveszély milyen trend szerint változott. Pl. sokáig 3-as előrejelzés egyszer csak 2-re vált, még nem jelenti azt, hogy ebben a pillanatban a térség egyes részein nem fordulhat elő spontán lavina. Fontos tudni, hogy ezek a számok nagy általánosságot mutatnak, de ettől még előfordulhatnak kellemetlen meglepetések !

Ha viszont jó az idő, akkor miért ne lehetne túrázni ? Azért a legrosszabbra mindig készülj fel és vigyél magaddal megfelelő felszerelést! Az alap bivakfelszerelésen túl legyen nálad lavina jeladó (pieps), hólapát (lehetőleg fém feje legyen) és lavinaszonda !

És persze nem árt tisztában lenni ezek használatával sem. Még a túra előtt tartsatok otthon szárazedzést. Ha tanultátok a lavina jeladó használatát, akkor sem árt szezon elején feleleveníteni a tudást. Ehhez nem kell más csak egy placc, ahol el lehet dugdosni egymás elől a készülékeket és mehet a keresés.

Azok számára, akik nem akarnak téli magashegyi tanfolyamot végezni, mert már mindent tudnak a hegyekről, kivéve a lavina jeladó használatát, leírom eme nagyszerű találmány használatát címszavakban, ill. a teendő listát ha bekövetkezne egy lavinabaleset:
  1. Először is érzékelitek, hogy valaki eltűnt. Konkrét jelei lesznek... elvitte a lavina, beleesett egy gödörbe (törpefenyves részeken előforulhat), stb.

  2. Keressetek elejtett eszközöket, ruhákat. A megtalálás helyétől felfelé ill. lefelé kezdjétek el azonnal a keresést. Jó eséllyel errefelé lesz a barátotok is ! Ha nem a barátotok, akkor is keressétek meg, hátha valakinek hiányozna !

  3. Mindenki kapcsolja a lavina jeladót kereső üzemmódba (recieve, search, seek) ! Ha várható újabb lavina és a létszám megengedi, akkor egy figyelő embert állítsatok biztonságos helyre, aki figyeli, nem jön-e újabb adag hó odafentről. Dugjatok egy sípot a szájába, hogy tudjon fütyülni baj esetén ! :-) (+ újabb felszerelési tárgy: síp)

  4. Állítsátok a vevőt (figyelem, most már vevőt fogok emlegetni, hiszen recieve üzemmódban vagyunk) a legnagyobb mérőtávolságra ! A lavinanyom szélességében szlalomban haladjatok lefelé ! Kb. 30m legyen egy-egy szakasz hossza. (a legtöbb pieps kb. 40m-es hatósugárral rendelkezik)


  5. Tartsd a vevőt alacsonyan és párhuzamosan a talajjal, míg egy jelet be nem fogsz ! Nagyon fontos, hogy senkinek ne legyen a készüléke adó módban, hiszen nem a felszínen mozgó emberek jeleire vagyunk kíváncsiak, hanem szerencsétlen eltűntére!

  6. Ha befogtatok egy jelet, egy helyben állva forogjatok körbe a pieps-szel, míg a jel a legerősebb nem lesz és állítsátok a mérőtávolságot a lehető legkisebbre, ahol a jel még éppen érzékelhető. .

  7. Mindig mozogj a legerősebb jel irányába és figyelj, hogy amikor Te kanyarodsz, a készüléked mindig ugyanabba az irányba nézzen ! Menet közben mindig állítsd a mérőtávolságot a lehető legkisebbre és mozogj a jel erősödésének irányába mindaddig, míg eléred a tényleges legkisebb méréshatárt !

  8. Előkerülhet a lavinaszonda és óvatosan szúrd le ott ahol a legkisebb méréshatárnál a legerősebb jelet vetted ! Érdemes itt már a talaj közelében keresgélni.

  9. Keresgélj a lavinaszonda segítségével mindaddig, míg elő nem kerül az áldozat !

  10. Amint megtaláltátok, próbáljátok először a fejét kiásni, hogy minél hamarabb levegőhöz jusson. Óvatosan ássatok, nehogy a nagy igyekezet következtében még több kárt tegyetek benne !

  11. Amint megvan, kapcsoljátok át a jeladóját vevő üzemmódba, hogy a többi áldozatot hatékonyabban tudjátok keresgélni. Ha lehetséges, egy ember maradjon vele, próbáljátok felmelegíteni és ellátni az esetleges sérüléseit. Ja, és még egy fontos dolog... menjetek a lavinaveszélyes terepről minél hamarabb !
Figyelem ! Normál esetben kb. 15 percetek van arra, hogy még élő embert ássatok elő a hó alól. 15 perc után elfogy a levegő, ill. erősen kihűl az ember a hó fogságában. Nagyon jó alternatív megoldások léteznek a piacon, hogy ezt a 15 percet kitoljátok valamennyivel. Ilyen pl. a Black Diamond Avalung-ja, ami segíti a lélegzést a hó alatt és akár 45 percig is lent tudsz maradni. Persze a kihűlés veszélye ilyenkor is fennáll, tehát sokat tökölni nincs idő.

Néhány eszköz, amit javaslok megnézni... igaz ez nem európai cég honlapja, viszont nagyon jól összeszedték, hogy mik kellhetnek a téli túrákhoz.
Néhány fontos gyártó, akiknek van spéci lavinás felszerelése:



Egy videó arról, milyen pocsék dolog lehet eltemetve lenni és milyen megható, amikor barátaink megtalálnak.

Avalanche Skier POV Helmet Cam Burial & Rescue in Haines, Alaska from Chappy on Vimeo.



És végül, de nem utolsósorban nézd meg ezt a videót, hátha egy kicsit hozzásegít memorizálni, hogy hogyan keress eltemetett embert a hóban! Azért azt vedd figyelembe, hogy a videón látható Ortovox S1 lavina kereső - jeladó a piac egyik csúcsmodellje ! Kicsit többet tud, mint egy olcsó egy antennás készülék.
Mégegyszer hangsúlyozom, gyakorold otthon is a keresést, mert bajban, stresszhatás alatt már nincs helye a találgatásnak, kísérletezésnek! Ott villámgyorsan kell a keresést végrehajtani, ha nem akarjuk a túránkat komolyabb bajjal befejezni !


2009. december 17., csütörtök

Hegyi veszélyek

Hegyi túrák során meglehetősen komplex körültekintéssel kell utunkat megválasztani, hiszen rengeteg veszélyforrás leselkedik az ott tartózkodókra. A veszélyek lehetnek a külső körülményekből adódóak, ún. objektív veszélyforrások, ill. lehetnek a csapat vagy az egyén tulajdonságaiból fakadóak, ún. szubjektív veszélyforrások.
Mindkét típus nagyon fontos, hiszen a túránk sikeressége vagy éppen az életünk múlhat rajtuk. Megfelelő felkészültséggel és körültekintéssel ezen veszélyforrások kikerülhetőek, áthidalhatóak.

Objektív veszélyforrások

Az objektív veszélyforrások a környezetünk által generált potenciális veszélyek forrásai. Legfontosabb ilyen tényező az időjárás, amely rendkívül összetett veszélyforrást jelenthet, hiszen probléma lehet a köd, az eső, a hó, a napsütés, a hideg, a meleg, a szél, a villámok, stb.
Minden időjárási körülménynek megvan a veszélyes oldala, hiszen egy gyönyörű, napsütötte havas hegyoldal például ideális lavinaterep lehet, mert a megolvadt hó, megcsúszhat.
Objektív veszélyforrások közé soroljuk a lavinákat, a kőhullást, a jéghullást, mert ezek a mászó tevékenységétől függetlenül is előfordulhatnak.

Szubjektív veszélyforrások

A veszélyforrások ezen csoportja a mászótól függő veszélyforrásokat foglalja magában.
Potenciális veszélyt jelenthet, ha a csapat nem megfelelően készül fel a túrára, akár fizikálisan, akár technikailag, akár mentálisan. Probléma lehet, ha nem megfelelő felszereléssel ill. ruházattal indulunk neki az útnak. Fontos, hogy az útvonalat körültekintően válasszuk meg, amely megfelel felszerelésünknek, tudásunknak és az időjárási körülményeknek.
Az sem mindegy milyen társa(ka)t választunk magunk mellé, hiszen egy nem kellően felkészült partner szintén veszélyt jelenthet.

Bajban

Alap bivakfelszerelés
Mielőtt útnak indulunk, készüljünk fel minimális felszereléssel baj esetére. Ezen eszközök a következőek:
- működőképes lámpa
- folyadék
- izolációs fólia és/vagy bivakzsák, elegendő meleg ruházat
Ezen eszközök segítségével van esélyünk egy éjszaka eltöltésére zordabb időben is. Hegyi körülmények között a lámpa az egyik leghasznosabb segélyhívó eszköz.

Ha a 112 működik

A nemzetközi segélyhívó szám a 112 (az Egyesült Államokban 911). Ha van mobiltelefonunk és szerencsés esetben még térerő is van a helyszínen, akkor legegyszerűbben ezen a számon kérhetünk segítséget.
Fontos, hogy híváskor tömören mondjuk el kik vagyunk, hányan vagyunk, hol vagyunk, van-e sérült, ha van, akkor mi lehet a baja. Ha tudjuk saját pozíciónk GPS koordinátáit, az nagyban meg tudja gyorsítani a keresés folyamatát.

Ha a 112 nem működik


Magashegységben gyakran előfordul, hogy nincs térerő, így a mobiltelefonon segélykérés lehetősége kizárt. Ilyenkor ún. alpesi vészjeleket kell leadnunk és ha szerencsénk van, akkor erre valaki reagál és segít.
Az alpesi vészjelzés 1 percen keresztül 10 másodpercenként 1 rövid jelzés, ami lehet hang (pl. síp) vagy fényjelzés.
Ha valaki ezt észreveszi és olyan helyzetben van, hogy tud segíteni, akkor válaszjelet fog küldeni, ami egy percen keresztül 20 másodpercenként leadott 1 rövid jelzés, ami szintén hang- vagy fényjelzés lehet.

Figyelem ! Ha mi vagyunk olyan körülmények között, hogy alpesi vészjelzést észlelünk, csak abban az esetben válaszoljunk rá, ha tényleg tudunk segítséget nyújtani. Ne akarjunk hamis illúziót kelteni a szerencsétlenül jártakban !

Még egy fontos dolog... a menedékházakban általában van ún. túranapló. Ide írjátok be kik vagytok, hányan vagytok, hova mentek, milyen útvonalon és mi a várható visszatérési időpont. Ha ez az idő elmúlik, a ház gondnoksága értesíti a hegyimentőket és megindul a keresés ! Persze túraidényen kívül, téliszállások, sátortábor igénybevételekor ez a dolog nem működik, hiszen nem lesz aki időben elolvassa a bejegyzéseteket.

2009. december 14., hétfő

Téli magashegyi túra tanfolyam a Hochschwab-on

Téli magashegyi túra tanfolyam a Hochschwab-on
A téli túra tanfolyam célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a magashegyi túrázás technikai és elméleti alapjait. A módszerek ismerete elengedhetetlen azok számára, akik önállóan vagy vezetővel téli havas túrákra, magashegyi túrákra, sítúrára, freeride sízésre- vagy snowboardozásra, hótalpas túrákra készülnek.

További részletek >>

2009. december 1., kedd

"Új lába van... varázsláb..." - új hótalpak érkeztek

Új alumínium-keretes hótalpakat szereztünk be. Téli túráinkon, hótalpas túráinkon ezentúl ezeket használhatod, illetve természetesen kölcsönözni is lehet.
A talprészen elhelyezett 17 fog segít, hogy firnes terepen is csúszkálás nélkül tudj közlekedni.
A hótalp 36-45-ös bakancsméret között állítható. Testsúlyhoz mérten két különféle méretet tudunk biztosítani (54cm x 21cm ill. 71cm x 21cm).

Mi is az a hótalp ?

A hótalp egy olyan eszköz, amely a bakancsra rögzítve megnöveli talpfelületet, így a mély hóban sem süllyed el viselője. A hótalpas túra nem igényel különösebb technikai tudást, már az első néhány lépés után rájössz a helyes mozgásra, így akkor is sikerélménnyel hótalpazhatsz, ha előtte nem volt ilyen jellegű tapasztalatod. Ha esetleg nordic walking-oztál már, vagy a sífutás területén van valamilyen tapasztalatod, akkor pedig kifejezetten gyerekjáték az egész. Egy biztos: nagyon jó móka !

A hótalp mellé elengedhetetlen kellék a síbot vagy a teleszkópos túrabot. Ezekkel az eszközökkel felvértezve hatékonyan tudsz haladni a hó felszínén olyan helyeken is, ahol hótalp nélkül szó szerint derékig süllyednél.

A hótalpak kötése nem igényel olyan speciális, merev talpú hegymászó bakancsot, mint amilyen a hágóvasakhoz vagy túrasílécekhez kell, így akár trekking bakancsban is lehet hótalpazni. A kamásli viselése viszont kötelező, hiszen azt mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a hó a bakancsba kerüljön.

2010-ben két féle hótalpas túrát rendezünk több időpontban is, ahol gyönyörű tájon ki is tudod próbálni a hótalpazást:

Heltanna Antartica expedíció

1. rész:

2.rész:

3.rész:

4.rész:

5.rész:

6.rész:

2009. november 27., péntek

Sítúra a Jotunheimen-ben

A november nem hegymászónak való hónap. Hideg van a sziklamászáshoz, sokat esik az eső, viszont hó és jég még nincs, így a műfalas edzéseken túl tulajdonképpen csak az álmodozás marad.
Néhány éve gyönyörű gyalogtúrát tettünk Norvégiában, a Jotunheimen Nemzeti Parkban. Mivel közben beleszerettem a sítúrázásba, azon elmélkedem átmeneti cyberclimber-ként, milyen jó volna ugyanazt a kört téli körülmények között, síléccel megtenni. Hmmm...
Igazából jó hülyeség, mert 40kg cuccal a hátamon nem is szívesen síelnék... :-) De azért elsőre jó ötletnek tűnt. hehehe


Tudom, hogy pocsék online marketing stratégia ellinkeltetni a saját oldalamról, de most november van, péntek délután van, ilyenkor megbocsájtható bűn, főleg, ha egy ilyen nagyszerű játékra lehet lépni... legalábbis ha már nagyon elvonási tünetei vannak az embernek: :-)



2009. november 23., hétfő

Ultrakönnyű sítúra bakancs


A La Sportiva most már "élőben" is előrukkolt az új karbon sítúra bakancsával, a Stratos-szal. Egy pár bakancs tömege alig több, mint 1kg, ami igen csak figyelemreméltó. A La Sportiva úgy harangozta be, hogy ebben a bakancsban a gyaloglás is nagyon kényelmes, ugyanakkor lesiklásnál extra merevséget produkál.
Árat sajnos még nem találtam sehol, mert egyenlőre csak az előrendelt darabokat szállítgatja az olasz gyártó. Arról még nincs hír, hogy a boltokban mikor lesz kapható.

2009. november 19., csütörtök

Hogyan kell a mesterséges mászást művelni ? :-)

A mesterséges mászás alaptechnikáiról összegyűjtöttem néhány informatív videót.
  • 2 trepni vs 4 trepni
  • Alap elölmászó technika
  • Fifi kampó használata és a legfelső pozíció a trepnin
Szintén nagyszerű téli elfoglaltság a mesterséges mászás. Ha hideg a szikla, akkor is lehet mászni, kesztyűben, csizmában, nagykabátban. Meg aztán, ha beleütközöl valami tudásodnál nehezebb szakaszba, jól jönnek a mesterséges mászó technikák. A Youtube-ot böngészve találtam néhány egész jópofa oktatóvideót a mesterséges mászás témájában.

2 trepni vs 4 trepni:


Az alap elölmászó technika:


Fifi kampó használata:

Jégmászás

Közeledik a téli mászószezon, úgyhogy következzen egy jégmászós videó made by Petzl - crew. Nekem nagyon tetszett... Kicsit Guy Ritchie-s stílusban nyomják. :-) Azt pedig külön ajánlom a figyelmedbe, ahogyan a Chop Shop (M8) utat abszolválják.


Jó szórakozást hozzá !

2009. november 9., hétfő

2009. október 25., vasárnap

Bergrettungsweg VI+ (A hegyimentők útja)

Az október 23-i ünneplést mi szokás szerint megint külföldre irányzékoztuk. Tervben volt Paklenica-tól kezdve a Val di Mello-ig minden, de végülis az időjárás közbeszólt. Így az utolsó másodpercben Dürnstein mellett döntöttünk, ahol kellemes gránit-gneisz-es kőzeten mindenféle nehézségben lehet találni mászóutakat. Már régóta terveztük, hogy megmásszuk a Bergrettungsweg-et (Hegyimentők útja), ami VI+ nehézséget kóstál az első kötélhossz első harmadában, majd kicsit lanyhul V-re és a hossz végén egy kis VI-os kiszállás várja a mászni vágyókat.

Ezután még négy ennél kicsit könnyebb, de nagyon gyönyörű kötélhosszt kell végigmászni az út végéig. Itt található a falrajz.

A Bergrettungsweg amolyan bemutató út is lehetne, mert gyakorlatilag mindenféle sziklaformációval találkozik az ember. Van áthajlás, kémény, repedés, sarokbevágás, gyönyörű reibungtábla, gerincmászás, szóval minden ami szem s szájnak ingere.

Az út biztosítottsága kiváló, néhol már-már túlzásnak éreztem a nittek számát.

A beszállás... Krems felől érkezve és dürnstein-i alagutat elhagyva kb. 500m múlva találunk egy borházat. Itt érdemes leparkolni az autót és innen jobbra felfelé nézve látjuk is a Nasenwand-ot, amin a Bergrettungsweg fut. Egy kis kaptatón kell felmenni a vasúti sínekhez, majd ezeken keresztülhaladva egy völgyben kell sétálni felfelé kb. 150m-t és hamarosan látni fogunk jobbra felfelé egy nagyon keskeny ösvényt. Ezen kell felszerpentinezni az Obere-Nasenwand tövébe, ahonnan az út kezdődik. Itt egyébként több más út is található, többnyire VI-VIII nehézségben.

A Bergrettungsweg beszállása kis vöröskereszttel a falra festve jelölve is van.

Az első kötélhossz egy mini áthajlással kezdődik, amit jó fellépéssel lehet abszolválni. :-) Ezután egy kis táblamászás következik, majd beérünk egy piaz-os sarokbevágásba. A bevágás után egy kis pocak következik, majd ezután egy szép reibungos kiszállás. A stand egy nagy kőtömb tetején van. Nagyon kényelmes és innen már egészen szép a kilátás.

A következő hosszt IV+ nehézségűre taksálja a kalauz. Egy kis táblán kell felmászni, utána egy kéményféleségen kell felmászni egy gerincre, aztán jó stand.

Innen 15m (kaller szerint 30m ?) séta füves terepen a fal folytatásához, ahonnan két kötélhossznyi tömény, fogás nélküli reibung következik. A második reibungos kötélhossz után egy kis sziklafolyosón kell végigsétálni az utolsó hossz alsó standjához, ami egy gyönyörű sarokbevágással kezdődik, úgy 15m-en keresztül, majd a végén ki kell mászni a szikla élére és végül fel egy vállszélességű gerincszakaszra. Itt igaz nem muszáj, de mi a kötélvezetés miatt standoltunk egyet. Ezután még van kb. 10m mászás és maga az út egy kőtömb tetején fejeződik be.

A kőtömb túloldalán egy rövidke fixkötél segítségével (vagy akár nélküle is) le lehet ereszkedni egy kis nyeregbe, ahol nagyszerűen el lehet pakolni a felszerelést.

Innen kb. 15m-t kell felfelé sétálni a hegygerincre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a teljes osztrák Dunakanyarra. A hegygerincen kb. 100m-t kell kitaposott ösvényen sétálni, majd innen jobbra látszik a lefelé vezető piros jelzésű turistaút, ami Dürnstein falucskájába vezet. Itt érdemes megkóstolni a helyi borokat ! :-)

Posted by Picasa

2009. október 19., hétfő

Alpesi oktatóvá válásom...

Tegnap - október 18-án - megvolt a gyakorlati vizsgánk. Az Oszolyon kellett mászogatnunk mindenféle utakat. Végig előre, 0°C körüli hőmérsékletben és gyakorlatilag megállás nélkül. Ezeket választottuk Évivel:
  • Walter V+
  • Első reggeli VI-
  • Delago V
  • Delago él VI-
  • Veszprémi alsó + Pecsételő V+
  • Sarokáthajlás VI-
  • Őszi út VI
  • Nagy reibung VI
  • Egyéves V+
  • Serpa VI
Holnap és a jövő héten még elméleti vizsgáim lesznek, ill. kell még mennünk "felügyelet mellett" oktatni egy téli és egy nyári magashegyi tanfolyamra. Ez olyasmi, mint amikor a főiskoláról jártunk tanítási gyakorlatra. :-) Csak jobb, mert hegyekben van...
Ha ez is megvan, akkor már igazi alpesi oktatók leszünk Évivel és mi magunk is tarthatunk az alapfokú sziklamászó tanfolyam mellett téli és nyári magashegyi tanfolyamot is, ill. a Magyar Hegymászó Oktatói Kollégiumban egy létrafokot lépünk ezzel felfelé.
Innen még egy hatodik lépcsőfok van, hogy 5 danos, fekete öves hegymászók legyünk, az pedig a chamonix-i hegyivezető továbbképzés. Na, ez lenne a hab a tortán és ezt is nagyon szeretném megcsinálni, ha eljött az ideje.

2009. október 16., péntek

Közeleg a vérfarkas éjszakája !

A világ legizgalmasabb éjszakai túraversenyét szervezzük 2009 november 7-én este ! :-)
Ha nem akarsz lemaradni, jelentkezz minél hamarabb !



2009. október 12., hétfő

Krea-túra egyesületi hétvége: Szádelői-völgy, Tornakápolna, Aggteleki-cseppkőbarlang

Október 9-11 között tartottuk meg a szokásos őszi sütögetős, sziklamászós hétvégénket. Az "alaptábor" természetesen Tornakápolnán volt, ami nemrégiben még Magyarország legkisebb lélekszámú települése volt. Mivel beköltöztek menet közben öten, ezért a létszám megduplázódott és így a kis falucska visszacsúszott az ezüstérmes helyre. :-)
Péntek este volt a gyülekezőnk, szombaton reggel pedig kiautóztunk a Szádelői-völgybe. Itt két kötélparti a 6 kötélhosszas, III-IV-es nehézségű, gyönyörű vonalvezetésű Sas-gerincet mászta.
Mi, a többiek :-) felsétáltunk a Cukorsüveg felett tornyosuló Oltár és Oltárik falakhoz. Itt mászogattuk a következő utakat:
Oltárik:
  • Kyvadlo VIII- (VI A0)
  • Zakázané ovocie VII-
Oltár:
  • Ovocie zelenina V-
  • Smädný Mních VI
  • San Diego VII
  • Komin 25-Ročných V+ A1... de ezt Peti kimászta szabadon. Úgy kicsit nehezebb, mint V+
Az Oltáron találtunk egy projekt utat is, bent hagyott kötéllel, amit mély tisztelettel szemlélgettünk. A kb. 50m hosszú nullafogásos, áthajlós utat kb. X-es nehézségűre saccoltuk. Az már eléggé a respekt kategóriába tartozik. A kassai mászók tudását el kell ismernünk.

Mászás után közös erővel nagyszerű bográcsvacsorát rittyentettünk.

Vasárnap összeszedtük a holmijainkat és az esőzés miatt egy kis barlangtúrára indultunk Aggtelekre. Mivel a barlang tulajdonképpen egy kifordított hegy, ezért teljesen profilba vágó tevékenység volt ez. Az MHSSZ igazolványainknak életünkben először hasznát vettük, mert a barlang pénztáránál 50% kedvezményt kaptunk rájuk. Már megérte befizetni a tagsági díjakat! :-)
Szép volt, jó volt, elkezdtük szervezni a szokásos Szilveszteri sziklamászó túránkat... Lehet, hogy Korzika lesz belőle ?

2009. szeptember 26., szombat

Mászóka az Oszolyon

Ma az alapfokúsaimmal kint jártam Oszolyon, az Óra-falon. Amíg Ők mászták az Óra utat, az Egyévest és a KGY bordát, addig én kicsit átmozgattam magamat és a lenti utakat másztam... mivel alapvetően oktatni voltam, ezért nem elölmászás volt, hanem mászógéppel önbiztosításos. Szóval ez nem olyan igazi mászás, de azért mégis jó buli.
  • Óra út, III (asszem négyszer)
  • Nagy Reibung, VI (kétszer)
  • Serpa, VI (kb. ötször)
  • Jan Becher emléktút, VII+ ... ezt elég volt egyszer és belepihentem kétszer a kunsztba. :-)
Nagyon szép volt az idő, igazi mászós... Kicsit el is fáradtam délutánra. :-)

2009. szeptember 25., péntek

Mászótermi edzések

Sikerült megegyeznünk a Mászóbirodalommal, így egyesületünk tagjai kedvezményesen vehetik igénybe a terem szolgáltatásait. Hétfőnként és csütörtökönként 18:00 -tól klubesteket tartunk, így tudunk készülni a jövő évi mászószezonra.

2009. szeptember 16., szerda

És... Ortler fotók is vannak, Hölgyeim és Uraim !

Norbi és Peti szeptemberben sikeres túrát teljesítettek az Ortler-re. Hűvösnek hűvös volt az idő, de szép tiszta és így gyönyörű fotókat tudtak készíteni menet közben. Az Ortler még mindig nem a kezdők hegye. A normálút kissé le volt jegesedve, így elég izgalmassá téve a körülményeket.
Az Ortler gleccser pedig megmutatta mennyi hasadékot is rejteget.

Norbi fotózásilag ismét remekelt, az alkotásait itt láthatod !

Grossglockner fotók


Végre elkészültek Norbi fotói is. Sokáig áztak a digitális előhívó oldatban és fixírben, de meg is lett az eredménye. Hamar munka ritkán lassú, így érdemes volt várnunk, mert a műalkotások tényleg megérnek egy misét !

Lássuk, mi is, mit látott Norbi fényképezőgépe július elején a Grossglockner-en !

Fotók itt...

2009. szeptember 4., péntek

Sikeres vizsga

Zuhogó esőben telt az alapfokú vizsga. Az Oszoly falait koptatták a hallgatóink és a szokásos utakban, a Veszprémi alsóban, a Nagykéményben és a Kisátlépőben vizsgáztak. Sikeresen. :-)

2009. augusztus 24., hétfő

Krea-túra Alapfokú sziklamászó tanfolyam

Siegenfelderplatte
Bejártuk a Wienerwald minden zegét-zugát, oly' mászóhelyeket keresvén, ahol ki tudtuk élni mászós hajlamainkat. :-)

Boulin-csomó, bekötözködés kötélvégbeMegvolt a bentlakásos alapfokú sziklamászó tanfolyamunk. Hátradőlhetünk a székünkben, mert mindenkit jól felkészítettünk... :-) Jövő héten pedig vizsga lesz, ha esik, ha fúj és már csak a hallgatókon múlik, mit produkálnak. A házi vizsgát jól teljesítették.

Másztunk Bajóton, Oszolyon, és persze kint Ausztriában töltöttük az idő nagy részét. Voltunk Mödlingben, a Roter Ofen-en, Siegenfelderplatte-n, a Hohe Wand-on, Dürnstein-ben, Peilstein-en és megannyi "stein" végződésű helyen... :-) Másztunk több kötélhosszas utakat, és egy rakat egy kötélhosszast is. Építettünk mindenféle standot... nittből, ékből, friend-ből, tricam-ből, főkötélből, hevederből, kötélgyűrűből, sziklára, fára, kismacskára...

Kitaláltuk azt is, hogyan lehet izomből betekert csavaros karabinert kinyitni.

És néhány fotó Mancsi jóvoltából... Klikk ide
Itt pedig Gyuszi fotói... Klikk ide


2009. augusztus 11., kedd

2009. július 31., péntek

Dolomitok via ferrata túra ... megcsináltuk. :-)

A múlt hétvége és a hétfő-keddünk a Dolomitokban telt. Az égiektől gyönyörű szép időjárást kaptunk, így 18 fős csapatunkkal tökéletes túrákat tudtunk tenni a Cortina d'Ampezzo körüli hegyekbeA Monte Paterno csúcsánn. Szombaton reggel 7 körül érkeztünk a kempingünkbe, majd sátrat állítottunk, ettünk, ittunk, felszerelést osztogattunk és úgy alvás nélkül nekivágtunk a Punta Fiames-re futó Michielli-Strobel via ferrata-nak. Az elején talán meglepő volt a társaságnak, hogy nem sokat vacakoltunk, de a táj szépsége és a via ferrata izgalmai hamar feledtették az olyan kispolgári dolgokat, mint az alvás bepótlása. :-)

Vasárnap a Tre Cime-hez, azaz Drei Zinnen-hez látogattunk. Ezt light-os napnak tűztük ki, a hétfői megpróbáltatások előtt. Azért nem unatkoztak a fiatalok, hiszen felkapaszkodtunk a Torre di Toblin tetejére, ahova egy kicsit combosabb via ferrata visz, majd az Innerkofler-Forcelle via ferrata-n keresztül megnéztük a Monte Paterno csúcsáról is a kilátást. Azt hiszem, minden résztvevő egyetért Tofana di Rozes, Lipella via ferrataabban, hogy megérte felmenni. Látszott a Grossvenediger, a Grossglockner. Gyönyörű súrolófényben láthattuk a Tre Cime-t és az előzőleg kimászott Toblin tornyot.

Hétfőn a Tofana di Rozes-re vezető Lipella via ferrata volt a soros. Szintén nagy sikert aratott a társaságunk körében. És persze az időjárás itt is tökéletes volt, így a kilátás 3225m-ről mindenkit lenyűgözött.
A lányok közül néhányan egy könnyebb, de szintén gyönyörű túrát választottak a Cristallo csoportba. Végigbattyogtak az Ivano Dibona via ferrata-n, megnézték, melyik függőhídon hősködött anno Sylvester Stallone, az ominózus Cliffhanger avagy Függő Játszma című filmben és persze rengeteget fotóztak.

Kedden a Cinque Torri-hoz autókáztunk fel és a Torre Grande nyugati felén másztunkGyuszika mászik a Torre Grande-n valamit... sziklát. Találtunk néhány középhaladó utacskát, felsőbiztosítással lehetett kipróbálni, milyen a sziklán mozogni, ha nincs drótkötél. Eleinte nem hitték a fiatalok, hogy fel bírnak mászni, aztán óriási pedagógiai érzékünket latba vetve sikerült meggyőzni őket, hogy azért mert egy út kicsit áthajlik, még fel tudnak mászni rajta... és lám, sikerült. :-)

Kedd este még mulattunk egyet az "ottmaradtakkal", kifeszítettünk egy slackline-t is és azon szórakoztunk. Illetve elpusztítottunk tetemes mennyiségű olasz sajtot.

Nagyon jó túra volt és több terabájtnyi fotó készült, amelyek közül itt láthatsz néhányat:

2009. július 20., hétfő

Dolomitok via ferrata túra...


Hamarosan indul a Dolomitok via ferrata túránk. Már mi magunk is nagyon várjuk, hiszen a Dolomitok egyike a legszebb és legegyedibb hegységeknek. A képen a Cinque Torri látható. A sok via ferrata túra után - ha az időjárás és a hegyek szellemei megengedik -, akkor egyesületileg felmászunk a középen látható legnagyobb torony, a Torre Grande tetejére.
Terveink között van a Tofana di Rozes (3225m) magas csúcsának megmászása is a cortina-i olimpiai játékok idején létrehozott Giovanni Lipella via ferrata-n keresztül.
Ennek a hegynek egyébként van egy kis magyar története is, ugyanis 1905-ben az Eötvös baroness-ek a déli falon keresztül meghódították a csúcsot. Nagy szoknyában, kenderkötéllel... és ez az út még a mai felszerelésekkel sem számít a könnyűek közé. Szóval ezek a lányok tudtak valamit.

2009. július 16., csütörtök

2009. július 14., kedd

Már megint alakformálás. Kész vagyok tőle.

Tegnap ismét valamilyen elmebetegségtől vezérelve belenéztem az egyik nagyszerű kereskedelmi csatorna még nagyszerűbb bilvárműsorába. És megint miről volt szó ? Hogyan lehet narancsbőrteleníteni... Itt van a link hozzá: http://www.rtlhirek.hu/video/62589
Mindenféle "celeb" (jó kis szó) nőcik mesélték el, hogy mennyire tuti módszerek vannak narancsbőrtelenítésre. A mozgást megint nem említette senki.

Lobbizzunk a sportért ! :-)

El kell menni futni, biciklizni, úszni, ne adj' Isten nordic walking-ozni... vagy sziklát meg hegyeket mászni. Vagy tök mindegy... csak valamit csinálni. És azt meg rendszeresen. És volt narancsbőr, nincs narancsbőr...

2009. július 8., szerda

Grossglockner

Megint megjöttünk, mint ahogyan túra után általában tenni szoktuk. Úgy látszik idén a Kleinglockner éve van. Megint a 3775m magas "mellékcsúcsig" jutottunk. Nem azért mert béna lett volna bárki is a csapatban, hanem olyan tömeg volt a hegyen, hogy a Westend karácsonykor ahhoz képest lakatlan sziget. A Scharte-ban és a Grossglockner csúcsához vezető szakaszon egyszerűen életveszélyes lett volna a többiek miatt közlekedni.
Többet valószínűleg nem megyünk hétköznap a Grossglockner-re, mert egyszerűen irritáló az egész. Az emberek szó szerint lökdösődnek, áttaposnak egymáson, megtiporják hágóvassal önnön és mások kötelét... borzalom.
Áprilisban is elég sokan voltak, de az kispálya volt a mostanihoz képest. Na mindegy... az időnk nagyon szép volt, kivéve egy rövid ideig tartó felhős, havazós időszakot.
Viszont - hogy írjak valami jót is - a Stüdlhütte hozta a formáját. Magamban megadtam neki ismét az Alpok Legjobb Menedékháza címet. Nagyon jó a konyha, nagyon kedves a személyzet és nagyon rendezett az egész ház.
Megpróbálok hamarosan fotókat is feltenni.

2009. július 2., csütörtök

Ortler vs. Grossglockner


Sajnos a múlt hétvégére tervezett Ortler túránk a pocsék időjárás miatt eltolódott. Az új időpont: 2009.07.17-19. ill. a nagy érdeklődésre való tekintettel lesz egy túra 2009.07.31 - 08.02. között is. Jó a rosszban, hogy így még lehet rájuk jelentkezni.

Viszont a hétvégén indulunk a Grossglockner-re. Szombaton hajnalban indulunk és hétfő este jövünk haza.

2009. június 28., vasárnap

Arco, Garda-tó és a Brenta-Dolomitok

Gyönyörű 1 hetet töltöttünk el a sziklamászás Mekkájában, Arco-ban. Szombat hajnali érkezésünk és egy reggeli "alváshelyettesítő" latte machiato után a Garda-tó partján megmásztuk a Torbolino falon a Torbolino 2 kötélhosszas útját (VI+, VII), csak, hogy menjen az idő.

Némi arco-i lődörgés, pizzaevés után eljött a szállás-elfoglalás ideje is... Ez egyben az elhullás ideje is lett volna, ha Enikő-baba is így gondolta volna. Így beláttam, hogy ifjú apaként nekem 1000km éjszakai vezetés után elég kell, hogy legyen fél óra alvás Riva del Garda Lidl áruházának parkolójában, amíg a kedvesem és a szüleim bevásároltak. Azért csak eljött az este, kislányunk megszánt bennünket és hagyott végre aludni. :-)

A vasárnap szebb napot hozott. Kialudtan, frissen és üdén besétáltunk Arco belvárosába és a hosszú utas mászókalauzunk mellé beszereztünk egy sportmászós kallert is potom 25 euróért. A könyv mondjuk nagyon igényes és rengeteg út van benne.

Ki is néztük magunknak a Laghel mászóiskolát, ahol 1-4 kötélhosszas utak tömkelege található. El is indultunk, átszeltük az arco-i kis sikátorokat, majd a bevásárló utca végén jobbra fodultunk és az arborétumot elhagyva megláttuk a vártól balra helyezkedő Laghel falat. Egy hibája volt csak a dolognak, hogy el van kerítve szöges drótokkal és nagy betűkkel, ékes olaszsággal, angolsággal és németséggel virított, hogy "Tilos az Á"... szóval ennek lőttek. Akkor menjünk tovább a laghel-i St. Maria kápolna felé, és majd meglátjuk, mi a merre.

Itt egy iskolásokból álló csoportba botlottunk, akik kötéllel, beülőkkel, vasakkal felszerelkezve csörtettek lefelé a hegyről, szemmel láthatóan egy jó mászónapon voltak túl. Hohóóó... akkor lehet, itt van amit mi is keresünk. És lám egy táblára írva láttuk, hogy Falesia Muro dell'Asino... jelezvén, hogy Isten akaratából ma mégis csak mászni fogunk. A kallerben szerepeltetik a fennen nevezett mászóiskola, úgyhogy fogtuk magunkat és elindultunk felfelé a Monte Colodri irányába.

20perc séta után elértük a mászóhelyet, ahol II és IX között minden van, ami szem-szájnak ingere. Kinéztünk egy jópofa falat, ahol éppen senki nem volt rajtunk kívül és végigmásztunk rajta mindenféle reibung utakat V- és VII- között. A biztosíthatóságról csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. Ez tényleg egy mászóiskola és itt tényleg lehet tanulni a mászást. A nittek pontosan olyan távolságban helyezkedtek el, ahogyan a jóérzésű mászóember lelkivilága megkívánja.

Mászóka után felsétáltunk a Colodri tetejére, kinéztünk, lenéztünk, beírtunk magunkat kb. ezredszerre a csúcskönyvbe, aztán a Colodri Via Ferrátán pár perc alatt lerohantunk a kempingünkbe. Evés... ivás... alvás...

Hétfőn bevásárlást terveztünk... Besétáltunk Arco-ba és végignéztük az összes mászóboltot. Aki már járt itt, tudja, hogy ez nem 1 perces móka, hiszen sok bolt van és egyenként akkora a kínálatuk, mint az összes hazai outdoor-bolt összességének. Ráadásul olyan dolgokba is belebotlik az ember, amiről itthon jobb esetben is csak hallani lehet.

Bevásároltunk... vettünk mászócipőt, tricam-et, ékeket, közteseket, mindenféle kütyüket... bár azt azért hozzáteszem, hogy az árak most nem voltak annyira alacsonyak, mint tavaly. Bevásárlás után megnéztük a Varone-vízesést és a Tenno-i tavat.
A délután sajnos hozott egy kis zuhét, így bánatunkban csak a Campeggio Arco boulder-termében koptattuk a műfalat.

Kedden Massone szikláit vettük célba. A szikla a kempingtől kb. 2km-re fekszik, gyönyörű olajfa-lugasok felett húzódik. Szélessége kb. 200m, magassága 10-20m, mélysége putty... putty... ööö... kicsit elkavarodtam.
A fal sajnos már elég zsírbánya, kicsit Oszoly feeling, a nittelés viszont nagyon jó. Főleg a könnyebb utak, mondjuk (V+)-ig, rettenetesen zsírosak, de a VI-os és nehezebb utak már egész tűrhetőek.

Szerdán a Brenta-Dolomitokat vettük célba, de csak kirándulási szándékkal. A hegyek még havasak voltak, így az előzetes terveink, mint pl. a Campanile Basso di Brenta kimászása kútba estek, hiszen csak sziklás felszerelés volt nálunk, a hágóvasak, jégcsákányok otthon pihentek Budapesten, a szekrényben.
Madonna d'Campiglio felé menet megálltunk Sarche-ben, a helyi Vertical Outlet-ben körbenézni. Beszereztünk egy Beal Booster III sportmászó kötelet és némi friend-sort, aztán haladtunk is tovább.
Madonna d'Campiglio-t elérve tévelyegtünk egy kicsit, majd egy fiatalember tanácsára a Vallesinella völgyet vettük célba. Kiperkáltuk az 5eurós útdíjat és beautóztunk a Rifugio Vallesinella parkolójáig. Innen gyalog felsétáltunk a Cascata Alta nevű eszméletlen gyönyörű vízeséshez. Kis hidakon, lépcsőkön felmentünk a vízesés tetejénél található rétre. Itt pihengettünk, fotózgattunk, aztán jól hazamentünk. :-)

Csütörtökön a kemping feletti Prabi mászóiskolájában mászogattunk mindenféle utakat. Láttunk leeső embert is, aki aztán némi segítséggel, de feldagadt, sánta lábbal lebotorkált a hegyről.

Péntek... Enikő baba úgy döntött, ma sokáig alszik. Mi meg úgy döntöttünk, hogy addig kimásszuk a Colodri oldalában futó Cinque Stagioni utat. Szerencsére a nagyszülei velünk voltak, így ébredéskor nem kellett volna korai önállóságot tanusítania. :-) Pedig így 10 hónaposan, aki már a saját lábán tud járni, igazán ellehetne pár órát ! :-)
Na mindegy... összecuccoltunk, gyorsan megkerestük a beszállást és nekiláttunk. Szinte be sem melegedtünk még és másfél óra alatt kitoltuk a 8 kötélhosszt (V-, V+, V-, V+, VI-, VI-, VI, VI).
Itt a pár nappal ezelőtt keresett Laghel mászóiskolájának tövében találtuk magunkat. Hmmm... tehát ezt vagy lentről a Colodri oldalán felmászva lehet hivatalosan megközelíteni vagy fentről beereszkedve.
Nekünk viszont innen még 3 kötélhosszt kellett kitolni, így sikerült kimászni a Diretta Gobbit (VI, V+, VI-). Aztán fent találtuk magunkat a Monte Colodri tetején. És megint lesétáltunk a via ferrata-n. :-)
Jó kis mászóka volt. Délután még elmentünk bevásárolni a haza útra, aztán elmentünk fagyizni és el is ment a nap.

Szombaton sajnos vége volt a vakációnak. Pakolás után irány haza...

Hamarosan lesznek fotók is !

2009. június 15., hétfő

Hegyek Csavargói Nyílt Nap, Bajót, Öreg-kő

Tegnap, vasárnap megtartottuk a nyílt napunkat. A vártnál nagyobb volt a résztvevők száma, amiből azt szűrtük le, hogy a természetjárás és a sziklamászás elég népszerű tevékenység volna. Az érdekes az volt, hogy elsősorban a gyermekes családok mozdultak rá az eseményre. Nagyon örültünk, hogy a 10 hónapos kisbabától kezdve (aki nem a miénk volt :-) ) a kamaszokig mindenféle gyerkőcöt kihoztak a szüleik.
Ki lehetett próbálni az ereszkedést , ill. sziklát lehetett mászni felső biztosítással. Lent a táborhelyen pedig Mancsi játszott érdekes kvízt a gyerekekkel. A Nestlé jóvoltából kaptunk egy halom Boci Napolinit és Balaton-szelet hegyeket, amelyek nagyon jól jöttek a gyerekek motiválásához. :-) Még az is leereszkedett érte a barlangba, aki eredetileg félt. :-)
Ja a létszám... kb. 70-80 vendég jelent meg végül. Ahhoz képest, hogy eredetileg 20-30 emberre számítottunk, ez elég szép mennyiség.
A program 10 órakor kezdődött és kb. 17 óráig tartott. A végére jól elfáradtunk mi is, hiszen folyamatosan dolgoztunk és az emberekre elég komolyan oda kellett figyelnünk. De mi is nagyon jól éreztük magunkat és óriási öröm volt látni, hogy egy szép napot adtunk sok-sok felnőttnek és gyereknek!


2009. június 12., péntek

Hegymászás kontra társadalombiztosítás

Tegnap Elbert Gábor, volt sport-szakállamtitkárral vitatkoztam. :-) Szó szerint.
A TF-en éppen az állam szerepe a sportban volt a téma és én a sok nagyszerű állami jótétemény mellett bátorkodtam megjegyezni, hogy az állam feladata volna az is, hogy ne hátráltasson bizonyos sportágakat. Hogy mire gondolok ?

Természetesen arra, hogy a hegymászás és mellette még néhány sportágat kizártak a TB támogatottak köréből. Ez azt jelenti, hogy ha bizonyos peremfeltételeken túl az adott sportágat űzve megsérülök, akkor a sürgősségi ellátáson kívül a TB egy árva petákkal sem finanszírozza a felépülésemet.

Elbert úr azt mondta, hogy a társadalom ne finanszírozza már azt, ha valaki feleslegesen nagy kockázatot vállal csak azért, mert éppen olyan kedve van, hogy megmászik egy hegyet. A pumpa felment bennem egy kicsit...

Hogy is van ez ? Fizetem a TB-t, nem is keveset és ha egy dohányos tüdőrákot kap, akkor arra mehet az pénzem, de én aki mászom és leesek és eltöröm mondjuk a lábam, nem kaphatok semmit ?
Nem. A társadalom szempontjából a hegymászás öncélú tevékenység.
Biztos ez ? Nézzük meg pl. a hegymászó oktatókat, edzőket... biztosan van bizonyos szintű öncélúság abban, hogy mászogatnak a hegyen, de ugyanakkor ha ezt nem tennék, hogyan nevelnének ki újabb generációkat maguk után ? Tapasztalat nélkül oktassák a jövő hegymászóit ?
Nem. A jövő kinevelt hegymászó generációja szintén öncélúan fog mászni és még jobban megterheli a társadalombiztosító kasszáját. Dzsíszüsz...

Mi van a küzdősportokkal, harcművészetekkel ? Én magam is űztem küzdősportokat viszonylag komoly szinten és sokáig. Itt is vannak sérülések, hiszen ütik, vágják, rúgják, dobálják, tekerik egymást az emberek és aki ilyen sportot űz, ugyanolyan öncélúan vagy éppen közhasznúan teszi, mint aki hegyet mászik. Bocsánat harcművészek ! Minden tiszteletem a Tiétek...

Vagy nézzük a síelést... Nem elérhetetlen dolog most már senkinek sem. Ugyanakkor nézzük meg, mennyi az olyan "síelő", aki egész évben semmit nem edz és felkészületlenül odaáll a sípályára: rengeteg térd és combnyak sérülés van.

Foci és kosárlabda... na erről is van közvetlen tapasztalatom. Ismerőseim rendszerint törik össze magukat focizás és kosarazás közben. Pedig nem is alkalmi sportolók, hanem heti rendszerességgel űzik a dolgot. Kar, láb, váll sérülések tömkelege...

Szóval szinte minden sportot ki lehetne ennyi erővel zárni a TB finanszírozottak közül. De ez lenne a megoldás ? Akkor minek fizetjük ? Akkor én nem akarom fizetni. Én inkább befizetek egy külön biztosítóhoz, aki vállalja a kockázatot. De akkor már a náthámat is ebből kezeltetném, mert utálom a tömeget a rendelőben és inkább elmennék egy magánrendelésre... Sőt a fogaimat is magánrendelőben tartatnám karban, mert Isten óvjon az állami fogászattól! A szemeimet már réges-régen maszek szemésszel szoktam ellenőriztetni.
Szóval mire is fizetem akkor a TB-t ?

2009. június 10., szerda

Alakformálás professzionális módon

Tegnap este volt a tévében, az egyik fantasztikus kereskedelmi csatorna bulvárműsorában egy sms-es körkérdés, miszerint "Ön vállalna-e külső orvosi beavatkozást, hogy megszabaduljon súlyfeleslegétől?" Itt természetesen plasztikai beavatkozásra és extrém esetben gyomorgyűrűre gondoltak, ahogyan a kommentárból kiderült.
A válaszadók 78%-a vállalt volna ilyet.
Aztán a mai napon jöttem lefelé a liftben, ott az egyik szépségszalon kínálta a tuti fogyasztó megoldást, hogy nyáron csinosak legyenek a hölgyek, ne kelljen szégyenkezniük a tengerparton.

Kicsit szomorú lettem, hogy azt nem láttam sehol, hogy gyere és fuss, ússz, nordic walking-ozz, kondizz, biciklizz, karatézz, túrázz, mássz, stb. velünk és amellett, hogy lefogysz, jó társaságban leszel, esetleg még a levegőn is leszel. Odakint ingyen-szolárium is van, bár mostanában eléggé megoszlik a vélemény a napsütés egészséges mivoltáról.

A sebészeti beavatkozáson alapuló zsírtalanítás talán annyira nem elérhető az átlagember számára, ez a dili egyenlőre inkább a "celebek" (jó kis szó) kiváltsága, de a szépségszalonok által kínált, sokszor a szervezet dehidrálásán alapuló módszerek egészséges mivoltáról azért nem vagyok meggyőződve.

Nyilván mindegyik eljárás a hőtermelésen alapszik, ami során zsír is ég, de ha valakinek egy hangyányi rálátása is van az emberi metabolizmusokra, akkor nem kell nagy ész kitalálni, hogy a súlyveszteség jelentős része a vízveszteségen alapszik. Az meg nem annyira nyerő dolog.
Ráadásul a szervezet viszonylag gyorsan visszapótolja, ha van miből. Az a baaaj. Legalábbis a kúra hatékonysága szempontjából. Ha meg nem kap vizet, az a baaaj.

Mi a megoldás ? Természetesen mozgás + normális étkezés.

Mozgás alatt a heti 3-4 alkalommal legalább 1 órás, intenzív mozgást értem (ez a minimum). Verjen a szíved, izzadj és fáradj el a végére !
Persze az a bizonyos 78% lehet, hogy ezt mazochizmusnak élné meg. Ahhoz, hogy valaki mozogni akarjon, egyfajta mozgáshoz való szocializációra van szüksége. Ha nem érzi a belső késztetést, ha csak valami régi szadista testnevelőtanáros emlék rejlik fel a "sport" szó hallatán, akkor oda komoly edzői és pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy a belső motiváció kialakuljon.

A sporttudomány nagyot változott azalatt a 30 év alatt, amióta kisiskolásként először találkoztam vele, már nem az a leghatékonyabb edzésmódszer, ha félholtan és hányás közepette fejezzük be az edzést ! Sőt, a sport alatt nem csak az élsportot értjük! Nem kell olimpikonokat nevelni mindenkiből, elég ha rekreációs szándékkal, élvezetből és szórakozásból megy el az ember mozogni egy irodában eltöltött nap után. Ennek a pozitív élettani hatásait lehetne elemezni napokon keresztül.
Az egyéb fogyasztó módszerekkel szemben a (szakszerűen űzött) sportnak nincsenek káros mellékhatásai. A súlyveszteség mellett ellenben jobb lesz az ember közérzete, optimálissá válik az anyagcseréje, az idegrendszer pihentebb lesz, a munka közbeni terhelhetőség is növekszik, javul a keringési rendszer hatásfoka és a többi, és a többi... ezek szinte közhelyesen hangzanak. De igazak !
Na én megyek is, megmászom a János-hegyet... :-)
Neked sem ezt a sok csacskaságot kellene olvasnod !

2009. június 2., kedd

Sziklamászás Omis-ban

Hazajöttünk. Nem nagyon akaródzott. Nagyon jó volt odakint. Nehéz erről többet írni. :-)
A szállásunk Omis belvárosának szélén volt, a Cetina folyócska partján és kb. 3 percnyi sétára a Plenovo faltól. Itt másztunk mindenféléket.
Az utakat csak magasztalni tudom: tökéletes minőségű szikla, biztonságosan nittelt utak, tökéletes láncos standok. Az utak hossza is kellemes, hiszen itt 20-25m-es kötélhosszakat lehet mászni. A Plenovo falon a legtöbb út V+ (5a) - VII (6b) nehézségű és találunk három darab két kötélhosszas utat is VI+ (6a) nehézségben. Ugyanennek a falnak a bal oldalán, közvetlenül a folyóparton van néhány rövidke izmozós út is VIII nehézség felett. Bevallom, ezeket nem másztuk. :-)
Tudom van aki hányingert kap attól, hogy a fal alatt még parkolni is lehet. Ennek ellenére nem volt tömeg, pedig rajtunk kívül a helyi erők is képviseltették magukat kis létszámban. Nagyon szimpatikus volt, hogy megtapsolták egymást, amikor egy-egy utat sikerült kimászni valakinek.

Néhány fotó...>> Sajnos mászás közben nem nagyon lődöztem. Remélem Mancsi és Fábi többet fényképezett. :-)
Ha pedig Omis sziklamászó kalauzt keresel, akkor azt innen le tudod tölteni. A végén az átváltó táblázat kicsit el van csúszva...
A teljesség igénye nélkül néhány út, amiket másztunk:
  • Nede 6a (VI+)
  • Luči 5b (VI-)
  • Apartmani Kuzmic 6a (VI+)
  • Pop Slindro 5c/6a (VI/VI+)
  • Tonka se prokurbala 5c (VI)
  • Šišme 5a (V+)
  • Fanta 4b (IV+)
  • Jube 4a (IV)
  • Čakija 5c (VI)

Mancsi és Fábi fotói...>>

2009. május 29., péntek

Omis... sziklamászó tábor

Az egyesület keménymagja leugrik ma éjjeltől a horvátországi Omiš-ba egy kis sziklamászókászásra. Szilveszterkor volt alkalmunk kipróbálni ezeket a sziklákat és teljesen beleszerettünk a helybe. Valamikor réges-régen kocaturistaként jártam erre először, akkor csak tátottam a számat, mert a szikla és a tenger a két favoritom és azok itt nagyon szépen megtalálhatóak.
Lényeg a lényeg, ma éjjel indulunk és holnap már a dalmáciai sziklákat koptathatjuk.

2009. május 25., hétfő

Alapfokú sziklamászó tanfolyamot indítunk

Egyesületünk, a Krea-túra Hegymászó és Természetjáró Egyesület alapfokú sziklamászó tanfolyamot indít a nyár folyamán. Július 4-től a bejárós tanfolyam indul, amely során elsősorban a Budapest környéki mászóiskolákban fogunk tanulni. A gyakorlati oktatás hétvégente lesz.
Augusztus 15-23 között pedig bentlakásos tanfolyamot tartunk, amely színhelyei a Hohe Wand, a Rax és a Wienerwald (Peilstein, Badener Kletterschule, Siegenfelderplatte, stb.) lesznek.
Mindkét tanfolyam végén hivatalos alapfokú vizsgát lehet tenni.

Bővebb információ a bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyamról >>

Bővebb információ a bentlakásos alapfokú sziklamászó tanfolyamról >>

2009. május 21., csütörtök

Sikeres csúcsmászás után tragédia a Manaslun

Elhunyt Dr. Szabó Levente az expedíció orvosa
Erőss Zsolt és Barna Dániel sikeresen elérték a Manaslu 8156 méter magas csúcsát, jelenleg pedig már mindketten az alaptáborban vannak. Az ereszkedésnél azonban Dr. Szabó Levente, az expedíció orvosa egy rossz lépésnél kicsúszott. A két hegymászó másnap találta meg a szerencsétlenül járt hegymászó holttestét.

Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Barna Dániel levele a 4860 méteren álló alaptáborból:

"Jelentés a Magyar Himalája Expedíciók Manaslu csúcstámadásáról és az utána történt sajnálatos balesetről.

A három csúcstámadó hegymászó (Erőss Zsolt, Barna Dániel, dr. Szabó Levente) május 19-én hajnali 3 órakor hagyta el a négyes előretolt tábort 7300 méterről. Kitűnő időben, szélcsendben, egyenletesen haladtak. A csapatot elöl Erőss Zsolt vezette, majd őt Barna Daniel, és harmadikként dr. Szabó Levente követte. Délelőtt 9 óra körül Erőss Zsolt jelezte, hogy még egy jó órányira van a Manaslu 8156 méteres csúcsától, melyet 10 óra 10 perckor el is ért. Az őt követő Barna Dániel rádióján elmondta, hogy jól van, kissé fáradt, lassan megy, de kitartóan halad a csúcs fele. Dr. Szabó Levente azt a jelzést adta, hogy minden rendben, ő is lassan halad a csúcs felé. Erőss Zsolt közben átmászott a keveset látogatott, mintegy 8-10 méterrel magasabb "Rocky Summit"-ra, azaz "Sziklás csúcs"-ra, ami a
Manaslu igazi csúcsa. Hosszas várakozás, fényképezkedés után - mivel társait még nem látta az utolsó bukkanónál - dél körül elindult lefele.
Útközben találkozott Barna Danival, aki kicsit nagyobb sebességre kapcsolt, és 1 órán belül elérte a Manaslu csúcsát. Zsolt az időközben visszaforduló és éppen pihenő Szabó Leventéig ereszkedett, és együtt pihentek. Az már biztos, hogy Leventének olyan lemaradása volt, hogy esélye sem volt elérni a csúcsot. Ezzel meg is békélt (7800m körül).
Bevárták a csúcsról lefelé tartó Barna Danit, és együtt indultak a 7300 méteren felállított 4-es tábor felé. Közben az időjárás jelentősen változott, köd és hószállingózás kezdődött. A látási viszonyok romlottak.
A csapatnak érdekében állt, hogy mielőbb, de biztonságosan elérjék a 4-es tábor sátrat. Meredekebb eljegesedett, és lankásabb, mély havas tereprészek váltogattak egymást. Az ilyenkor szokásos fáradtság nagyobb koncentrációt és odafigyelést követel a hegymászótól. Egy meredekebb,
havas szakaszon Szabó Levente lába kicsúszott, és a havon szánkázni kezdett egy meredek letörés irányába, a sátortól mintegy 20méternyire, és pillanatokon belül eltűnt társai szeme elől. A döbbenet lett úrrá mindenkin, olyan gyorsan és váratlanul történt minden. A köd és az egyre rosszabbodó időjárás, valamint látási viszonyok miatt a további balesetek elkerülése miatt nem volt mód a helyzet felderítésére, mert Levente eltűnési iránya alatt mintegy 500méteres szakadék és falrész tátongott. Az expedíció vezetőjével, Kollár Lajossal történt rádió-megbeszélés értelmében Zsolt és Dani a négyes táborban töltik az éjszakát, hogy a reggeli szokásos néhány órás tiszta jó időben felmérjék a helyzetet, és Levente felkutatására induljanak. Másnap reggel ez meg is történt, és dr. Szabó Levente holttestére 6800méteres magasságban találtak rá.
Fejsérülései azonnali halálhoz vezettek. Mintegy 500 métert zuhant illetve csúszott, közbenső ütközésekkel. Dani és Zsolt hegymászóhoz méltóan ezen a helyen temették el, a hóban.

Rendkívül megrendültek vagyunk mindnyájan a tragikus esemény hatására.
Annál is inkább, mert a "Magyarok a Világ Nyolcezresein" csapatai mindig eredményesen, tisztán és biztonságosan másztak, amit az is jelez, hogy 6 éves fennállása alatt közel 50 hegymászót foglalkoztatva senkinek a haja szála nem görbült, és minden expedíciója sikerrel végződött. De sajnos ez egy ilyen szakma. Ritkán, de előfordulhatnak balesetek.

Minket is lesújt Levente barátunk balesete. Rendkívül értékes, felkészült és egyben zárkózott egyéniségű orvos-hegymászót veszítettünk el. Értékes és odaadó munkát végzett a Miskolci Speciális Mentőcsapat orvosaként, a Miskolci Megyei Kórház traumatológusaként. Expedíciónkban is fáradhatatlan kutatómunkát végzett, többek között az akklimatizáció területén.
Expedíciónk minden tagja sajnálatát és részvétét fejezi ki Levente családjának és közeli barátainak, és mindenkinek, akik szerették és tisztelték őt.
A Manaslu, a magyar hegymászás 10. nyolcezrese!"

(forrás: szikla.hu)

2009. május 11., hétfő

Alapfokú sziklamászó tanfolyam : Rax

A május 9-10. hétvégét a Rax és Schneeberg között húzódó Höllental völgyben töltöttük. Évivel hegymászó oktató aspiránsként az Excelsior alapfokú sziklamászó tanfolyamán tágítottuk a hallgatók fejét.
Szombaton a Vordere Stadlwand Fensterplatte útjába szálltunk be, ami hivatalosan V+ nehézségű. Némi kőhullást kerülgetve, 6 kötélhossz után egy IV+ nehézségű variánst sikerült hármas partiban abszolválni. A lejövet a szokásos dzsindzsás morénalejtőn volt.
Este a Weichtalhaus vendégszeretetét élveztük. Nagyon kedvesek voltak és eszméletlenül finomakat ettünk, ittunk. A vacsora végén pedig házi rétessel kínáltak bennünket, ami nagyon kedves gesztus volt.
Vasárnap reggel Évivel elég korán keltünk és gyorsan felszaladtunk reggeli előtt a Weichtalklamm szurdokába. Kirándultunk egyet, majd 8 órára visszatértünk és jót reggeliztünk.
Kaja után ismét a Vordere Stadlwand volt a cél. Ezúttal a Peternpfad-ot mászták a hallgatók, mi pedig a tőle jobbra futó VI-os variánsból osztottuk az észt. Felmásztunk két kötélhosszt, majd váltott ereszkedéssel visszatértünk a beszálláshoz.
Ezután élvezkedés következett... Csaba előremászott egy VIII- nehézségű utat, ebben top rope-oztunk, majd én is kimásztam egy VII- nehézségű reibungtáblát és itt is mehetett a mászóka.
Délután 3 körül volt a záróra és szépen hazatértünk Magyarországra.
Nagyon jó volt az idő és nagyon szépeket másztunk.

2009. május 4., hétfő

És sajnos ilyen is van: Hat cseh hegymászót ölt meg a lavina Ausztriában

Hat cseh hegymászót temetett maga alá a lavina szombat este az osztrák Alpokban, Sölden közelében. A hegyimentőknek csak vasárnap délelőtt sikerült a szerencsétlenség közelébe jutniuk helikopterrel és ekkor bizonyosodtak meg arról, hogy azt a csoportot érte katasztrófa, amelynek eltűnéséről késő este értesítették őket.

Szemtanúk már délután negyed ötkor riasztották a hegyimentőket, hogy lavinaomlás történt a Schalfkogel-hegy oldalában, körülbelül 3000 méteres magasságban, a csúcstól alig 500 méterre. Ekkor még nem tudták, hogy voltak-e turisták arrafelé, mert a napokban esett hó és a rossz időjárás miatt mindenkit figyelmeztettek a lavinaveszélyre és nem tanácsolták a hegymászást.

Este azonban egy cseh férfi bejelentette, hogy hat társa délután éppen a Schalfkogel csúcsára indult és még nem tértek vissza. Vasárnap délelőtt aztán őt is elvitték a helikopterrel és ő azonosította szerencsétlenül járt bajtársait.

A holttestekhez egyelőre nem tudtak eljutni a mentők, mert az időjárási és a terepviszonyok egyaránt nagyon rosszak.

(forrás: velvet.hu)

Mászóka a Bécsi-erdőben és a Hohe Wand-on

Sziklamászás a Roter Ofen-en. Guckloch VII-A május 1-2-3 a munka és a szórakozás jegyében telt. Pénteken kora reggel kiautóztunk egyesületileg a Bécsi-erdőbe, felvertük sátrainkat szokásos kempingünkben, majd egyből tovább is álltunk, hogy felkeressük Hinterbrühl szép mászóiskoláját, a Roter Ofen-t.
Itt mászogattunk mindenfélét:
  • Zwerg Hinkebein III
  • Zwergeneck IV
  • Steinerdiagonale IV
  • Variante V
  • Sonderzug V
  • Gecko Zwerg VI-
  • Guckloch VII-
  • Schwanensee VII-
Szombaton túrát vezettünk először a Mödlinger Klettersteig-en, majd átautóztunk a Hohe Wand-hoz és végigmásztuk a D-s nehézségű Wildenauersteig-et. A túrát a Hubertushaus-ban koronáztuk meg egy jó kis estebéddel.

Vasárnap szintén túrát vezettünk, ezúttal egy 25 fős társaságot, akik a Keresztény Advent Közösség túrázni sterető tagjai voltak. Végigjártuk velük is a Mödlinger Klettersteig-et, majd átmentünk a közeli Steinwandklamm-ba, ahol a Rudolf Decker Steig-en keresztül feltúráztunk a Turkenloch barlangjának tetejére és innen a 27m-es sziklafalon, kötél segítségével leereszkedtünk. Közben a lenti kőfülkében boulderezgettünk.
Visszafelé másik úton mentünk és egyetlen sziklamászó utat megengedtünk magunknak a Steinwandklamm huszonpár méteres falán. Az út nevét sajnos nem tudom, a nehézségét olyan VI körülre saccoltam.

Mindezek után hazafelé vettük az irányt és estére Budapesten is voltunk.
Képek

2009. április 27., hétfő

Phi...

"Hány Hillary és hány Tensing létezhetett már, akik nem tudták megtalálni és elérni a csúcsot, csak azért, mert nem hittek benne? Vasárnap délutáni sétája közben, a tenger felé dübörő folyót bámulva a vikingek késői utódja másnapi hivatali ügyeire gondol. Mert az az ő helye a nagy tervben.
Mert ő maga is így akarta. Valóban ezt akarta ? - Sorsában megnyugodva tér vissza otthonába, leül a TV elé, ahol a képernyőn kapja mindazt, amit a valóságban elvesztett; a szabad tengert, a távoli, ismeretlen partokat. Várakozik, vár valamilyen eseményt. De mit is ? A vikingek késői unokája fejét csóválja, elolvassa az újságot és aludni tér. Végül is, majd csak jön a nyári szabadság."
Kurt Diemberger: Titokzatos, nagy csúcsokon (1970) - Tra zero e ottomila

2009. április 20., hétfő

Breaking news: A kislányom megtette az első lépését ! :-)


Igaz nem vág a témába, de le kell írnom, hogy Enikő-baba tegnap, 2 nap híján 8 hónaposan megtette első önálló lépését ! Semmi kapaszkodás, semmi segítség, teljesen magától ! :-)
Másik fontos dolog, hogy most már négyszer fütyült egy napon belül! :-) Szabályosan fütyül valami dallamot, amire még nem jöttünk rá, hogy micsoda. Micsoda muzikalitás! :-) Na ezt csak úgy le kellett írnom, elvégre kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés nekünk. :-)

2009. április 14., kedd

Norbi és a Grossvenediger fotók

Norbi még adós volt a Grossvenediger túra fotóival, de szerencsére bepótolta a hiányosságot. A műremek fotók itt találhatóak:
http://picasaweb.google.hu/morceaux/Grossvenediger

2009. április 7., kedd

Hegyek csavargói a Grossglockner-en (video)

Összehoztam egy Oscar-várományos műalkotást a Grossglockner túráról. :-) Csak tessék-csak tessék...

2009. április 6., hétfő

Dupla siker... egy hétvége alatt két csúcs: Grossglockner és Grossvenediger

Az április 3-5-i hétvégén egy csoportunk a Grossvenediger-t mászta meg sikeresen, másik csoportunk pedig a Grossglockner kistesvérére, a 3770m magas Kleinglockner tetejére jutott fel. Az időjárás meglehetősen változékony volt mindkét helyen, de azért gyönyörű túrák kerekedtek.
A 2-3-as lavina-előrejelzések is reálisak voltak, rengeteg nagy alaplavinát láttunk, amelyek spontán indultak el az erős napsütés hatására, de mivel utunkat előrelátóan és ügyesen választottuk meg, ezért ezek a nagy hógörgetegek messze elkerülték csapatainkat... vagy inkább csapataink kerülték el a lavinákat, nézőpont kérdése. :-)
Hótalppal és sítúra-léccel tudtuk a hegyeket megközelíteni. Idén olyan nagy mennyiségű hó esett, hogy másképpen egyszerűen lehetetlen lett volna a feljutás, a folyamatos beszakadás miatt. A Grossglockner-en a Stüdlhütte, ill. a Grossvenediger-en a Neue Prager Hütte turistaházak mind nyitva voltak, így komfortosan tudtunk pihenni.
Lényeg, a lényeg nagyszerű túrák voltak, jókat integettünk egymásnak a másik hegyre. :-)

Grossglockner fotók itt láthatóak...>>
És még itt is Grossglockner fotók vannak...>>

2009. április 1., szerda

Fuchs-berg... Róka-hegy

A Csillaghegyi HÉV megálló felett található a Róka-hegyi kőfejtő. Valamikor 7-8 évvel ezelőtt másztam arra először, de akkor még nagyon romokban hevertek a mostanra nagyszerűen kitisztított, kinittelt mászóutak. III-tól VIII-ig mindenki talál kedvére valót.
Kihasználva az óraátállítás és a meleg tavaszi napsütés adta lehetőséget, Évivel, Ildivel, Enci-babával és Nyarvi kutyával kiugrottunk mászni egyet.
A napos Kristály-falat céloztuk meg, és az alábbi utakat másztuk ki:
  • Haribo V+
  • Fragile V+
  • Kristály-csepp VI
  • Kőleves VI+ - VII-
A Haribo-ról annyit érdemes tudni, hogy a felénél (második nitt felett, kicsit jobbra) található piaz-osnak kinéző repedés eléggé törik. Nekem egy fél-téglányi követ sikerült kitépnem, amikor belekapaszkodtam, és aminek hatására estem vagy 3m-t. Hétvégén állítólag ugyanez történt egy lánnyal. Szóval csak óvatosan, mert pereg !
A Kőlevest már másztam tavaly, ahhoz képest most az volt a tapasztalatom, hogy azóta a kulcshelynél (a nitt alatt kb. 1-1,5m-re) a lépések meglehetősen ki lettek taposva és csúsznak. Igaz így izgalmasabb... Azért az előre mászás sem gáz, mert az út építői kiváló helyre tették a nittet és ha megcsúszik az ember, akkor sincs különösebb probléma.

Néhány fotó... >>



2009. március 27., péntek

Óriási lavina söpört a Magas-Tátra szomszédságában, a Liptói-havasokban

A szlovák hegyimentők tájékoztatása szerint az elmúlt 100 év egyik legnagyobb lavinája tarolt a Magas-Tátra nyugati szomszédságában levő Liptói-havasokban. A 1,5km széles lavina a Zsári-völgyben (Žiarska Dolina) elzárta a menedékházhoz vezető utat is. Emberáldozatról szerencsére nem szólnak a hírek.

Túra a Grossglockner-re

Már hetek óta halogatjuk a Grossglockner túrát, mert irdatlan mennyiségű hó esett ebben a szezonban az Alpok területén és folyamatosan 3-as vagy erősebb a lavinaveszély. Így azóta csak cyber-climber-ként, virtuálisan másszuk az osztrákok legmagasabb hegycsúcsát. Egy ilyen "expedíció" közben bukkantam rá a következő, nagyon szépen megfotografált videóra.


Nem véletlen, hogy szinte minden hegy-szerető ember életében legalább egyszer szeretne jelen lenni a Grossglockner-en. Gyönyörű hegy és a hegymászásnak szinte minden ágát lehet űzni rajta, hiszen van gleccser túrázni, kuloár jeget mászni, szikla... ööö ez miért is ? :-) Vannak hosszú völgyek sítúrázni, gyalogtúrázni és persze van a híres-neves Grossglockner Strasse, ami méltán népszerű a biciklis és motoros túrázók körében.

2009. március 26., csütörtök

Megmásztuk a Pamírt

Igaz, nem friss már ez a videónk, de gondoltam, kerüljön már fel valami a mai napon is. :-) Így megtudhatod, mit tettünk tavaly nyáron Petivel. :-) Évi nagyszerűen levideózott mindent és persze aláfestésnek beraktam egy kis vad zenét (Megadeth - Crush 'em). Szóval megmásztuk a Pamírt, amihez igazából nem is kell elutazni messzire, mert itt van a Pilisben, a Kétágú-hegyen. :-)

2009. március 22., vasárnap

Sziklamászás Várgesztesen

2009. március 22-én, a gyönyörű vasárnapi napot kihasználva ötösben kiugrottunk a Vértesben található Várgesztesre sziklát mászni. A ötből hárman másztunk, mivel egyikünk - Encike - még csak éppen betöltötte a komoly 7 hónapos kort, a másikunk, igaz már elmúlt hat éves, de mivel nem humanoid egyed, ezért Ő kimaradt a buliból és a 7 hónaposra vigyázott nagyszerűen. :-)
A következő utakat másztuk:

  • noname V

  • Három grácia V+

  • Lyukasóra VI+

  • Derékszögek VI+

  • Cassin VII+ (top rope)

Mire az ötödik utunkat is kimásztuk mindhárman, elromlott az idő, megnövekedett a tömeg, így úgy döntöttünk, hogy mára ennyi elég és szépen hazajöttünk. Jó volt. Eddig még sosem másztunk Várgesztesen, de azt hiszem, felvesszük a repertoárba ! :-)