Arco, Garda-tó és a Brenta-Dolomitok

Gyönyörű 1 hetet töltöttünk el a sziklamászás Mekkájában, Arco-ban. Szombat hajnali érkezésünk és egy reggeli "alváshelyettesítő" latte machiato után a Garda-tó partján megmásztuk a Torbolino falon a Torbolino 2 kötélhosszas útját (VI+, VII), csak, hogy menjen az idő.

Némi arco-i lődörgés, pizzaevés után eljött a szállás-elfoglalás ideje is... Ez egyben az elhullás ideje is lett volna, ha Enikő-baba is így gondolta volna. Így beláttam, hogy ifjú apaként nekem 1000km éjszakai vezetés után elég kell, hogy legyen fél óra alvás Riva del Garda Lidl áruházának parkolójában, amíg a kedvesem és a szüleim bevásároltak. Azért csak eljött az este, kislányunk megszánt bennünket és hagyott végre aludni. :-)

A vasárnap szebb napot hozott. Kialudtan, frissen és üdén besétáltunk Arco belvárosába és a hosszú utas mászókalauzunk mellé beszereztünk egy sportmászós kallert is potom 25 euróért. A könyv mondjuk nagyon igényes és rengeteg út van benne.

Ki is néztük magunknak a Laghel mászóiskolát, ahol 1-4 kötélhosszas utak tömkelege található. El is indultunk, átszeltük az arco-i kis sikátorokat, majd a bevásárló utca végén jobbra fodultunk és az arborétumot elhagyva megláttuk a vártól balra helyezkedő Laghel falat. Egy hibája volt csak a dolognak, hogy el van kerítve szöges drótokkal és nagy betűkkel, ékes olaszsággal, angolsággal és németséggel virított, hogy "Tilos az Á"... szóval ennek lőttek. Akkor menjünk tovább a laghel-i St. Maria kápolna felé, és majd meglátjuk, mi a merre.

Itt egy iskolásokból álló csoportba botlottunk, akik kötéllel, beülőkkel, vasakkal felszerelkezve csörtettek lefelé a hegyről, szemmel láthatóan egy jó mászónapon voltak túl. Hohóóó... akkor lehet, itt van amit mi is keresünk. És lám egy táblára írva láttuk, hogy Falesia Muro dell'Asino... jelezvén, hogy Isten akaratából ma mégis csak mászni fogunk. A kallerben szerepeltetik a fennen nevezett mászóiskola, úgyhogy fogtuk magunkat és elindultunk felfelé a Monte Colodri irányába.

20perc séta után elértük a mászóhelyet, ahol II és IX között minden van, ami szem-szájnak ingere. Kinéztünk egy jópofa falat, ahol éppen senki nem volt rajtunk kívül és végigmásztunk rajta mindenféle reibung utakat V- és VII- között. A biztosíthatóságról csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. Ez tényleg egy mászóiskola és itt tényleg lehet tanulni a mászást. A nittek pontosan olyan távolságban helyezkedtek el, ahogyan a jóérzésű mászóember lelkivilága megkívánja.

Mászóka után felsétáltunk a Colodri tetejére, kinéztünk, lenéztünk, beírtunk magunkat kb. ezredszerre a csúcskönyvbe, aztán a Colodri Via Ferrátán pár perc alatt lerohantunk a kempingünkbe. Evés... ivás... alvás...

Hétfőn bevásárlást terveztünk... Besétáltunk Arco-ba és végignéztük az összes mászóboltot. Aki már járt itt, tudja, hogy ez nem 1 perces móka, hiszen sok bolt van és egyenként akkora a kínálatuk, mint az összes hazai outdoor-bolt összességének. Ráadásul olyan dolgokba is belebotlik az ember, amiről itthon jobb esetben is csak hallani lehet.

Bevásároltunk... vettünk mászócipőt, tricam-et, ékeket, közteseket, mindenféle kütyüket... bár azt azért hozzáteszem, hogy az árak most nem voltak annyira alacsonyak, mint tavaly. Bevásárlás után megnéztük a Varone-vízesést és a Tenno-i tavat.
A délután sajnos hozott egy kis zuhét, így bánatunkban csak a Campeggio Arco boulder-termében koptattuk a műfalat.

Kedden Massone szikláit vettük célba. A szikla a kempingtől kb. 2km-re fekszik, gyönyörű olajfa-lugasok felett húzódik. Szélessége kb. 200m, magassága 10-20m, mélysége putty... putty... ööö... kicsit elkavarodtam.
A fal sajnos már elég zsírbánya, kicsit Oszoly feeling, a nittelés viszont nagyon jó. Főleg a könnyebb utak, mondjuk (V+)-ig, rettenetesen zsírosak, de a VI-os és nehezebb utak már egész tűrhetőek.

Szerdán a Brenta-Dolomitokat vettük célba, de csak kirándulási szándékkal. A hegyek még havasak voltak, így az előzetes terveink, mint pl. a Campanile Basso di Brenta kimászása kútba estek, hiszen csak sziklás felszerelés volt nálunk, a hágóvasak, jégcsákányok otthon pihentek Budapesten, a szekrényben.
Madonna d'Campiglio felé menet megálltunk Sarche-ben, a helyi Vertical Outlet-ben körbenézni. Beszereztünk egy Beal Booster III sportmászó kötelet és némi friend-sort, aztán haladtunk is tovább.
Madonna d'Campiglio-t elérve tévelyegtünk egy kicsit, majd egy fiatalember tanácsára a Vallesinella völgyet vettük célba. Kiperkáltuk az 5eurós útdíjat és beautóztunk a Rifugio Vallesinella parkolójáig. Innen gyalog felsétáltunk a Cascata Alta nevű eszméletlen gyönyörű vízeséshez. Kis hidakon, lépcsőkön felmentünk a vízesés tetejénél található rétre. Itt pihengettünk, fotózgattunk, aztán jól hazamentünk. :-)

Csütörtökön a kemping feletti Prabi mászóiskolájában mászogattunk mindenféle utakat. Láttunk leeső embert is, aki aztán némi segítséggel, de feldagadt, sánta lábbal lebotorkált a hegyről.

Péntek... Enikő baba úgy döntött, ma sokáig alszik. Mi meg úgy döntöttünk, hogy addig kimásszuk a Colodri oldalában futó Cinque Stagioni utat. Szerencsére a nagyszülei velünk voltak, így ébredéskor nem kellett volna korai önállóságot tanusítania. :-) Pedig így 10 hónaposan, aki már a saját lábán tud járni, igazán ellehetne pár órát ! :-)
Na mindegy... összecuccoltunk, gyorsan megkerestük a beszállást és nekiláttunk. Szinte be sem melegedtünk még és másfél óra alatt kitoltuk a 8 kötélhosszt (V-, V+, V-, V+, VI-, VI-, VI, VI).
Itt a pár nappal ezelőtt keresett Laghel mászóiskolájának tövében találtuk magunkat. Hmmm... tehát ezt vagy lentről a Colodri oldalán felmászva lehet hivatalosan megközelíteni vagy fentről beereszkedve.
Nekünk viszont innen még 3 kötélhosszt kellett kitolni, így sikerült kimászni a Diretta Gobbit (VI, V+, VI-). Aztán fent találtuk magunkat a Monte Colodri tetején. És megint lesétáltunk a via ferrata-n. :-)
Jó kis mászóka volt. Délután még elmentünk bevásárolni a haza útra, aztán elmentünk fagyizni és el is ment a nap.

Szombaton sajnos vége volt a vakációnak. Pakolás után irány haza...

Hamarosan lesznek fotók is !