2010. március 25., csütörtök

Téli magashegyi tanfolyam a Grossglockner-en

2010. március 20-24. között a Grossglockner-en tartottuk a Krea-Túra téli magashegyi tanfolyamának második felvonását. Az első részletet bárki által elvégezhető téli túra tanfolyamnak kiáltottuk ki és a Hochschwab-on szerveztük meg, viszont a Grossglockner-en a hegymászóvá válni akaró fiatalok vettek részt a tanfolyamunkon. A Hochschwab-on már kiválóan elsajátították a lavinajeladó használatát, másztunk jeget, építettünk jégstandokat, ástunk hóbivakot és tanultunk kicsúszást megfogni.
A téli magashegyi tanfolyam anyagai közül a Grossglockner-es etap során gyakoroltuk a kicsúszásmegfogást eszközzel és eszköz nélkül (ebből sosem elég...), a különböző hóstandok építését (csákányárok, deadman, hógomba, stb.), és persze megtanultuk, hogyan közlekedik tisztességes hegymászó a bércek között hágóvassal és anélkül. Hogyan kell bekötnie magát egy kötélpartinak és mit kell tenni, ha a társ beleesik egy gleccserhasadékba.


Ezen utóbbi feladatnál a biztosító emberre ráhárítottunk néhány kellemetlen percet, hiszen nem egyszerű dolog egyszerre a lógó társat tartani hason fekve és standot építeni fél kézzel. Azért a srácok ügyesek voltak és megoldották a kérdést.


És persze nem hagytuk ki a húzórendszereket sem. Építettünk harmadolót, ötödölőt és hetedelőt egyaránt.

A tanfolyam fénypontjaként felmásztunk a Grossglockner csúcsára, ahol teljesen egyedül gyönyörködhettünk a fantasztikus tájban.

2010. március 16., kedd

Képzelt riport egy alapfokú sziklamászó tanfolyamról 2010

Dél körül bekanyarodunk kedvenc kempingünk bejáratán. Tavasz van még, így nincs tömeg, lepakolunk nagyjából egy kupacba, felverjük a sátrakat a füge- és olajfák alá, ez lesz az "alaptáborunk" kicsit több, mint egy hétig.
Ebédelünk egyet, majd összegyűlünk, hogy kezdetét vegye az alapfokú sziklamászó tanfolyam. Rövidke megnyitó után előkerül az a rengeteg eszköz, amiket használni fogunk. Először furcsának és idegennek tűnnek a fémek, a színes kötélgyűrűk és hevederek. Aztán az első előadás után elkezd derengeni, mire is lehetnek jók ezek.

Előkerülnek a kötelek... micsoda? Hogy nem mindegyik jó hegymászáshoz? Hmm... és, hogy a megtartási rántást érdemes megnézni a kötél paraméterei között, amikor vásárolok ? Melyik a jobb ? Meg, hogy a keresztmetszet is fontos adat ? Nekem vajon melyik a legjobb ? És hány méteres kötelet vegyek ? A boltban ajánlottak 50m-eset. De volt 60m-es is, csak sokkal drágábban. Sőt láttam 70m-eset is... meg azt hiszem még hosszabbak is vannak.

Na és ha van kötelem, mihez kezdjek vele ? Megtanulunk néhány csomót. Állítólag ez még csak a kezdet. Pereccsomó, középcsomó, csokorcsomó, boulin-csomó, hevedercsomó. Mikor melyiket használjuk ? És kiderül az is, hogy mindegyik gyengíti a kötél teherbírását. Úristen, mennyivel ? És akkor hogy-hogy nem szakad el mégsem ?

Aztán jönnek a karabinerek. Eddig nekem csak az tűnt fel, milyen szép színesek. Ja hogy van HMS, meg sima csavaros karabiner ? Mi az a HMS egyáltalán ? :-) Halbmasturf sicherung ???

Nagyjából így zajlik az első előadás. Aztán elsétálunk a tengerpartra, látunk egy gyönyörű naplementét, amit az egész társaság agyonfotóz, majd kavargó gondolatokkal visszatérünk sátrainkhoz és lefekszünk aludni.

Reggel étkezés után mindenki összepakolja a felszerelését és elindulunk végre a sziklákhoz. A sorompós kapu után még autózunk egy kicsit, közben a falak növekednek mellettünk. Mikor megállunk 100-200m-es sziklafalak vesznek körül. Ez lenyűgözően szép ! Le kell fotóznom, mert otthon nem fogják elhinni, hogy én itt másztam.

Hátizsákokkal felszerelkezve elindulunk a keskeny kanyon belseje felé. Mellettünk egy gyors vízű patak csörgedezik, bukdácsol a kövek között, de igazából gondolataimban már a sziklafalakon vagyok. Egyszer csak megállunk... pakoljunk le, itt fogunk mászni.
Felvesszük a sisakot, beülőt, előkerülnek a kötelek, amit át kell szedni mászás előtt. Az elölmászó felveszi közben a felszerelést, közteseket, ékeket, friend-eket, kötélgyűrűket, hevedereket aggat magára. Kiderül az is, nem mindegy hogyan szerelkezünk fel, hiszen mindennek kézügyben kell lennie.


Jártam már mászóteremben, de az is kiderült, hogy ott sokan hibásan kötözik be magukat a kötél végébe. Na mindegy, én most már tudom, hogyan kell... nem egy nagy ördöngősség, de azért jó tisztában lenni vele.

Standot építünk és bele is terhelünk. És tart. Először nem hittük volna, hogy azok a kis fém pöckök, az ékek meg bírnak tartani egy embert. És akkor most azt kell mondanom társamnak, hogy "indulhatsz". És Ő elindul és mászik. Nem sokkal feljebb elhelyez egy köztest egy nittbe, beakasztja a kötelet. Na de így nem jó... fordítva kell, mert így eséskor kiakaszthatja magát a karabinerből. Na most már jobb. Megy tovább és most már mindenhol jól rakja az eszközöket a falba és jól rakja bele a kötelet is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre oda kell figyelni.

Aztán fent standépítés következik, innen lentről nem látni tisztán mi történik, de egyszer csak nekem szól társam: "indulhatsz". És én is elindulok. Élvezem, hogy ezen a hatalmas mászókán újból átélem gyerekkoromat. Kezem ügyébe akad egy expressz. Kiakasztom a nittből és felrakom beülőm eszköztartójára. A szikla tökéletes minőségű és nagyon jó fogásokat és lépéseket találni rajta. Olyan mint egy kicsit meredekebb lépcsőház. Ez egy III-as út és szinte szaladok felfelé benne, miközben begyűjtök mindent, amit a társam a falra akasztott, majd egyszer csak megérkezem hozzá.

"Stand, kivehetsz" - ezt kell mondani, amikor rögzítettem magamat odafent. Szorítónyolcas... újabb csomó.

Aztán felszedjük a kötelet, befűzzük ereszkedéshez, felkerül a pruszik, az ereszkedőeszköz és megyünk vissza a szikla lábához. Melyik kötélszárat is kell lehúzni ?

Ilyenből mindenkinek legalább tizet kell másznia. Előre...

Délután visszatérünk a táborba, eszünk, fürdünk, meséljük egymásnak az aznapi mászóélményeket. Aztán lesétálunk a partra, a kis vár mellé. Visszük jegyzetfüzeteinket. Újabb előadás kezdődik.

Eszméletlen mennyi információ van és egy csomó dolog kezd letisztázódni bennem. Már tudom, hogyan kell standot építeni, mire kell odafigyelnem ahhoz, hogy tényleg erős legyen és abból tényleg tudjam a társamat biztosítani. Értem azt is, mikor kell testről és mikor kell standból biztosítani. Értem azt is, mire való a fordító és, hogy mennyire veszélyes, ha az ember megfeledkezik róla. Na meg az ideális köztestávolságot is értem már: ha betartom, az esésem lágy lesz, azaz az eséstényezőm kisebb lesz, mint 1. Nem lesz kemény, nem lesz extrém.

A következő napokon egyre magabiztosabban mászom a kötélhosszakat, mászónaplómban gyűlnek az utak és hamarosan megvagyok a kötelező penzummal. Hamarosan itt az elméleti vizsga, majd ha ez sikerült, akkor a gyakorlatban kell megmutatnom a vizsgabiztosnak, hogy tudok biztonságosan közlekedni a sziklán. Nem a mászótudásomra kíváncsiak, hanem arra, hogy a biztonságtechnikát a lehető legjobban elsajátítottam.

Igazából én magashegyeket szeretnék mászni, ott szeretnék túrázni, esetleg via ferrata-zni és sosem gondoltam volna, hogy ehhez szükség van sziklamászó tudományra. A III-as út nem nehéz, bárki fel tud rajta keveregni, a nehezebbik dolog azt megjegyezni és rutinszerűen elsajátítani, mit mikor és hogyan csinálunk ahhoz, hogy biztonságos legyen a magam és a társam számára is. Az is kiderült, milyen eszközökkel vágunk neki egy-egy túrának és most már sejtem, miket kell beszereznem ahhoz, hogy ezt egyedül is meg tudjam tenni.

Azt is megtudtam, hogy mennyi mindent nem tudok még. Az alapfokú sziklamászó tanfolyam előtt minden olyan egyszerűnek tűnt, de most már tudom, hogy egyszerűen nem voltam tisztában azzal, mekkora kockázatot vállalok azzal, ha felkészületlenül megyek a hegyek közé. Tudom, mik az objektív veszélyek, hogyan lehet elkerülni őket, tudom mik a szubjektív veszélyek, tudom, hogyan kell felkészülni, hogy ne fenyegessenek. Sőt még az alpesi vészjelet is tudom, baj esetére.

A kapun beléptem, most járnom kell az úton és tanulnom. Rengeteg tapasztalatot kell szereznem és a legjobb, hogy most olyan helyen vagyok, olyan emberek között, ahol ezt meg is tudom tenni. Hegymászó leszek !

2010. március 7., vasárnap

Mászni jóóó! - sziklamászó és túra nyílt nap

A Krea-Túra Hegymászó és Természetjáró Egyesület egyedülálló családi és nyílt napot szervez.
Időpont: 2010. március 27. 10:00-16:00.
Helyszín: Csobánka, Oszoly mászóiskola.

A magyar sziklamászás bölcsőjeként emlegetett mészkőfalakon ismerkedhetsz meg a sport szépségeivel. Egyesületünk tagjai segítségével kipróbálhatod az ereszkedést szikláról, valamint a mászást felső biztosítással. Tesztelhetsz mászóeszközöket, és egy kis szabadtéri kiállítás keretein belül bemutatjuk Neked a hegymászáshoz szükséges felszereléseket is. Ha kísérőként jössz, akkor sem fogsz unatkozni! A közelmúltban átadott tanösvények egyikén túrázhatsz, miközben különböző feladatokat kell megoldanod, vagy éppen ügyességi játékokkal teheted próbára tudásodat.

Gyere el és tölts egy izgalmas napot a természetben!

A rendezvényen való részvétel ingyenes!

Támogatók:
  • Hegyek Csavargói (Kaland-Sport Kft)
  • Petzl
  • Overland
  • Over Magazin
  • Pilisi Parkerdő Zrt.
  • Toifor
  • Horalky
  • Loki

2010. március 6., szombat

Téli magashegyi tanfolyam a Magas-Tátra csúcsai között

Az Excelsior téli magashegyi tanfolyamán segédoktattunk. Hó nem sok volt, de azért annyit találtunk, hogy a tanfolyamozás mellet freeride-olhassunk egyet-kettőt. A viszonyok minden nap mások voltak, így Gombóc Artúrosan volt porhó, firnes hó, kissé nedves hó, mély hó, tükör jég, stb. Izgalmas volt egy-egy meredekebb lejtőn, a kövek között lavírozva lesíelgetni.