Szívműködés sportélettani jellemzői

A 19. század végén, 1899-ben írták le tudományos közleményben először, hogy a szív működése javítható állóképességi edzéssel.
A szervek, így az izomzat ellátása tápanyaggal és az anyagcseretermékek elszállítása onnan nyugalomban is a szív és vérkeringés feladata, még inkább érvényes ez fizikai aktivitás közben, amikor megnövekszik az oxigén és tápanyag iránti igény, elsősorban az izomzat részéről. Ennek kielégítésére megváltozik a keringő vérmennyiség eloszlása is, az egyéb szervek kevesebb vért kapnak, hogy a többletet a dolgozó izmok kapják meg. A kisvérkör, amelynek feladata a szívből a tüdőbe eljuttatni az oxigénben szegény és széndioxidban dús vért és a tüdőből a szívbe szállítani az oxigénben dús vért, valamint a nagyvérkör, amely a szívből a szervekhez juttatja az oxigénben dús és onnan szállítja el az „elhasznált" vért együttesen alkotja a vérkeringést.

Az az oxigén mennyiség amelyik a tüdőből eljut az izmokhoz, függ a szív teljesítményétől. A szív működése közben összehúzódik (szisztolé) és elernyed (diasztolé). Az egy összehúzódás által kilökött vérmennyiséget nevezzük verőtérfogatnak. Ha a verőtérfogatot szorozzuk az egy perc alatti szívösszehúzódások számával (ezt nevezzük szivfrekvenciának) - ez egészséges emberben megegyezik a pulzusszámmal - akkor kapjuk meg az u.n. perctérfogatot (ez nyugalomban 4,5-6,5 l).

A perctérfogat mellett a másik tényező amelyik az oxigén felhasználást meghatározza, hogy mennyi oxigént képes a vérből kivonni a működő izom, vagy egyéb szerv. Ez az arterio- venosus különbség.

A szív teljesítményét a perctérfogat határolja be, az állóképességi teljesítőképesség pedig egy adott időegység alatt felvett oxigén mennyiségének a függvénye. Fokozatosan emelkedő intenzitású dinamikus terheléssel párhuzamosan nő a verőtérfogat, amig a szív el nem éri a 130-150/perces szívfrekvenciát. Ezt követően a szívfrekvencia tovább nőhet a terhelés folytatása esetén, serdülőkorban elérheti 205-220/perc értéket is, azonban a verőtérfogat a frekvencia növekedésével már nem nő párhuzamosan.

Edzés hatására a szív alkalmazkodik a fokozott igényekhez, nő a szívizom összehúzódó képessége, a szív bal kamrája több vért képes befogadni, mindennek következményeként megnő a verőtérfogat. A sportolás közbeni magas pulzusszám és a megnőtt verőtérfogat eredményezi, hogy ilyenkor a perctérfogat is jelentősen megnő, a nyugalmi átlagos 6,5 l-ről akár 21 l/perc fölé is. Rendszeres edzés hatása abban is megmutatkozik, hogy fokozatosan megnő a szív tömege, ami a szívizom megnövekedésében nyilvánul meg. Ezt nevezik hipertrófiának, ami egészséges alkalmazkodási jelenség, szemben a beteg szívizom esetében is létező hipertrófiával, ami azonban ettől szerkezetileg eltérő.

Élettani szempontból megkülönböztetünk szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszert, illetve ezek hatását. A szimpatikus idegrendszer azokat a funkciókat serkenti, amelyek valamilyen „készenléti", vagy „vész" helyzet esetén szükségesek, ezzel szemben a paraszimpatikus idegrendszer inkább fékezi ezt a „mozgósítást", serkenti a regenerációs folyamatokat. Az edzett szív működésének lényege,hogy nyugalomban fokozottabban érvényesül a paraszimpatikus hatás, viszont terheléskor az edzetlenekhez képest fokozottabban hatnak a szimpatikus tényezők. Ennek eredménye a sportolók lassabb nyugalmi pulzusa - ez az edzés hatás már fiatal korban is érvényesül -, a jobb oxigén kihasználás. Terheléskor az edzett szív magas szívfrekvencia mellett is tudja növelni a verőtérfogatot - szemben az edzetlenekkel - s ezáltal a perctérfogatot is.

Az edzett és edzetlen szív teljesítménye közötti különbséget terheléses viszonyok között szemléltetik az alábbi adatok:

	Pulzuszám	Verőtérfogat	Perctérfogat
Edzett	180/perc	20-60 ml	32-34 l
Edzetlen	180/perc	20 ml	20-22 l

A vérkeringést befolyásoló, illetve hatékonyabbá tevő adaptációs folyamatokat kiegészítik a perifériás alkalmazkodással kapcsolatos jelenségek:

• javul a szervek, így az izomzat hajszálerekkel való ellátása állóképességi edzés hatásra, ami szintén az oxigén ellátás javítását célozza;
• az izmokon belül is hatékonyabbá válik a vér eloszlása;
• növekszik az aerob és anaerob anyagcserében részt vevő enzimek aktivitása.

A hegymászók nem járnak mászófalra?

Valamikor régen hallottam azt, hogy egy magára valamit is adó hegymászó nem jár mászóterembe, mászófalra mászni. :-) Még az elején szeretném leszögezni, hogy a magam részéről messze nem értek egyet ezzel a megjegyzéssel!

Edzés

A téli időszakban, amikor korán sötétedik, amikor a sziklafalak szó szerint jéghidegek, hol lehetne jobban edzeni, formában tartani magunkat, ha nem egy mászóteremben ?

A sziklamászás egyik legfontosabb erőnléti kelléke az ujjak erejének fejlesztése. Ha egy jó harmad évet kihagyunk, mondjuk novembertől március elejéig, akkor bizony az alkar ereje elszáll és az idényt alapozással kell kezdenünk, vagyis a csúcsformánkat csak később érjük el.

Mennyire butaság lenne elvesztegetni ezt az időt!

Normális edzéssel viszont mászótechnikánkat, erőnket akár fejleszthetjük is télvíz idején és így tavasszal akár magasabb szintről is indulhatunk, mint ahol előző évben abbahagytuk.

Személy szerint én is jobban szeretek sziklát mászni, mint teremben, de a falmászás jótékony hatását mindenképpen érzékelni lehet, az idény kezdetén.

Önálló sportág

A falmászás önálló sportággá nőtte ki magát. A falmászás az egyik legbiztonságosabb módja a vertikális helyzetváltoztatásnak és amellett, hogy rendkívül szórakoztató elfoglaltság, alakformáló és mozgáskoordináció-fejlesztő hatásai sem elhanyagolhatóak.

Falmászás sportágban versenyeket is rendeznek nehézségi, gyorsasági és boulder kategóriákban, a világjátékok egyik leglátványosabb sportága.

Szóval aki azt állítja, hogy a falmászók szimpla papundekli-mászók, nagyot téved. Egy komoly műfalas teljesítmény eléréséhez legalább olyan mennyiségű és minőségű munkát kell befektetni - természetesen más kondícionális és technikai képességek fejlesztése mellett -, mintha az ember az Everest-et próbálná megmászni!

Egyesületi mászótábor

2010. november 12-14. között egyesületi mászótábort szervezünk tagjaink számára a horvátországi Paklenica Nemzeti Parkban.

Két nővel egyszerre...

Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly beleszerettem Barbarába. Olaszországban, Arco-ban jártunk és szinte minden nap belebotlottam. Magas, csodálatos teremtés, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szememet. Feleségem persze észrevette... egy ilyet nehéz elrejteni életünk párja elől. Úgy gondoltam, megmutatom neki is Barbarát...

Na de eddig a pikantéria... aki valaki szaftos pornó történetet szeretne olvasni, keressen inkább valami ilyen témával foglalkozó szakoldalt. :-)

Igazából Barbara az út neve, amit kinéztünk az Arco fölé tornyosuló Monte Colodri keleti és észak-keleti oldalán. Az út hossza 350m, amit 10 kötélhosszból lehet kimászni. Nittek elvétve akadnak, aki itt akar felmászni, vigyen közepes és nagy friend-eket, egy éksort, hevedereket és néhány kötélgyűrűt és váltógatyát vagy pelenkát. :-)

Az őszi bentlakásos tanfolyamunk végén jött el a várva-várt pillanat, hogy végre nekivághassunk ennek a gyönyörű, karakteres útnak. A beszállás kb. 10 perc sétányira volt a Zoo-kempingtől. Még a California Pizzeria előtt található egy kapu, mellette letaposott drótkerítéssel. Itt kell bemenni a beszálláshoz. A kis betonúton fel kell menni egy nagyobb placcig, innen pedig egyértelmű ösvény vezet a falhoz. A sziklára Vie Umberto, Barbara van felfestve.

Az első kötélhossz nagyon könnyű, egy rámpán kell elindulni felfelé és össz-vissz egy 3 méteres kapaszkodó van benne (V+)-ért, a többi II-III nehézségű. A végén egy fánál lehet standolni. Semmi extra.

A következő kötélhosszban volt egy csúszós, zsíros "pocak" átmászás V+ -ért, utána pedig egy füves repedésben kellett felmenni az újabb standpontig, ami egy ereszkedőkarikából állt.

A harmadik hossz összeköti az alsó rámpát egy felső rámpával. Egy sarokbevágásban indul és ajándékképpen még egy nitt is található itt. Aztán egy repedésben lehet piaz-technikával felmászni VI-os nehézségért. Ez maga a gyönyör: a fal kicsit áthajlik, ellenben nagyszerűen lehet kapaszkodni. Ráadásul itt is van egy nitt a repedés közepe táján. Alatta-felette friend vagy bucikőre vetett hevederrel lehet biztosítani,  fent pedig egy kis reibungtábla tetején egy fa törzsénél lehet standolni. Kellemes árnyékos hely...

A negyedik kötélhossz egy könnyű IV-es reibung. Ráadásul végig nittek vannak a falban. Nem túl sűrűn, a kötélhossz nehézségének megfelelő mennyiségben. A kötélhossz végén van egy kicsi felmászás egy párkányra, majd karikánál stand.

Innen egy táblamászás következik VI-ért. Ez nem túl hosszú kunszt, kb. 5-6m-nyi mászóka fel egy párkányig.  Apró fogásokkal, egyensúlyozósan indul a mászás. Először jobb kézre találni egy kétujjas fogást, innen balra kell kidőlni és lépegetni felfelé és meg is van a bal kezes kis fogás. Ha innen sikerült kiemelni a súlypontodat, akkor már viszonylag nagyobb fogások állnak rendelkezésre. A tábla tetején sétálni kell jobbra egy fa mellett, majd újból mászás következik egy könnyű, jól biztosítható (friend, ék) bevágásban és a végén stand. Ha felnézel, látsztik, hogy innen kezdődik a feketeleves.

Egy hatalmas tábla jobb szélén levő bevágásban kell felmászni. Aki nem szereti a pszichés terhelést, annak nem nagyon ajánlom. A 35m-es hosszban egyetlen nitt található az út 2/3-a körül. Az első 10 méter V+ nehézségű, ezt akár szólózni is lehet, de utána elkezd áthajlani a fal és innen közepes és nagyobb friend-ek, ékek, tricam-ek használhatóak. Már ha valakinek van kedve és energiája vacakolni velük. Bevallom őszintén én kb. 6-7m-ként raktam be eszközt és mellettük találtam két beszorult ezer éves friend-et, amiket megakasztottam.  Legalább lassították volna az esést, ha lett volna. :-)

A két friend között egy tricam berakása okozta a legnagyobb kihívást. Két lábammal kiékeltem magamat az enyhén felém dőlő bevágásban, bal kezemmel a bevágásban húzódó repedés peremét markolásztam, míg jobb kézzel megpróbáltam lefejteni magamról a kinézett tricam-et úgy, hogy közben lehetőleg ne ejtsek le semmit. Apránként bejátszottam a repedésbe, persze folyton ki akart esni. Én meg elkezdtem fáradni a hülye pózban. A jobb lábam egy kisujj-körömnyi bütykön álldogált, alattam kb. 7m-re az utolsó köztes, ami egy ki tudja mióta bent rohadó, ki tudja milyen állapotú, napszítta hevederrel ellátott friend volt. Nem túl bíztató. Aztán nagy nehezen megszorult a tricam. Legalábbis ezt akartam hinni és folytattam a mászást felfelé. Amikor megláttam a következő beszorult friend-et, örültem neki és ezt is megakasztottam. És igaz azt mondjuk, hogy talált eszközben sosem bízunk, azért én mégis úgy tettem, mintha teljes értékű köztes lenne. 

Aztán egyszer csak felértem a standba. Fantasztikus érzés volt. :-) 

Alattam az úton haladó emberek már egészen kicsinek tűntek, itt már fent voltunk kb. 200-250m magasan.

A stand egy karikánál volt. Egy #3-as friendet azért beraktam és ezt a két pontot összegeztem standnak.

A hetedik kötélhossz izgalmasan indult. Kitaláltam, hogy a fejünk felett kb. 10m-re levő szöget akasztom meg először, mert az egyetlen repedés a bevágásban olyan széles volt, hogy csak emberfej nagyságú eszközzel tudtam volna biztosítani. Szóval egy izgalmas szakasz következett, 20m-es zuhanást és kettes eséstényezőt megkockáztatva másztam fel a szögig. Utána egy kis fülkébe tudtam bemászni és itt találtam helyet egy #4-es friend-nek. Ezután egy jó kis plafonáthajlás következett, ami tetején volt egy nitt. Ez azért megnyugtatóan hatott. A következő 10-12m újabb köztesrakás nélkül telt el. A kötélhossz végig VI-os körüli nehézségű.

A bevágást elhagyva egy törős, borzalmasan rossz kinézetű párkányon sikerült standolni. Két rozsdás szöget találni itt. Innen érdemes jobbra elmászni, mert a kis fa mögött egy egész jó placc található és innen jól lehet biztosítani a következő szakaszt.

A nyolcadik kötélhossz egy kis táblával kezdődik, amit V-ös nehézségért lehet kimászni. A tábla felett egy bevágás következett, amit kéménytechnikával lehet kimászni. Bucikövekre lehet hevedereket aggatni, ill. a stand alatt 5-6m-re lehet találni egy elaggott szöget. A stand egy lapos kövön van, ami beszorult a bevágás két fala közé.

A kilencedik hossz megint finom VI-os mászás. Először a bevágás bal oldali falán kell felmászni, majd egy kis plafon következik. Jó fogások vannak a plafon és a fal közötti repedésben, nagyszerűen lehet kapaszkodni akasztáshoz: a jószívű útépítők megajándékozták az idáig eljutókat két darab nittel. 

A plafon után egy függőleges bevágás következik, amit kiválóan lehet ékelni, kötélgyűrűzni, friend-ezni. A nagyszerű mászás végén egy hatalmas párkányra érkezünk és itt egy nagy kőtömbnél lehet standolni. Legalábbis mi meglasszóztuk a tömböt és innen biztosítottuk egymást.

Az utolsó kötélhossz már semmiség az előzőekhez képest: Egy széles párkányon kell sétálni kb. 15m-t, majd egy könnyű repedésben kell mászni úgy 10m-t felfelé. Ha ez is megvan, akkor megmásztad a Via Barbarát. Gyönyörű út... tuti valami makrancos nőről nevezték el. :-) Nem adja könnyen magát.

A legegyszerűbb lejövet a Colodri via ferrata-n keresztül van. Ne felejtsd el beírni magadat a csúcskönyvbe menet közben a keresztnél ! Ha pedig vannak mazochista ambícióid, akkor ereszkedni is lehet, hiszen végig vannak nagyszerű ereszkedőkarikák a falban.

Horváth Gábor fotói rólunk, ahogy a harmadik kötélhosszt megkezdjük  »

Via Barbara VI, 350m, trad.

Garda-tó, Corno di Bo

Alapfokú sziklamászó tanfolyam egy napja... A Garda-tó melletti Corno di'Bo szikláit koptattuk 5 kötélhosszon keresztül.

Jumelle, az elrejtett hegy

- Svájcban az ételeknek alig van ízük.
- Még fűszert sem használnak ?
- És Svájcban az emberek nem isznak kefírt.
- Még tejük sincs ? Nehéz elképzelni.
- Nem nehéz, ha megpróbálja.

Valami ilyesmi dialógus folyhatott volna le Forrest Gump és John Lennon között, ha Svájcban lett volna anno a ping-pong mérkőzés. :-) Nekem meg ez járt folyamatosan az agyamban, amikor végre a sok-sok sziklacsúcs között megtaláltuk, melyik is a Jumelle.

Na de kicsit előre szaladtam a sztoriban.

Aigle, Svájc hajnali 9 óra... Ez is csak egy olyan nap, mint a többi. Kicsit borult időjárás, de azért bizakodóak vagyunk, hátha ma nem fog esni. Évivel autóba szállunk és meg sem állunk Fermont községig. Itt egy kicsiny úton bevetődünk a tanyavilágba és kanyargunk fel-le az össze-vissza utakon. Tehenek néznek be az ablakunkon és mi pedig teljesen elveszetten egyre magasabban és magasabban járunk autónkkal a rettentő szűk utacskákon.

Egyszer csak egy német párba botlottunk, és együtt tekeregtünk tizen kilométereket a tanya-labirintusban. Egyszer csak zsákutcába tévedtünk és egy helyi gazda, aki csak svájci franciát beszélt – azt is erős tájszólással – elmagyarázta, hogy amit mi keresünk, az ott van pont a háza felett. Hiába tekergettük a kalauzt, hiába mentünk jobbra-balra, előre-hátra, semmilyen szögből nem stimmelt sem a könyvben szereplő fotó, sem a falrajz. Egyedül a csúcskereszt volt ott a helyén, de ez nekünk kevés egyezőség volt.

További tekergés után és még néhány száz méter szintkülönbséggel feljebb azonban megtaláltuk a Helyet. A német párocska nekilátott ebédet főzni, mi azonban Évivel ennél jóval türelmetlenebbek voltunk, így hamar összepakoltunk és elindultunk a bércek irányába.

Átvágtunk egy réten, elértünk egy drótkerítéshez és utána hegymászóösztönöm azt súgta, hogy a beszállást a kerítés mellett felfelé menetben tudjuk leghatékonyabban megközelíteni. Mennyire unalmas napunk lett volna, ha eme ihlet akkor nem ragadott volna el ! :-)

Az első óra még nem is volt vészes, hiszen csak felfelé haladtunk egy szép alpesi legelőn, s bár a felhők semmi jóval nem kecsegtettek, azért mi csak meneteltünk felfelé a gerinc irányába. Dél felé már látszott a Jumelle 2088m magas karcsú tömbje és a borda, az Aréte hívogatóan tornyosult előttünk. Felértünk a gerinc alá és szintben elkezdtünk gyalogolni. Az éjszakai eső kissé (értsd: nagyon) csúszóssá tette a füves, köves, sáros terepet. Amikor már kiszólóztuk egy alapfokú tanfolyamnyi mászóutat, egyszer csak megérett bennünk az az addig mélyen szántó gondolat, hogy talán nem ez a megközelítése áhított sziklánknak.

"Forduljunk vissza?" - "Forduljunk." Az eső elkezdett szemerkélni, majd zuhogóvá vált. Mi csak csúszkáltunk össze-vissza a sáros füvön. Rájöttünk, hogy amit mi ösvénynek véltünk felfedezni, nem más, mint a helyi zergék útvonala. Legalábbis az ösvényen levő „bogyókból” erre következtettünk.

A visszaút borzalmas volt. Fűszálról fűszálra kapaszkodva ereszkedtünk a völgy felé, közben azon izgulva, mikor csúszunk meg annyira, hogy a téli magashegyi anyagból is bemutassunk egy eszköz nélküli kicsúszásmegfogást, csak éppen sáros, törmelékes lejtőn. Az égiek azonban szerettek bennünket és megkíméltek, ám cserébe újabb tréfába kezdtek velünk: kisütött a nap.

Ha már fél napot eltöltöttünk azzal, hogy fel-alá sétáltunk az alpesi vadonban, hidegben, esőben, akkor az a minimum, hogy a napsütötte tájon megnézzük legalább a beszállást közelről. Egy viszonylag jól járható vízmosáson keresztül leereszkedtünk a völgybe és csodák-csodájára, kőkupacokkal – steinmann-okkal jelölt ösvénybe botlottunk. Hegymászó ösztönöm azt súgta, itt az időnk, kövessük őket.

Mormotalyukakkal tarkított legelőn keresztülsétáltunk, átléptünk egy működő villanypásztort – aki szereti az izgalmakat, nyalogasson meg egyet – és folytattuk az utat a Jumelle felé. Az eső közben szemerkélni kezdett, de bennünket ez már nem tudott eltéríteni eltökélt szándékunktól: ha addig élünk is, a beszállást látni fogjuk testközelből.

Már közel jártunk célunkhoz, amikor egyszer csak eget zengető sikítást hallottam hátulról. „Úristen, Évi megcsúszott és lezuhant?” - ez volt az első gondolatom. Hátrafordultam, de Évi stabilan ácsorgott a hegyoldalban, miközben egy mezei nyúl ugrándozott tőle el néhány méterrel, majd kíváncsian vizslatott bennünket.
Hol van, ami így megijesztett ? A nyúlon túl ? - kérdeztem.
Nem, a nyúl az.
Berittyentettem, úgy megijedtem.
A nyulat lefotóztam, majd Sir Lancelot bátorságával folytattuk utunkat. Az érdekesség az volt, hogy egy odút találtunk a hegy lábánál. Bíztam benne, hogy ez nem Kerberot barlangja, amelyet a rettegett szörny őriz és nem ötven férfi komplett csontvázát találjuk a mélyében. Helyette frissen vágott tüzelőt és nem túl régi hamut leltünk benne. Az eső már egészen komolyan esett, de most már úgy voltunk, ha már eddig eljutottunk, akár fel is mászhatnánk legalább az első kötélhossz végéig.

Felvettük a beülőket, átszedtük a kötelet és irány a szikla. Az első kötélhossz amúgy is könnyű négyeske volt, ráadásul nem is túl hosszú. A bal kezem irányában egy merő tejfölt láttam, a köd annyira beborított mindent, jobb felé pedig a völgyet, ahonnan felsétáltunk a szikláig.
A szikla tökéletesen tapadt még nedvesen is, így megszavaztuk az út folytatását. Ennél vizesebb már nem lehet, mi is bőrig áztunk, úgyhogy minden mindegy, irány a csúcs.

Három 5a (V+) nehézségű gyönyörű hossz után egy párkányra értünk, ahol szintén találtunk némi tüzelőt. Innen még egy 5c+ -os (VI/VI+) kötélhossz vezetett a Jumelle csúcsáig. Ezt is gyorsan megmásztuk egy szép táblán keresztül és egyszer csak fent találtuk magunkat a hegy tetején. A köd teljesen eloszlott, csak azt láttuk, hogy az eddig ködbe vesző táj valójában legalább 5-600m-rel lejjebb folytatódott talaj formájában, addig csak víz és levegő. Víz = eső... zuhogó eső.

Kötelünket befűztük az ereszkedő-standba és megkezdtük a lemenetet. A víztől jól megdagadt, így kicsit lassabban ment a haladás. Ellenben az ereszkedő eszközeink nem melegedtek át. A harmadik kötélhosszban találtam egy elhagyott expresszt. Ezt már felfelé is felfedeztem, csak akkor nem értem el, de most volt alkalmam elingázni érte.

Az ereszkedést pont a barlang szájánál fejeztük be. Gyorsan elraktuk a felszerelésünket és végtelenségig tartó lemenetbe kezdtünk, vissza az autónkhoz.

Egy magashegyi mászóút születése: Babazsúr (5b)

2010. augusztus 21-én, kislányom 2. születésnapján vágtunk neki a francia Ailefroide felett emelkedő Palavar hegycsúcson futó Dadyle út megmászásának. Későn indultunk el és csak dél körül értünk a fal aljába. Az út 8 kötélhosszas, 300m hosszú és saját köztesekkel biztosítható tradicionális sziklamászó útvonal.

A megtalálás nem okozott különösebb gondot, a kalauzban jól értelmezhető térkép volt hozzá. Az első kötélhossz 5b (VI-) nehézségű, ezt Zoli vállalta be. Gyönyörű reibungos gránittábla, három egymástól kb. 10m-re elhelyezkedő hosszanti bevágással. A jobb oldaliban indult el és úgy 10-15m után sikerült egy köztest elhelyezni. Utána egy haránt traverz következett balra felfelé, a következő bevágáshoz. Ennek az aljában is sikerült elhelyezni egy éket, majd kicsi felfelé mászás következett. Innen valahogy egyre kompaktabbá vált a kőzet és elfogytak a köztesrakási lehetőségek. A bevágás tetején még sikerült berakni egy aprócska éket a lélek megnyugtatására, de semmi többet.

Nem baj, a standhely már nincs messze a kalauz szerint. Legalábbis ekkor még ezt gondoltuk. Zolink hamarosan meg is érkezett erre a helyre, azonban a szikla annyira kompakt volt, hogy legfeljebb szögelni lehetett volna. Ehhez való eszközök azonban nem álltak rendelkezésünkre akkor és ott, így kénytelen volt továbbmászni a harmadik bevágáshoz, ahol jó hosszanti repedést véltünk felfedezni.

Így is lett. A 60m-es kötelet közel E1 hangra kifeszítve és behangolva sikerült elérni a bevágást és sikerült egy viszonylag komfortos standhelyet kialakítani is benne.

Ezután jöttünk Győzővel szimultánban másodmászva. Mivel a 60m-es haránt traverzes hosszban csekély mennyiségű eszköz volt elhelyezve, – kicsit homokköves mászóstílust idézve – ezért nekünk sem volt kevésbe izgalmas a feljutás.

A következő kötélhossz már abszolút nem a Dadyle útvonal volt. Mivel az eredeti utat biztosíthatatlan, ráadásul nagyon füves útnak véltük felfedezni, ezért úgy döntöttünk, hogy önállóan jutunk fel, teljesen új vonalvezetést követve.

Szóval a második kötélhossz a bevágást követte egy jól beazonosítható párkányig. Ezen balra eltraverzáltam egy fenyőfáig, majd itt lestandoltam. Ez egy kb. III-as nehézségű, nagyon könnyű mászás volt.

A harmadik kötélhosszt megint csak én másztam előre. Az eleje egy jobb-haránt „lépcsőház” volt, majd egy függőleges felszökés és egy jobb traverz után következett a kunszt. Itt kicsit kellemetlen volt, mert jó 10m-re volt az utolsó köztes és innen kellett egy kb. 5-6m-es 5a kunszttal feljebb mászni egy, az alján kicsit áthajlós sarokbevágásban. A bevágás után egy rövidke borda tetején találtam kiváló standhelyet, ahova ékelni és friend-et elhelyezni is tudtam.

Ekkor egy jó 80m magas tábla aljában voltunk. Innen Győző mászott előre egy 4b nehézségű kötélhosszt és egy nagyszerű bevágásban talált jó standhelyet. Az 5. kötélhossz a Zolié lett. Folytatnia kellett a mászást az egyre meredekebb bevágásban (4c), majd két bokrot balra kerülve egy nagyon kényelmes standhelyet talált.

Felettünk kb. 10m-rel egy ereszkedőstand helyezkedett el. Ennek örültünk, mert legalább eddig már tudtuk, hogyan kell lejutnunk. A következő kötélhossz 4c nehézségűnek írta a kalauz, hiszen itt csatlakoztunk be a Sueur de boucs (5b) útba. A nitteket követni nem okozott különösebb nehézséget. Egy meredek rámpán kellett felmászni, de a kötélhossz vége szinte már-már csúnyának volt mondható az eddigiekhez képest, mert füves, földes, poros szakaszokat kellett kimászni. A stand tökéletes két nittes stand volt.

Az ezt követő hosszt Győző mászta előre. Az eleje nem különösebben bonyolult, igazából a standhoz kimászást adja a kalauz 5b-ért, egyhangúlag leminősítenénk a nehézségét kb. 4b-re.

Az utolsó előtti hossz egy szép táblamászással kezdődik, amit a kalauz szintén 5b-ért ad, szerintem kicsit könnyebb ez, de ha a kalauz ezt mondja, akkor ennyi. A hatalmas lépések, hatalmas fogások és a nitt-dömping kifejezetten kellemessé teszi a mászást. A balra-felfelé harántolás egy sarokban fejeződik be, innen megint egy ronda, füves néhány méteren keresztül az út.

Az utolsó kötélhossz érthetetlen módon megint 5b, igazából először szólóban akartuk kimászni. Szerintem maximum 4a-4b, egyetlen nagyobb fellépés van benne, ami szerintem megint csak nincs 5b nehézségű. Tökéletes nittelés és a befejező szakasz egy gyönyörű reibungtábla. Az út végén ereszkedőstand található karikával, úgyhogy a csúcsfotó után innen meg is kezdtük az ereszkedést.

Lejövet

Mindenképpen minimum 2x60m kötélre van szükség. Az első ereszkedőpálya egy bevágásban jön le. A 2x60m kötél csak a bevágás aljáig ér le, innen, a nyomokból ítélve, mindenki szólózni szokta a következő 15-20m-t. Nem nehéz a lemenet a következő standig, de óvatosan kell lépkedni, mert sok mozgó kő van, némelyik egészen nagy.

A második szakasz ott ért véget, ahol kimásztunk a Seuer de boucs-ba. Mint a többi, ez is két nittes, karikás stand.

Ezután – a falnak háttal állva – a lent látható bokrokat balról kell kikerülni és a következő standot egy tábla kellős közepén találjuk.

Innen nagyjából függőlegesen kell ereszkedni a fal aljáig és mindig az orrunk előtt fogjuk találni az éppen aktuális ereszkedőstandot.

Az út paraméterei

Név: Babazsúr

Nehézség: 5b

Hossz: 350m

Típus: tradicionális magashegyi sziklamászó út

Beszállás: 1700m

Minimális felszerelés

2x60m félkötél vagy ikerkötél

éksor

3db #1 - #2 - #3 friend

4-5db 120cm heveder (dyneema nagyon jól használható)

10db expressz

(Tricam-eket nagyon jól tudtuk használni)

Dent de Jaman - Ace of Spades

Évivel találtunk egy nagyon szép kis hegycsúcsot a Genfi-tó felett, a Dent de Jaman-t. A hegyecske az 1872m-es magasságával nem túl nagy, Wallis közelében a hegyóriások tövében nem is túl neves, ám a tökéletes minőségű mészkőfalakon Yves és Claude Remy testvérpáros egyik nagyon szép útja fut. Ez az egyik indok, amiért erre esett a választás, a másik pedig, hogy az útból gyönyörű rálátás nyílik a Genfi-tóra. Az út neve Ace of Spades, nehézsége 6b (VII).

---

Les Avents felett húzódik a Col de Jaman nyereg, az itt található hegyi fogadó parkolójában hagytuk autónkat. Innen a Jaman Station vasútállomás felé vettük az irányt egy nagyon jó minőségű úton. Fél órányi séta után egy törmelékes ösvényt találtunk a sziklafal irányába vezetni. Ezen hősiesen felverekedtük magunkat, majd a fal aljában megkopott ACE felirat és egy rozsdás oszlop jelölte, hogy itt indul Remy-ék 1980-ban nyitott Ace of Spades útja. A francia testvérpáros nagy Motörhead rajongó lehet, mert több ezen zenekarral összefüggésben levő útjuk létezik. :-)

Az út jól nittelt, leginkább alpesi sportútnak nevezném. Ha valaki saját köztesekkel akarja mászni, azt is meg lehet tenni, mert rengeteg jó ék, friend és kötélgyűrű-hely van benne.

Az első kötélhossz 4c (IV+/V-) nehézségű. Az elején kis párkányokra kell felmászni, majd nagyjából 18-20m mászás után érünk egy áthajlós párkányhoz, amin azonban óriási peremes fogások találhatóak. Ezen könnyedén fel lehet tornázni magunkat és innen már csak néhány méterre található a nittelt stand.

A második kötélhossz 4a (IV) nehézségű. Az első néhány mozdulat tökéletesen legömbölyödött sziklákon visz, majd néhány méter után egy füves törmelékes platón találjuk magunkat. Innen el kell sétálni a jól látható standhoz. A kötélhossz kb. 17m hosszú.

A harmadik kötélhosszban található a kulcshely. A standtól balra felfelé kell elindulni, majd a biztosító ember felett 2m-rel kell eltraverzálni jobbra egy nagy áthajlás alatt kb. V-ös nehézségű mozdulatokkal. A traverz több, mint jól biztosított. Kb. 5-6m oldalazás után kezdődik az érdekes rész. Egy pocakot kell átmászni 6b-ért (VII), ám ha valaki kevésnek érzi magát hozzá, akkor van A0 lehetőség, amit a kalauz 5a-ra (V+) értékel. A pocak felett, egy kőtömb tövében azonban van egy viszonylag jó fogás, ill. a kőtömbön is van egy jól megfogható perem. Innen a jobb lábbal fel kell lépni a pocak egyik kitüremkedésére, majd egy lendületes felállással el lehet kapni a balra fent levő kőtömb tetejét. Ha ez megvan, akkor tulajdonképpen meg is vagyunk a nehezével. Mindezen kunszt kb. 2,5 - 3m hosszú és nagyon jól biztosítható.

Innen kb. 5-6m-re található a következő stand.

A negyedik kötélhossz egy gyönyörű 20m-es sarokbevágás 5a-ért (V+). Amikor nem látunk magunk felett több nittet, 2-3m-t el kell traverzálni balra és egy borda mögött elő fog bukkanni a stand.

Az ötödik, utolsó kötélhossz nagyon szép sarokbevágás és táblamászás szintén 5a-ért (V+). Az első néhány nittet nem nagyon lehet látni, mert a hossz eleje kissé füves és a fűcsomók között rejtőznek a kis acéllemezkék. Itt friend-del tökéletesen meg lehet oldani a biztosítást, mert a bevágás mentén végigfut egy nagyon jó minőségű repedés. A stand alatt kb. 10m-rel az addig reibungos tábla hirtelen meredekebbé válik és innen gyönyörű táblamászással lehet továbbhaladni.

Aztán egyszer csak, egy kiugró kőszikla mögül láthatóvá válik az utolsó stand. Innen sajnos életveszélyes felmenni a csúcsig, mert törmelékes, füves, biztosíthatatlan terepen lehetne csak mászni (nem gyalogolni!). A kalauz is az ereszkedést javasolja, úgyhogy megfogadtuk a Remy Brothers tanácsát és négy standolásból visszaereszkedtünk a fal aljába.

Hely neve: Les Avents (Montreux felett, Waadt kantonban)

Hegy neve: Dent de Jaman

Parkolóhely: Col de Jaman

Út neve: Ace of Spades (1980 Yves & Claude Remy; felújítva: 2000)

Út nehézsége: 6b (VII) vagy 5a A0 (V+ A0)

Út hossza: 120m, 5 kötélhossz

Lejövet: Ereszkedőpálya

Szükséges felszerelés:

- 60m egészkötél

- 2db kötélgyűrű

- 10db 20cm expressz

- sisak (!)

Fotók »

És ha valaki nem tudja, mi is az az Ace of Spades, annak egy kis ízelítő belőle:

Alapfokú sziklamászó tanfolyam - Arco, Garda-tó

Nagyon jó hangulatban telt az elmúlt több, mint egy hét. Huszonpáran kint nyaraltunk a Garda-tó melletti Arco-ban, ami az európai sziklamászás Mekkája. Közben, hogy ne unatkozzunk alapfokúztunk... :-) 13 hallgatóval foglalkozott három oktató és végigjártuk a Garda-tó körüli mászóhelyek közül a legszebbeket. Az időjárás kiváló volt, egyetlen esőnapot kaptunk, de akkor átvettük az elméleti anyag még hiányzó részeit.

És, hogy hogyan teltek napjaink ? Másztunk, vásároltunk, strandoltunk és persze a töménytelen elméleti anyagot is átvettük. Tartottunk Sarca-patak melletti grillpartit, ahol a tűzön nagyon finom ételek készültek. Egy szóval a tanfolyam igazából mindenki számára egyben nyaralás is volt.

Augusztus 27-én következik a következő felvonás... :-)

Nézd meg a fotókat »

Biztosan a számítógép előtt vagy a legjobb helyen ?

Ausztria legszebb klettersteigje: Königsjodler

Régóta terveztük már, hogy megnézzük a legendás Königsjodler klettersteig-et a Hochkönig-en. 6 órányi autózás után Budapesttől megérkeztünk az Erichhütte parkolójába. Innen felsétáltunk a Taghaube 2149m magas csúcsára és jól megnéztük magunknak másnapi úticélunkat. A kis túra után Zell am See-be autókáztunk és megszálltunk egy szimpatikus kempingben.

Csütörtök reggel 4 óra... ébresztő. Reggelizés és csomagolás után autóba pattantunk és visszakocsikáztunk az Erichhüttéhez. 6:15-kor már az Erichhütte-t is elhagytuk és a 432-es utat követve egyszer csak elértük a Grandlspitz Klettersteig és a Königsjodler keresztezését. Jól követhető ösvényen 2:15 perc alatt fent voltunk a beszállásnál. Egy - előző napról már ismert - kutyus, 23 ott várt bennünket.

Az első torony, a Flower Tower könnyed kis bemelegítés volt. Egy rövidke B-s felmászás, majd a gerincen sétálgatva egy kis lemenet. A tömbön egy sarok volt olyan pont, ahol kicsit figyelni kellett, mert itt elég laza volt a drót, ezért itt tényleg fontos volt, hogy egyszerre egy ember tartózkodjon egy szakaszon. Ezután egy nagyobb átlépés következett (Jungfrauen Sprung), majd egy gyönyörű függőleges felmászás a Teufelsturm-ra. Itt újabb kis gerinctúrával folytatódik az út, majd egy meredek lemászás után egy kis drótkötél-hídon kell átkelni. Egy gyors lemenet a harmadik tömb előtti nyeregbe és itt egy kis pihenőt tartottunk.

Az (1-)-os felmászást vörös nyilakkal jelölték az út építői, simán fel lehet gyalogolni az újabb drótos szakaszhoz. Se a fel, se a lemászás nem túl bonyolult és a tömb túloldalán várt bennünket a híres Flying Fox. Bevallom őszintén nem vittem magammal csigát és így nem különösebben volt élvezetes az átkelés. Persze a látvány így sem volt semmi, de egyikünk sem maradt túlzottan a hatása alatt. :-) Ez van...

Egy hevederrel és csavaros karabinerrel rögzítettük magunkat a dróthoz, plusz a via ferrata kantár karabinereit is ráakasztottuk. Az, hogy egyetlen drót van kifeszítve nem annyira szimpatikus megoldás, hiszen a drót végein levő rögzítési pontokat nem kis erővel terheljük. Persze a megoldás működik, úgyhogy egy árva szavunk sem lehet. :-)

Ismét C/D-s felmászás következett, majd egy gyönyörűen kitett gerincszakasz. Ez egy nagyon keskeny sziklatábla, mely gerincén halad az út egyik leglátványosabb része. Persze mi is rengeteg fényképet csináltunk, bár az idő nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen szinte végig felhőben voltunk.

A gerincről lemászván egy kis ideig kegyesek voltak hozzánk az Égiek és megmutatták a Kummetstein-t, az út úgymond legnehezebb szakaszát. A torony szürreálisan tornyosodott fölénk áthajló falaival. A torony jobb oldalához ismét egy (1-)-os séta vezet és innen indul a ferrata igazán D-s része. Nagyon szép a mászás felfelé, a biztosítás tökéletes és a szikla is egy álom.

Itt az időnk is hirtelen pazarrá vált és végigtekinthettünk a Königsjodler alsóbb gerincszakaszain, ami egyszerűen mesés és szavakkal le nem írható. Szebbnél-szebb felszökéseken másztunk felfelé addig, amíg a fal meredeksége egészen meg nem szelídült. A Kummetstein teteje kavicsos kis labirintus, nagyon szép kilátással. Egy darabig itt tekeregtünk, majd a gerincen átlépve meredek lemászás következett. Egy nyeregig kellett ereszkdeni, ahonnan az utolsó nagyobb felmenet következett.

Meredek C/D-s felmászás, majd ez is megszelídült egy idő után. Innen elég ködössé vált az időnk, de néhány nem túl izgalmas kunszt után végre felértünk a Königsjodler végére. Itt kitöltöttük a csúcskönyvet, majd elindultunk a piros-fehér karókkal jelzett útvonalon a Hochkönig csúcsára épített Matrashaus irányába. Az út nem túl izgalmas, ellenben az éhes gyomrunk hosszúnak tüntette fel.

Azért egyszer csak felértünk.

Maga a ház nagyon igényes, fából készült és jó karban van tartva. Berendeltük a csúcsra illő citromos kólát, a fritatensuppe-t és még egy finom cafe latte-t is bevedeltünk a végén. Legjobb csúcsélmény.

16:30-kor megindultunk lefelé. Az út jól jelzett törmeléklejtő, ami gyakorlott mászóknak nem okoz túl sok gondot. A lemenet nem volt túl gyors, néhány hófolton át kellett kelnünk, néhol sikerült a kőtörmeléken lefutni, de mégis lassan haladtunk. A beszállás magasságánál elkapott bennünket egy komoly zivatar. Behúzódtunk mindenféle repedésekbe, elbújván a villámlás előtt és egy jó fél órán keresztül vártuk a vihar múlását.

Amikor már messziről dörgött csak az ég, megindultunk felfelé. Először egy hófolt mellett másztunk fel, majd elértük a Königsjodler beszállását. Innen már könnyű volt az út lefelé, ráadásul ismertük is.

Még jó 900m ereszkedés várt ránk. Közben láttuk, ahogy nyugatról közelít felénk egy esőfüggöny, ami végül be is takart bennünket. A séta lefelé eseménytelen volt. Az Erichhütte-ben szerettünk volna enni, inni valamit, de zárva volt, mire odaértünk.

Így sétáltunk tovább a parkolóig. Menet közben találkoztunk tehenekkel és 23-mal. Aztán este 8 körül végre elértük az autóinkat.

Innen már csak egy 6-7 órás hazavezetés várt ránk. :-) A túra nagyon jó volt, én azt hiszem, mindenki nagyon élvezte.  

Fotók »

A folyadék- és tápanyagbevitel fontossága

Valamelyik előző cikkben már említettem, hogy edzés közben romboljuk a szervezetünket. Dr. Osváth Péter nagyszerű hasonlatával élve olyan ez, mintha egy tökéletesen összerakott puzzle közepébe beleütnénk és az darabjaira hullana. Első alkalommal nagyon lassan raknánk ki újból, de ahogy egyre többször darabjaira esik, és egyre többször raknánk össze, mindig gyorsabban és gyorsabban menne.

Ahogy előrehaladottabb állapotba kerülünk az edzéssel, a szervezetünk megtanul gyorsabban regenerálódni egy-egy nagyobb terhelés után és persze közben fejlődünk.

Belső környezetünk hat nagyon fontos paramétere változik edzés ill. terhelés során és ez a változás nagymértékben rontja a teljesítményünket. 

1. Hőmérséklet
2. Folyadéktartalom
3. Folyadéksűrűség
4. Sóösszetétel
5. Kémhatás
6. Vércukorszint

Nézzük meg részletesen melyik paraméterünk, hogyan módosul !

Hőmérséklet - Izotermia

A jó izotermikus állapot 36-37°C közötti hőmérséklet szervezetünk számára. A belső hőmérsékletet idegsejtek, termoreceptorok által mérjük és folyamatosan próbálunk valamilyen úton-módon kompenzálni. Hypertermia, azaz magas hőmérséklet esetén párologtatással, izzadással próbáljuk csökkenteni a hőmérsékletet, hypotermia, azaz az alacsony hőmérsékletet izommunkával, remegéssel, reszketéssel próbáljuk  kompenzálni.

Testünk a hideget jobban tolerálja, míg 37°C felett már egészen kicsi eltéréseknél is jelentősen romlik a teljesítménye (hőemelkedés, láz). Az immunrendszerünk is 36-37°C-os hőmérsékleten üzemel legjobban, így téves az az elképzelés, hogy beteg embernél a láz majd kiöli a kórokozókat, hiszen azok magasabb hőmérsékleten is kiválóan érzik magukat. A lázat csillapítani kell, hogy a szervezetünk elkezdhessen magától is védekezni a betegség ellen. A lázat valójában a termoreceptoraink "megtévesztése" okozza.

Ha a hőmérséklet nem ideális edzés közben, nem várhatjuk el magunktól a maximális teljesítményt.

Folyadéktartalom - Izovolémia

A folyadékháztartás genetikailag programozott, ezért személyenként eltérő. Fiatalabb korban magasabb testünk folyadéktartalma és a kor előrehaladtával egyre csökken. A megfelelő folyadékháztartás három területen játszik fontos szerepet:

• Esztétikai
• Funkcionális
• Terhelhetőség

Túlinni nehéz magunkat, mert vizelet ill. izzadtság formájában távozik a felesleges folyadék, ezért a hypervolémia fogalmát nem tárgyalom. A hypovolémia, azaz az alacsony folyadéktartalom azonban fontos témakör. A folyadéktartalom erős csökkenése okozza a dehidrációt, amelyet sajnos már csak akkor érzékelünk, amikor már késő. 

Nagyon fontos, hogy a folyadékbevitel folyamatos legyen és ne érezzünk szomjúságot edzés vagy verseny alatt !

Folyadéksűrűség - Izotónia

Az elveszített folyadékot minőségileg kell pótolni, hogy a szervezetünk folyadéksűrűsége megfelelő maradjon. Ha híg folyadékot (nem izotóniás) viszünk be, szervezetünk hypotóniás állapotba kerül, ilyenkor vizelet és/vagy izzadtság formájában megpróbál kiegyenlíteni.

Ha túl sűrű folyadékot iszunk, a vér besűrűsödik hypertóniás lesz (nem ugyanaz, mint a magas vérnyomás!) és szervezetünk szintén nem fog megfelelően működni, hiszen ebben az állapotban vér és nyirokrendszerünk nem tud megfelelően tápanyagot szállítani.

Sóháztartás - Izoionia

Verejtékezéssel sók távoznak szervezetünkből. A megfelelő izomműködéshez kalciumra és magnézimra van szükségünk, a megfelelő ingerületátvitelhez pedig nátriumra. Ezeket az anyagokat pótolnunk kell, mert különben izomgörcsök lépnek fel. Először végtagjaink görcsölnek, kóros esetben a szívizmok ill. légzéshez szükséges izmaink is, ami halálhoz vezethet.

Az ok, amiért nem eszünk havat a magashegyekben, ide vezethető vissza. A hólé nem tartalmaz ásványi anyagokat, ezért vérünk felhígulna, ami a fent említett tünetekkel járna együtt. Ugyanakkor a felolvasztott havat, felforralt hólét megfelelő anyagokkal keverve (levespor, sportital-por, stb.) kiegészítve már lehet fogyasztani.

Kémhatás - Izohidria

Az ember vérének pH értéke 7,3 - 7,4 között van, tehát enyhén lúgos hatású. A sport terminológiában azonban a pH 7,4 feletti értékeket nevezzük lúgosnak, a pH 7,3 alattiakat pedig savasnak.

A mozgás közben termelődő tejsav ezt az értéket csökkenti. Az átlagember kb. pH 7,1 - 7,2 értékeket képes elviselni, alatta nagyon komoly izomgörcsök lépnek fel. Savasodással járó edzés közben a szervezet savtűrő képessége javítható. Az ilyen típusú edzéseket azonban kerülni kell az alapozás időszakában !

Vércukorszint

Mozgás közben szervezetünk vércukrot éget el, ebből nyervén a mozgáshoz szükséges energiát. Nem nehéz belátni, hogy mozgás közben vérünk cukorszintje folyamatosan csökken, ezáltal a rendelkezésre álló egyik legfontosabb energiaraktárunk készletei egyre csökkennek. Természetesen megfelelő tápanyagbevitellel a csökkenés jelentősen lassítható.

Belső környezetünk változásai különböző típusú folyadékok fogyasztása során

Lássunk most egy iskolapéldát, belső környezetünk paraméterei hogyan változnak különböző - gyakran használatos - folyadéktípusok bevitelével !

1. Extrém példa: nem iszunk semmit

• Dehidráltság
• Hipertónia
• Hipertermia
• Sóveszteség
• Vércukorszint csökkenés

2. Csapvíz

• Dehidráltság
• Hipotónia
• Hipertermia
• Sóveszteség
• Vércukorszint csökkenés

3. Ásványvíz

• Dehidráltság
• Hipotónia (kicsit jobb állapot, mint csapvíz esetén)
• Hipertermia
• Sóvesztés
• Vércukorszint csökkenés

4. Izotóniás sportital

• Dehidráltság
• Hipotónia
• Hipertermia
• Sóvesztés
• Vércukorszint csökkenés

Nem szeretnék ingyenreklámot csinálni a sportital gyártóknak, de az én tapasztalatom is az, hogy sokkal jobb hatékonysággal tud az ember edzeni, túrázni, ha sportolásra tervezett folyadékkal csillapítja folyadékigényét. Túrák során nekem nagyszerűen beváltak az előre elkészített sportitalok, ill. hosszabb túráknál sportital-port javaslok vinni, mert előírásszerűen bekeverve ugyanolyan hatékonyak.

Edzés hegymászáshoz - alapozás magashegyi túrázáshoz 2.

Az előző fejezetben megtárgyaltuk az általános állóképességi alapozás lényegét. Ebben a fejezetben kicsit "trekking-specifikusan" érintjük a témát, megnézzük, hogyan lehet itthoni körülmények között edzeni a magashegyi túrákra.

Tulajdonképpen az alapozás idején is be lehet csempészni egy kis könnyed, funkcionális edzést. A magashegyi túra során nagy hátizsákkal szoktunk gyalogolni viszonylag nagy szintkülönbségeket. Tulajdonképpen ezt a terhelést kell leszimulálnunk és természetesen a pulzuskontrollnak itt is szerepe lesz, hiszen fejlődni szeretnénk, nem pedig egy kimerítő edzés után napokon át regenerálódni.

A feladat roppant egyszerű, hiszen keresnünk kell egy meredekebb hegyoldalt (Budapestieknek pl. a János-hegyi Libegő alatt), egy magasságmérővel érdemes kimérni a megteendő út szintkülönbségét és máris megvan a nagyszerű edzőterep.

Végy egy hátizsákot - pl. azt amivel túrázni fogsz - , végy néhány vízzel megtöltött pillepalackot, vidd a pulzusmérős órádat, esetleg a teleszkópos túrabotjaidat és irány az ingyen konditerem!

Bemelegítés

Edzés előtt ne feledkezz meg a bemelegítésről ! Mivel súlyt fogsz cipelni a hátadon, semmiképpen nem javallott "hideg" gerinccel tenni, hiszen a porckorongjaid bánhatják kárát és a térd is kifejezetten érzékeny a hideg terhelésre.

A bemelegítésről külön írok majd egy későbbi cikkben.

Sportág-specifikus edzés

Az első időszakban azt kell kitesztelned, mekkora súllyal és mekkora szintkülönbséggel érdemes dolgoznod. A pillepalack azért is jó választás, mert ha túl soknak bizonyul a terhelés, kiöntesz egy kis vizet belőlük és máris könnyítettél rajtuk.

Az is fontos, hogy ezt az edzést a maximális pulzusod 60-70%-a között végezd ! Ez az ún. zsírégető zónád és mivel a hegyen alapvetően zsírból érdemes az energiát nyerni, ezért a szervezetünket erre próbáljuk szoktatni az edzéseken is.
A 70-80%-os tartományban dominánsan vércukrot égetünk az energianyeréshez, ez azonban csak meglehetősen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, ezért nem célunk, hogy ebben a zónában ténykedjünk.
Tudni kell azt is, hogy az edzés kezdetétől számítva 30-45 perc múlva fog megindulni a tényleges zsírégetés, addig az energiát így is-úgy is vércukorból fogjuk nyerni. Az első 15 percet azonban bemelegítő általános gimnasztikával töltjük (amiről később lesz szó), aminek célja a testünk felkészítése a komolyabb edzésterhelésre.

A feladat tehát, hogy a megfelelő pulzustartományban, megfelelő mennyiségű súllyal, a megtervezett szintkülönbségre felkészüljünk.
Természetesen olyat megint nem fogok írni, hogy heti hány alkalommal, mekkora konkrét súllyal végezd mindezt, hiszen ez is eltérő lesz egyénenként.

Egy általános nyári alpesi túrán - ahol az ember menedékházban alszik - többnyire 15-20kg-os hátizsákkal, napi 1000-1500m szintkülönbséget tesz meg az ember, tehát a cél az, hogy ez a terhelés ne viseljen meg.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy még mindig az alapozási fázisban vagyunk, tehát ne akarj lépcsőket átugrani és nagyon figyelj oda a kijelölt pulzustartományra !

Az edzés végén ne felejtsd el nyújtani ! Szánj rá 10-15 percet, hogy a terhelés hatására megrövidült izmaidat nyújtsd egy kicsit ! A lábizmokat és a gerinc melletti tartóizmok dolgoztak legtöbbet, így ezekre helyezd a fő hangsúlyt !

Hamarosan írok a bemelegítésről, a nyújtásról és megnézzük a hegyi körülmények között használatos technikai elemeket is !

Edzés hegymászáshoz - alapozás magashegyi túrázáshoz

Épp a héten volt alkalmam részt venni egy kis szakmai vitában, ahol a hegymászásra való felkészülést taglaltuk. Jó bonyolult kérdés, hiszen ahogyan arról volt már szó a blogomban, a hegymászásnak sok ágazata létezik. A népszerűsége miatt első körben a magashegyi túrázásról próbálok néhány konstruktív gondolatot összeszedni, hátha segít a sikerhez való hozzájutásban.

Először is nézzük meg, elsősorban milyen képességek kellenek a magashegyi trekking túrákhoz!

Jó sokat kell menetelni, tehát kell hozzá állóképesség. Ha komoly trekkingről van szó, akkor valószínűleg nagy hátizsákot is visz magával az ember, tehát az állóképesség összetevőt kicsit el kell tolnunk az erőfejlesztés irányába is, így némi erő-állóképességre is szert kell tennünk.

Alapvetően a lábunkon fogunk gyalogolni, tehát erős lábakra van szükségünk, de mivel a hátunkon levő súly a gerincünket is terhelni fogja, így a gerinctartó-izmokat nagyon-nagyon meg kell erősítenünk. 

Valószínűleg kevesebb levegő fog a rendelkezésünkre állni, mint itthoni, tengerszint-közeli viszonyok között, így a keringési és légzési rendszerünket is fel kell kicsit turbóznunk.

Ez a kezdet... Látszik, hogy viszonylag komplex a probléma, úgyhogy nézzünk meg néhány alapvető dolgot, amivel egyáltalán elkezdhetjük az edzést!

Szeretném leszögezni előre, hogy itt nem fogsz találkozni edzéstervvel, hiszen ezt csak személyreszólóan lehet írni. Ami jó az egyik embernek, egyáltalán nem biztos, hogy a másiknak is megfelel. Esetenként még káros is lehet. A továbbiakat elolvasva kiderül az is, hogy miért.

Alapozás

Mint minden sportágban, itt is az alapozás az első lépés. Itt érjük el azt, hogy az izomzatunk hajszál-erezettsége a lehető legjobb legyen, így segítünk neki abban, hogy a működéshez szükséges anyagok a lehető legnagyobb mértékben tudjanak eljutni az izomsejtekhez. A szív kapacitása is megnövekszik, több vért és erősebben tud pumpálni, hiszen a szívizomzat kapillarizációja is jelentősen fejlődik. A másik fontos tényező, a tüdőnk is felkészítése arra, hogy minél több oxigén felvételét, ill. a szén-dioxid leadását tegye lehetővé.
Ezen paraméterek fejlesztése már önmagában is látványos javulást fog eredményezni, pedig ez még nem is igazán sportág specifikus edzés.

Mivel lehet akkor mindezt elérni ? Természetesen ún. aerob edzéssel, ahol a szervezetünk annyi oxigént tud felvenni, amennyire éppen szüksége van. Ilyen edzés lehet a futás, a biciklizés, az úszás, a nordic walking, a teljesítménytúrázás és tulajdonképpen bármilyen ciklikus mozgás, ahol a pulzuskontrollra lehetőség van.

A hatékony edzéshez szükséged lesz egy pulzusmérős órára, vagy ha más nincs, akkor egy olyan órára, ami mér másodpercet is.
Ha alapozásról van szó, nagyon fontos, hogy megfelelő intenzitású legyen az edzésed - se nem túl erős, se nem túl gyenge -, mert a hajszálerezettség, azaz a kapillarizáció csak egy bizonyos pulzustartományban végzett edzéstől tud igazán fejlődni, ez a maximális pulzusszámod 60-80%-a.

Mi a maximális pulzusszám ?

A legpontosabb értéket laboratóriumi körülmények között lehet kimérni, de mivel a hobbisportolók legnagyobb része biztosan nem vonul el a Sportkórházba egy ilyen - egyébként nagyon hasznos - vizsgálat elvégzésére, ezért legtöbben az ún. Carvonen-módszert használják a pulzustartományok meghatározására:

Edzéspulzus = (max.pulzus – nyugalmi pulzus) x intenzitás% + nyugalmi pulzus

Egy kis példa: (30 éves, 60-as nyugalmi pulzussal rendelkező, egészséges ember edzésapulzusának kiszámítása)
• Számítsuk ki a maximális pulzust: (max pulzus = 220–életkor) = 220–30=190
• Vonjuk ki a max. pulzusból a nyugalmi pulzust = 190–60=130
• A kapott értéket szorozzuk be a munka százalékos intenzitásával (60 - 80%, azaz 0,6 - 0,8)
 130 x 0,6 = 78; 130 x 0,8 = 104
• A kapott értékhez adjuk hozzá a nyugalmi pulzust:
78 + 60 = 138 ütés/perc (60%-os edzésterhelés);
104 + 60 = 164 ütés/perc (80%-os edzésterhelés)
Tehát ebben az esetben a pulzust 138 és 164 között kell tartanunk a megfelelő eredmény eléréséhez.

A nyugalmi pulzus pedig az az érték legyen, amit reggeli ébredéskor mérsz magadon (pihentető alvás után).

A fenti módszerrel körülbelül meg tudod határozni, milyen pulzustartományban kell az edzést végezned. Ha kezdő vagy, akkor javaslom, hogy a 60-65%-on dolgozz, ha már néhány hónap eltelt, akkor növelheted az intenzitást, de ne lépd túl a 80%-ot !
Ha eddig utáltál futni, akkor lehet, hogy a pulzuskontroll meghozza a kedvedet hozzá, mert meglepően sokat fogsz tudni kocogni anélkül, hogy elfáradnál. Az elején talán lassú cammogásnak fog tűnni a dolog, de hidd el a kitartás meghozza gyümölcsét és a sebesség is meg fog növekedni!

Esetünkben azonban nem ez a lényeg. A fontos, hogy ezen pulzustartományban minél tovább tudj dolgozni. Eleinte érdemes megcélozni, hogy 1 órán keresztül folyamatosan tudj kocogni, aztán a 2 órát, 3 órát és így tovább.

Ez tehát az alapozás. Heti 2-3 alkalommal járj el kocogni, úszni, biciklizni, túrázni !

Miért fontos, hogy jó pulzusszámon dolgozzak ? Mi az az edzésintenzitás ?

Ha túl kicsi a terhelés, nincs az a kényszer, hogy a szervezeted alkalmazkodni akarjon a megnövekedett igényekhez. Az edzés ugyanis egy mesterségesen előállított stresszhelyzet, ahol a szervezetünk "megijed", és alkalmazkodni akar a nagyobb terheléshez, elkezd építkezni, hogy legközelebb jobban helyt tudjon állni.

Ha viszont túl magas az edzésterhelés, a felszabaduló tejsav nem engedi az izomzatot fejlődni, a regenerálódáshoz túl sok időre lesz szükség, így az alapozásból "gyenge kezdés utáni erős visszaesés" lesz. Megvan a magas intenzitású edzéseknek is a szerepe, de az alapozási fázisban ezt kerülni kell.

Nagyon fontos, hogy az edzések megfelelő időközönként legyenek. Ha túl sűrűn vannak, a szervezetnek nem lesz ideje pihenni, építkezni és egy idő után túledzettségi jelenségek fognak fellépni.
Ha túl ritkán vannak az edzések, akkor az építkezési fázis után újból lebontó folyamatok jönnek, hiszen felesleges fenntartani egy nagy energiaigényű izomzatot, ha nincs kihasználva és a munkánk gyümölcse lassan eltűnik.
Jó edzéssűrűség esetén az edzések pont akkor vannak, amikor a lebontó folyamatok éppen még nem indulnak meg, azaz amikor az építkezés befejeződik. Ez az ún. szuperkompenzáció.

Ilyenkor mindig egy magasabb edzettségi fokról indulhat a következő edzés és az eredmény intenzív fejlődés lesz. Nagyon fontos tudni, hogy edzés alatt a szervezetünket romboljuk, a fejlődés időszaka csakis kizárólag a pihenési fázis, ezért erre is nagyon fontos hangsúlyt fektetni.

Hamarosan folytatom a sportág-specifikus, funkcionális edzéssel...

A Gyilkos Hegy - az Oscar-várományos film werkfilmje

Paklenica-n egy kicsit megőrültünk és elkészítettük egy nem létező film werkfilmjét... Vagyis egy barátom elkészítette. Nekem semmi közöm hozzá. :-)

Ben Nevis mix mászóka

Scottish Icetrip - English from Petzl-sport on Vimeo.

Petzl Reverso 3 probléma

Kb. 1 éve használok Petzl Reverso 3-at és mondhatom, hogy viszonylag egy tartós teszten van túl a dolog. Nos az elején nagyon meg voltam elégedve az eszközzel, mert nagyon kellemesen lehet vele biztosítani, ereszkedni. De most hétvégén jöttem rá, hogy miért vannak egy ideje a kötelem köpenyének darabjai a Reverso-ra tapadva ereszkedés közben/után...

Az ereszkedés és a társeresztés egyszerűen megzabálja a Reverso 3 felső peremét, ahol a kötél súrlódik benne. Konkrétan egy élt csiszolt a kötél a fémbe és ez az él meghámozza a kötelet ereszkedéskor, eresztéskor.

Javaslatom, hogy akinek ilyen eszköze van, rendszeresen ellenőrizze, hogy mennyire van kikopva a belseje és amikor elérkezett az idő, ne átallja a kukába dobni.

A hegymászás az, amikor az ember a Himalájában mászkál ?

A hegymászásnak rengeteg variánsa létezik, egyik sem könnyebb vagy nehezebb, magasabb vagy alacsonyabb rendű a másiknál.

A média az expedíciós mászást szereti egyenlővé tenni a hegymászás fogalmával, holott ez a reláció így nem igaz. Az expedíciós mászáson kívül sok más ágazata van a hegymászásnak. Nagyjából megpróbálom összeszedni magának a mászásnak a megjelenési formáit:

• boulder-ezés
• sportmászás
• tradícionális sziklamászás
• nagyfalas mászás
• jégmászás
• sítúra
• alpesi mászás
• expedíciós mászás

Meg kell még említeni az egyre népszerűbb via ferrata vagy német nevén klettersteig-et is, mint a hegymászás egy fajtáját, hiszen itt is van hegy és mászni is kell rajta.

A homokkő mászást nem mertem besorolni külön kategóriként, holott egy szász-svájci vagy a cseh adrspach-i homokkő mászás nem nagyon sorolható be a fenti kategóriák egyikébe sem. Azt hiszem a sziklamászásnak ez a fajtája szintén nem lebecsülendő, hiszen iszonyatosan nehéz kunsztokat kell megoldani, pocsékul biztosított helyeken.

Jöhet a megjegyzés, hogy "jó jó, de azért mégiscsak az expedíció a legnehezebb". Pedig ez nincs így. Az expedíciózás valóban kimerítő, valóban objektív veszélyekkel tarkított, de nem a legnehezebb. Nehéz, ez kétségtelen, de olyan ezt az ágazatot összehasonlítani a sportmászással, mint az almát összehasonlítani a körtével. Olyan, mintha feltennénk a kérdést: melyik az előbbrevaló, a 100m-es síkfutás vagy a maraton ? Ki volt a nagyobb futó, Ben Johnson vagy Stefano Baldini ?

Egy nehéz sziklamászó kunszt kimászásához is óriási felkészültségre van szükség, csak ez más képességeket igényel, mint egy 8000-es hegy megmászása. A magashegyi mászás elsősorban állóképességi igénybevétel, míg egy nehéz sziklamászó út a hosszától függően erőt, ill. erő-állóképességet igényel.

És a nagyfalas mászást még nem is említettem. Gondolom, nem nehéz elképzelni, milyen igénybevétel lehet az, amikor egy több száz vagy ezer méteres alpesi sziklán mászik felfelé.

Hegymászás, mint tömegsport, hobbi-sport

Fent a hegymászásról, mint élsportról írtam. De természetesen a hegymászást hobbisportként, tömegsportként is kiválóan lehet űzni. Rengetegen szoktak túrázni a hegyek, magashegyek között, ill. a már említett via ferrata is nagyon-nagy népszerűségnek örvend. Nem csoda, hiszen bárki megtalálhatja a képességeinek megfelelő útvonalat és képességei határain belül megízlelheti a siker ízét, amikor feljut egy gyönyörű 2-3000m magas alpesi csúcsra.

Maga a sziklamászás is egy kicsit túldimenzionált dolog a köztudatban. Ugyanúgy, mint ahogyan a focit és a kosárlabdát is meg tudja mindenki tanulni valamilyen szinten, a sziklamászást is meg lehet tanulni és élvezettel lehet űzni. Nyilván a hobbifocisták között sem lesz mindenkiből Beckham vagy Ronaldino, így a hobbi-sziklamászók között sem lesz mindenki Chris Sharma vagy Maya Vidmar. És szándékosan említettem női nevet.

A sziklamászást sokszor aposztrofálják úgy, mint kemény, férfias tevékenység. Nos... ez is csak egyfajta tévhit, ugyanis remek női sziklamászók léteznek. Sőt a nők mozgása a sziklán véleményem szerint sokkal szebb, mint a férfiaké.

Visszatérve a hobbisporthoz... A sziklamászásnak is vannak fokozatai. A legkönnyebb utakhoz még a kezünket is alig-alig kell használni. Sziklamászás az is, amikor pl. az Oroszlánsziklától felkaptatsz a Kecske-hegy csúcskeresztjéhez és persze innen vannak nagyon finom fokozatok mindaddig, amíg eljutsz a 9a+ (5.15a) nehézségű, jelen pillanatban az egyik legnehezebbnek tartott Pachamama-ig vagy a 9b-s (5.15b) Neanderthal-ig.

Hegymászás, mint pszichés kikapcsolódás

A hegymászás egyfajta meditáció is. Ritkán hallani olyat, hogy valaki kunsztolás közben azon gondolkodott volna, hogy a főnöke már megint rászállt a munkahelyen. :-)

Mászás közben egyszerűen nem tudsz elvonatkoztatni az adott helytől és pillanattól és akár akarod, akár nem, arra fogsz figyelni, hogy éppen mit csinálsz. Az agyad nem fogja engedni, hogy problémákon rágódj. Egyszerűen egy másik dimenzióba kerülsz és minden hétköznapi gond elhalványul, automatikusan egy lelkileg feltöltött állapotba kerülsz.

Irodában dolgozóknak, szellemi munkát végzőknek kötelezően felírnék hegymászást, aktív pihenésként. Ha előző hétvégén egy jót másztál, jót túráztál, szép hegyeket, szép virágokat láttál, bámultad, hogyan ugrálnak a zergék, hegyi kecskék elképzelhehetlen helyeken, biztosan jobb kedvvel vágsz neki a következő hétnek.

Alapfokú sziklamászó tanfolyam, Paklenica, Horvátország 2010

2010. május 1-9 között a horvátországi Paklenica sziklamászó paradicsomban tartottuk tavaszi bentlakásos alapfokú tanfolyamunkat. Az új tanfolyamosok mellé a tavaszi bejárós társaságból is sokan csatlakoztak, ill. egyesületünk régi tagjai közül is sokan eljöttek mászogatni, így egész jó tömeget képviseltünk odalent.

A fiúk-lányok a mászóiskolai utakon kívül több kötélhosszas utakat is mászhattak. Kipreparáltuk az Ovcji Kuk-ot, befontuk fix-kötelekkel, így kellő biztonságban tudták mászni a nagyon szép, közel 80m-es tornyot.

Hétfőn este pedig pontban 8:00-kor - mivel a szemlőhegyi közös megemlékezésen nem tudtunk jelen lenni -, a MAHOE-soknak tett ígéretünkhöz híven mi is gyertyát gyújtottunk Várkonyi László - Konyi emlékére.

További fotók >>

Téli magashegyi tanfolyam a Grossglockner-en

2010. március 20-24. között a Grossglockner-en tartottuk a Krea-Túra téli magashegyi tanfolyamának második felvonását. Az első részletet bárki által elvégezhető téli túra tanfolyamnak kiáltottuk ki és a Hochschwab-on szerveztük meg, viszont a Grossglockner-en a hegymászóvá válni akaró fiatalok vettek részt a tanfolyamunkon. A Hochschwab-on már kiválóan elsajátították a lavinajeladó használatát, másztunk jeget, építettünk jégstandokat, ástunk hóbivakot és tanultunk kicsúszást megfogni.

A téli magashegyi tanfolyam anyagai közül a Grossglockner-es etap során gyakoroltuk a kicsúszásmegfogást eszközzel és eszköz nélkül (ebből sosem elég...), a különböző hóstandok építését (csákányárok, deadman, hógomba, stb.), és persze megtanultuk, hogyan közlekedik tisztességes hegymászó a bércek között hágóvassal és anélkül. Hogyan kell bekötnie magát egy kötélpartinak és mit kell tenni, ha a társ beleesik egy gleccserhasadékba.

Ezen utóbbi feladatnál a biztosító emberre ráhárítottunk néhány kellemetlen percet, hiszen nem egyszerű dolog egyszerre a lógó társat tartani hason fekve és standot építeni fél kézzel. Azért a srácok ügyesek voltak és megoldották a kérdést.

És persze nem hagytuk ki a húzórendszereket sem. Építettünk harmadolót, ötödölőt és hetedelőt egyaránt.

A tanfolyam fénypontjaként felmásztunk a Grossglockner csúcsára, ahol teljesen egyedül gyönyörködhettünk a fantasztikus tájban.

• Fotók a tanfolyamról >>
• Egyéb hegymászó tanfolyamok >>

Képzelt riport egy alapfokú sziklamászó tanfolyamról 2010

Dél körül bekanyarodunk kedvenc kempingünk bejáratán. Tavasz van még, így nincs tömeg, lepakolunk nagyjából egy kupacba, felverjük a sátrakat a füge- és olajfák alá, ez lesz az "alaptáborunk" kicsit több, mint egy hétig.

Ebédelünk egyet, majd összegyűlünk, hogy kezdetét vegye az alapfokú sziklamászó tanfolyam. Rövidke megnyitó után előkerül az a rengeteg eszköz, amiket használni fogunk. Először furcsának és idegennek tűnnek a fémek, a színes kötélgyűrűk és hevederek. Aztán az első előadás után elkezd derengeni, mire is lehetnek jók ezek.

Előkerülnek a kötelek... micsoda? Hogy nem mindegyik jó hegymászáshoz? Hmm... és, hogy a megtartási rántást érdemes megnézni a kötél paraméterei között, amikor vásárolok ? Melyik a jobb ? Meg, hogy a keresztmetszet is fontos adat ? Nekem vajon melyik a legjobb ? És hány méteres kötelet vegyek ? A boltban ajánlottak 50m-eset. De volt 60m-es is, csak sokkal drágábban. Sőt láttam 70m-eset is... meg azt hiszem még hosszabbak is vannak.

Na és ha van kötelem, mihez kezdjek vele ? Megtanulunk néhány csomót. Állítólag ez még csak a kezdet. Pereccsomó, középcsomó, csokorcsomó, boulin-csomó, hevedercsomó. Mikor melyiket használjuk ? És kiderül az is, hogy mindegyik gyengíti a kötél teherbírását. Úristen, mennyivel ? És akkor hogy-hogy nem szakad el mégsem ?

Aztán jönnek a karabinerek. Eddig nekem csak az tűnt fel, milyen szép színesek. Ja hogy van HMS, meg sima csavaros karabiner ? Mi az a HMS egyáltalán ? :-) Halbmasturf sicherung ???

Nagyjából így zajlik az első előadás. Aztán elsétálunk a tengerpartra, látunk egy gyönyörű naplementét, amit az egész társaság agyonfotóz, majd kavargó gondolatokkal visszatérünk sátrainkhoz és lefekszünk aludni.

Reggel étkezés után mindenki összepakolja a felszerelését és elindulunk végre a sziklákhoz. A sorompós kapu után még autózunk egy kicsit, közben a falak növekednek mellettünk. Mikor megállunk 100-200m-es sziklafalak vesznek körül. Ez lenyűgözően szép ! Le kell fotóznom, mert otthon nem fogják elhinni, hogy én itt másztam.

Hátizsákokkal felszerelkezve elindulunk a keskeny kanyon belseje felé. Mellettünk egy gyors vízű patak csörgedezik, bukdácsol a kövek között, de igazából gondolataimban már a sziklafalakon vagyok. Egyszer csak megállunk... pakoljunk le, itt fogunk mászni.

Felvesszük a sisakot, beülőt, előkerülnek a kötelek, amit át kell szedni mászás előtt. Az elölmászó felveszi közben a felszerelést, közteseket, ékeket, friend-eket, kötélgyűrűket, hevedereket aggat magára. Kiderül az is, nem mindegy hogyan szerelkezünk fel, hiszen mindennek kézügyben kell lennie.

Jártam már mászóteremben, de az is kiderült, hogy ott sokan hibásan kötözik be magukat a kötél végébe. Na mindegy, én most már tudom, hogyan kell... nem egy nagy ördöngősség, de azért jó tisztában lenni vele.

Standot építünk és bele is terhelünk. És tart. Először nem hittük volna, hogy azok a kis fém pöckök, az ékek meg bírnak tartani egy embert. És akkor most azt kell mondanom társamnak, hogy "indulhatsz". És Ő elindul és mászik. Nem sokkal feljebb elhelyez egy köztest egy nittbe, beakasztja a kötelet. Na de így nem jó... fordítva kell, mert így eséskor kiakaszthatja magát a karabinerből. Na most már jobb. Megy tovább és most már mindenhol jól rakja az eszközöket a falba és jól rakja bele a kötelet is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre oda kell figyelni.

Aztán fent standépítés következik, innen lentről nem látni tisztán mi történik, de egyszer csak nekem szól társam: "indulhatsz". És én is elindulok. Élvezem, hogy ezen a hatalmas mászókán újból átélem gyerekkoromat. Kezem ügyébe akad egy expressz. Kiakasztom a nittből és felrakom beülőm eszköztartójára. A szikla tökéletes minőségű és nagyon jó fogásokat és lépéseket találni rajta. Olyan mint egy kicsit meredekebb lépcsőház. Ez egy III-as út és szinte szaladok felfelé benne, miközben begyűjtök mindent, amit a társam a falra akasztott, majd egyszer csak megérkezem hozzá.

"Stand, kivehetsz" - ezt kell mondani, amikor rögzítettem magamat odafent. Szorítónyolcas... újabb csomó.

Aztán felszedjük a kötelet, befűzzük ereszkedéshez, felkerül a pruszik, az ereszkedőeszköz és megyünk vissza a szikla lábához. Melyik kötélszárat is kell lehúzni ?

Ilyenből mindenkinek legalább tizet kell másznia. Előre...

Délután visszatérünk a táborba, eszünk, fürdünk, meséljük egymásnak az aznapi mászóélményeket. Aztán lesétálunk a partra, a kis vár mellé. Visszük jegyzetfüzeteinket. Újabb előadás kezdődik.

Eszméletlen mennyi információ van és egy csomó dolog kezd letisztázódni bennem. Már tudom, hogyan kell standot építeni, mire kell odafigyelnem ahhoz, hogy tényleg erős legyen és abból tényleg tudjam a társamat biztosítani. Értem azt is, mikor kell testről és mikor kell standból biztosítani. Értem azt is, mire való a fordító és, hogy mennyire veszélyes, ha az ember megfeledkezik róla. Na meg az ideális köztestávolságot is értem már: ha betartom, az esésem lágy lesz, azaz az eséstényezőm kisebb lesz, mint 1. Nem lesz kemény, nem lesz extrém.

A következő napokon egyre magabiztosabban mászom a kötélhosszakat, mászónaplómban gyűlnek az utak és hamarosan megvagyok a kötelező penzummal. Hamarosan itt az elméleti vizsga, majd ha ez sikerült, akkor a gyakorlatban kell megmutatnom a vizsgabiztosnak, hogy tudok biztonságosan közlekedni a sziklán. Nem a mászótudásomra kíváncsiak, hanem arra, hogy a biztonságtechnikát a lehető legjobban elsajátítottam.

Igazából én magashegyeket szeretnék mászni, ott szeretnék túrázni, esetleg via ferrata-zni és sosem gondoltam volna, hogy ehhez szükség van sziklamászó tudományra. A III-as út nem nehéz, bárki fel tud rajta keveregni, a nehezebbik dolog azt megjegyezni és rutinszerűen elsajátítani, mit mikor és hogyan csinálunk ahhoz, hogy biztonságos legyen a magam és a társam számára is. Az is kiderült, milyen eszközökkel vágunk neki egy-egy túrának és most már sejtem, miket kell beszereznem ahhoz, hogy ezt egyedül is meg tudjam tenni.

Azt is megtudtam, hogy mennyi mindent nem tudok még. Az alapfokú sziklamászó tanfolyam előtt minden olyan egyszerűnek tűnt, de most már tudom, hogy egyszerűen nem voltam tisztában azzal, mekkora kockázatot vállalok azzal, ha felkészületlenül megyek a hegyek közé. Tudom, mik az objektív veszélyek, hogyan lehet elkerülni őket, tudom mik a szubjektív veszélyek, tudom, hogyan kell felkészülni, hogy ne fenyegessenek. Sőt még az alpesi vészjelet is tudom, baj esetére.

A kapun beléptem, most járnom kell az úton és tanulnom. Rengeteg tapasztalatot kell szereznem és a legjobb, hogy most olyan helyen vagyok, olyan emberek között, ahol ezt meg is tudom tenni. Hegymászó leszek !

Tanfolyami időpontok >>