2009.02.21 - 25 között megtartottuk téli túra tanfolyamunkat. Központunk Aflenz falucskában volt, innen tettünk túrákat a Hochschwab régióban, ill. tanultuk meg a sok tudást, amivel felvértezve az ember kicsit szélesebb látókörrel tud nekivágni a téli bérceknek.
Szombaton érkeztünk Aflenz-be, majd némi evés-ivás és lavinaismereti oktatás után kiautóztunk a Bodenbauer Hüttéhez, majd hótalpakat, túraléceket csatoltunk és elindultunk be a "vadonba".
Pár percnyi séta után egy nagyobb lapos placcot találtunk, ami kiválóan szolgáltatta a lavinajeladós gyakorlatok helyszínét.
Többféle Pieps-szel gyakoroltuk a társkeresést, voltak modern készülékek, ill. régebbiek is. Mindenképpen ragaszkodtam az egy antennás jeladók kiváló megismeréséhez, hiszen ha valaki ezt megtanulja, akkor utána egy több antennás modern lavinajeladót is tud használni. Fordítva viszont nem biztos, hogy működik a dolog.
Szóval gyakoroltunk sokféle felállásban, egy ember keres egy eszközt, többen keresnek egy eszközt, egy ember keres több eszközt, több ember keres több eszközt... azt hiszem több variáció nem is nagyon létezik. :-)
Mindezek után kipróbáltuk, milyen az, amikor az embert eltemeti a lavina. Jó poén lett volna a Hundswand oldalában lezúduló hótömegek alatt egy gyors zuhanyt venni, de a végén inkább csak szimplán eltemettük egymást. Pontosabban a lelkes padavanok eltemették egymást a hó alá. Az oktató felmentést kap az ilyen gyerekes dolgok alól, mert őt már régen eltemették párszor. :-) Érdekes tanulságokat vontunk le, amelyek közül a legfontosabb talán az volt, hogy senki sem szeretné éles helyzetben kipróbálni. :-)
Azért láttunk messziről lavinát, ami szintén érdekes tapasztalat volt.
A vasárnapi 4-es fokozatú lavinaveszély miatt nem merészkedtünk a Hochschwab magasabb régióiba, így egy nagyon szép hótalpas túrát tettünk a Jauring Graben-en keresztül a Jauringalm Hüttéig, majd innen átsétáltunk a Bürgeralm sípályáihoz, majd lebattyogtunk a panorámaúton Aflenz-be. Nagyon szép túra volt, megtettünk 900m szintkülönbséget és kb. 15km-t a mély hóban, ami hótalpakkal sem volt gyerekjáték. Hótalpak nélkül egyszerűen lehetetlen lett volna.
A hétfői napon Feistring Graben-ben található Schöntalerfall vízesésen másztunk jeget, ill. iglut és hóbarlangot építettünk. Jó pihentető nap volt sok tapasztalattal, hiszen megnéztük, milyen biztosítást lehet használni jégfalon: használtunk jégcsavart, fúrtunk, fűztünk abalakovot és a többi, és a többi.
Az iglunk 3 fő számára kényelmes menedéket nyújtott. Élesben ugyan nem próbáltuk ki, de elég masszívra sikeredett, így kétség nem fér hozzá, tökéletes menedéket nyújtott volna rossz időben.
Kedden a lavinahelyzet még súlyosabbra fordult, mert gyakorlatilag egész Stájerországban 5-ös fokozatúra emelkedett. Nem is csoda, hiszen a gyorsan érkező melegfront hatalmas mennyiségű havat hozott. Egy éjszaka alatt helyenként 40-50cm is esett.
Stájerország dél-keleti részében volt viszonylag elfogadható a helyzet, így a Semmering Stuhleck csúcsát vettük célba. Néhol kereszteztük a sípályákat, de a 3 és 3/4 órás szintidőt tartva gyorsan felértünk a csúcsra, ahol jeges csúcskereszt várt bennünket. A Stuhleck csúcsától kb. 200m-re található az Alois-Günther Haus. Itt megpihentünk egy kicsit, ettünk, ittunk (szép nagy adagokat adnak), majd elindultunk lefelé. Jó kis túra volt, közel 1000m szintkülönbséggel, így kellemesen elfáradva tértünk vissza aflenz-i szállásunkra, ahol átnéztünk még néhány menet közben felmerült kérdést: pl. hogyan kell gleccseren bekötözködni, hogyan kell húzórendszert építeni, átnéztünk néhány csomózási technikát, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése