Azt hiszem ez az egyik kedvenc túrám vagy inkább kirándulásom. A Rax fennsíkot nagyon szeretem, a szívemhez nőtt, majdnem minden porcikáját ismerem.
A hótalpazás odafent pedig kifejezetten jó móka.
A társaságunk nagyon ügyes volt. Reggel sikerült elérnünk az első felvonót Hirschwang-ból, így negyed 10 körül már csatoltuk a hótalpakat, túraléceket. Ezután kisétáltunk a sípályára, ahol szembesülnünk kellett egy kis széllel.
Társaságunk néhány tagja kissé megrémült, hiszen még nem találkoztak ilyen jellegű kihívásokkal. Dehát ez nem teremsport és egy kis hűsítő téli szellő nem akadályozhatott meg bennünket abban, hogy élvezzük a frissen esett hó szépségét. Egész héten havazott, így az Ottohaus-ban tett látogatásunk után nem is találtunk taposott nyomot. Sebaj, ha nincs, csinálunk.
És így is tettünk. A táj érintetlensége nagyon tetszett mindenkinek, hiszen a szűz hó tényleg gyönyörű. Én magam akkor lepődtem meg, amikor az érintetlen hó alól egyszer csak egy madár szállt fel előttem. Valószínűleg a hó alatt levő törpefenyők közti légrésekben tanyázott.
A Preinerwand-ról vezető kék jelzésű útnál kissé megerősödött a szél. Az alatt, h
ogy kissé megerősödött, azt kell érteni, hogy az állandó 60-70km/h-s szelet időnként 80-100km/h-s széllökések tarkították, így innen az ereszkedés a Neue-Seehüttéhez nem volt kényelmes nyári sétamenet. Szaporáztuk lépteinket és elfoglaltuk a Seehütte kicsiny téliszállását.Itt ettünk, ittunk a hozott anyagból, majd miután kicsit átmelegedtünk, felvettük a hótalpakat és megindultunk visszafelé.
A visszaút nagyon gyors volt annak ellenére, hogy sok helyen a szél eltakarította nyomainkat. Csapatunk nagyszerűen mozgott a hóban.
Háromnegyed háromra elértük az állomást és negyed négyre már lent is voltunk.
A túrát a szokásos bécsi szelet evészettel zártuk, ami azt hiszem egytől-egyig mindenkinek jól esett !
Nagyon jó túra volt, nagyon jó társasággal.
Néhány fotó itt található...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése