Kis családi látogatást tettünk BAZ megyében és ha már egyszer ott voltunk, akkor egy délelőttöt szerettünk volna kis kirándulással egybekötött sziklamászással tölteni. 
Nekivágtunk a Tiszafüredi Ifjúsági Tábortól felkaptatni a Dédesi sziklához, ami amúgy az egyik favoritom a magyar mászóhelyek közül. Hál' Istennek ilyenkor nincs tiltás, úgyhogy lehet mászni. Az erdő csupa sár volt és eszméletlen ködben trappoltunk felfelé. A sárga jelzésű út fel volt "szántva" quad-okkal, terepjárókkal. A Bükki Nemzeti Park úgy látszik csak az ártalmatlan sziklamászókat szereti szankcionálni.
Ha kicsit benzingőzösebben pöfögnénk, akkor azt biztosan szabadna. Lehet, hogy forszírozni kellene még a dohányzást is a mászók között és akkor a kedves BNP örömmel üdvözölne bennünket a természetkárosítók között. Még mielőtt belehergelném magamat az osztálymicsodába, inkább mesélem tovább a túrát. Ahogy felértünk a Természetvédelmi terület táblához, egyre naposabbá vált az idő. Kedvenc jelenségem, a völgyben megülő köd fölé sikerült keverednünk és így a pára, mint egy hatalmas paplan borította be a tájat. Csak a hegyek csúcsai kandikáltak ki a fehér habból. Nagyon szépen nézett ki. A kopár erdő most nem takarta a sziklát sem, így már messziről lehetett látni, ahogy fölénk tornyosul, mint Széltetőre az Amon Sul tornya.
Felbaktattunk a reibung-táblához és lepakoltunk. A fal
alja nedves volt még, így az első nitt megakasztásához egy kicsit csúszós szakaszon kellett átmászni. A hőmérséklet 3-4°C lehetett így nem izzadtam rá a falra. A ziát inkább akkor használtam, amikor megtöröltem a nedves sziklát markolászó kezemet és így tettem kicsit szárazabbá. Itt olyan V-VI közötti a fal nehézsége. Egy kis áthajlása van a sziklának, úgyhogy inkább VI felé hajlik... Az első nitt után konszolidálódik a helyzet. Egy éket bepakoltam, majd 3-4m után volt még egy nitt és kicsit feljebb még egy. A falról itt eltűntek a fogások. Egy ujjas lyukak és körömnyi pikkelyekbe
lehetett kapaszkodni. Lépés alig-alig, innen tényleg reibungos a fal és talán itt lehet az út kulcshelye. A nitt felett 3-4m-re valami függőleges repedésbe sikerült egy #1-es friendet benyomni, majd kicsit nyugodtabban felaraszoltam egy párkányig, ahol egy #3-as friend került egy vízszintes repedésbe. Innen meg már 
könnyed volt a mászás, max. III-as.
Nem volt gáz, de azért lehet, hogy be kellett volna melegíteni kicsit jobban, mert az ujjaim fáztak. :-) Évi is ezzel a problémával küzdött. Ráadásul biztosítás közben kicsit ki is hűlt. Azért ügyesen kipiszkálta a gondosan elhelyezett ékemet, ügyesen kivette a tövig nyomott friend-eket és a végén a standban örültünk magunknak és egymásnak. Több utat nem volt kedvünk mászni a hideg miatt. :-) Vágyakozva gondoltunk a nyári Arco sziklafalaira és tervezgettük, hogy mikor menjünk már végre oda. :-) Na mindegy... Dédes hideg is, kicsi is, de legalább a miénk. Azért jót másztunk, jót kirándultunk.
Fotók...
Nekivágtunk a Tiszafüredi Ifjúsági Tábortól felkaptatni a Dédesi sziklához, ami amúgy az egyik favoritom a magyar mászóhelyek közül. Hál' Istennek ilyenkor nincs tiltás, úgyhogy lehet mászni. Az erdő csupa sár volt és eszméletlen ködben trappoltunk felfelé. A sárga jelzésű út fel volt "szántva" quad-okkal, terepjárókkal. A Bükki Nemzeti Park úgy látszik csak az ártalmatlan sziklamászókat szereti szankcionálni.Ha kicsit benzingőzösebben pöfögnénk, akkor azt biztosan szabadna. Lehet, hogy forszírozni kellene még a dohányzást is a mászók között és akkor a kedves BNP örömmel üdvözölne bennünket a természetkárosítók között. Még mielőtt belehergelném magamat az osztálymicsodába, inkább mesélem tovább a túrát. Ahogy felértünk a Természetvédelmi terület táblához, egyre naposabbá vált az idő. Kedvenc jelenségem, a völgyben megülő köd fölé sikerült keverednünk és így a pára, mint egy hatalmas paplan borította be a tájat. Csak a hegyek csúcsai kandikáltak ki a fehér habból. Nagyon szépen nézett ki. A kopár erdő most nem takarta a sziklát sem, így már messziről lehetett látni, ahogy fölénk tornyosul, mint Széltetőre az Amon Sul tornya.
Felbaktattunk a reibung-táblához és lepakoltunk. A fal
alja nedves volt még, így az első nitt megakasztásához egy kicsit csúszós szakaszon kellett átmászni. A hőmérséklet 3-4°C lehetett így nem izzadtam rá a falra. A ziát inkább akkor használtam, amikor megtöröltem a nedves sziklát markolászó kezemet és így tettem kicsit szárazabbá. Itt olyan V-VI közötti a fal nehézsége. Egy kis áthajlása van a sziklának, úgyhogy inkább VI felé hajlik... Az első nitt után konszolidálódik a helyzet. Egy éket bepakoltam, majd 3-4m után volt még egy nitt és kicsit feljebb még egy. A falról itt eltűntek a fogások. Egy ujjas lyukak és körömnyi pikkelyekbe
lehetett kapaszkodni. Lépés alig-alig, innen tényleg reibungos a fal és talán itt lehet az út kulcshelye. A nitt felett 3-4m-re valami függőleges repedésbe sikerült egy #1-es friendet benyomni, majd kicsit nyugodtabban felaraszoltam egy párkányig, ahol egy #3-as friend került egy vízszintes repedésbe. Innen meg már 
könnyed volt a mászás, max. III-as.Nem volt gáz, de azért lehet, hogy be kellett volna melegíteni kicsit jobban, mert az ujjaim fáztak. :-) Évi is ezzel a problémával küzdött. Ráadásul biztosítás közben kicsit ki is hűlt. Azért ügyesen kipiszkálta a gondosan elhelyezett ékemet, ügyesen kivette a tövig nyomott friend-eket és a végén a standban örültünk magunknak és egymásnak. Több utat nem volt kedvünk mászni a hideg miatt. :-) Vágyakozva gondoltunk a nyári Arco sziklafalaira és tervezgettük, hogy mikor menjünk már végre oda. :-) Na mindegy... Dédes hideg is, kicsi is, de legalább a miénk. Azért jót másztunk, jót kirándultunk.
Fotók...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése