Megvolt a január 31-i hótalpas túránk. 9:30-kor sikerült feljutnunk a hirschwang-i felvonóra, innen percek alatt elértük a fennsíkot. Felcsatoltuk a hótalpakat, túraléceket és nekivágunk a 16km-es túrának.
A felvonóállomásról felbaktattunk a sípálya feletti törpefenyvesbe, ahol hatalmas hó fogadott bennünket. Átsétáltunk a hegytetőn és szép lassan elértük az Ottohaus melletti elágazást. Köd borította a házat, így csak a közeli, gyönyörű, havas fenyőfákban tudtunk gyönyörködni. Hatalmas hószobrok voltak ezek, néha csak sejteni lehetett, hogy egy-egy fenyőfa bújkál a hatalmas hóforma alatt. Már ezért a látványért megérte felmenni.
Innen azonban úttalan-utakon irányba vettük a Preinerwand alatti Neue-Seehüttét. Senkit nem láttunk a fennsíkon, szűz hóban haladtunk felfelé egy kis szurdokban, ám egyszer csak kereszteztük a pirossal jelzett túristautat, amely pontosan oda vitt, ahova tartottunk. Mivel taposott nyom is volt rajta, ezért úgy döntöttünk, hogy élünk a könnyítési lehetőséggel és a nyomban haladunk tovább.
Tömegekkel nem találkoztunk, néha-néha jött szembe egy-egy osztrák, hatalmas Grüss Gott-tal köszöntünk, majd mindenki ment a maga útján. A túra során persze folyamatosan kattogtak a fényképezőgépek, hiszen a téli Rax imponzáns látványt nyújt akkor is, ha éppen felhőbe burkolja testét.
Ám az égiek értékelték igyekezetünket és a Neue-Seehütténél megajándékoztak egy kis napsütéssel. Ettünk-ittunk a hazaiból - hiszen a ház ilyenkor télen nincs nyitva - gyönyörködtünk a tisztább idő adta látványban, majd összekészülődtünk és szépen visszatúráztunk a felvonóhoz.
A túra 16km-es volt és 5:30 alatt tettük meg. Közben persze sokat fotóztunk, bámészkodtunk és élveztük a gyönyörű téli tájat.
A túra végét ünnepélyesen zártuk le: betértünk kedvenc eisenstadt-i, vagy kismartoni (kinek, hogy tetszik) éttermünkbe és olyan bécsi szeletes vacsorát ettünk... :-)
A felvonóállomásról felbaktattunk a sípálya feletti törpefenyvesbe, ahol hatalmas hó fogadott bennünket. Átsétáltunk a hegytetőn és szép lassan elértük az Ottohaus melletti elágazást. Köd borította a házat, így csak a közeli, gyönyörű, havas fenyőfákban tudtunk gyönyörködni. Hatalmas hószobrok voltak ezek, néha csak sejteni lehetett, hogy egy-egy fenyőfa bújkál a hatalmas hóforma alatt. Már ezért a látványért megérte felmenni.
Innen azonban úttalan-utakon irányba vettük a Preinerwand alatti Neue-Seehüttét. Senkit nem láttunk a fennsíkon, szűz hóban haladtunk felfelé egy kis szurdokban, ám egyszer csak kereszteztük a pirossal jelzett túristautat, amely pontosan oda vitt, ahova tartottunk. Mivel taposott nyom is volt rajta, ezért úgy döntöttünk, hogy élünk a könnyítési lehetőséggel és a nyomban haladunk tovább.
Tömegekkel nem találkoztunk, néha-néha jött szembe egy-egy osztrák, hatalmas Grüss Gott-tal köszöntünk, majd mindenki ment a maga útján. A túra során persze folyamatosan kattogtak a fényképezőgépek, hiszen a téli Rax imponzáns látványt nyújt akkor is, ha éppen felhőbe burkolja testét.
Ám az égiek értékelték igyekezetünket és a Neue-Seehütténél megajándékoztak egy kis napsütéssel. Ettünk-ittunk a hazaiból - hiszen a ház ilyenkor télen nincs nyitva - gyönyörködtünk a tisztább idő adta látványban, majd összekészülődtünk és szépen visszatúráztunk a felvonóhoz.
A túra 16km-es volt és 5:30 alatt tettük meg. Közben persze sokat fotóztunk, bámészkodtunk és élveztük a gyönyörű téli tájat.
A túra végét ünnepélyesen zártuk le: betértünk kedvenc eisenstadt-i, vagy kismartoni (kinek, hogy tetszik) éttermünkbe és olyan bécsi szeletes vacsorát ettünk... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése