Régóta terveztük már, hogy megnézzük a legendás Königsjodler klettersteig-et a Hochkönig-en. 6 órányi autózás után Budapesttől megérkeztünk az Erichhütte parkolójába. Innen felsétáltunk a Taghaube 2149m magas csúcsára és jól megnéztük magunknak másnapi úticélunkat. A kis túra után Zell am See-be autókáztunk és megszálltunk egy szimpatikus kempingben.
Csütörtök reggel 4 óra... ébresztő. Reggelizés és csomagolás után autóba pattantunk és visszakocsikáztunk az Erichhüttéhez. 6:15-kor már az Erichhütte-t is elhagytuk és a 432-es utat követve egyszer csak elértük a Grandlspitz Klettersteig és a Königsjodler keresztezését. Jól követhető ösvényen 2:15 perc alatt fent voltunk a beszállásnál. Egy - előző napról már ismert - kutyus, 23 ott várt bennünket.
Az első torony, a Flower Tower könnyed kis bemelegítés volt. Egy rövidke B-s felmászás, majd a gerincen sétálgatva egy kis lemenet. A tömbön egy sarok volt olyan pont, ahol kicsit figyelni kellett, mert itt elég laza volt a drót, ezért itt tényleg fontos volt, hogy egyszerre egy ember tartózkodjon egy szakaszon. Ezután egy nagyobb átlépés következett (Jungfrauen Sprung), majd egy gyönyörű függőleges felmászás a Teufelsturm-ra. Itt újabb kis gerinctúrával folytatódik az út, majd egy meredek lemászás után egy kis drótkötél-hídon kell átkelni. Egy gyors lemenet a harmadik tömb előtti nyeregbe és itt egy kis pihenőt tartottunk.
Az (1-)-os felmászást vörös nyilakkal jelölték az út építői, simán fel lehet gyalogolni az újabb drótos szakaszhoz. Se a fel, se a lemászás nem túl bonyolult és a tömb túloldalán várt bennünket a híres Flying Fox. Bevallom őszintén nem vittem magammal csigát és így nem különösebben volt élvezetes az átkelés. Persze a látvány így sem volt semmi, de egyikünk sem maradt túlzottan a hatása alatt. :-) Ez van...
Egy hevederrel és csavaros karabinerrel rögzítettük magunkat a dróthoz, plusz a via ferrata kantár karabinereit is ráakasztottuk. Az, hogy egyetlen drót van kifeszítve nem annyira szimpatikus megoldás, hiszen a drót végein levő rögzítési pontokat nem kis erővel terheljük. Persze a megoldás működik, úgyhogy egy árva szavunk sem lehet. :-)
Ismét C/D-s felmászás következett, majd egy gyönyörűen kitett gerincszakasz. Ez egy nagyon keskeny sziklatábla, mely gerincén halad az út egyik leglátványosabb része. Persze mi is rengeteg fényképet csináltunk, bár az idő nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen szinte végig felhőben voltunk.
A gerincről lemászván egy kis ideig kegyesek voltak hozzánk az Égiek és megmutatták a Kummetstein-t, az út úgymond legnehezebb szakaszát. A torony szürreálisan tornyosodott fölénk áthajló falaival. A torony jobb oldalához ismét egy (1-)-os séta vezet és innen indul a ferrata igazán D-s része. Nagyon szép a mászás felfelé, a biztosítás tökéletes és a szikla is egy álom.
Itt az időnk is hirtelen pazarrá vált és végigtekinthettünk a Königsjodler alsóbb gerincszakaszain, ami egyszerűen mesés és szavakkal le nem írható. Szebbnél-szebb felszökéseken másztunk felfelé addig, amíg a fal meredeksége egészen meg nem szelídült. A Kummetstein teteje kavicsos kis labirintus, nagyon szép kilátással. Egy darabig itt tekeregtünk, majd a gerincen átlépve meredek lemászás következett. Egy nyeregig kellett ereszkdeni, ahonnan az utolsó nagyobb felmenet következett.
Meredek C/D-s felmászás, majd ez is megszelídült egy idő után. Innen elég ködössé vált az időnk, de néhány nem túl izgalmas kunszt után végre felértünk a Königsjodler végére. Itt kitöltöttük a csúcskönyvet, majd elindultunk a piros-fehér karókkal jelzett útvonalon a Hochkönig csúcsára épített Matrashaus irányába. Az út nem túl izgalmas, ellenben az éhes gyomrunk hosszúnak tüntette fel.
Azért egyszer csak felértünk.
Maga a ház nagyon igényes, fából készült és jó karban van tartva. Berendeltük a csúcsra illő citromos kólát, a fritatensuppe-t és még egy finom cafe latte-t is bevedeltünk a végén. Legjobb csúcsélmény.
16:30-kor megindultunk lefelé. Az út jól jelzett törmeléklejtő, ami gyakorlott mászóknak nem okoz túl sok gondot. A lemenet nem volt túl gyors, néhány hófolton át kellett kelnünk, néhol sikerült a kőtörmeléken lefutni, de mégis lassan haladtunk. A beszállás magasságánál elkapott bennünket egy komoly zivatar. Behúzódtunk mindenféle repedésekbe, elbújván a villámlás előtt és egy jó fél órán keresztül vártuk a vihar múlását.
Amikor már messziről dörgött csak az ég, megindultunk felfelé. Először egy hófolt mellett másztunk fel, majd elértük a Königsjodler beszállását. Innen már könnyű volt az út lefelé, ráadásul ismertük is.
Még jó 900m ereszkedés várt ránk. Közben láttuk, ahogy nyugatról közelít felénk egy esőfüggöny, ami végül be is takart bennünket. A séta lefelé eseménytelen volt. Az Erichhütte-ben szerettünk volna enni, inni valamit, de zárva volt, mire odaértünk.
Így sétáltunk tovább a parkolóig. Menet közben találkoztunk tehenekkel és 23-mal. Aztán este 8 körül végre elértük az autóinkat.
Innen már csak egy 6-7 órás hazavezetés várt ránk. :-) A túra nagyon jó volt, én azt hiszem, mindenki nagyon élvezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése