Dél körül bekanyarodunk kedvenc kempingünk bejáratán. Tavasz van még, így nincs tömeg, lepakolunk nagyjából egy kupacba, felverjük a sátrakat a füge- és olajfák alá, ez lesz az "alaptáborunk" kicsit több, mint egy hétig.
Ebédelünk egyet, majd összegyűlünk, hogy kezdetét vegye az alapfokú sziklamászó tanfolyam. Rövidke megnyitó után előkerül az a rengeteg eszköz, amiket használni fogunk. Először furcsának és idegennek tűnnek a fémek, a színes kötélgyűrűk és hevederek. Aztán az első előadás után elkezd derengeni, mire is lehetnek jók ezek.
Előkerülnek a kötelek... micsoda? Hogy nem mindegyik jó hegymászáshoz? Hmm... és, hogy a megtartási rántást érdemes megnézni a kötél paraméterei között, amikor vásárolok ? Melyik a jobb ? Meg, hogy a keresztmetszet is fontos adat ? Nekem vajon melyik a legjobb ? És hány méteres kötelet vegyek ? A boltban ajánlottak 50m-eset. De volt 60m-es is, csak sokkal drágábban. Sőt láttam 70m-eset is... meg azt hiszem még hosszabbak is vannak.
Na és ha van kötelem, mihez kezdjek vele ? Megtanulunk néhány csomót. Állítólag ez még csak a kezdet. Pereccsomó, középcsomó, csokorcsomó, boulin-csomó, hevedercsomó. Mikor melyiket használjuk ? És kiderül az is, hogy mindegyik gyengíti a kötél teherbírását. Úristen, mennyivel ? És akkor hogy-hogy nem szakad el mégsem ?
Aztán jönnek a karabinerek. Eddig nekem csak az tűnt fel, milyen szép színesek. Ja hogy van HMS, meg sima csavaros karabiner ? Mi az a HMS egyáltalán ? :-) Halbmasturf sicherung ???
Nagyjából így zajlik az első előadás. Aztán elsétálunk a tengerpartra, látunk egy gyönyörű naplementét, amit az egész társaság agyonfotóz, majd kavargó gondolatokkal visszatérünk sátrainkhoz és lefekszünk aludni.
Reggel étkezés után mindenki összepakolja a felszerelését és elindulunk végre a sziklákhoz. A sorompós kapu után még autózunk egy kicsit, közben a falak növekednek mellettünk. Mikor megállunk 100-200m-es sziklafalak vesznek körül. Ez lenyűgözően szép ! Le kell fotóznom, mert otthon nem fogják elhinni, hogy én itt másztam.
Hátizsákokkal felszerelkezve elindulunk a keskeny kanyon belseje felé. Mellettünk egy gyors vízű patak csörgedezik, bukdácsol a kövek között, de igazából gondolataimban már a sziklafalakon vagyok. Egyszer csak megállunk... pakoljunk le, itt fogunk mászni.
Felvesszük a sisakot, beülőt, előkerülnek a kötelek, amit át kell szedni mászás előtt. Az elölmászó felveszi közben a felszerelést, közteseket, ékeket, friend-eket, kötélgyűrűket, hevedereket aggat magára. Kiderül az is, nem mindegy hogyan szerelkezünk fel, hiszen mindennek kézügyben kell lennie.
Jártam már mászóteremben, de az is kiderült, hogy ott sokan hibásan kötözik be magukat a kötél végébe. Na mindegy, én most már tudom, hogyan kell... nem egy nagy ördöngősség, de azért jó tisztában lenni vele.
Standot építünk és bele is terhelünk. És tart. Először nem hittük volna, hogy azok a kis fém pöckök, az ékek meg bírnak tartani egy embert. És akkor most azt kell mondanom társamnak, hogy "indulhatsz". És Ő elindul és mászik. Nem sokkal feljebb elhelyez egy köztest egy nittbe, beakasztja a kötelet. Na de így nem jó... fordítva kell, mert így eséskor kiakaszthatja magát a karabinerből. Na most már jobb. Megy tovább és most már mindenhol jól rakja az eszközöket a falba és jól rakja bele a kötelet is.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre oda kell figyelni.
Aztán fent standépítés következik, innen lentről nem látni tisztán mi történik, de egyszer csak nekem szól társam: "indulhatsz". És én is elindulok. Élvezem, hogy ezen a hatalmas mászókán újból átélem gyerekkoromat. Kezem ügyébe akad egy expressz. Kiakasztom a nittből és felrakom beülőm eszköztartójára. A szikla tökéletes minőségű és nagyon jó fogásokat és lépéseket találni rajta. Olyan mint egy kicsit meredekebb lépcsőház. Ez egy III-as út és szinte szaladok felfelé benne, miközben begyűjtök mindent, amit a társam a falra akasztott, majd egyszer csak megérkezem hozzá.
"Stand, kivehetsz" - ezt kell mondani, amikor rögzítettem magamat odafent. Szorítónyolcas... újabb csomó.
Aztán felszedjük a kötelet, befűzzük ereszkedéshez, felkerül a pruszik, az ereszkedőeszköz és megyünk vissza a szikla lábához. Melyik kötélszárat is kell lehúzni ?
Ilyenből mindenkinek legalább tizet kell másznia. Előre...
Délután visszatérünk a táborba, eszünk, fürdünk, meséljük egymásnak az aznapi mászóélményeket. Aztán lesétálunk a partra, a kis vár mellé. Visszük jegyzetfüzeteinket. Újabb előadás kezdődik.
Eszméletlen mennyi információ van és egy csomó dolog kezd letisztázódni bennem. Már tudom, hogyan kell standot építeni, mire kell odafigyelnem ahhoz, hogy tényleg erős legyen és abból tényleg tudjam a társamat biztosítani. Értem azt is, mikor kell testről és mikor kell standból biztosítani. Értem azt is, mire való a fordító és, hogy mennyire veszélyes, ha az ember megfeledkezik róla. Na meg az ideális köztestávolságot is értem már: ha betartom, az esésem lágy lesz, azaz az eséstényezőm kisebb lesz, mint 1. Nem lesz kemény, nem lesz extrém.
A következő napokon egyre magabiztosabban mászom a kötélhosszakat, mászónaplómban gyűlnek az utak és hamarosan megvagyok a kötelező penzummal. Hamarosan itt az elméleti vizsga, majd ha ez sikerült, akkor a gyakorlatban kell megmutatnom a vizsgabiztosnak, hogy tudok biztonságosan közlekedni a sziklán. Nem a mászótudásomra kíváncsiak, hanem arra, hogy a biztonságtechnikát a lehető legjobban elsajátítottam.
Igazából én magashegyeket szeretnék mászni, ott szeretnék túrázni, esetleg via ferrata-zni és sosem gondoltam volna, hogy ehhez szükség van sziklamászó tudományra. A III-as út nem nehéz, bárki fel tud rajta keveregni, a nehezebbik dolog azt megjegyezni és rutinszerűen elsajátítani, mit mikor és hogyan csinálunk ahhoz, hogy biztonságos legyen a magam és a társam számára is. Az is kiderült, milyen eszközökkel vágunk neki egy-egy túrának és most már sejtem, miket kell beszereznem ahhoz, hogy ezt egyedül is meg tudjam tenni.
Azt is megtudtam, hogy mennyi mindent nem tudok még. Az alapfokú sziklamászó tanfolyam előtt minden olyan egyszerűnek tűnt, de most már tudom, hogy egyszerűen nem voltam tisztában azzal, mekkora kockázatot vállalok azzal, ha felkészületlenül megyek a hegyek közé. Tudom, mik az objektív veszélyek, hogyan lehet elkerülni őket, tudom mik a szubjektív veszélyek, tudom, hogyan kell felkészülni, hogy ne fenyegessenek. Sőt még az alpesi vészjelet is tudom, baj esetére.
A kapun beléptem, most járnom kell az úton és tanulnom. Rengeteg tapasztalatot kell szereznem és a legjobb, hogy most olyan helyen vagyok, olyan emberek között, ahol ezt meg is tudom tenni. Hegymászó leszek !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése