A hegymászásnak rengeteg variánsa létezik, egyik sem könnyebb vagy nehezebb, magasabb vagy alacsonyabb rendű a másiknál.
A média az expedíciós mászást szereti egyenlővé tenni a hegymászás fogalmával, holott ez a reláció így nem igaz. Az expedíciós mászáson kívül sok más ágazata van a hegymászásnak. Nagyjából megpróbálom összeszedni magának a mászásnak a megjelenési formáit:
- boulder-ezés
- sportmászás
- tradícionális sziklamászás
- nagyfalas mászás
- jégmászás
- sítúra
- alpesi mászás
- expedíciós mászás
Meg kell még említeni az egyre népszerűbb via ferrata vagy német nevén klettersteig-et is, mint a hegymászás egy fajtáját, hiszen itt is van hegy és mászni is kell rajta.
A homokkő mászást nem mertem besorolni külön kategóriként, holott egy szász-svájci vagy a cseh adrspach-i homokkő mászás nem nagyon sorolható be a fenti kategóriák egyikébe sem. Azt hiszem a sziklamászásnak ez a fajtája szintén nem lebecsülendő, hiszen iszonyatosan nehéz kunsztokat kell megoldani, pocsékul biztosított helyeken.
Jöhet a megjegyzés, hogy "jó jó, de azért mégiscsak az expedíció a legnehezebb". Pedig ez nincs így. Az expedíciózás valóban kimerítő, valóban objektív veszélyekkel tarkított, de nem a legnehezebb. Nehéz, ez kétségtelen, de olyan ezt az ágazatot összehasonlítani a sportmászással, mint az almát összehasonlítani a körtével. Olyan, mintha feltennénk a kérdést: melyik az előbbrevaló, a 100m-es síkfutás vagy a maraton ? Ki volt a nagyobb futó, Ben Johnson vagy Stefano Baldini ?
Egy nehéz sziklamászó kunszt kimászásához is óriási felkészültségre van szükség, csak ez más képességeket igényel, mint egy 8000-es hegy megmászása. A magashegyi mászás elsősorban állóképességi igénybevétel, míg egy nehéz sziklamászó út a hosszától függően erőt, ill. erő-állóképességet igényel.
És a nagyfalas mászást még nem is említettem. Gondolom, nem nehéz elképzelni, milyen igénybevétel lehet az, amikor egy több száz vagy ezer méteres alpesi sziklán mászik felfelé.
Hegymászás, mint tömegsport, hobbi-sport
Fent a hegymászásról, mint élsportról írtam. De természetesen a hegymászást hobbisportként, tömegsportként is kiválóan lehet űzni. Rengetegen szoktak túrázni a hegyek, magashegyek között, ill. a már említett via ferrata is nagyon-nagy népszerűségnek örvend. Nem csoda, hiszen bárki megtalálhatja a képességeinek megfelelő útvonalat és képességei határain belül megízlelheti a siker ízét, amikor feljut egy gyönyörű 2-3000m magas alpesi csúcsra.
Maga a sziklamászás is egy kicsit túldimenzionált dolog a köztudatban. Ugyanúgy, mint ahogyan a focit és a kosárlabdát is meg tudja mindenki tanulni valamilyen szinten, a sziklamászást is meg lehet tanulni és élvezettel lehet űzni. Nyilván a hobbifocisták között sem lesz mindenkiből Beckham vagy Ronaldino, így a hobbi-sziklamászók között sem lesz mindenki Chris Sharma vagy Maya Vidmar. És szándékosan említettem női nevet.
A sziklamászást sokszor aposztrofálják úgy, mint kemény, férfias tevékenység. Nos... ez is csak egyfajta tévhit, ugyanis remek női sziklamászók léteznek. Sőt a nők mozgása a sziklán véleményem szerint sokkal szebb, mint a férfiaké.
Visszatérve a hobbisporthoz... A sziklamászásnak is vannak fokozatai. A legkönnyebb utakhoz még a kezünket is alig-alig kell használni. Sziklamászás az is, amikor pl. az Oroszlánsziklától felkaptatsz a Kecske-hegy csúcskeresztjéhez és persze innen vannak nagyon finom fokozatok mindaddig, amíg eljutsz a 9a+ (5.15a) nehézségű, jelen pillanatban az egyik legnehezebbnek tartott Pachamama-ig vagy a 9b-s (5.15b) Neanderthal-ig.
Hegymászás, mint pszichés kikapcsolódás
A hegymászás egyfajta meditáció is. Ritkán hallani olyat, hogy valaki kunsztolás közben azon gondolkodott volna, hogy a főnöke már megint rászállt a munkahelyen. :-)
Mászás közben egyszerűen nem tudsz elvonatkoztatni az adott helytől és pillanattól és akár akarod, akár nem, arra fogsz figyelni, hogy éppen mit csinálsz. Az agyad nem fogja engedni, hogy problémákon rágódj. Egyszerűen egy másik dimenzióba kerülsz és minden hétköznapi gond elhalványul, automatikusan egy lelkileg feltöltött állapotba kerülsz.
Irodában dolgozóknak, szellemi munkát végzőknek kötelezően felírnék hegymászást, aktív pihenésként. Ha előző hétvégén egy jót másztál, jót túráztál, szép hegyeket, szép virágokat láttál, bámultad, hogyan ugrálnak a zergék, hegyi kecskék elképzelhehetlen helyeken, biztosan jobb kedvvel vágsz neki a következő hétnek.
Hát igen, örök vita, hogy jobb-e a sziklán mászni mint teremben (stb).
VálaszTörlésAz én válaszom erre mindig az, hogy a legjobb sport (nekem) az amit éppen csinálok.. ;)
Homokkő mászás: Szerintem is érdemes külön kiemelni. Esetleg jó téma lehetne egy későbbi íráshoz, összehasonlítva biztosító eszközök és technikák, mászó technikák, topók közti különbségek szempontjából a mészkő-gránit-homokkő sziklákat.
Hegymászás mint meditáció: teljes mértékben.
Számomra a hegymászás pont olyan szintű tudatosságot kíván és generál mint a jóga. Azzal a különbséggel, hogy a mászással hamarabb kerülök ugyanabba az elmélyült tudatállapotba.
Jó "kis" cikk volt!
Köszi szépen!
B.