A Gyilkos Hegy - az Oscar-várományos film werkfilmje

Paklenica-n egy kicsit megőrültünk és elkészítettük egy nem létező film werkfilmjét... Vagyis egy barátom elkészítette. Nekem semmi közöm hozzá. :-)

Ben Nevis mix mászóka

Scottish Icetrip - English from Petzl-sport on Vimeo.

Petzl Reverso 3 probléma

Kb. 1 éve használok Petzl Reverso 3-at és mondhatom, hogy viszonylag egy tartós teszten van túl a dolog. Nos az elején nagyon meg voltam elégedve az eszközzel, mert nagyon kellemesen lehet vele biztosítani, ereszkedni. De most hétvégén jöttem rá, hogy miért vannak egy ideje a kötelem köpenyének darabjai a Reverso-ra tapadva ereszkedés közben/után...

Az ereszkedés és a társeresztés egyszerűen megzabálja a Reverso 3 felső peremét, ahol a kötél súrlódik benne. Konkrétan egy élt csiszolt a kötél a fémbe és ez az él meghámozza a kötelet ereszkedéskor, eresztéskor.

Javaslatom, hogy akinek ilyen eszköze van, rendszeresen ellenőrizze, hogy mennyire van kikopva a belseje és amikor elérkezett az idő, ne átallja a kukába dobni.

A hegymászás az, amikor az ember a Himalájában mászkál ?

A hegymászásnak rengeteg variánsa létezik, egyik sem könnyebb vagy nehezebb, magasabb vagy alacsonyabb rendű a másiknál.

A média az expedíciós mászást szereti egyenlővé tenni a hegymászás fogalmával, holott ez a reláció így nem igaz. Az expedíciós mászáson kívül sok más ágazata van a hegymászásnak. Nagyjából megpróbálom összeszedni magának a mászásnak a megjelenési formáit:

• boulder-ezés
• sportmászás
• tradícionális sziklamászás
• nagyfalas mászás
• jégmászás
• sítúra
• alpesi mászás
• expedíciós mászás

Meg kell még említeni az egyre népszerűbb via ferrata vagy német nevén klettersteig-et is, mint a hegymászás egy fajtáját, hiszen itt is van hegy és mászni is kell rajta.

A homokkő mászást nem mertem besorolni külön kategóriként, holott egy szász-svájci vagy a cseh adrspach-i homokkő mászás nem nagyon sorolható be a fenti kategóriák egyikébe sem. Azt hiszem a sziklamászásnak ez a fajtája szintén nem lebecsülendő, hiszen iszonyatosan nehéz kunsztokat kell megoldani, pocsékul biztosított helyeken.

Jöhet a megjegyzés, hogy "jó jó, de azért mégiscsak az expedíció a legnehezebb". Pedig ez nincs így. Az expedíciózás valóban kimerítő, valóban objektív veszélyekkel tarkított, de nem a legnehezebb. Nehéz, ez kétségtelen, de olyan ezt az ágazatot összehasonlítani a sportmászással, mint az almát összehasonlítani a körtével. Olyan, mintha feltennénk a kérdést: melyik az előbbrevaló, a 100m-es síkfutás vagy a maraton ? Ki volt a nagyobb futó, Ben Johnson vagy Stefano Baldini ?

Egy nehéz sziklamászó kunszt kimászásához is óriási felkészültségre van szükség, csak ez más képességeket igényel, mint egy 8000-es hegy megmászása. A magashegyi mászás elsősorban állóképességi igénybevétel, míg egy nehéz sziklamászó út a hosszától függően erőt, ill. erő-állóképességet igényel.

És a nagyfalas mászást még nem is említettem. Gondolom, nem nehéz elképzelni, milyen igénybevétel lehet az, amikor egy több száz vagy ezer méteres alpesi sziklán mászik felfelé.

Hegymászás, mint tömegsport, hobbi-sport

Fent a hegymászásról, mint élsportról írtam. De természetesen a hegymászást hobbisportként, tömegsportként is kiválóan lehet űzni. Rengetegen szoktak túrázni a hegyek, magashegyek között, ill. a már említett via ferrata is nagyon-nagy népszerűségnek örvend. Nem csoda, hiszen bárki megtalálhatja a képességeinek megfelelő útvonalat és képességei határain belül megízlelheti a siker ízét, amikor feljut egy gyönyörű 2-3000m magas alpesi csúcsra.

Maga a sziklamászás is egy kicsit túldimenzionált dolog a köztudatban. Ugyanúgy, mint ahogyan a focit és a kosárlabdát is meg tudja mindenki tanulni valamilyen szinten, a sziklamászást is meg lehet tanulni és élvezettel lehet űzni. Nyilván a hobbifocisták között sem lesz mindenkiből Beckham vagy Ronaldino, így a hobbi-sziklamászók között sem lesz mindenki Chris Sharma vagy Maya Vidmar. És szándékosan említettem női nevet.

A sziklamászást sokszor aposztrofálják úgy, mint kemény, férfias tevékenység. Nos... ez is csak egyfajta tévhit, ugyanis remek női sziklamászók léteznek. Sőt a nők mozgása a sziklán véleményem szerint sokkal szebb, mint a férfiaké.

Visszatérve a hobbisporthoz... A sziklamászásnak is vannak fokozatai. A legkönnyebb utakhoz még a kezünket is alig-alig kell használni. Sziklamászás az is, amikor pl. az Oroszlánsziklától felkaptatsz a Kecske-hegy csúcskeresztjéhez és persze innen vannak nagyon finom fokozatok mindaddig, amíg eljutsz a 9a+ (5.15a) nehézségű, jelen pillanatban az egyik legnehezebbnek tartott Pachamama-ig vagy a 9b-s (5.15b) Neanderthal-ig.

Hegymászás, mint pszichés kikapcsolódás

A hegymászás egyfajta meditáció is. Ritkán hallani olyat, hogy valaki kunsztolás közben azon gondolkodott volna, hogy a főnöke már megint rászállt a munkahelyen. :-)

Mászás közben egyszerűen nem tudsz elvonatkoztatni az adott helytől és pillanattól és akár akarod, akár nem, arra fogsz figyelni, hogy éppen mit csinálsz. Az agyad nem fogja engedni, hogy problémákon rágódj. Egyszerűen egy másik dimenzióba kerülsz és minden hétköznapi gond elhalványul, automatikusan egy lelkileg feltöltött állapotba kerülsz.

Irodában dolgozóknak, szellemi munkát végzőknek kötelezően felírnék hegymászást, aktív pihenésként. Ha előző hétvégén egy jót másztál, jót túráztál, szép hegyeket, szép virágokat láttál, bámultad, hogyan ugrálnak a zergék, hegyi kecskék elképzelhehetlen helyeken, biztosan jobb kedvvel vágsz neki a következő hétnek.

Alapfokú sziklamászó tanfolyam, Paklenica, Horvátország 2010

2010. május 1-9 között a horvátországi Paklenica sziklamászó paradicsomban tartottuk tavaszi bentlakásos alapfokú tanfolyamunkat. Az új tanfolyamosok mellé a tavaszi bejárós társaságból is sokan csatlakoztak, ill. egyesületünk régi tagjai közül is sokan eljöttek mászogatni, így egész jó tömeget képviseltünk odalent.

A fiúk-lányok a mászóiskolai utakon kívül több kötélhosszas utakat is mászhattak. Kipreparáltuk az Ovcji Kuk-ot, befontuk fix-kötelekkel, így kellő biztonságban tudták mászni a nagyon szép, közel 80m-es tornyot.

Hétfőn este pedig pontban 8:00-kor - mivel a szemlőhegyi közös megemlékezésen nem tudtunk jelen lenni -, a MAHOE-soknak tett ígéretünkhöz híven mi is gyertyát gyújtottunk Várkonyi László - Konyi emlékére.

További fotók >>

Téli magashegyi tanfolyam a Grossglockner-en

2010. március 20-24. között a Grossglockner-en tartottuk a Krea-Túra téli magashegyi tanfolyamának második felvonását. Az első részletet bárki által elvégezhető téli túra tanfolyamnak kiáltottuk ki és a Hochschwab-on szerveztük meg, viszont a Grossglockner-en a hegymászóvá válni akaró fiatalok vettek részt a tanfolyamunkon. A Hochschwab-on már kiválóan elsajátították a lavinajeladó használatát, másztunk jeget, építettünk jégstandokat, ástunk hóbivakot és tanultunk kicsúszást megfogni.

A téli magashegyi tanfolyam anyagai közül a Grossglockner-es etap során gyakoroltuk a kicsúszásmegfogást eszközzel és eszköz nélkül (ebből sosem elég...), a különböző hóstandok építését (csákányárok, deadman, hógomba, stb.), és persze megtanultuk, hogyan közlekedik tisztességes hegymászó a bércek között hágóvassal és anélkül. Hogyan kell bekötnie magát egy kötélpartinak és mit kell tenni, ha a társ beleesik egy gleccserhasadékba.

Ezen utóbbi feladatnál a biztosító emberre ráhárítottunk néhány kellemetlen percet, hiszen nem egyszerű dolog egyszerre a lógó társat tartani hason fekve és standot építeni fél kézzel. Azért a srácok ügyesek voltak és megoldották a kérdést.

És persze nem hagytuk ki a húzórendszereket sem. Építettünk harmadolót, ötödölőt és hetedelőt egyaránt.

A tanfolyam fénypontjaként felmásztunk a Grossglockner csúcsára, ahol teljesen egyedül gyönyörködhettünk a fantasztikus tájban.

• Fotók a tanfolyamról >>
• Egyéb hegymászó tanfolyamok >>

Képzelt riport egy alapfokú sziklamászó tanfolyamról 2010

Dél körül bekanyarodunk kedvenc kempingünk bejáratán. Tavasz van még, így nincs tömeg, lepakolunk nagyjából egy kupacba, felverjük a sátrakat a füge- és olajfák alá, ez lesz az "alaptáborunk" kicsit több, mint egy hétig.

Ebédelünk egyet, majd összegyűlünk, hogy kezdetét vegye az alapfokú sziklamászó tanfolyam. Rövidke megnyitó után előkerül az a rengeteg eszköz, amiket használni fogunk. Először furcsának és idegennek tűnnek a fémek, a színes kötélgyűrűk és hevederek. Aztán az első előadás után elkezd derengeni, mire is lehetnek jók ezek.

Előkerülnek a kötelek... micsoda? Hogy nem mindegyik jó hegymászáshoz? Hmm... és, hogy a megtartási rántást érdemes megnézni a kötél paraméterei között, amikor vásárolok ? Melyik a jobb ? Meg, hogy a keresztmetszet is fontos adat ? Nekem vajon melyik a legjobb ? És hány méteres kötelet vegyek ? A boltban ajánlottak 50m-eset. De volt 60m-es is, csak sokkal drágábban. Sőt láttam 70m-eset is... meg azt hiszem még hosszabbak is vannak.

Na és ha van kötelem, mihez kezdjek vele ? Megtanulunk néhány csomót. Állítólag ez még csak a kezdet. Pereccsomó, középcsomó, csokorcsomó, boulin-csomó, hevedercsomó. Mikor melyiket használjuk ? És kiderül az is, hogy mindegyik gyengíti a kötél teherbírását. Úristen, mennyivel ? És akkor hogy-hogy nem szakad el mégsem ?

Aztán jönnek a karabinerek. Eddig nekem csak az tűnt fel, milyen szép színesek. Ja hogy van HMS, meg sima csavaros karabiner ? Mi az a HMS egyáltalán ? :-) Halbmasturf sicherung ???

Nagyjából így zajlik az első előadás. Aztán elsétálunk a tengerpartra, látunk egy gyönyörű naplementét, amit az egész társaság agyonfotóz, majd kavargó gondolatokkal visszatérünk sátrainkhoz és lefekszünk aludni.

Reggel étkezés után mindenki összepakolja a felszerelését és elindulunk végre a sziklákhoz. A sorompós kapu után még autózunk egy kicsit, közben a falak növekednek mellettünk. Mikor megállunk 100-200m-es sziklafalak vesznek körül. Ez lenyűgözően szép ! Le kell fotóznom, mert otthon nem fogják elhinni, hogy én itt másztam.

Hátizsákokkal felszerelkezve elindulunk a keskeny kanyon belseje felé. Mellettünk egy gyors vízű patak csörgedezik, bukdácsol a kövek között, de igazából gondolataimban már a sziklafalakon vagyok. Egyszer csak megállunk... pakoljunk le, itt fogunk mászni.

Felvesszük a sisakot, beülőt, előkerülnek a kötelek, amit át kell szedni mászás előtt. Az elölmászó felveszi közben a felszerelést, közteseket, ékeket, friend-eket, kötélgyűrűket, hevedereket aggat magára. Kiderül az is, nem mindegy hogyan szerelkezünk fel, hiszen mindennek kézügyben kell lennie.

Jártam már mászóteremben, de az is kiderült, hogy ott sokan hibásan kötözik be magukat a kötél végébe. Na mindegy, én most már tudom, hogyan kell... nem egy nagy ördöngősség, de azért jó tisztában lenni vele.

Standot építünk és bele is terhelünk. És tart. Először nem hittük volna, hogy azok a kis fém pöckök, az ékek meg bírnak tartani egy embert. És akkor most azt kell mondanom társamnak, hogy "indulhatsz". És Ő elindul és mászik. Nem sokkal feljebb elhelyez egy köztest egy nittbe, beakasztja a kötelet. Na de így nem jó... fordítva kell, mert így eséskor kiakaszthatja magát a karabinerből. Na most már jobb. Megy tovább és most már mindenhol jól rakja az eszközöket a falba és jól rakja bele a kötelet is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre oda kell figyelni.

Aztán fent standépítés következik, innen lentről nem látni tisztán mi történik, de egyszer csak nekem szól társam: "indulhatsz". És én is elindulok. Élvezem, hogy ezen a hatalmas mászókán újból átélem gyerekkoromat. Kezem ügyébe akad egy expressz. Kiakasztom a nittből és felrakom beülőm eszköztartójára. A szikla tökéletes minőségű és nagyon jó fogásokat és lépéseket találni rajta. Olyan mint egy kicsit meredekebb lépcsőház. Ez egy III-as út és szinte szaladok felfelé benne, miközben begyűjtök mindent, amit a társam a falra akasztott, majd egyszer csak megérkezem hozzá.

"Stand, kivehetsz" - ezt kell mondani, amikor rögzítettem magamat odafent. Szorítónyolcas... újabb csomó.

Aztán felszedjük a kötelet, befűzzük ereszkedéshez, felkerül a pruszik, az ereszkedőeszköz és megyünk vissza a szikla lábához. Melyik kötélszárat is kell lehúzni ?

Ilyenből mindenkinek legalább tizet kell másznia. Előre...

Délután visszatérünk a táborba, eszünk, fürdünk, meséljük egymásnak az aznapi mászóélményeket. Aztán lesétálunk a partra, a kis vár mellé. Visszük jegyzetfüzeteinket. Újabb előadás kezdődik.

Eszméletlen mennyi információ van és egy csomó dolog kezd letisztázódni bennem. Már tudom, hogyan kell standot építeni, mire kell odafigyelnem ahhoz, hogy tényleg erős legyen és abból tényleg tudjam a társamat biztosítani. Értem azt is, mikor kell testről és mikor kell standból biztosítani. Értem azt is, mire való a fordító és, hogy mennyire veszélyes, ha az ember megfeledkezik róla. Na meg az ideális köztestávolságot is értem már: ha betartom, az esésem lágy lesz, azaz az eséstényezőm kisebb lesz, mint 1. Nem lesz kemény, nem lesz extrém.

A következő napokon egyre magabiztosabban mászom a kötélhosszakat, mászónaplómban gyűlnek az utak és hamarosan megvagyok a kötelező penzummal. Hamarosan itt az elméleti vizsga, majd ha ez sikerült, akkor a gyakorlatban kell megmutatnom a vizsgabiztosnak, hogy tudok biztonságosan közlekedni a sziklán. Nem a mászótudásomra kíváncsiak, hanem arra, hogy a biztonságtechnikát a lehető legjobban elsajátítottam.

Igazából én magashegyeket szeretnék mászni, ott szeretnék túrázni, esetleg via ferrata-zni és sosem gondoltam volna, hogy ehhez szükség van sziklamászó tudományra. A III-as út nem nehéz, bárki fel tud rajta keveregni, a nehezebbik dolog azt megjegyezni és rutinszerűen elsajátítani, mit mikor és hogyan csinálunk ahhoz, hogy biztonságos legyen a magam és a társam számára is. Az is kiderült, milyen eszközökkel vágunk neki egy-egy túrának és most már sejtem, miket kell beszereznem ahhoz, hogy ezt egyedül is meg tudjam tenni.

Azt is megtudtam, hogy mennyi mindent nem tudok még. Az alapfokú sziklamászó tanfolyam előtt minden olyan egyszerűnek tűnt, de most már tudom, hogy egyszerűen nem voltam tisztában azzal, mekkora kockázatot vállalok azzal, ha felkészületlenül megyek a hegyek közé. Tudom, mik az objektív veszélyek, hogyan lehet elkerülni őket, tudom mik a szubjektív veszélyek, tudom, hogyan kell felkészülni, hogy ne fenyegessenek. Sőt még az alpesi vészjelet is tudom, baj esetére.

A kapun beléptem, most járnom kell az úton és tanulnom. Rengeteg tapasztalatot kell szereznem és a legjobb, hogy most olyan helyen vagyok, olyan emberek között, ahol ezt meg is tudom tenni. Hegymászó leszek !

Tanfolyami időpontok >>