Tegnap este volt a tévében, az egyik fantasztikus kereskedelmi csatorna bulvárműsorában egy sms-es körkérdés, miszerint "Ön vállalna-e külső orvosi beavatkozást, hogy megszabaduljon súlyfeleslegétől?" Itt természetesen plasztikai beavatkozásra és extrém esetben gyomorgyűrűre gondoltak, ahogyan a kommentárból kiderült.
A válaszadók 78%-a vállalt volna ilyet.
Aztán a mai napon jöttem lefelé a liftben, ott az egyik szépségszalon kínálta a tuti fogyasztó megoldást, hogy nyáron csinosak legyenek a hölgyek, ne kelljen szégyenkezniük a tengerparton.
Kicsit szomorú lettem, hogy azt nem láttam sehol, hogy gyere és fuss, ússz, nordic walking-ozz, kondizz, biciklizz, karatézz, túrázz, mássz, stb. velünk és amellett, hogy lefogysz, jó társaságban leszel, esetleg még a levegőn is leszel. Odakint ingyen-szolárium is van, bár mostanában eléggé megoszlik a vélemény a napsütés egészséges mivoltáról.
A sebészeti beavatkozáson alapuló zsírtalanítás talán annyira nem elérhető az átlagember számára, ez a dili egyenlőre inkább a "celebek" (jó kis szó) kiváltsága, de a szépségszalonok által kínált, sokszor a szervezet dehidrálásán alapuló módszerek egészséges mivoltáról azért nem vagyok meggyőződve.
Nyilván mindegyik eljárás a hőtermelésen alapszik, ami során zsír is ég, de ha valakinek egy hangyányi rálátása is van az emberi metabolizmusokra, akkor nem kell nagy ész kitalálni, hogy a súlyveszteség jelentős része a vízveszteségen alapszik. Az meg nem annyira nyerő dolog.
Ráadásul a szervezet viszonylag gyorsan visszapótolja, ha van miből. Az a baaaj. Legalábbis a kúra hatékonysága szempontjából. Ha meg nem kap vizet, az a baaaj.
Mi a megoldás ? Természetesen mozgás + normális étkezés.
Mozgás alatt a heti 3-4 alkalommal legalább 1 órás, intenzív mozgást értem (ez a minimum). Verjen a szíved, izzadj és fáradj el a végére !
Persze az a bizonyos 78% lehet, hogy ezt mazochizmusnak élné meg. Ahhoz, hogy valaki mozogni akarjon, egyfajta mozgáshoz való szocializációra van szüksége. Ha nem érzi a belső késztetést, ha csak valami régi szadista testnevelőtanáros emlék rejlik fel a "sport" szó hallatán, akkor oda komoly edzői és pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy a belső motiváció kialakuljon.
A sporttudomány nagyot változott azalatt a 30 év alatt, amióta kisiskolásként először találkoztam vele, már nem az a leghatékonyabb edzésmódszer, ha félholtan és hányás közepette fejezzük be az edzést ! Sőt, a sport alatt nem csak az élsportot értjük! Nem kell olimpikonokat nevelni mindenkiből, elég ha rekreációs szándékkal, élvezetből és szórakozásból megy el az ember mozogni egy irodában eltöltött nap után. Ennek a pozitív élettani hatásait lehetne elemezni napokon keresztül.
Az egyéb fogyasztó módszerekkel szemben a (szakszerűen űzött) sportnak nincsenek káros mellékhatásai. A súlyveszteség mellett ellenben jobb lesz az ember közérzete, optimálissá válik az anyagcseréje, az idegrendszer pihentebb lesz, a munka közbeni terhelhetőség is növekszik, javul a keringési rendszer hatásfoka és a többi, és a többi... ezek szinte közhelyesen hangzanak. De igazak !
Na én megyek is, megmászom a János-hegyet... :-)
Neked sem ezt a sok csacskaságot kellene olvasnod !
