Mászóka a Bécsi-erdőben és a Hohe Wand-on

A május 1-2-3 a munka és a szórakozás jegyében telt. Pénteken kora reggel kiautóztunk egyesületileg a Bécsi-erdőbe, felvertük sátrainkat szokásos kempingünkben, majd egyből tovább is álltunk, hogy felkeressük Hinterbrühl szép mászóiskoláját, a Roter Ofen-t.
Itt mászogattunk mindenfélét:

• Zwerg Hinkebein III
• Zwergeneck IV
• Steinerdiagonale IV
• Variante V
• Sonderzug V
• Gecko Zwerg VI-
• Guckloch VII-
• Schwanensee VII-

Szombaton túrát vezettünk először a Mödlinger Klettersteig-en, majd átautóztunk a Hohe Wand-hoz és végigmásztuk a D-s nehézségű Wildenauersteig-et. A túrát a Hubertushaus-ban koronáztuk meg egy jó kis estebéddel.

Vasárnap szintén túrát vezettünk, ezúttal egy 25 fős társaságot, akik a Keresztény Advent Közösség túrázni sterető tagjai voltak. Végigjártuk velük is a Mödlinger Klettersteig-et, majd átmentünk a közeli Steinwandklamm-ba, ahol a Rudolf Decker Steig-en keresztül feltúráztunk a Turkenloch barlangjának tetejére és innen a 27m-es sziklafalon, kötél segítségével leereszkedtünk. Közben a lenti kőfülkében boulderezgettünk.
Visszafelé másik úton mentünk és egyetlen sziklamászó utat megengedtünk magunknak a Steinwandklamm huszonpár méteres falán. Az út nevét sajnos nem tudom, a nehézségét olyan VI körülre saccoltam.

Mindezek után hazafelé vettük az irányt és estére Budapesten is voltunk.

Képek

• Mancsi fotói
• 
  
  
  Laci fotói

Sziklamászás a Bécsi-erdőben: Mödlinger klettersteig és a Roter Ofen

Nőnap alkalmából a vasárnapot a Bécsi-erdőben töltöttük. :-) A nap első felében a Mödlinger Klettersteiget másztuk végig, majd átugrottunk Hinterbrühl-be és az ottani Roter Ofen sziklamászó iskolában jókat másztunk. A hely gyönyörű, igényes utakkal II-VIII között mindenféle nehézségben.

Az alábbi utakat másztuk:

1. Zwergeneck IV
2. Steinerdiagonale IV
3. Variante V
4. Sonderzug V
5. Wespentanz V
6. Wasserlauf V
7. Gecko Zwerg VI-
8. Sonnenkind VII

Néhány fotó...

A Roter Ofen mászókalauza (topo)

Hótalpas túra a Rax-on, 2009. február 14.

Azt hiszem ez az egyik kedvenc túrám vagy inkább kirándulásom. A Rax fennsíkot nagyon szeretem, a szívemhez nőtt, majdnem minden porcikáját ismerem.
A hótalpazás odafent pedig kifejezetten jó móka.
A társaságunk nagyon ügyes volt. Reggel sikerült elérnünk az első felvonót Hirschwang-ból, így negyed 10 körül már csatoltuk a hótalpakat, túraléceket. Ezután kisétáltunk a sípályára, ahol szembesülnünk kellett egy kis széllel.
Társaságunk néhány tagja kissé megrémült, hiszen még nem találkoztak ilyen jellegű kihívásokkal. Dehát ez nem teremsport és egy kis hűsítő téli szellő nem akadályozhatott meg bennünket abban, hogy élvezzük a frissen esett hó szépségét. Egész héten havazott, így az Ottohaus-ban tett látogatásunk után nem is találtunk taposott nyomot. Sebaj, ha nincs, csinálunk.
És így is tettünk. A táj érintetlensége nagyon tetszett mindenkinek, hiszen a szűz hó tényleg gyönyörű. Én magam akkor lepődtem meg, amikor az érintetlen hó alól egyszer csak egy madár szállt fel előttem. Valószínűleg a hó alatt levő törpefenyők közti légrésekben tanyázott.
A Preinerwand-ról vezető kék jelzésű útnál kissé megerősödött a szél. Az alatt, hogy kissé megerősödött, azt kell érteni, hogy az állandó 60-70km/h-s szelet időnként 80-100km/h-s széllökések tarkították, így innen az ereszkedés a Neue-Seehüttéhez nem volt kényelmes nyári sétamenet. Szaporáztuk lépteinket és elfoglaltuk a Seehütte kicsiny téliszállását.
Itt ettünk, ittunk a hozott anyagból, majd miután kicsit átmelegedtünk, felvettük a hótalpakat és megindultunk visszafelé.
A visszaút nagyon gyors volt annak ellenére, hogy sok helyen a szél eltakarította nyomainkat. Csapatunk nagyszerűen mozgott a hóban.
Háromnegyed háromra elértük az állomást és negyed négyre már lent is voltunk.
A túrát a szokásos bécsi szelet evészettel zártuk, ami azt hiszem egytől-egyig mindenkinek jól esett !
Nagyon jó túra volt, nagyon jó társasággal.

Néhány fotó itt található...

Hótalpas túra a Rax-on

Megvolt a január 31-i hótalpas túránk. 9:30-kor sikerült feljutnunk a hirschwang-i felvonóra, innen percek alatt elértük a fennsíkot. Felcsatoltuk a hótalpakat, túraléceket és nekivágunk a 16km-es túrának.
A felvonóállomásról felbaktattunk a sípálya feletti törpefenyvesbe, ahol hatalmas hó fogadott bennünket. Átsétáltunk a hegytetőn és szép lassan elértük az Ottohaus melletti elágazást. Köd borította a házat, így csak a közeli, gyönyörű, havas fenyőfákban tudtunk gyönyörködni. Hatalmas hószobrok voltak ezek, néha csak sejteni lehetett, hogy egy-egy fenyőfa bújkál a hatalmas hóforma alatt. Már ezért a látványért megérte felmenni.
Innen azonban úttalan-utakon irányba vettük a Preinerwand alatti Neue-Seehüttét. Senkit nem láttunk a fennsíkon, szűz hóban haladtunk felfelé egy kis szurdokban, ám egyszer csak kereszteztük a pirossal jelzett túristautat, amely pontosan oda vitt, ahova tartottunk. Mivel taposott nyom is volt rajta, ezért úgy döntöttünk, hogy élünk a könnyítési lehetőséggel és a nyomban haladunk tovább.
Tömegekkel nem találkoztunk, néha-néha jött szembe egy-egy osztrák, hatalmas Grüss Gott-tal köszöntünk, majd mindenki ment a maga útján. A túra során persze folyamatosan kattogtak a fényképezőgépek, hiszen a téli Rax imponzáns látványt nyújt akkor is, ha éppen felhőbe burkolja testét.
Ám az égiek értékelték igyekezetünket és a Neue-Seehütténél megajándékoztak egy kis napsütéssel. Ettünk-ittunk a hazaiból - hiszen a ház ilyenkor télen nincs nyitva - gyönyörködtünk a tisztább idő adta látványban, majd összekészülődtünk és szépen visszatúráztunk a felvonóhoz.
A túra 16km-es volt és 5:30 alatt tettük meg. Közben persze sokat fotóztunk, bámészkodtunk és élveztük a gyönyörű téli tájat.
A túra végét ünnepélyesen zártuk le: betértünk kedvenc eisenstadt-i, vagy kismartoni (kinek, hogy tetszik) éttermünkbe és olyan bécsi szeletes vacsorát ettünk... :-)