Tegnap Elbert Gábor, volt sport-szakállamtitkárral vitatkoztam. :-) Szó szerint.
A TF-en éppen az állam szerepe a sportban volt a téma és én a sok nagyszerű állami jótétemény mellett bátorkodtam megjegyezni, hogy az állam feladata volna az is, hogy ne hátráltasson bizonyos sportágakat. Hogy mire gondolok ?
Természetesen arra, hogy a hegymászás és mellette még néhány sportágat kizártak a TB támogatottak köréből. Ez azt jelenti, hogy ha bizonyos peremfeltételeken túl az adott sportágat űzve megsérülök, akkor a sürgősségi ellátáson kívül a TB egy árva petákkal sem finanszírozza a felépülésemet.
Elbert úr azt mondta, hogy a társadalom ne finanszírozza már azt, ha valaki feleslegesen nagy kockázatot vállal csak azért, mert éppen olyan kedve van, hogy megmászik egy hegyet. A pumpa felment bennem egy kicsit...
Hogy is van ez ? Fizetem a TB-t, nem is keveset és ha egy dohányos tüdőrákot kap, akkor arra mehet az pénzem, de én aki mászom és leesek és eltöröm mondjuk a lábam, nem kaphatok semmit ?
Nem. A társadalom szempontjából a hegymászás öncélú tevékenység.
Biztos ez ? Nézzük meg pl. a hegymászó oktatókat, edzőket... biztosan van bizonyos szintű öncélúság abban, hogy mászogatnak a hegyen, de ugyanakkor ha ezt nem tennék, hogyan nevelnének ki újabb generációkat maguk után ? Tapasztalat nélkül oktassák a jövő hegymászóit ?
Nem. A jövő kinevelt hegymászó generációja szintén öncélúan fog mászni és még jobban megterheli a társadalombiztosító kasszáját. Dzsíszüsz...
Mi van a küzdősportokkal, harcművészetekkel ? Én magam is űztem küzdősportokat viszonylag komoly szinten és sokáig. Itt is vannak sérülések, hiszen ütik, vágják, rúgják, dobálják, tekerik egymást az emberek és aki ilyen sportot űz, ugyanolyan öncélúan vagy éppen közhasznúan teszi, mint aki hegyet mászik. Bocsánat harcművészek ! Minden tiszteletem a Tiétek...
Vagy nézzük a síelést... Nem elérhetetlen dolog most már senkinek sem. Ugyanakkor nézzük meg, mennyi az olyan "síelő", aki egész évben semmit nem edz és felkészületlenül odaáll a sípályára: rengeteg térd és combnyak sérülés van.
Foci és kosárlabda... na erről is van közvetlen tapasztalatom. Ismerőseim rendszerint törik össze magukat focizás és kosarazás közben. Pedig nem is alkalmi sportolók, hanem heti rendszerességgel űzik a dolgot. Kar, láb, váll sérülések tömkelege...
Szóval szinte minden sportot ki lehetne ennyi erővel zárni a TB finanszírozottak közül. De ez lenne a megoldás ? Akkor minek fizetjük ? Akkor én nem akarom fizetni. Én inkább befizetek egy külön biztosítóhoz, aki vállalja a kockázatot. De akkor már a náthámat is ebből kezeltetném, mert utálom a tömeget a rendelőben és inkább elmennék egy magánrendelésre... Sőt a fogaimat is magánrendelőben tartatnám karban, mert Isten óvjon az állami fogászattól! A szemeimet már réges-régen maszek szemésszel szoktam ellenőriztetni.
Szóval mire is fizetem akkor a TB-t ?
A TF-en éppen az állam szerepe a sportban volt a téma és én a sok nagyszerű állami jótétemény mellett bátorkodtam megjegyezni, hogy az állam feladata volna az is, hogy ne hátráltasson bizonyos sportágakat. Hogy mire gondolok ?
Természetesen arra, hogy a hegymászás és mellette még néhány sportágat kizártak a TB támogatottak köréből. Ez azt jelenti, hogy ha bizonyos peremfeltételeken túl az adott sportágat űzve megsérülök, akkor a sürgősségi ellátáson kívül a TB egy árva petákkal sem finanszírozza a felépülésemet.
Elbert úr azt mondta, hogy a társadalom ne finanszírozza már azt, ha valaki feleslegesen nagy kockázatot vállal csak azért, mert éppen olyan kedve van, hogy megmászik egy hegyet. A pumpa felment bennem egy kicsit...
Hogy is van ez ? Fizetem a TB-t, nem is keveset és ha egy dohányos tüdőrákot kap, akkor arra mehet az pénzem, de én aki mászom és leesek és eltöröm mondjuk a lábam, nem kaphatok semmit ?
Nem. A társadalom szempontjából a hegymászás öncélú tevékenység.
Biztos ez ? Nézzük meg pl. a hegymászó oktatókat, edzőket... biztosan van bizonyos szintű öncélúság abban, hogy mászogatnak a hegyen, de ugyanakkor ha ezt nem tennék, hogyan nevelnének ki újabb generációkat maguk után ? Tapasztalat nélkül oktassák a jövő hegymászóit ?
Nem. A jövő kinevelt hegymászó generációja szintén öncélúan fog mászni és még jobban megterheli a társadalombiztosító kasszáját. Dzsíszüsz...
Mi van a küzdősportokkal, harcművészetekkel ? Én magam is űztem küzdősportokat viszonylag komoly szinten és sokáig. Itt is vannak sérülések, hiszen ütik, vágják, rúgják, dobálják, tekerik egymást az emberek és aki ilyen sportot űz, ugyanolyan öncélúan vagy éppen közhasznúan teszi, mint aki hegyet mászik. Bocsánat harcművészek ! Minden tiszteletem a Tiétek...
Vagy nézzük a síelést... Nem elérhetetlen dolog most már senkinek sem. Ugyanakkor nézzük meg, mennyi az olyan "síelő", aki egész évben semmit nem edz és felkészületlenül odaáll a sípályára: rengeteg térd és combnyak sérülés van.
Foci és kosárlabda... na erről is van közvetlen tapasztalatom. Ismerőseim rendszerint törik össze magukat focizás és kosarazás közben. Pedig nem is alkalmi sportolók, hanem heti rendszerességgel űzik a dolgot. Kar, láb, váll sérülések tömkelege...
Szóval szinte minden sportot ki lehetne ennyi erővel zárni a TB finanszírozottak közül. De ez lenne a megoldás ? Akkor minek fizetjük ? Akkor én nem akarom fizetni. Én inkább befizetek egy külön biztosítóhoz, aki vállalja a kockázatot. De akkor már a náthámat is ebből kezeltetném, mert utálom a tömeget a rendelőben és inkább elmennék egy magánrendelésre... Sőt a fogaimat is magánrendelőben tartatnám karban, mert Isten óvjon az állami fogászattól! A szemeimet már réges-régen maszek szemésszel szoktam ellenőriztetni.
Szóval mire is fizetem akkor a TB-t ?
