Szezon előtti Königsjodler klettersteig túra

Megvolt a túra, a fotókat itt találod róla »

Újabb Königsjodler túrakiírás »

Ad-hoc Königsjodler klettersteig túra

Königsjodler klettersteig

2011. május 5-6-án egy hirtelen szerveződött klettersteig túrát szervezünk Ausztria egyik leggyönyörűbb útjára, a Königsjodler-re.

Mivel az időjárás előreláthatóan fergetegesen gyönyörű lesz, ezért a túra is csak szép lehet!

Ha időd engedi és tényleg szépet szeretnél túrázni és látni, akkor tarts velünk!

További információ »

Ausztria legszebb klettersteigje: Königsjodler

Régóta terveztük már, hogy megnézzük a legendás Königsjodler klettersteig-et a Hochkönig-en. 6 órányi autózás után Budapesttől megérkeztünk az Erichhütte parkolójába. Innen felsétáltunk a Taghaube 2149m magas csúcsára és jól megnéztük magunknak másnapi úticélunkat. A kis túra után Zell am See-be autókáztunk és megszálltunk egy szimpatikus kempingben.

Csütörtök reggel 4 óra... ébresztő. Reggelizés és csomagolás után autóba pattantunk és visszakocsikáztunk az Erichhüttéhez. 6:15-kor már az Erichhütte-t is elhagytuk és a 432-es utat követve egyszer csak elértük a Grandlspitz Klettersteig és a Königsjodler keresztezését. Jól követhető ösvényen 2:15 perc alatt fent voltunk a beszállásnál. Egy - előző napról már ismert - kutyus, 23 ott várt bennünket.

Az első torony, a Flower Tower könnyed kis bemelegítés volt. Egy rövidke B-s felmászás, majd a gerincen sétálgatva egy kis lemenet. A tömbön egy sarok volt olyan pont, ahol kicsit figyelni kellett, mert itt elég laza volt a drót, ezért itt tényleg fontos volt, hogy egyszerre egy ember tartózkodjon egy szakaszon. Ezután egy nagyobb átlépés következett (Jungfrauen Sprung), majd egy gyönyörű függőleges felmászás a Teufelsturm-ra. Itt újabb kis gerinctúrával folytatódik az út, majd egy meredek lemászás után egy kis drótkötél-hídon kell átkelni. Egy gyors lemenet a harmadik tömb előtti nyeregbe és itt egy kis pihenőt tartottunk.

Az (1-)-os felmászást vörös nyilakkal jelölték az út építői, simán fel lehet gyalogolni az újabb drótos szakaszhoz. Se a fel, se a lemászás nem túl bonyolult és a tömb túloldalán várt bennünket a híres Flying Fox. Bevallom őszintén nem vittem magammal csigát és így nem különösebben volt élvezetes az átkelés. Persze a látvány így sem volt semmi, de egyikünk sem maradt túlzottan a hatása alatt. :-) Ez van...

Egy hevederrel és csavaros karabinerrel rögzítettük magunkat a dróthoz, plusz a via ferrata kantár karabinereit is ráakasztottuk. Az, hogy egyetlen drót van kifeszítve nem annyira szimpatikus megoldás, hiszen a drót végein levő rögzítési pontokat nem kis erővel terheljük. Persze a megoldás működik, úgyhogy egy árva szavunk sem lehet. :-)

Ismét C/D-s felmászás következett, majd egy gyönyörűen kitett gerincszakasz. Ez egy nagyon keskeny sziklatábla, mely gerincén halad az út egyik leglátványosabb része. Persze mi is rengeteg fényképet csináltunk, bár az idő nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen szinte végig felhőben voltunk.

A gerincről lemászván egy kis ideig kegyesek voltak hozzánk az Égiek és megmutatták a Kummetstein-t, az út úgymond legnehezebb szakaszát. A torony szürreálisan tornyosodott fölénk áthajló falaival. A torony jobb oldalához ismét egy (1-)-os séta vezet és innen indul a ferrata igazán D-s része. Nagyon szép a mászás felfelé, a biztosítás tökéletes és a szikla is egy álom.

Itt az időnk is hirtelen pazarrá vált és végigtekinthettünk a Königsjodler alsóbb gerincszakaszain, ami egyszerűen mesés és szavakkal le nem írható. Szebbnél-szebb felszökéseken másztunk felfelé addig, amíg a fal meredeksége egészen meg nem szelídült. A Kummetstein teteje kavicsos kis labirintus, nagyon szép kilátással. Egy darabig itt tekeregtünk, majd a gerincen átlépve meredek lemászás következett. Egy nyeregig kellett ereszkdeni, ahonnan az utolsó nagyobb felmenet következett.

Meredek C/D-s felmászás, majd ez is megszelídült egy idő után. Innen elég ködössé vált az időnk, de néhány nem túl izgalmas kunszt után végre felértünk a Königsjodler végére. Itt kitöltöttük a csúcskönyvet, majd elindultunk a piros-fehér karókkal jelzett útvonalon a Hochkönig csúcsára épített Matrashaus irányába. Az út nem túl izgalmas, ellenben az éhes gyomrunk hosszúnak tüntette fel.

Azért egyszer csak felértünk.

Maga a ház nagyon igényes, fából készült és jó karban van tartva. Berendeltük a csúcsra illő citromos kólát, a fritatensuppe-t és még egy finom cafe latte-t is bevedeltünk a végén. Legjobb csúcsélmény.

16:30-kor megindultunk lefelé. Az út jól jelzett törmeléklejtő, ami gyakorlott mászóknak nem okoz túl sok gondot. A lemenet nem volt túl gyors, néhány hófolton át kellett kelnünk, néhol sikerült a kőtörmeléken lefutni, de mégis lassan haladtunk. A beszállás magasságánál elkapott bennünket egy komoly zivatar. Behúzódtunk mindenféle repedésekbe, elbújván a villámlás előtt és egy jó fél órán keresztül vártuk a vihar múlását.

Amikor már messziről dörgött csak az ég, megindultunk felfelé. Először egy hófolt mellett másztunk fel, majd elértük a Königsjodler beszállását. Innen már könnyű volt az út lefelé, ráadásul ismertük is.

Még jó 900m ereszkedés várt ránk. Közben láttuk, ahogy nyugatról közelít felénk egy esőfüggöny, ami végül be is takart bennünket. A séta lefelé eseménytelen volt. Az Erichhütte-ben szerettünk volna enni, inni valamit, de zárva volt, mire odaértünk.

Így sétáltunk tovább a parkolóig. Menet közben találkoztunk tehenekkel és 23-mal. Aztán este 8 körül végre elértük az autóinkat.

Innen már csak egy 6-7 órás hazavezetés várt ránk. :-) A túra nagyon jó volt, én azt hiszem, mindenki nagyon élvezte.  

Fotók »

És még fotók a Dolomitokból

Végre elkészültek Norbi fotói is. Nem szaporítom tovább a szót, csak tessék, csak tessék...

Klikk ide

Dolomitok via ferrata túra ... megcsináltuk. :-)

A múlt hétvége és a hétfő-keddünk a Dolomitokban telt. Az égiektől gyönyörű szép időjárást kaptunk, így 18 fős csapatunkkal tökéletes túrákat tudtunk tenni a Cortina d'Ampezzo körüli hegyekben. Szombaton reggel 7 körül érkeztünk a kempingünkbe, majd sátrat állítottunk, ettünk, ittunk, felszerelést osztogattunk és úgy alvás nélkül nekivágtunk a Punta Fiames-re futó Michielli-Strobel via ferrata-nak. Az elején talán meglepő volt a társaságnak, hogy nem sokat vacakoltunk, de a táj szépsége és a via ferrata izgalmai hamar feledtették az olyan kispolgári dolgokat, mint az alvás bepótlása. :-)

Vasárnap a Tre Cime-hez, azaz Drei Zinnen-hez látogattunk. Ezt light-os napnak tűztük ki, a hétfői megpróbáltatások előtt. Azért nem unatkoztak a fiatalok, hiszen felkapaszkodtunk a Torre di Toblin tetejére, ahova egy kicsit combosabb via ferrata visz, majd az Innerkofler-Forcelle via ferrata-n keresztül megnéztük a Monte Paterno csúcsáról is a kilátást. Azt hiszem, minden résztvevő egyetért abban, hogy megérte felmenni. Látszott a Grossvenediger, a Grossglockner. Gyönyörű súrolófényben láthattuk a Tre Cime-t és az előzőleg kimászott Toblin tornyot.

Hétfőn a Tofana di Rozes-re vezető Lipella via ferrata volt a soros. Szintén nagy sikert aratott a társaságunk körében. És persze az időjárás itt is tökéletes volt, így a kilátás 3225m-ről mindenkit lenyűgözött.
A lányok közül néhányan egy könnyebb, de szintén gyönyörű túrát választottak a Cristallo csoportba. Végigbattyogtak az Ivano Dibona via ferrata-n, megnézték, melyik függőhídon hősködött anno Sylvester Stallone, az ominózus Cliffhanger avagy Függő Játszma című filmben és persze rengeteget fotóztak.

Kedden a Cinque Torri-hoz autókáztunk fel és a Torre Grande nyugati felén másztunk sziklát. Találtunk néhány középhaladó utacskát, felsőbiztosítással lehetett kipróbálni, milyen a sziklán mozogni, ha nincs drótkötél. Eleinte nem hitték a fiatalok, hogy fel bírnak mászni, aztán óriási pedagógiai érzékünket latba vetve sikerült meggyőzni őket, hogy azért mert egy út kicsit áthajlik, még fel tudnak mászni rajta... és lám, sikerült. :-)

Kedd este még mulattunk egyet az "ottmaradtakkal", kifeszítettünk egy slackline-t is és azon szórakoztunk. Illetve elpusztítottunk tetemes mennyiségű olasz sajtot.

Nagyon jó túra volt és több terabájtnyi fotó készült, amelyek közül itt láthatsz néhányat:

• Mancsi fotói
• Gyuszi fotói

Dolomitok via ferrata túra...

Hamarosan indul a Dolomitok via ferrata túránk. Már mi magunk is nagyon várjuk, hiszen a Dolomitok egyike a legszebb és legegyedibb hegységeknek. A képen a Cinque Torri látható. A sok via ferrata túra után - ha az időjárás és a hegyek szellemei megengedik -, akkor egyesületileg felmászunk a középen látható legnagyobb torony, a Torre Grande tetejére.
Terveink között van a Tofana di Rozes (3225m) magas csúcsának megmászása is a cortina-i olimpiai játékok idején létrehozott Giovanni Lipella via ferrata-n keresztül.
Ennek a hegynek egyébként van egy kis magyar története is, ugyanis 1905-ben az Eötvös baroness-ek a déli falon keresztül meghódították a csúcsot. Nagy szoknyában, kenderkötéllel... és ez az út még a mai felszerelésekkel sem számít a könnyűek közé. Szóval ezek a lányok tudtak valamit.

Klettersteig / Via ferrata oktatófilm :-)

Peti barátommal csináltunk egy klettersteig avagy via ferrata oktatófilm béta verziót még tavaly ősszel az egyik tanfolyamunkon. Bízva abban, hogy hamar elolvad a hó a Hohe Wand-on és a Rax-on (bár holnap még oda megyünk hótalpas túrázni), azért nem árt felidézni a tudományt, ami a klettersteig-hez kapcsolódik.
Azért a Dolomitokban és magasabb régiókban való túrázással érdemes megvárni a nyár második felét és a kora őszi szezont, amikor a magashegységekben is beköszönt a nyár!
Szóval lássunk csodát, itt van a fantasztikus, Oscar-várományos múvi ! A beszéd közben adj rá egy kis hangot, mert az sajnos kicsit halkra sikeredett vágás közben. Ígérem a teljes verziós filmben kiváló lesz a hangminőség is !