Hótalpas és sítúra a Rax-on ill. a Schneeberg-en

A múlt szombaton a Rax-on jártunk. Reggel a 9:30-as felvonóval Hirschwang-ból felmentünk a Rax-platóra, majd innen eltúráztunk a Neue-Seehüttéhez. A hó sajnos elég kicsi volt és ráadásul a meleg miatt eléggé olvadt is. A hótalpak fogai, ill. a túrasík fókái szedték is össze rendesen, így időnként tonnásnak éreztük lábainkat miatta. Azért jól éreztük magunkat... 15 fős csoportunk egész jó nyomot taposott a piros jelzésű túraúton, amit az utánunk jövők előszeretettel használtak.

A Neue-Seehüttéből visszafelé a sílécesek tudtak csúszni kicsit a letaposott havon.
Az Ottohaus-nál a társaság fele visszavette az irányt a felvonóállomásra, a másik fele a bandának pedig felment a Jakobskogel csúcsára.

16:00 órakor lementünk a felvonóval... és a hivatalos túrának itt volt a vége.

Innen néhányan a csapatból átautóztunk a Schneeberg alá, Losenheim-be. Találtunk egy nagyszerű panziót, ahol megszálltunk, megvacsoráztunk, kipihentük a túrát.
Másnap reggeli után irány a losenheim-i sípálya. Itt "hegymászósra" vettük a figurát és ahelyett, hogy a sípálya mentén felgyalogoltunk volna, inkább a felvonót választottuk 6€-ért. :-) Az Edelweiss-hüttétől a Fadenweg útvonalon meneteltünk a Kienthalerhütte irányába.
Bevallom őszintén engem nagyon csábított a síelés lehetősége, úgyhogy egy idő után elvesztettem az irányú motivációmat, hogy megláthatom milyen is 2010-ben a Kienthalerhütte. :-) Évivel együtt 180°-ot fordítottunk a síléceinken és lesíeltünk a hegyről. Irány Losenheim.

Úgyhogy a nap további részét síeléssel töltöttük, ami nekem nagyon tetszett.

A többiek közben elérték a hüttét és felmásztak a mögötte tornyosuló Turmstein-re a klettersteig-en keresztül. A köd ellenére nagyon tetszett nekik. Legalábbis nekem azt mondták. :-)

Kellemesen elfáradtunk és várjuk a következő túrát ! :-)

"Új lába van... varázsláb..." - új hótalpak érkeztek

Új alumínium-keretes hótalpakat szereztünk be. Téli túráinkon, hótalpas túráinkon ezentúl ezeket használhatod, illetve természetesen kölcsönözni is lehet.

A talprészen elhelyezett 17 fog segít, hogy firnes terepen is csúszkálás nélkül tudj közlekedni.
A hótalp 36-45-ös bakancsméret között állítható. Testsúlyhoz mérten két különféle méretet tudunk biztosítani (54cm x 21cm ill. 71cm x 21cm).

Mi is az a hótalp ?

A hótalp egy olyan eszköz, amely a bakancsra rögzítve megnöveli talpfelületet, így a mély hóban sem süllyed el viselője. A hótalpas túra nem igényel különösebb technikai tudást, már az első néhány lépés után rájössz a helyes mozgásra, így akkor is sikerélménnyel hótalpazhatsz, ha előtte nem volt ilyen jellegű tapasztalatod. Ha esetleg nordic walking-oztál már, vagy a sífutás területén van valamilyen tapasztalatod, akkor pedig kifejezetten gyerekjáték az egész. Egy biztos: nagyon jó móka !

A hótalp mellé elengedhetetlen kellék a síbot vagy a teleszkópos túrabot. Ezekkel az eszközökkel felvértezve hatékonyan tudsz haladni a hó felszínén olyan helyeken is, ahol hótalp nélkül szó szerint derékig süllyednél.

A hótalpak kötése nem igényel olyan speciális, merev talpú hegymászó bakancsot, mint amilyen a hágóvasakhoz vagy túrasílécekhez kell, így akár trekking bakancsban is lehet hótalpazni. A kamásli viselése viszont kötelező, hiszen azt mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a hó a bakancsba kerüljön.

2010-ben két féle hótalpas túrát rendezünk több időpontban is, ahol gyönyörű tájon ki is tudod próbálni a hótalpazást:

• Egy napos Rax hótalpas túra
• Egy napos hótalpas túra az Alacsony-Tátrában
  

Rax... ebben a szezonban az utolsó hótalpas túra

2009. március 21-én, a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján megtartottuk ezen idény utolsó hótalpas túráját. :-) A túra előtt az időjárás mindenfélével kecsegtetett bennünket, ám a végén mégiscsak szeles, de gyönyörű hegyi fényjátékkal megtűzdelt időt kaptunk. Volt köd, volt erős napsütés is.
A meglepetés azonban az volt, hogy a Neue-Seehütte nyitva volt, így némi virslievészet után annyira feltöltődtünk, hogy visszafelé menetben az irdatlan szél ellenére is felbaktattunk a Jakobskogel 1737m magasan álló csúcskeresztjéhez. A hóval és jéggel borított fenyők fantasztikus látványt nyújtottak. Mintha fagyott óriások és törpék sorakoztak voltak a hegyen mindenfelé. Közöttük szlalomozva jutottunk fel a csúcsra ill. onnan le az Ottohaus-hoz.
A túra végén az 5 órási levonóval tértünk vissza Hirswang-ba.

Néhány további (béna) fotó... A jókra még várok ám ! ;-)

Hótalpas túra a Rax-on, 2009. február 14.

Azt hiszem ez az egyik kedvenc túrám vagy inkább kirándulásom. A Rax fennsíkot nagyon szeretem, a szívemhez nőtt, majdnem minden porcikáját ismerem.
A hótalpazás odafent pedig kifejezetten jó móka.
A társaságunk nagyon ügyes volt. Reggel sikerült elérnünk az első felvonót Hirschwang-ból, így negyed 10 körül már csatoltuk a hótalpakat, túraléceket. Ezután kisétáltunk a sípályára, ahol szembesülnünk kellett egy kis széllel.
Társaságunk néhány tagja kissé megrémült, hiszen még nem találkoztak ilyen jellegű kihívásokkal. Dehát ez nem teremsport és egy kis hűsítő téli szellő nem akadályozhatott meg bennünket abban, hogy élvezzük a frissen esett hó szépségét. Egész héten havazott, így az Ottohaus-ban tett látogatásunk után nem is találtunk taposott nyomot. Sebaj, ha nincs, csinálunk.
És így is tettünk. A táj érintetlensége nagyon tetszett mindenkinek, hiszen a szűz hó tényleg gyönyörű. Én magam akkor lepődtem meg, amikor az érintetlen hó alól egyszer csak egy madár szállt fel előttem. Valószínűleg a hó alatt levő törpefenyők közti légrésekben tanyázott.
A Preinerwand-ról vezető kék jelzésű útnál kissé megerősödött a szél. Az alatt, hogy kissé megerősödött, azt kell érteni, hogy az állandó 60-70km/h-s szelet időnként 80-100km/h-s széllökések tarkították, így innen az ereszkedés a Neue-Seehüttéhez nem volt kényelmes nyári sétamenet. Szaporáztuk lépteinket és elfoglaltuk a Seehütte kicsiny téliszállását.
Itt ettünk, ittunk a hozott anyagból, majd miután kicsit átmelegedtünk, felvettük a hótalpakat és megindultunk visszafelé.
A visszaút nagyon gyors volt annak ellenére, hogy sok helyen a szél eltakarította nyomainkat. Csapatunk nagyszerűen mozgott a hóban.
Háromnegyed háromra elértük az állomást és negyed négyre már lent is voltunk.
A túrát a szokásos bécsi szelet evészettel zártuk, ami azt hiszem egytől-egyig mindenkinek jól esett !
Nagyon jó túra volt, nagyon jó társasággal.

Néhány fotó itt található...

Hótalpas túra a Rax-on

Megvolt a január 31-i hótalpas túránk. 9:30-kor sikerült feljutnunk a hirschwang-i felvonóra, innen percek alatt elértük a fennsíkot. Felcsatoltuk a hótalpakat, túraléceket és nekivágunk a 16km-es túrának.
A felvonóállomásról felbaktattunk a sípálya feletti törpefenyvesbe, ahol hatalmas hó fogadott bennünket. Átsétáltunk a hegytetőn és szép lassan elértük az Ottohaus melletti elágazást. Köd borította a házat, így csak a közeli, gyönyörű, havas fenyőfákban tudtunk gyönyörködni. Hatalmas hószobrok voltak ezek, néha csak sejteni lehetett, hogy egy-egy fenyőfa bújkál a hatalmas hóforma alatt. Már ezért a látványért megérte felmenni.
Innen azonban úttalan-utakon irányba vettük a Preinerwand alatti Neue-Seehüttét. Senkit nem láttunk a fennsíkon, szűz hóban haladtunk felfelé egy kis szurdokban, ám egyszer csak kereszteztük a pirossal jelzett túristautat, amely pontosan oda vitt, ahova tartottunk. Mivel taposott nyom is volt rajta, ezért úgy döntöttünk, hogy élünk a könnyítési lehetőséggel és a nyomban haladunk tovább.
Tömegekkel nem találkoztunk, néha-néha jött szembe egy-egy osztrák, hatalmas Grüss Gott-tal köszöntünk, majd mindenki ment a maga útján. A túra során persze folyamatosan kattogtak a fényképezőgépek, hiszen a téli Rax imponzáns látványt nyújt akkor is, ha éppen felhőbe burkolja testét.
Ám az égiek értékelték igyekezetünket és a Neue-Seehütténél megajándékoztak egy kis napsütéssel. Ettünk-ittunk a hazaiból - hiszen a ház ilyenkor télen nincs nyitva - gyönyörködtünk a tisztább idő adta látványban, majd összekészülődtünk és szépen visszatúráztunk a felvonóhoz.
A túra 16km-es volt és 5:30 alatt tettük meg. Közben persze sokat fotóztunk, bámészkodtunk és élveztük a gyönyörű téli tájat.
A túra végét ünnepélyesen zártuk le: betértünk kedvenc eisenstadt-i, vagy kismartoni (kinek, hogy tetszik) éttermünkbe és olyan bécsi szeletes vacsorát ettünk... :-)