Dolomitok via ferrata túra ... megcsináltuk. :-)

A múlt hétvége és a hétfő-keddünk a Dolomitokban telt. Az égiektől gyönyörű szép időjárást kaptunk, így 18 fős csapatunkkal tökéletes túrákat tudtunk tenni a Cortina d'Ampezzo körüli hegyekben. Szombaton reggel 7 körül érkeztünk a kempingünkbe, majd sátrat állítottunk, ettünk, ittunk, felszerelést osztogattunk és úgy alvás nélkül nekivágtunk a Punta Fiames-re futó Michielli-Strobel via ferrata-nak. Az elején talán meglepő volt a társaságnak, hogy nem sokat vacakoltunk, de a táj szépsége és a via ferrata izgalmai hamar feledtették az olyan kispolgári dolgokat, mint az alvás bepótlása. :-)

Vasárnap a Tre Cime-hez, azaz Drei Zinnen-hez látogattunk. Ezt light-os napnak tűztük ki, a hétfői megpróbáltatások előtt. Azért nem unatkoztak a fiatalok, hiszen felkapaszkodtunk a Torre di Toblin tetejére, ahova egy kicsit combosabb via ferrata visz, majd az Innerkofler-Forcelle via ferrata-n keresztül megnéztük a Monte Paterno csúcsáról is a kilátást. Azt hiszem, minden résztvevő egyetért abban, hogy megérte felmenni. Látszott a Grossvenediger, a Grossglockner. Gyönyörű súrolófényben láthattuk a Tre Cime-t és az előzőleg kimászott Toblin tornyot.

Hétfőn a Tofana di Rozes-re vezető Lipella via ferrata volt a soros. Szintén nagy sikert aratott a társaságunk körében. És persze az időjárás itt is tökéletes volt, így a kilátás 3225m-ről mindenkit lenyűgözött.
A lányok közül néhányan egy könnyebb, de szintén gyönyörű túrát választottak a Cristallo csoportba. Végigbattyogtak az Ivano Dibona via ferrata-n, megnézték, melyik függőhídon hősködött anno Sylvester Stallone, az ominózus Cliffhanger avagy Függő Játszma című filmben és persze rengeteget fotóztak.

Kedden a Cinque Torri-hoz autókáztunk fel és a Torre Grande nyugati felén másztunk sziklát. Találtunk néhány középhaladó utacskát, felsőbiztosítással lehetett kipróbálni, milyen a sziklán mozogni, ha nincs drótkötél. Eleinte nem hitték a fiatalok, hogy fel bírnak mászni, aztán óriási pedagógiai érzékünket latba vetve sikerült meggyőzni őket, hogy azért mert egy út kicsit áthajlik, még fel tudnak mászni rajta... és lám, sikerült. :-)

Kedd este még mulattunk egyet az "ottmaradtakkal", kifeszítettünk egy slackline-t is és azon szórakoztunk. Illetve elpusztítottunk tetemes mennyiségű olasz sajtot.

Nagyon jó túra volt és több terabájtnyi fotó készült, amelyek közül itt láthatsz néhányat:

• Mancsi fotói
• Gyuszi fotói

Dolomitok via ferrata túra...

Hamarosan indul a Dolomitok via ferrata túránk. Már mi magunk is nagyon várjuk, hiszen a Dolomitok egyike a legszebb és legegyedibb hegységeknek. A képen a Cinque Torri látható. A sok via ferrata túra után - ha az időjárás és a hegyek szellemei megengedik -, akkor egyesületileg felmászunk a középen látható legnagyobb torony, a Torre Grande tetejére.
Terveink között van a Tofana di Rozes (3225m) magas csúcsának megmászása is a cortina-i olimpiai játékok idején létrehozott Giovanni Lipella via ferrata-n keresztül.
Ennek a hegynek egyébként van egy kis magyar története is, ugyanis 1905-ben az Eötvös baroness-ek a déli falon keresztül meghódították a csúcsot. Nagy szoknyában, kenderkötéllel... és ez az út még a mai felszerelésekkel sem számít a könnyűek közé. Szóval ezek a lányok tudtak valamit.

Hol találhatóak a Langerhans-szigetek ?

A helyes megfejtők értékes nyereményeket nyerhetnek. :-)

Már megint alakformálás. Kész vagyok tőle.

Tegnap ismét valamilyen elmebetegségtől vezérelve belenéztem az egyik nagyszerű kereskedelmi csatorna még nagyszerűbb bilvárműsorába. És megint miről volt szó ? Hogyan lehet narancsbőrteleníteni... Itt van a link hozzá: http://www.rtlhirek.hu/video/62589
Mindenféle "celeb" (jó kis szó) nőcik mesélték el, hogy mennyire tuti módszerek vannak narancsbőrtelenítésre. A mozgást megint nem említette senki.

Lobbizzunk a sportért ! :-)

El kell menni futni, biciklizni, úszni, ne adj' Isten nordic walking-ozni... vagy sziklát meg hegyeket mászni. Vagy tök mindegy... csak valamit csinálni. És azt meg rendszeresen. És volt narancsbőr, nincs narancsbőr...

Grossglockner

Megint megjöttünk, mint ahogyan túra után általában tenni szoktuk. Úgy látszik idén a Kleinglockner éve van. Megint a 3775m magas "mellékcsúcsig" jutottunk. Nem azért mert béna lett volna bárki is a csapatban, hanem olyan tömeg volt a hegyen, hogy a Westend karácsonykor ahhoz képest lakatlan sziget. A Scharte-ban és a Grossglockner csúcsához vezető szakaszon egyszerűen életveszélyes lett volna a többiek miatt közlekedni.

Többet valószínűleg nem megyünk hétköznap a Grossglockner-re, mert egyszerűen irritáló az egész. Az emberek szó szerint lökdösődnek, áttaposnak egymáson, megtiporják hágóvassal önnön és mások kötelét... borzalom.

Áprilisban is elég sokan voltak, de az kispálya volt a mostanihoz képest. Na mindegy... az időnk nagyon szép volt, kivéve egy rövid ideig tartó felhős, havazós időszakot.

Viszont - hogy írjak valami jót is - a Stüdlhütte hozta a formáját. Magamban megadtam neki ismét az Alpok Legjobb Menedékháza címet. Nagyon jó a konyha, nagyon kedves a személyzet és nagyon rendezett az egész ház.

Megpróbálok hamarosan fotókat is feltenni.

Ortler vs. Grossglockner

Sajnos a múlt hétvégére tervezett Ortler túránk a pocsék időjárás miatt eltolódott. Az új időpont: 2009.07.17-19. ill. a nagy érdeklődésre való tekintettel lesz egy túra 2009.07.31 - 08.02. között is. Jó a rosszban, hogy így még lehet rájuk jelentkezni.

Viszont a hétvégén indulunk a Grossglockner-re. Szombaton hajnalban indulunk és hétfő este jövünk haza.

Arco, Garda-tó és a Brenta-Dolomitok

Gyönyörű 1 hetet töltöttünk el a sziklamászás Mekkájában, Arco-ban. Szombat hajnali érkezésünk és egy reggeli "alváshelyettesítő" latte machiato után a Garda-tó partján megmásztuk a Torbolino falon a Torbolino 2 kötélhosszas útját (VI+, VII), csak, hogy menjen az idő.

Némi arco-i lődörgés, pizzaevés után eljött a szállás-elfoglalás ideje is... Ez egyben az elhullás ideje is lett volna, ha Enikő-baba is így gondolta volna. Így beláttam, hogy ifjú apaként nekem 1000km éjszakai vezetés után elég kell, hogy legyen fél óra alvás Riva del Garda Lidl áruházának parkolójában, amíg a kedvesem és a szüleim bevásároltak. Azért csak eljött az este, kislányunk megszánt bennünket és hagyott végre aludni. :-)

A vasárnap szebb napot hozott. Kialudtan, frissen és üdén besétáltunk Arco belvárosába és a hosszú utas mászókalauzunk mellé beszereztünk egy sportmászós kallert is potom 25 euróért. A könyv mondjuk nagyon igényes és rengeteg út van benne.

Ki is néztük magunknak a Laghel mászóiskolát, ahol 1-4 kötélhosszas utak tömkelege található. El is indultunk, átszeltük az arco-i kis sikátorokat, majd a bevásárló utca végén jobbra fodultunk és az arborétumot elhagyva megláttuk a vártól balra helyezkedő Laghel falat. Egy hibája volt csak a dolognak, hogy el van kerítve szöges drótokkal és nagy betűkkel, ékes olaszsággal, angolsággal és németséggel virított, hogy "Tilos az Á"... szóval ennek lőttek. Akkor menjünk tovább a laghel-i St. Maria kápolna felé, és majd meglátjuk, mi a merre.

Itt egy iskolásokból álló csoportba botlottunk, akik kötéllel, beülőkkel, vasakkal felszerelkezve csörtettek lefelé a hegyről, szemmel láthatóan egy jó mászónapon voltak túl. Hohóóó... akkor lehet, itt van amit mi is keresünk. És lám egy táblára írva láttuk, hogy Falesia Muro dell'Asino... jelezvén, hogy Isten akaratából ma mégis csak mászni fogunk. A kallerben szerepeltetik a fennen nevezett mászóiskola, úgyhogy fogtuk magunkat és elindultunk felfelé a Monte Colodri irányába.

20perc séta után elértük a mászóhelyet, ahol II és IX között minden van, ami szem-szájnak ingere. Kinéztünk egy jópofa falat, ahol éppen senki nem volt rajtunk kívül és végigmásztunk rajta mindenféle reibung utakat V- és VII- között. A biztosíthatóságról csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. Ez tényleg egy mászóiskola és itt tényleg lehet tanulni a mászást. A nittek pontosan olyan távolságban helyezkedtek el, ahogyan a jóérzésű mászóember lelkivilága megkívánja.

Mászóka után felsétáltunk a Colodri tetejére, kinéztünk, lenéztünk, beírtunk magunkat kb. ezredszerre a csúcskönyvbe, aztán a Colodri Via Ferrátán pár perc alatt lerohantunk a kempingünkbe. Evés... ivás... alvás...

Hétfőn bevásárlást terveztünk... Besétáltunk Arco-ba és végignéztük az összes mászóboltot. Aki már járt itt, tudja, hogy ez nem 1 perces móka, hiszen sok bolt van és egyenként akkora a kínálatuk, mint az összes hazai outdoor-bolt összességének. Ráadásul olyan dolgokba is belebotlik az ember, amiről itthon jobb esetben is csak hallani lehet.

Bevásároltunk... vettünk mászócipőt, tricam-et, ékeket, közteseket, mindenféle kütyüket... bár azt azért hozzáteszem, hogy az árak most nem voltak annyira alacsonyak, mint tavaly. Bevásárlás után megnéztük a Varone-vízesést és a Tenno-i tavat.
A délután sajnos hozott egy kis zuhét, így bánatunkban csak a Campeggio Arco boulder-termében koptattuk a műfalat.

Kedden Massone szikláit vettük célba. A szikla a kempingtől kb. 2km-re fekszik, gyönyörű olajfa-lugasok felett húzódik. Szélessége kb. 200m, magassága 10-20m, mélysége putty... putty... ööö... kicsit elkavarodtam.
A fal sajnos már elég zsírbánya, kicsit Oszoly feeling, a nittelés viszont nagyon jó. Főleg a könnyebb utak, mondjuk (V+)-ig, rettenetesen zsírosak, de a VI-os és nehezebb utak már egész tűrhetőek.

Szerdán a Brenta-Dolomitokat vettük célba, de csak kirándulási szándékkal. A hegyek még havasak voltak, így az előzetes terveink, mint pl. a Campanile Basso di Brenta kimászása kútba estek, hiszen csak sziklás felszerelés volt nálunk, a hágóvasak, jégcsákányok otthon pihentek Budapesten, a szekrényben.
Madonna d'Campiglio felé menet megálltunk Sarche-ben, a helyi Vertical Outlet-ben körbenézni. Beszereztünk egy Beal Booster III sportmászó kötelet és némi friend-sort, aztán haladtunk is tovább.
Madonna d'Campiglio-t elérve tévelyegtünk egy kicsit, majd egy fiatalember tanácsára a Vallesinella völgyet vettük célba. Kiperkáltuk az 5eurós útdíjat és beautóztunk a Rifugio Vallesinella parkolójáig. Innen gyalog felsétáltunk a Cascata Alta nevű eszméletlen gyönyörű vízeséshez. Kis hidakon, lépcsőkön felmentünk a vízesés tetejénél található rétre. Itt pihengettünk, fotózgattunk, aztán jól hazamentünk. :-)

Csütörtökön a kemping feletti Prabi mászóiskolájában mászogattunk mindenféle utakat. Láttunk leeső embert is, aki aztán némi segítséggel, de feldagadt, sánta lábbal lebotorkált a hegyről.

Péntek... Enikő baba úgy döntött, ma sokáig alszik. Mi meg úgy döntöttünk, hogy addig kimásszuk a Colodri oldalában futó Cinque Stagioni utat. Szerencsére a nagyszülei velünk voltak, így ébredéskor nem kellett volna korai önállóságot tanusítania. :-) Pedig így 10 hónaposan, aki már a saját lábán tud járni, igazán ellehetne pár órát ! :-)
Na mindegy... összecuccoltunk, gyorsan megkerestük a beszállást és nekiláttunk. Szinte be sem melegedtünk még és másfél óra alatt kitoltuk a 8 kötélhosszt (V-, V+, V-, V+, VI-, VI-, VI, VI).
Itt a pár nappal ezelőtt keresett Laghel mászóiskolájának tövében találtuk magunkat. Hmmm... tehát ezt vagy lentről a Colodri oldalán felmászva lehet hivatalosan megközelíteni vagy fentről beereszkedve.
Nekünk viszont innen még 3 kötélhosszt kellett kitolni, így sikerült kimászni a Diretta Gobbit (VI, V+, VI-). Aztán fent találtuk magunkat a Monte Colodri tetején. És megint lesétáltunk a via ferrata-n. :-)
Jó kis mászóka volt. Délután még elmentünk bevásárolni a haza útra, aztán elmentünk fagyizni és el is ment a nap.

Szombaton sajnos vége volt a vakációnak. Pakolás után irány haza...

Hamarosan lesznek fotók is !