Hegyek Csavargói

Alapfokú sziklamászó tanfolyam last minute akció!

2011-07-04T08:54:00.000+02:00

Két hely megüresedett a július 9-én induló alapfokú sziklamászó tanfolyamunkon, így a Dolomitok via ferrata túra akció sikerén felbuzdulva, ezen két helyet is leakciózzuk.
Most az 55.000Ft-os ár helyett, 40%-kal olcsóbban, 33.000Ft-ért vehetsz részt! Siess, mert csak két hely van!
A tanfolyam részletei és a jelentkezési lap »

Megújult a Kaland-Sport Outdoor honlapja!

2011-06-06T18:11:00.000+02:00

Tessék megnézni, Facebook-on lájkolni! :-)

Alakulóban a Magyar Hegyivezetők Kollégiuma

2011-05-09T09:09:00.000+02:00

Magyarországon komoly, egyre növekvő érdeklődés jelentkezik a hegymászó túrák, kaland-túrák iránt. A hegyivezetés felelősségteljes és komoly munka, ezért a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség megfelelő szakember képzést szeretne indítani a közeljövőben, ill. szakmai szervezeten belül egybegyűjti azokat az embereket, akik foglalkoznak vagy szeretnének foglalkozni hegyivezetéssel. A már létrejött szakmai csoport, a Magyar Hegyivezetők Kollégiumának hosszútávú célja az, hogy UIAGM akkreditált profi hegyivezetők jelenjenek meg a magyarországi piacon.

Szezon előtti Königsjodler klettersteig túra

2011-05-07T19:03:00.000+02:00

Megvolt a túra, a fotókat itt találod róla »

Újabb Königsjodler túrakiírás »

Ad-hoc Königsjodler klettersteig túra

2011-05-02T14:04:00.001+02:00

Königsjodler klettersteig

2011. május 5-6-án egy hirtelen szerveződött klettersteig túrát szervezünk Ausztria egyik leggyönyörűbb útjára, a Königsjodler-re.

Mivel az időjárás előreláthatóan fergetegesen gyönyörű lesz, ezért a túra is csak szép lehet!

Ha időd engedi és tényleg szépet szeretnél túrázni és látni, akkor tarts velünk!

További információ »

Paklenica, Velebitaški

2011-04-28T12:21:00.000+02:00

Anica Kuk - Északkeleti fal

A második paklenicai alapfokú sziklamászó tanfolyamunk Húsvét előtt ért véget. A tanfolyamosok hazamentek, az egyesület keménymagja pedig megjelent Starigrad városkájában, ahol eddig soha nem tapasztalt tömeg volt a hosszú hétvége és a csodálatos időjárás miatt. A Klanci sportmászóútjait ellepték a sziklamászók. Mi azért nem szomorkodtunk ezen, mert kinéztünk magunknak egy gyönyörű utat, a Paklenica Trilógia (Mošoraski, Velebitaški, Klin) második felvonását, a Velebitaški-t.

Bővebben »

Elsősegélynyújtó tanfolyam hegymászóktól hegymászóknak

2011-04-08T14:36:00.000+02:00

Mit tennél, ha túra közben társad balesetet szenvedne? Több órányi távolságra vannak a hegyimentők, a helikopter nem tud felszállni, mert nem alkalmas az idő rá. Teljesen egyedül vagytok...

Tanuld meg az elsősegélynyújtás lépéseit nálunk és szerezz róla nemzetközi elsősegélynyújtó igazolványt!

http://elsosegely.kaland-sport.hu

Krea-Túra a sziklamászásról

2011-04-06T18:16:00.000+02:00

Már jó régen posztoltam, pedig volt egy csomó történés. A sok kihagyás után akkor először legyen itt egy videó a sziklamászásról, melyet a Digisport tévés csatorna munkatársai készítettek velünk Csobánkán, az Oszoly szikláin.

Szívműködés sportélettani jellemzői

2010-11-28T08:11:00.003+01:00

A 19. század végén, 1899-ben írták le tudományos közleményben először, hogy a szív működése javítható állóképességi edzéssel.
A szervek, így az izomzat ellátása tápanyaggal és az anyagcseretermékek elszállítása onnan nyugalomban is a szív és vérkeringés feladata, még inkább érvényes ez fizikai aktivitás közben, amikor megnövekszik az oxigén és tápanyag iránti igény, elsősorban az izomzat részéről. Ennek kielégítésére megváltozik a keringő vérmennyiség eloszlása is, az egyéb szervek kevesebb vért kapnak, hogy a többletet a dolgozó izmok kapják meg. A kisvérkör, amelynek feladata a szívből a tüdőbe eljuttatni az oxigénben szegény és széndioxidban dús vért és a tüdőből a szívbe szállítani az oxigénben dús vért, valamint a nagyvérkör, amely a szívből a szervekhez juttatja az oxigénben dús és onnan szállítja el az „elhasznált" vért együttesen alkotja a vérkeringést.

Az az oxigén mennyiség amelyik a tüdőből eljut az izmokhoz, függ a szív teljesítményétől. A szív működése közben összehúzódik (szisztolé) és elernyed (diasztolé). Az egy összehúzódás által kilökött vérmennyiséget nevezzük verőtérfogatnak. Ha a verőtérfogatot szorozzuk az egy perc alatti szívösszehúzódások számával (ezt nevezzük szivfrekvenciának) - ez egészséges emberben megegyezik a pulzusszámmal - akkor kapjuk meg az u.n. perctérfogatot (ez nyugalomban 4,5-6,5 l).

A perctérfogat mellett a másik tényező amelyik az oxigén felhasználást meghatározza, hogy mennyi oxigént képes a vérből kivonni a működő izom, vagy egyéb szerv. Ez az arterio- venosus különbség.

A szív teljesítményét a perctérfogat határolja be, az állóképességi teljesítőképesség pedig egy adott időegység alatt felvett oxigén mennyiségének a függvénye. Fokozatosan emelkedő intenzitású dinamikus terheléssel párhuzamosan nő a verőtérfogat, amig a szív el nem éri a 130-150/perces szívfrekvenciát. Ezt követően a szívfrekvencia tovább nőhet a terhelés folytatása esetén, serdülőkorban elérheti 205-220/perc értéket is, azonban a verőtérfogat a frekvencia növekedésével már nem nő párhuzamosan.

Edzés hatására a szív alkalmazkodik a fokozott igényekhez, nő a szívizom összehúzódó képessége, a szív bal kamrája több vért képes befogadni, mindennek következményeként megnő a verőtérfogat. A sportolás közbeni magas pulzusszám és a megnőtt verőtérfogat eredményezi, hogy ilyenkor a perctérfogat is jelentősen megnő, a nyugalmi átlagos 6,5 l-ről akár 21 l/perc fölé is. Rendszeres edzés hatása abban is megmutatkozik, hogy fokozatosan megnő a szív tömege, ami a szívizom megnövekedésében nyilvánul meg. Ezt nevezik hipertrófiának, ami egészséges alkalmazkodási jelenség, szemben a beteg szívizom esetében is létező hipertrófiával, ami azonban ettől szerkezetileg eltérő.

Élettani szempontból megkülönböztetünk szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszert, illetve ezek hatását. A szimpatikus idegrendszer azokat a funkciókat serkenti, amelyek valamilyen „készenléti", vagy „vész" helyzet esetén szükségesek, ezzel szemben a paraszimpatikus idegrendszer inkább fékezi ezt a „mozgósítást", serkenti a regenerációs folyamatokat. Az edzett szív működésének lényege,hogy nyugalomban fokozottabban érvényesül a paraszimpatikus hatás, viszont terheléskor az edzetlenekhez képest fokozottabban hatnak a szimpatikus tényezők. Ennek eredménye a sportolók lassabb nyugalmi pulzusa - ez az edzés hatás már fiatal korban is érvényesül -, a jobb oxigén kihasználás. Terheléskor az edzett szív magas szívfrekvencia mellett is tudja növelni a verőtérfogatot - szemben az edzetlenekkel - s ezáltal a perctérfogatot is.

Az edzett és edzetlen szív teljesítménye közötti különbséget terheléses viszonyok között szemléltetik az alábbi adatok:

	Pulzuszám	Verőtérfogat	Perctérfogat
Edzett	180/perc	20-60 ml	32-34 l
Edzetlen	180/perc	20 ml	20-22 l

A vérkeringést befolyásoló, illetve hatékonyabbá tevő adaptációs folyamatokat kiegészítik a perifériás alkalmazkodással kapcsolatos jelenségek:

javul a szervek, így az izomzat hajszálerekkel való ellátása állóképességi edzés hatásra, ami szintén az oxigén ellátás javítását célozza;
az izmokon belül is hatékonyabbá válik a vér eloszlása;
növekszik az aerob és anaerob anyagcserében részt vevő enzimek aktivitása.

A hegymászók nem járnak mászófalra?

2010-11-26T14:51:00.003+01:00

Valamikor régen hallottam azt, hogy egy magára valamit is adó hegymászó nem jár mászóterembe, mászófalra mászni. :-) Még az elején szeretném leszögezni, hogy a magam részéről messze nem értek egyet ezzel a megjegyzéssel!

Edzés

A téli időszakban, amikor korán sötétedik, amikor a sziklafalak szó szerint jéghidegek, hol lehetne jobban edzeni, formában tartani magunkat, ha nem egy mászóteremben ?

A sziklamászás egyik legfontosabb erőnléti kelléke az ujjak erejének fejlesztése. Ha egy jó harmad évet kihagyunk, mondjuk novembertől március elejéig, akkor bizony az alkar ereje elszáll és az idényt alapozással kell kezdenünk, vagyis a csúcsformánkat csak később érjük el.

Mennyire butaság lenne elvesztegetni ezt az időt!

Normális edzéssel viszont mászótechnikánkat, erőnket akár fejleszthetjük is télvíz idején és így tavasszal akár magasabb szintről is indulhatunk, mint ahol előző évben abbahagytuk.

Személy szerint én is jobban szeretek sziklát mászni, mint teremben, de a falmászás jótékony hatását mindenképpen érzékelni lehet, az idény kezdetén.

Önálló sportág

A falmászás önálló sportággá nőtte ki magát. A falmászás az egyik legbiztonságosabb módja a vertikális helyzetváltoztatásnak és amellett, hogy rendkívül szórakoztató elfoglaltság, alakformáló és mozgáskoordináció-fejlesztő hatásai sem elhanyagolhatóak.

Falmászás sportágban versenyeket is rendeznek nehézségi, gyorsasági és boulder kategóriákban, a világjátékok egyik leglátványosabb sportága.

Szóval aki azt állítja, hogy a falmászók szimpla papundekli-mászók, nagyot téved. Egy komoly műfalas teljesítmény eléréséhez legalább olyan mennyiségű és minőségű munkát kell befektetni - természetesen más kondícionális és technikai képességek fejlesztése mellett -, mintha az ember az Everest-et próbálná megmászni!

Egyesületi mászótábor

2010-10-11T09:57:00.000+02:00

2010. november 12-14. között egyesületi mászótábort szervezünk tagjaink számára a horvátországi Paklenica Nemzeti Parkban.

Két nővel egyszerre...

2010-09-10T15:57:00.001+02:00

Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly beleszerettem Barbarába. Olaszországban, Arco-ban jártunk és szinte minden nap belebotlottam. Magas, csodálatos teremtés, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szememet. Feleségem persze észrevette... egy ilyet nehéz elrejteni életünk párja elől. Úgy gondoltam, megmutatom neki is Barbarát...

Na de eddig a pikantéria... aki valaki szaftos pornó történetet szeretne olvasni, keressen inkább valami ilyen témával foglalkozó szakoldalt. :-)

Igazából Barbara az út neve, amit kinéztünk az Arco fölé tornyosuló Monte Colodri keleti és észak-keleti oldalán. Az út hossza 350m, amit 10 kötélhosszból lehet kimászni. Nittek elvétve akadnak, aki itt akar felmászni, vigyen közepes és nagy friend-eket, egy éksort, hevedereket és néhány kötélgyűrűt és váltógatyát vagy pelenkát. :-)

Az őszi bentlakásos tanfolyamunk végén jött el a várva-várt pillanat, hogy végre nekivághassunk ennek a gyönyörű, karakteres útnak. A beszállás kb. 10 perc sétányira volt a Zoo-kempingtől. Még a California Pizzeria előtt található egy kapu, mellette letaposott drótkerítéssel. Itt kell bemenni a beszálláshoz. A kis betonúton fel kell menni egy nagyobb placcig, innen pedig egyértelmű ösvény vezet a falhoz. A sziklára Vie Umberto, Barbara van felfestve.

Az első kötélhossz nagyon könnyű, egy rámpán kell elindulni felfelé és össz-vissz egy 3 méteres kapaszkodó van benne (V+)-ért, a többi II-III nehézségű. A végén egy fánál lehet standolni. Semmi extra.

A következő kötélhosszban volt egy csúszós, zsíros "pocak" átmászás V+ -ért, utána pedig egy füves repedésben kellett felmenni az újabb standpontig, ami egy ereszkedőkarikából állt.

A harmadik hossz összeköti az alsó rámpát egy felső rámpával. Egy sarokbevágásban indul és ajándékképpen még egy nitt is található itt. Aztán egy repedésben lehet piaz-technikával felmászni VI-os nehézségért. Ez maga a gyönyör: a fal kicsit áthajlik, ellenben nagyszerűen lehet kapaszkodni. Ráadásul itt is van egy nitt a repedés közepe táján. Alatta-felette friend vagy bucikőre vetett hevederrel lehet biztosítani, fent pedig egy kis reibungtábla tetején egy fa törzsénél lehet standolni. Kellemes árnyékos hely...

A negyedik kötélhossz egy könnyű IV-es reibung. Ráadásul végig nittek vannak a falban. Nem túl sűrűn, a kötélhossz nehézségének megfelelő mennyiségben. A kötélhossz végén van egy kicsi felmászás egy párkányra, majd karikánál stand.

Innen egy táblamászás következik VI-ért. Ez nem túl hosszú kunszt, kb. 5-6m-nyi mászóka fel egy párkányig. Apró fogásokkal, egyensúlyozósan indul a mászás. Először jobb kézre találni egy kétujjas fogást, innen balra kell kidőlni és lépegetni felfelé és meg is van a bal kezes kis fogás. Ha innen sikerült kiemelni a súlypontodat, akkor már viszonylag nagyobb fogások állnak rendelkezésre. A tábla tetején sétálni kell jobbra egy fa mellett, majd újból mászás következik egy könnyű, jól biztosítható (friend, ék) bevágásban és a végén stand. Ha felnézel, látsztik, hogy innen kezdődik a feketeleves.

Egy hatalmas tábla jobb szélén levő bevágásban kell felmászni. Aki nem szereti a pszichés terhelést, annak nem nagyon ajánlom. A 35m-es hosszban egyetlen nitt található az út 2/3-a körül. Az első 10 méter V+ nehézségű, ezt akár szólózni is lehet, de utána elkezd áthajlani a fal és innen közepes és nagyobb friend-ek, ékek, tricam-ek használhatóak. Már ha valakinek van kedve és energiája vacakolni velük. Bevallom őszintén én kb. 6-7m-ként raktam be eszközt és mellettük találtam két beszorult ezer éves friend-et, amiket megakasztottam. Legalább lassították volna az esést, ha lett volna. :-)

A két friend között egy tricam berakása okozta a legnagyobb kihívást. Két lábammal kiékeltem magamat az enyhén felém dőlő bevágásban, bal kezemmel a bevágásban húzódó repedés peremét markolásztam, míg jobb kézzel megpróbáltam lefejteni magamról a kinézett tricam-et úgy, hogy közben lehetőleg ne ejtsek le semmit. Apránként bejátszottam a repedésbe, persze folyton ki akart esni. Én meg elkezdtem fáradni a hülye pózban. A jobb lábam egy kisujj-körömnyi bütykön álldogált, alattam kb. 7m-re az utolsó köztes, ami egy ki tudja mióta bent rohadó, ki tudja milyen állapotú, napszítta hevederrel ellátott friend volt. Nem túl bíztató. Aztán nagy nehezen megszorult a tricam. Legalábbis ezt akartam hinni és folytattam a mászást felfelé. Amikor megláttam a következő beszorult friend-et, örültem neki és ezt is megakasztottam. És igaz azt mondjuk, hogy talált eszközben sosem bízunk, azért én mégis úgy tettem, mintha teljes értékű köztes lenne.

Aztán egyszer csak felértem a standba. Fantasztikus érzés volt. :-)

Alattam az úton haladó emberek már egészen kicsinek tűntek, itt már fent voltunk kb. 200-250m magasan.

A stand egy karikánál volt. Egy #3-as friendet azért beraktam és ezt a két pontot összegeztem standnak.

A hetedik kötélhossz izgalmasan indult. Kitaláltam, hogy a fejünk felett kb. 10m-re levő szöget akasztom meg először, mert az egyetlen repedés a bevágásban olyan széles volt, hogy csak emberfej nagyságú eszközzel tudtam volna biztosítani. Szóval egy izgalmas szakasz következett, 20m-es zuhanást és kettes eséstényezőt megkockáztatva másztam fel a szögig. Utána egy kis fülkébe tudtam bemászni és itt találtam helyet egy #4-es friend-nek. Ezután egy jó kis plafonáthajlás következett, ami tetején volt egy nitt. Ez azért megnyugtatóan hatott. A következő 10-12m újabb köztesrakás nélkül telt el. A kötélhossz végig VI-os körüli nehézségű.

A bevágást elhagyva egy törős, borzalmasan rossz kinézetű párkányon sikerült standolni. Két rozsdás szöget találni itt. Innen érdemes jobbra elmászni, mert a kis fa mögött egy egész jó placc található és innen jól lehet biztosítani a következő szakaszt.

A nyolcadik kötélhossz egy kis táblával kezdődik, amit V-ös nehézségért lehet kimászni. A tábla felett egy bevágás következett, amit kéménytechnikával lehet kimászni. Bucikövekre lehet hevedereket aggatni, ill. a stand alatt 5-6m-re lehet találni egy elaggott szöget. A stand egy lapos kövön van, ami beszorult a bevágás két fala közé.

A kilencedik hossz megint finom VI-os mászás. Először a bevágás bal oldali falán kell felmászni, majd egy kis plafon következik. Jó fogások vannak a plafon és a fal közötti repedésben, nagyszerűen lehet kapaszkodni akasztáshoz: a jószívű útépítők megajándékozták az idáig eljutókat két darab nittel.

A plafon után egy függőleges bevágás következik, amit kiválóan lehet ékelni, kötélgyűrűzni, friend-ezni. A nagyszerű mászás végén egy hatalmas párkányra érkezünk és itt egy nagy kőtömbnél lehet standolni. Legalábbis mi meglasszóztuk a tömböt és innen biztosítottuk egymást.

Az utolsó kötélhossz már semmiség az előzőekhez képest: Egy széles párkányon kell sétálni kb. 15m-t, majd egy könnyű repedésben kell mászni úgy 10m-t felfelé. Ha ez is megvan, akkor megmásztad a Via Barbarát. Gyönyörű út... tuti valami makrancos nőről nevezték el. :-) Nem adja könnyen magát.

A legegyszerűbb lejövet a Colodri via ferrata-n keresztül van. Ne felejtsd el beírni magadat a csúcskönyvbe menet közben a keresztnél ! Ha pedig vannak mazochista ambícióid, akkor ereszkedni is lehet, hiszen végig vannak nagyszerű ereszkedőkarikák a falban.

Horváth Gábor fotói rólunk, ahogy a harmadik kötélhosszt megkezdjük »

Via Barbara VI, 350m, trad.

2010-09-10T15:33:00.000+02:00

Garda-tó, Corno di Bo

2010-09-05T18:52:00.000+02:00

Alapfokú sziklamászó tanfolyam egy napja... A Garda-tó melletti Corno di'Bo szikláit koptattuk 5 kötélhosszon keresztül.

Jumelle, az elrejtett hegy

2010-09-05T16:43:00.003+02:00

- Svájcban az ételeknek alig van ízük.
- Még fűszert sem használnak ?
- És Svájcban az emberek nem isznak kefírt.
- Még tejük sincs ? Nehéz elképzelni.
- Nem nehéz, ha megpróbálja.

Valami ilyesmi dialógus folyhatott volna le Forrest Gump és John Lennon között, ha Svájcban lett volna anno a ping-pong mérkőzés. :-) Nekem meg ez járt folyamatosan az agyamban, amikor végre a sok-sok sziklacsúcs között megtaláltuk, melyik is a Jumelle.

Na de kicsit előre szaladtam a sztoriban.

Aigle, Svájc hajnali 9 óra... Ez is csak egy olyan nap, mint a többi. Kicsit borult időjárás, de azért bizakodóak vagyunk, hátha ma nem fog esni. Évivel autóba szállunk és meg sem állunk Fermont községig. Itt egy kicsiny úton bevetődünk a tanyavilágba és kanyargunk fel-le az össze-vissza utakon. Tehenek néznek be az ablakunkon és mi pedig teljesen elveszetten egyre magasabban és magasabban járunk autónkkal a rettentő szűk utacskákon.

Egyszer csak egy német párba botlottunk, és együtt tekeregtünk tizen kilométereket a tanya-labirintusban. Egyszer csak zsákutcába tévedtünk és egy helyi gazda, aki csak svájci franciát beszélt – azt is erős tájszólással – elmagyarázta, hogy amit mi keresünk, az ott van pont a háza felett. Hiába tekergettük a kalauzt, hiába mentünk jobbra-balra, előre-hátra, semmilyen szögből nem stimmelt sem a könyvben szereplő fotó, sem a falrajz. Egyedül a csúcskereszt volt ott a helyén, de ez nekünk kevés egyezőség volt.

További tekergés után és még néhány száz méter szintkülönbséggel feljebb azonban megtaláltuk a Helyet. A német párocska nekilátott ebédet főzni, mi azonban Évivel ennél jóval türelmetlenebbek voltunk, így hamar összepakoltunk és elindultunk a bércek irányába.

Átvágtunk egy réten, elértünk egy drótkerítéshez és utána hegymászóösztönöm azt súgta, hogy a beszállást a kerítés mellett felfelé menetben tudjuk leghatékonyabban megközelíteni. Mennyire unalmas napunk lett volna, ha eme ihlet akkor nem ragadott volna el ! :-)

Az első óra még nem is volt vészes, hiszen csak felfelé haladtunk egy szép alpesi legelőn, s bár a felhők semmi jóval nem kecsegtettek, azért mi csak meneteltünk felfelé a gerinc irányába. Dél felé már látszott a Jumelle 2088m magas karcsú tömbje és a borda, az Aréte hívogatóan tornyosult előttünk. Felértünk a gerinc alá és szintben elkezdtünk gyalogolni. Az éjszakai eső kissé (értsd: nagyon) csúszóssá tette a füves, köves, sáros terepet. Amikor már kiszólóztuk egy alapfokú tanfolyamnyi mászóutat, egyszer csak megérett bennünk az az addig mélyen szántó gondolat, hogy talán nem ez a megközelítése áhított sziklánknak.

"Forduljunk vissza?" - "Forduljunk." Az eső elkezdett szemerkélni, majd zuhogóvá vált. Mi csak csúszkáltunk össze-vissza a sáros füvön. Rájöttünk, hogy amit mi ösvénynek véltünk felfedezni, nem más, mint a helyi zergék útvonala. Legalábbis az ösvényen levő „bogyókból” erre következtettünk.

A visszaút borzalmas volt. Fűszálról fűszálra kapaszkodva ereszkedtünk a völgy felé, közben azon izgulva, mikor csúszunk meg annyira, hogy a téli magashegyi anyagból is bemutassunk egy eszköz nélküli kicsúszásmegfogást, csak éppen sáros, törmelékes lejtőn. Az égiek azonban szerettek bennünket és megkíméltek, ám cserébe újabb tréfába kezdtek velünk: kisütött a nap.

Ha már fél napot eltöltöttünk azzal, hogy fel-alá sétáltunk az alpesi vadonban, hidegben, esőben, akkor az a minimum, hogy a napsütötte tájon megnézzük legalább a beszállást közelről. Egy viszonylag jól járható vízmosáson keresztül leereszkedtünk a völgybe és csodák-csodájára, kőkupacokkal – steinmann-okkal jelölt ösvénybe botlottunk. Hegymászó ösztönöm azt súgta, itt az időnk, kövessük őket.

Mormotalyukakkal tarkított legelőn keresztülsétáltunk, átléptünk egy működő villanypásztort – aki szereti az izgalmakat, nyalogasson meg egyet – és folytattuk az utat a Jumelle felé. Az eső közben szemerkélni kezdett, de bennünket ez már nem tudott eltéríteni eltökélt szándékunktól: ha addig élünk is, a beszállást látni fogjuk testközelből.

Már közel jártunk célunkhoz, amikor egyszer csak eget zengető sikítást hallottam hátulról. „Úristen, Évi megcsúszott és lezuhant?” - ez volt az első gondolatom. Hátrafordultam, de Évi stabilan ácsorgott a hegyoldalban, miközben egy mezei nyúl ugrándozott tőle el néhány méterrel, majd kíváncsian vizslatott bennünket.
Hol van, ami így megijesztett ? A nyúlon túl ? - kérdeztem.
Nem, a nyúl az.
Berittyentettem, úgy megijedtem.
A nyulat lefotóztam, majd Sir Lancelot bátorságával folytattuk utunkat. Az érdekesség az volt, hogy egy odút találtunk a hegy lábánál. Bíztam benne, hogy ez nem Kerberot barlangja, amelyet a rettegett szörny őriz és nem ötven férfi komplett csontvázát találjuk a mélyében. Helyette frissen vágott tüzelőt és nem túl régi hamut leltünk benne. Az eső már egészen komolyan esett, de most már úgy voltunk, ha már eddig eljutottunk, akár fel is mászhatnánk legalább az első kötélhossz végéig.

Felvettük a beülőket, átszedtük a kötelet és irány a szikla. Az első kötélhossz amúgy is könnyű négyeske volt, ráadásul nem is túl hosszú. A bal kezem irányában egy merő tejfölt láttam, a köd annyira beborított mindent, jobb felé pedig a völgyet, ahonnan felsétáltunk a szikláig.
A szikla tökéletesen tapadt még nedvesen is, így megszavaztuk az út folytatását. Ennél vizesebb már nem lehet, mi is bőrig áztunk, úgyhogy minden mindegy, irány a csúcs.

Három 5a (V+) nehézségű gyönyörű hossz után egy párkányra értünk, ahol szintén találtunk némi tüzelőt. Innen még egy 5c+ -os (VI/VI+) kötélhossz vezetett a Jumelle csúcsáig. Ezt is gyorsan megmásztuk egy szép táblán keresztül és egyszer csak fent találtuk magunkat a hegy tetején. A köd teljesen eloszlott, csak azt láttuk, hogy az eddig ködbe vesző táj valójában legalább 5-600m-rel lejjebb folytatódott talaj formájában, addig csak víz és levegő. Víz = eső... zuhogó eső.

Kötelünket befűztük az ereszkedő-standba és megkezdtük a lemenetet. A víztől jól megdagadt, így kicsit lassabban ment a haladás. Ellenben az ereszkedő eszközeink nem melegedtek át. A harmadik kötélhosszban találtam egy elhagyott expresszt. Ezt már felfelé is felfedeztem, csak akkor nem értem el, de most volt alkalmam elingázni érte.

Az ereszkedést pont a barlang szájánál fejeztük be. Gyorsan elraktuk a felszerelésünket és végtelenségig tartó lemenetbe kezdtünk, vissza az autónkhoz.

Egy magashegyi mászóút születése: Babazsúr (5b)

2010-08-23T19:09:00.001+02:00

2010. augusztus 21-én, kislányom 2. születésnapján vágtunk neki a francia Ailefroide felett emelkedő Palavar hegycsúcson futó Dadyle út megmászásának. Későn indultunk el és csak dél körül értünk a fal aljába. Az út 8 kötélhosszas, 300m hosszú és saját köztesekkel biztosítható tradicionális sziklamászó útvonal.

A megtalálás nem okozott különösebb gondot, a kalauzban jól értelmezhető térkép volt hozzá. Az első kötélhossz 5b (VI-) nehézségű, ezt Zoli vállalta be. Gyönyörű reibungos gránittábla, három egymástól kb. 10m-re elhelyezkedő hosszanti bevágással. A jobb oldaliban indult el és úgy 10-15m után sikerült egy köztest elhelyezni. Utána egy haránt traverz következett balra felfelé, a következő bevágáshoz. Ennek az aljában is sikerült elhelyezni egy éket, majd kicsi felfelé mászás következett. Innen valahogy egyre kompaktabbá vált a kőzet és elfogytak a köztesrakási lehetőségek. A bevágás tetején még sikerült berakni egy aprócska éket a lélek megnyugtatására, de semmi többet.

Nem baj, a standhely már nincs messze a kalauz szerint. Legalábbis ekkor még ezt gondoltuk. Zolink hamarosan meg is érkezett erre a helyre, azonban a szikla annyira kompakt volt, hogy legfeljebb szögelni lehetett volna. Ehhez való eszközök azonban nem álltak rendelkezésünkre akkor és ott, így kénytelen volt továbbmászni a harmadik bevágáshoz, ahol jó hosszanti repedést véltünk felfedezni.

Így is lett. A 60m-es kötelet közel E1 hangra kifeszítve és behangolva sikerült elérni a bevágást és sikerült egy viszonylag komfortos standhelyet kialakítani is benne.

Ezután jöttünk Győzővel szimultánban másodmászva. Mivel a 60m-es haránt traverzes hosszban csekély mennyiségű eszköz volt elhelyezve, – kicsit homokköves mászóstílust idézve – ezért nekünk sem volt kevésbe izgalmas a feljutás.

A következő kötélhossz már abszolút nem a Dadyle útvonal volt. Mivel az eredeti utat biztosíthatatlan, ráadásul nagyon füves útnak véltük felfedezni, ezért úgy döntöttünk, hogy önállóan jutunk fel, teljesen új vonalvezetést követve.

Szóval a második kötélhossz a bevágást követte egy jól beazonosítható párkányig. Ezen balra eltraverzáltam egy fenyőfáig, majd itt lestandoltam. Ez egy kb. III-as nehézségű, nagyon könnyű mászás volt.

A harmadik kötélhosszt megint csak én másztam előre. Az eleje egy jobb-haránt „lépcsőház” volt, majd egy függőleges felszökés és egy jobb traverz után következett a kunszt. Itt kicsit kellemetlen volt, mert jó 10m-re volt az utolsó köztes és innen kellett egy kb. 5-6m-es 5a kunszttal feljebb mászni egy, az alján kicsit áthajlós sarokbevágásban. A bevágás után egy rövidke borda tetején találtam kiváló standhelyet, ahova ékelni és friend-et elhelyezni is tudtam.

Ekkor egy jó 80m magas tábla aljában voltunk. Innen Győző mászott előre egy 4b nehézségű kötélhosszt és egy nagyszerű bevágásban talált jó standhelyet. Az 5. kötélhossz a Zolié lett. Folytatnia kellett a mászást az egyre meredekebb bevágásban (4c), majd két bokrot balra kerülve egy nagyon kényelmes standhelyet talált.

Felettünk kb. 10m-rel egy ereszkedőstand helyezkedett el. Ennek örültünk, mert legalább eddig már tudtuk, hogyan kell lejutnunk. A következő kötélhossz 4c nehézségűnek írta a kalauz, hiszen itt csatlakoztunk be a Sueur de boucs (5b) útba. A nitteket követni nem okozott különösebb nehézséget. Egy meredek rámpán kellett felmászni, de a kötélhossz vége szinte már-már csúnyának volt mondható az eddigiekhez képest, mert füves, földes, poros szakaszokat kellett kimászni. A stand tökéletes két nittes stand volt.

Az ezt követő hosszt Győző mászta előre. Az eleje nem különösebben bonyolult, igazából a standhoz kimászást adja a kalauz 5b-ért, egyhangúlag leminősítenénk a nehézségét kb. 4b-re.

Az utolsó előtti hossz egy szép táblamászással kezdődik, amit a kalauz szintén 5b-ért ad, szerintem kicsit könnyebb ez, de ha a kalauz ezt mondja, akkor ennyi. A hatalmas lépések, hatalmas fogások és a nitt-dömping kifejezetten kellemessé teszi a mászást. A balra-felfelé harántolás egy sarokban fejeződik be, innen megint egy ronda, füves néhány méteren keresztül az út.

Az utolsó kötélhossz érthetetlen módon megint 5b, igazából először szólóban akartuk kimászni. Szerintem maximum 4a-4b, egyetlen nagyobb fellépés van benne, ami szerintem megint csak nincs 5b nehézségű. Tökéletes nittelés és a befejező szakasz egy gyönyörű reibungtábla. Az út végén ereszkedőstand található karikával, úgyhogy a csúcsfotó után innen meg is kezdtük az ereszkedést.

Lejövet

Mindenképpen minimum 2x60m kötélre van szükség. Az első ereszkedőpálya egy bevágásban jön le. A 2x60m kötél csak a bevágás aljáig ér le, innen, a nyomokból ítélve, mindenki szólózni szokta a következő 15-20m-t. Nem nehéz a lemenet a következő standig, de óvatosan kell lépkedni, mert sok mozgó kő van, némelyik egészen nagy.

A második szakasz ott ért véget, ahol kimásztunk a Seuer de boucs-ba. Mint a többi, ez is két nittes, karikás stand.

Ezután – a falnak háttal állva – a lent látható bokrokat balról kell kikerülni és a következő standot egy tábla kellős közepén találjuk.

Innen nagyjából függőlegesen kell ereszkedni a fal aljáig és mindig az orrunk előtt fogjuk találni az éppen aktuális ereszkedőstandot.

Az út paraméterei

Név: Babazsúr

Nehézség: 5b

Hossz: 350m

Típus: tradicionális magashegyi sziklamászó út

Beszállás: 1700m

Minimális felszerelés

2x60m félkötél vagy ikerkötél

éksor

3db #1 - #2 - #3 friend

4-5db 120cm heveder (dyneema nagyon jól használható)

10db expressz

(Tricam-eket nagyon jól tudtuk használni)

Dent de Jaman - Ace of Spades

2010-08-16T19:31:00.002+02:00

Évivel találtunk egy nagyon szép kis hegycsúcsot a Genfi-tó felett, a Dent de Jaman-t. A hegyecske az 1872m-es magasságával nem túl nagy, Wallis közelében a hegyóriások tövében nem is túl neves, ám a tökéletes minőségű mészkőfalakon Yves és Claude Remy testvérpáros egyik nagyon szép útja fut. Ez az egyik indok, amiért erre esett a választás, a másik pedig, hogy az útból gyönyörű rálátás nyílik a Genfi-tóra. Az út neve Ace of Spades, nehézsége 6b (VII).

Les Avents felett húzódik a Col de Jaman nyereg, az itt található hegyi fogadó parkolójában hagytuk autónkat. Innen a Jaman Station vasútállomás felé vettük az irányt egy nagyon jó minőségű úton. Fél órányi séta után egy törmelékes ösvényt találtunk a sziklafal irányába vezetni. Ezen hősiesen felverekedtük magunkat, majd a fal aljában megkopott ACE felirat és egy rozsdás oszlop jelölte, hogy itt indul Remy-ék 1980-ban nyitott Ace of Spades útja. A francia testvérpáros nagy Motörhead rajongó lehet, mert több ezen zenekarral összefüggésben levő útjuk létezik. :-)

Az út jól nittelt, leginkább alpesi sportútnak nevezném. Ha valaki saját köztesekkel akarja mászni, azt is meg lehet tenni, mert rengeteg jó ék, friend és kötélgyűrű-hely van benne.

Az első kötélhossz 4c (IV+/V-) nehézségű. Az elején kis párkányokra kell felmászni, majd nagyjából 18-20m mászás után érünk egy áthajlós párkányhoz, amin azonban óriási peremes fogások találhatóak. Ezen könnyedén fel lehet tornázni magunkat és innen már csak néhány méterre található a nittelt stand.

A második kötélhossz 4a (IV) nehézségű. Az első néhány mozdulat tökéletesen legömbölyödött sziklákon visz, majd néhány méter után egy füves törmelékes platón találjuk magunkat. Innen el kell sétálni a jól látható standhoz. A kötélhossz kb. 17m hosszú.

A harmadik kötélhosszban található a kulcshely. A standtól balra felfelé kell elindulni, majd a biztosító ember felett 2m-rel kell eltraverzálni jobbra egy nagy áthajlás alatt kb. V-ös nehézségű mozdulatokkal. A traverz több, mint jól biztosított. Kb. 5-6m oldalazás után kezdődik az érdekes rész. Egy pocakot kell átmászni 6b-ért (VII), ám ha valaki kevésnek érzi magát hozzá, akkor van A0 lehetőség, amit a kalauz 5a-ra (V+) értékel. A pocak felett, egy kőtömb tövében azonban van egy viszonylag jó fogás, ill. a kőtömbön is van egy jól megfogható perem. Innen a jobb lábbal fel kell lépni a pocak egyik kitüremkedésére, majd egy lendületes felállással el lehet kapni a balra fent levő kőtömb tetejét. Ha ez megvan, akkor tulajdonképpen meg is vagyunk a nehezével. Mindezen kunszt kb. 2,5 - 3m hosszú és nagyon jól biztosítható.

Innen kb. 5-6m-re található a következő stand.

A negyedik kötélhossz egy gyönyörű 20m-es sarokbevágás 5a-ért (V+). Amikor nem látunk magunk felett több nittet, 2-3m-t el kell traverzálni balra és egy borda mögött elő fog bukkanni a stand.

Az ötödik, utolsó kötélhossz nagyon szép sarokbevágás és táblamászás szintén 5a-ért (V+). Az első néhány nittet nem nagyon lehet látni, mert a hossz eleje kissé füves és a fűcsomók között rejtőznek a kis acéllemezkék. Itt friend-del tökéletesen meg lehet oldani a biztosítást, mert a bevágás mentén végigfut egy nagyon jó minőségű repedés. A stand alatt kb. 10m-rel az addig reibungos tábla hirtelen meredekebbé válik és innen gyönyörű táblamászással lehet továbbhaladni.

Aztán egyszer csak, egy kiugró kőszikla mögül láthatóvá válik az utolsó stand. Innen sajnos életveszélyes felmenni a csúcsig, mert törmelékes, füves, biztosíthatatlan terepen lehetne csak mászni (nem gyalogolni!). A kalauz is az ereszkedést javasolja, úgyhogy megfogadtuk a Remy Brothers tanácsát és négy standolásból visszaereszkedtünk a fal aljába.

Hely neve: Les Avents (Montreux felett, Waadt kantonban)

Hegy neve: Dent de Jaman

Parkolóhely: Col de Jaman

Út neve: Ace of Spades (1980 Yves & Claude Remy; felújítva: 2000)

Út nehézsége: 6b (VII) vagy 5a A0 (V+ A0)

Út hossza: 120m, 5 kötélhossz

Lejövet: Ereszkedőpálya

Szükséges felszerelés:

- 60m egészkötél

- 2db kötélgyűrű

- 10db 20cm expressz

- sisak (!)

Fotók »

És ha valaki nem tudja, mi is az az Ace of Spades, annak egy kis ízelítő belőle:

Alapfokú sziklamászó tanfolyam - Arco, Garda-tó

2010-08-09T20:17:00.000+02:00

Nagyon jó hangulatban telt az elmúlt több, mint egy hét. Huszonpáran kint nyaraltunk a Garda-tó melletti Arco-ban, ami az európai sziklamászás Mekkája. Közben, hogy ne unatkozzunk alapfokúztunk... :-) 13 hallgatóval foglalkozott három oktató és végigjártuk a Garda-tó körüli mászóhelyek közül a legszebbeket. Az időjárás kiváló volt, egyetlen esőnapot kaptunk, de akkor átvettük az elméleti anyag még hiányzó részeit.

És, hogy hogyan teltek napjaink ? Másztunk, vásároltunk, strandoltunk és persze a töménytelen elméleti anyagot is átvettük. Tartottunk Sarca-patak melletti grillpartit, ahol a tűzön nagyon finom ételek készültek. Egy szóval a tanfolyam igazából mindenki számára egyben nyaralás is volt.

Augusztus 27-én következik a következő felvonás... :-)

Nézd meg a fotókat »

Biztosan a számítógép előtt vagy a legjobb helyen ?

2010-07-29T14:36:00.002+02:00

Ausztria legszebb klettersteigje: Königsjodler

2010-07-26T15:12:00.002+02:00

Régóta terveztük már, hogy megnézzük a legendás Königsjodler klettersteig-et a Hochkönig-en. 6 órányi autózás után Budapesttől megérkeztünk az Erichhütte parkolójába. Innen felsétáltunk a Taghaube 2149m magas csúcsára és jól megnéztük magunknak másnapi úticélunkat. A kis túra után Zell am See-be autókáztunk és megszálltunk egy szimpatikus kempingben.

Csütörtök reggel 4 óra... ébresztő. Reggelizés és csomagolás után autóba pattantunk és visszakocsikáztunk az Erichhüttéhez. 6:15-kor már az Erichhütte-t is elhagytuk és a 432-es utat követve egyszer csak elértük a Grandlspitz Klettersteig és a Königsjodler keresztezését. Jól követhető ösvényen 2:15 perc alatt fent voltunk a beszállásnál. Egy - előző napról már ismert - kutyus, 23 ott várt bennünket.

Az első torony, a Flower Tower könnyed kis bemelegítés volt. Egy rövidke B-s felmászás, majd a gerincen sétálgatva egy kis lemenet. A tömbön egy sarok volt olyan pont, ahol kicsit figyelni kellett, mert itt elég laza volt a drót, ezért itt tényleg fontos volt, hogy egyszerre egy ember tartózkodjon egy szakaszon. Ezután egy nagyobb átlépés következett (Jungfrauen Sprung), majd egy gyönyörű függőleges felmászás a Teufelsturm-ra. Itt újabb kis gerinctúrával folytatódik az út, majd egy meredek lemászás után egy kis drótkötél-hídon kell átkelni. Egy gyors lemenet a harmadik tömb előtti nyeregbe és itt egy kis pihenőt tartottunk.

Az (1-)-os felmászást vörös nyilakkal jelölték az út építői, simán fel lehet gyalogolni az újabb drótos szakaszhoz. Se a fel, se a lemászás nem túl bonyolult és a tömb túloldalán várt bennünket a híres Flying Fox. Bevallom őszintén nem vittem magammal csigát és így nem különösebben volt élvezetes az átkelés. Persze a látvány így sem volt semmi, de egyikünk sem maradt túlzottan a hatása alatt. :-) Ez van...

Egy hevederrel és csavaros karabinerrel rögzítettük magunkat a dróthoz, plusz a via ferrata kantár karabinereit is ráakasztottuk. Az, hogy egyetlen drót van kifeszítve nem annyira szimpatikus megoldás, hiszen a drót végein levő rögzítési pontokat nem kis erővel terheljük. Persze a megoldás működik, úgyhogy egy árva szavunk sem lehet. :-)

Ismét C/D-s felmászás következett, majd egy gyönyörűen kitett gerincszakasz. Ez egy nagyon keskeny sziklatábla, mely gerincén halad az út egyik leglátványosabb része. Persze mi is rengeteg fényképet csináltunk, bár az idő nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen szinte végig felhőben voltunk.

A gerincről lemászván egy kis ideig kegyesek voltak hozzánk az Égiek és megmutatták a Kummetstein-t, az út úgymond legnehezebb szakaszát. A torony szürreálisan tornyosodott fölénk áthajló falaival. A torony jobb oldalához ismét egy (1-)-os séta vezet és innen indul a ferrata igazán D-s része. Nagyon szép a mászás felfelé, a biztosítás tökéletes és a szikla is egy álom.

Itt az időnk is hirtelen pazarrá vált és végigtekinthettünk a Königsjodler alsóbb gerincszakaszain, ami egyszerűen mesés és szavakkal le nem írható. Szebbnél-szebb felszökéseken másztunk felfelé addig, amíg a fal meredeksége egészen meg nem szelídült. A Kummetstein teteje kavicsos kis labirintus, nagyon szép kilátással. Egy darabig itt tekeregtünk, majd a gerincen átlépve meredek lemászás következett. Egy nyeregig kellett ereszkdeni, ahonnan az utolsó nagyobb felmenet következett.

Meredek C/D-s felmászás, majd ez is megszelídült egy idő után. Innen elég ködössé vált az időnk, de néhány nem túl izgalmas kunszt után végre felértünk a Königsjodler végére. Itt kitöltöttük a csúcskönyvet, majd elindultunk a piros-fehér karókkal jelzett útvonalon a Hochkönig csúcsára épített Matrashaus irányába. Az út nem túl izgalmas, ellenben az éhes gyomrunk hosszúnak tüntette fel.

Azért egyszer csak felértünk.

Maga a ház nagyon igényes, fából készült és jó karban van tartva. Berendeltük a csúcsra illő citromos kólát, a fritatensuppe-t és még egy finom cafe latte-t is bevedeltünk a végén. Legjobb csúcsélmény.

16:30-kor megindultunk lefelé. Az út jól jelzett törmeléklejtő, ami gyakorlott mászóknak nem okoz túl sok gondot. A lemenet nem volt túl gyors, néhány hófolton át kellett kelnünk, néhol sikerült a kőtörmeléken lefutni, de mégis lassan haladtunk. A beszállás magasságánál elkapott bennünket egy komoly zivatar. Behúzódtunk mindenféle repedésekbe, elbújván a villámlás előtt és egy jó fél órán keresztül vártuk a vihar múlását.

Amikor már messziről dörgött csak az ég, megindultunk felfelé. Először egy hófolt mellett másztunk fel, majd elértük a Königsjodler beszállását. Innen már könnyű volt az út lefelé, ráadásul ismertük is.

Még jó 900m ereszkedés várt ránk. Közben láttuk, ahogy nyugatról közelít felénk egy esőfüggöny, ami végül be is takart bennünket. A séta lefelé eseménytelen volt. Az Erichhütte-ben szerettünk volna enni, inni valamit, de zárva volt, mire odaértünk.

Így sétáltunk tovább a parkolóig. Menet közben találkoztunk tehenekkel és 23-mal. Aztán este 8 körül végre elértük az autóinkat.

Innen már csak egy 6-7 órás hazavezetés várt ránk. :-) A túra nagyon jó volt, én azt hiszem, mindenki nagyon élvezte.

Fotók »

A folyadék- és tápanyagbevitel fontossága

2010-07-16T17:16:00.001+02:00

Valamelyik előző cikkben már említettem, hogy edzés közben romboljuk a szervezetünket. Dr. Osváth Péter nagyszerű hasonlatával élve olyan ez, mintha egy tökéletesen összerakott puzzle közepébe beleütnénk és az darabjaira hullana. Első alkalommal nagyon lassan raknánk ki újból, de ahogy egyre többször darabjaira esik, és egyre többször raknánk össze, mindig gyorsabban és gyorsabban menne.

Ahogy előrehaladottabb állapotba kerülünk az edzéssel, a szervezetünk megtanul gyorsabban regenerálódni egy-egy nagyobb terhelés után és persze közben fejlődünk.

Belső környezetünk hat nagyon fontos paramétere változik edzés ill. terhelés során és ez a változás nagymértékben rontja a teljesítményünket.

Hőmérséklet
Folyadéktartalom
Folyadéksűrűség
Sóösszetétel
Kémhatás
Vércukorszint

Nézzük meg részletesen melyik paraméterünk, hogyan módosul !

Hőmérséklet - Izotermia

A jó izotermikus állapot 36-37°C közötti hőmérséklet szervezetünk számára. A belső hőmérsékletet idegsejtek, termoreceptorok által mérjük és folyamatosan próbálunk valamilyen úton-módon kompenzálni. Hypertermia, azaz magas hőmérséklet esetén párologtatással, izzadással próbáljuk csökkenteni a hőmérsékletet, hypotermia, azaz az alacsony hőmérsékletet izommunkával, remegéssel, reszketéssel próbáljuk kompenzálni.

Testünk a hideget jobban tolerálja, míg 37°C felett már egészen kicsi eltéréseknél is jelentősen romlik a teljesítménye (hőemelkedés, láz). Az immunrendszerünk is 36-37°C-os hőmérsékleten üzemel legjobban, így téves az az elképzelés, hogy beteg embernél a láz majd kiöli a kórokozókat, hiszen azok magasabb hőmérsékleten is kiválóan érzik magukat. A lázat csillapítani kell, hogy a szervezetünk elkezdhessen magától is védekezni a betegség ellen. A lázat valójában a termoreceptoraink "megtévesztése" okozza.

Ha a hőmérséklet nem ideális edzés közben, nem várhatjuk el magunktól a maximális teljesítményt.

Folyadéktartalom - Izovolémia

A folyadékháztartás genetikailag programozott, ezért személyenként eltérő. Fiatalabb korban magasabb testünk folyadéktartalma és a kor előrehaladtával egyre csökken. A megfelelő folyadékháztartás három területen játszik fontos szerepet:

Esztétikai
Funkcionális
Terhelhetőség

Túlinni nehéz magunkat, mert vizelet ill. izzadtság formájában távozik a felesleges folyadék, ezért a hypervolémia fogalmát nem tárgyalom. A hypovolémia, azaz az alacsony folyadéktartalom azonban fontos témakör. A folyadéktartalom erős csökkenése okozza a dehidrációt, amelyet sajnos már csak akkor érzékelünk, amikor már késő.

Nagyon fontos, hogy a folyadékbevitel folyamatos legyen és ne érezzünk szomjúságot edzés vagy verseny alatt !

Folyadéksűrűség - Izotónia

Az elveszített folyadékot minőségileg kell pótolni, hogy a szervezetünk folyadéksűrűsége megfelelő maradjon. Ha híg folyadékot (nem izotóniás) viszünk be, szervezetünk hypotóniás állapotba kerül, ilyenkor vizelet és/vagy izzadtság formájában megpróbál kiegyenlíteni.

Ha túl sűrű folyadékot iszunk, a vér besűrűsödik hypertóniás lesz (nem ugyanaz, mint a magas vérnyomás!) és szervezetünk szintén nem fog megfelelően működni, hiszen ebben az állapotban vér és nyirokrendszerünk nem tud megfelelően tápanyagot szállítani.

Sóháztartás - Izoionia

Verejtékezéssel sók távoznak szervezetünkből. A megfelelő izomműködéshez kalciumra és magnézimra van szükségünk, a megfelelő ingerületátvitelhez pedig nátriumra. Ezeket az anyagokat pótolnunk kell, mert különben izomgörcsök lépnek fel. Először végtagjaink görcsölnek, kóros esetben a szívizmok ill. légzéshez szükséges izmaink is, ami halálhoz vezethet.

Az ok, amiért nem eszünk havat a magashegyekben, ide vezethető vissza. A hólé nem tartalmaz ásványi anyagokat, ezért vérünk felhígulna, ami a fent említett tünetekkel járna együtt. Ugyanakkor a felolvasztott havat, felforralt hólét megfelelő anyagokkal keverve (levespor, sportital-por, stb.) kiegészítve már lehet fogyasztani.

Kémhatás - Izohidria

Az ember vérének pH értéke 7,3 - 7,4 között van, tehát enyhén lúgos hatású. A sport terminológiában azonban a pH 7,4 feletti értékeket nevezzük lúgosnak, a pH 7,3 alattiakat pedig savasnak.

A mozgás közben termelődő tejsav ezt az értéket csökkenti. Az átlagember kb. pH 7,1 - 7,2 értékeket képes elviselni, alatta nagyon komoly izomgörcsök lépnek fel. Savasodással járó edzés közben a szervezet savtűrő képessége javítható. Az ilyen típusú edzéseket azonban kerülni kell az alapozás időszakában !

Vércukorszint

Mozgás közben szervezetünk vércukrot éget el, ebből nyervén a mozgáshoz szükséges energiát. Nem nehéz belátni, hogy mozgás közben vérünk cukorszintje folyamatosan csökken, ezáltal a rendelkezésre álló egyik legfontosabb energiaraktárunk készletei egyre csökkennek. Természetesen megfelelő tápanyagbevitellel a csökkenés jelentősen lassítható.

Belső környezetünk változásai különböző típusú folyadékok fogyasztása során

Lássunk most egy iskolapéldát, belső környezetünk paraméterei hogyan változnak különböző - gyakran használatos - folyadéktípusok bevitelével !

1. Extrém példa: nem iszunk semmit

Dehidráltság
Hipertónia
Hipertermia
Sóveszteség
Vércukorszint csökkenés

2. Csapvíz

~~Dehidráltság~~
Hipotónia
~~Hipertermia~~
Sóveszteség
Vércukorszint csökkenés

3. Ásványvíz

~~Dehidráltság~~
Hipotónia (kicsit jobb állapot, mint csapvíz esetén)
~~Hipertermia~~
Sóvesztés
Vércukorszint csökkenés

4. Izotóniás sportital

~~Dehidráltság~~
~~Hipotónia~~
~~Hipertermia~~
~~Sóvesztés~~
~~Vércukorszint csökkenés~~

Nem szeretnék ingyenreklámot csinálni a sportital gyártóknak, de az én tapasztalatom is az, hogy sokkal jobb hatékonysággal tud az ember edzeni, túrázni, ha sportolásra tervezett folyadékkal csillapítja folyadékigényét. Túrák során nekem nagyszerűen beváltak az előre elkészített sportitalok, ill. hosszabb túráknál sportital-port javaslok vinni, mert előírásszerűen bekeverve ugyanolyan hatékonyak.

Edzés hegymászáshoz - alapozás magashegyi túrázáshoz 2.

2010-07-12T07:38:00.000+02:00

Az előző fejezetben megtárgyaltuk az általános állóképességi alapozás lényegét. Ebben a fejezetben kicsit "trekking-specifikusan" érintjük a témát, megnézzük, hogyan lehet itthoni körülmények között edzeni a magashegyi túrákra.

Tulajdonképpen az alapozás idején is be lehet csempészni egy kis könnyed, funkcionális edzést. A magashegyi túra során nagy hátizsákkal szoktunk gyalogolni viszonylag nagy szintkülönbségeket. Tulajdonképpen ezt a terhelést kell leszimulálnunk és természetesen a pulzuskontrollnak itt is szerepe lesz, hiszen fejlődni szeretnénk, nem pedig egy kimerítő edzés után napokon át regenerálódni.

A feladat roppant egyszerű, hiszen keresnünk kell egy meredekebb hegyoldalt (Budapestieknek pl. a János-hegyi Libegő alatt), egy magasságmérővel érdemes kimérni a megteendő út szintkülönbségét és máris megvan a nagyszerű edzőterep.

Végy egy hátizsákot - pl. azt amivel túrázni fogsz - , végy néhány vízzel megtöltött pillepalackot, vidd a pulzusmérős órádat, esetleg a teleszkópos túrabotjaidat és irány az ingyen konditerem!

Bemelegítés

Edzés előtt ne feledkezz meg a bemelegítésről ! Mivel súlyt fogsz cipelni a hátadon, semmiképpen nem javallott "hideg" gerinccel tenni, hiszen a porckorongjaid bánhatják kárát és a térd is kifejezetten érzékeny a hideg terhelésre.

A bemelegítésről külön írok majd egy későbbi cikkben.

Sportág-specifikus edzés

Az első időszakban azt kell kitesztelned, mekkora súllyal és mekkora szintkülönbséggel érdemes dolgoznod. A pillepalack azért is jó választás, mert ha túl soknak bizonyul a terhelés, kiöntesz egy kis vizet belőlük és máris könnyítettél rajtuk.

Az is fontos, hogy ezt az edzést a maximális pulzusod 60-70%-a között végezd ! Ez az ún. zsírégető zónád és mivel a hegyen alapvetően zsírból érdemes az energiát nyerni, ezért a szervezetünket erre próbáljuk szoktatni az edzéseken is.
A 70-80%-os tartományban dominánsan vércukrot égetünk az energianyeréshez, ez azonban csak meglehetősen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, ezért nem célunk, hogy ebben a zónában ténykedjünk.
Tudni kell azt is, hogy az edzés kezdetétől számítva 30-45 perc múlva fog megindulni a tényleges zsírégetés, addig az energiát így is-úgy is vércukorból fogjuk nyerni. Az első 15 percet azonban bemelegítő általános gimnasztikával töltjük (amiről később lesz szó), aminek célja a testünk felkészítése a komolyabb edzésterhelésre.

A feladat tehát, hogy a megfelelő pulzustartományban, megfelelő mennyiségű súllyal, a megtervezett szintkülönbségre felkészüljünk.
Természetesen olyat megint nem fogok írni, hogy heti hány alkalommal, mekkora konkrét súllyal végezd mindezt, hiszen ez is eltérő lesz egyénenként.

Egy általános nyári alpesi túrán - ahol az ember menedékházban alszik - többnyire 15-20kg-os hátizsákkal, napi 1000-1500m szintkülönbséget tesz meg az ember, tehát a cél az, hogy ez a terhelés ne viseljen meg.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy még mindig az alapozási fázisban vagyunk, tehát ne akarj lépcsőket átugrani és nagyon figyelj oda a kijelölt pulzustartományra !

Az edzés végén ne felejtsd el nyújtani ! Szánj rá 10-15 percet, hogy a terhelés hatására megrövidült izmaidat nyújtsd egy kicsit ! A lábizmokat és a gerinc melletti tartóizmok dolgoztak legtöbbet, így ezekre helyezd a fő hangsúlyt !

Hamarosan írok a bemelegítésről, a nyújtásról és megnézzük a hegyi körülmények között használatos technikai elemeket is !

Edzés hegymászáshoz - alapozás magashegyi túrázáshoz

2010-07-11T18:08:00.003+02:00

Épp a héten volt alkalmam részt venni egy kis szakmai vitában, ahol a hegymászásra való felkészülést taglaltuk. Jó bonyolult kérdés, hiszen ahogyan arról volt már szó a blogomban, a hegymászásnak sok ágazata létezik. A népszerűsége miatt első körben a magashegyi túrázásról próbálok néhány konstruktív gondolatot összeszedni, hátha segít a sikerhez való hozzájutásban.

Először is nézzük meg, elsősorban milyen képességek kellenek a magashegyi trekking túrákhoz!

Jó sokat kell menetelni, tehát kell hozzá állóképesség. Ha komoly trekkingről van szó, akkor valószínűleg nagy hátizsákot is visz magával az ember, tehát az állóképesség összetevőt kicsit el kell tolnunk az erőfejlesztés irányába is, így némi erő-állóképességre is szert kell tennünk.

Alapvetően a lábunkon fogunk gyalogolni, tehát erős lábakra van szükségünk, de mivel a hátunkon levő súly a gerincünket is terhelni fogja, így a gerinctartó-izmokat nagyon-nagyon meg kell erősítenünk.

Valószínűleg kevesebb levegő fog a rendelkezésünkre állni, mint itthoni, tengerszint-közeli viszonyok között, így a keringési és légzési rendszerünket is fel kell kicsit turbóznunk.

Ez a kezdet... Látszik, hogy viszonylag komplex a probléma, úgyhogy nézzünk meg néhány alapvető dolgot, amivel egyáltalán elkezdhetjük az edzést!

Szeretném leszögezni előre, hogy itt nem fogsz találkozni edzéstervvel, hiszen ezt csak személyreszólóan lehet írni. Ami jó az egyik embernek, egyáltalán nem biztos, hogy a másiknak is megfelel. Esetenként még káros is lehet. A továbbiakat elolvasva kiderül az is, hogy miért.

Alapozás

Mint minden sportágban, itt is az alapozás az első lépés. Itt érjük el azt, hogy az izomzatunk hajszál-erezettsége a lehető legjobb legyen, így segítünk neki abban, hogy a működéshez szükséges anyagok a lehető legnagyobb mértékben tudjanak eljutni az izomsejtekhez. A szív kapacitása is megnövekszik, több vért és erősebben tud pumpálni, hiszen a szívizomzat kapillarizációja is jelentősen fejlődik. A másik fontos tényező, a tüdőnk is felkészítése arra, hogy minél több oxigén felvételét, ill. a szén-dioxid leadását tegye lehetővé.
Ezen paraméterek fejlesztése már önmagában is látványos javulást fog eredményezni, pedig ez még nem is igazán sportág specifikus edzés.

Mivel lehet akkor mindezt elérni ? Természetesen ún. aerob edzéssel, ahol a szervezetünk annyi oxigént tud felvenni, amennyire éppen szüksége van. Ilyen edzés lehet a futás, a biciklizés, az úszás, a nordic walking, a teljesítménytúrázás és tulajdonképpen bármilyen ciklikus mozgás, ahol a pulzuskontrollra lehetőség van.

A hatékony edzéshez szükséged lesz egy pulzusmérős órára, vagy ha más nincs, akkor egy olyan órára, ami mér másodpercet is.
Ha alapozásról van szó, nagyon fontos, hogy megfelelő intenzitású legyen az edzésed - se nem túl erős, se nem túl gyenge -, mert a hajszálerezettség, azaz a kapillarizáció csak egy bizonyos pulzustartományban végzett edzéstől tud igazán fejlődni, ez a maximális pulzusszámod 60-80%-a.

Mi a maximális pulzusszám ?

A legpontosabb értéket laboratóriumi körülmények között lehet kimérni, de mivel a hobbisportolók legnagyobb része biztosan nem vonul el a Sportkórházba egy ilyen - egyébként nagyon hasznos - vizsgálat elvégzésére, ezért legtöbben az ún. Carvonen-módszert használják a pulzustartományok meghatározására:

Edzéspulzus = (max.pulzus – nyugalmi pulzus) x intenzitás% + nyugalmi pulzus

Egy kis példa: (30 éves, 60-as nyugalmi pulzussal rendelkező, egészséges ember edzésapulzusának kiszámítása)
• Számítsuk ki a maximális pulzust: (max pulzus = 220–életkor) = 220–30=190
• Vonjuk ki a max. pulzusból a nyugalmi pulzust = 190–60=130
• A kapott értéket szorozzuk be a munka százalékos intenzitásával (60 - 80%, azaz 0,6 - 0,8)
130 x 0,6 = 78; 130 x 0,8 = 104
• A kapott értékhez adjuk hozzá a nyugalmi pulzust:
78 + 60 = 138 ütés/perc (60%-os edzésterhelés);
104 + 60 = 164 ütés/perc (80%-os edzésterhelés)
Tehát ebben az esetben a pulzust 138 és 164 között kell tartanunk a megfelelő eredmény eléréséhez.

A nyugalmi pulzus pedig az az érték legyen, amit reggeli ébredéskor mérsz magadon (pihentető alvás után).

A fenti módszerrel körülbelül meg tudod határozni, milyen pulzustartományban kell az edzést végezned. Ha kezdő vagy, akkor javaslom, hogy a 60-65%-on dolgozz, ha már néhány hónap eltelt, akkor növelheted az intenzitást, de ne lépd túl a 80%-ot !
Ha eddig utáltál futni, akkor lehet, hogy a pulzuskontroll meghozza a kedvedet hozzá, mert meglepően sokat fogsz tudni kocogni anélkül, hogy elfáradnál. Az elején talán lassú cammogásnak fog tűnni a dolog, de hidd el a kitartás meghozza gyümölcsét és a sebesség is meg fog növekedni!

Esetünkben azonban nem ez a lényeg. A fontos, hogy ezen pulzustartományban minél tovább tudj dolgozni. Eleinte érdemes megcélozni, hogy 1 órán keresztül folyamatosan tudj kocogni, aztán a 2 órát, 3 órát és így tovább.

Ez tehát az alapozás. Heti 2-3 alkalommal járj el kocogni, úszni, biciklizni, túrázni !

Miért fontos, hogy jó pulzusszámon dolgozzak ? Mi az az edzésintenzitás ?

Ha túl kicsi a terhelés, nincs az a kényszer, hogy a szervezeted alkalmazkodni akarjon a megnövekedett igényekhez. Az edzés ugyanis egy mesterségesen előállított stresszhelyzet, ahol a szervezetünk "megijed", és alkalmazkodni akar a nagyobb terheléshez, elkezd építkezni, hogy legközelebb jobban helyt tudjon állni.

Ha viszont túl magas az edzésterhelés, a felszabaduló tejsav nem engedi az izomzatot fejlődni, a regenerálódáshoz túl sok időre lesz szükség, így az alapozásból "gyenge kezdés utáni erős visszaesés" lesz. Megvan a magas intenzitású edzéseknek is a szerepe, de az alapozási fázisban ezt kerülni kell.

Nagyon fontos, hogy az edzések megfelelő időközönként legyenek. Ha túl sűrűn vannak, a szervezetnek nem lesz ideje pihenni, építkezni és egy idő után túledzettségi jelenségek fognak fellépni.
Ha túl ritkán vannak az edzések, akkor az építkezési fázis után újból lebontó folyamatok jönnek, hiszen felesleges fenntartani egy nagy energiaigényű izomzatot, ha nincs kihasználva és a munkánk gyümölcse lassan eltűnik.
Jó edzéssűrűség esetén az edzések pont akkor vannak, amikor a lebontó folyamatok éppen még nem indulnak meg, azaz amikor az építkezés befejeződik. Ez az ún. szuperkompenzáció.

Ilyenkor mindig egy magasabb edzettségi fokról indulhat a következő edzés és az eredmény intenzív fejlődés lesz. Nagyon fontos tudni, hogy edzés alatt a szervezetünket romboljuk, a fejlődés időszaka csakis kizárólag a pihenési fázis, ezért erre is nagyon fontos hangsúlyt fektetni.

Hamarosan folytatom a sportág-specifikus, funkcionális edzéssel...

A Gyilkos Hegy - az Oscar-várományos film werkfilmje

2010-06-01T08:37:00.002+02:00

Paklenica-n egy kicsit megőrültünk és elkészítettük egy nem létező film werkfilmjét... Vagyis egy barátom elkészítette. Nekem semmi közöm hozzá. :-)

Ben Nevis mix mászóka

2010-05-31T07:02:00.000+02:00

Scottish Icetrip - English from Petzl-sport on Vimeo.

Petzl Reverso 3 probléma

2010-05-26T05:55:00.004+02:00

Kb. 1 éve használok Petzl Reverso 3-at és mondhatom, hogy viszonylag egy tartós teszten van túl a dolog. Nos az elején nagyon meg voltam elégedve az eszközzel, mert nagyon kellemesen lehet vele biztosítani, ereszkedni. De most hétvégén jöttem rá, hogy miért vannak egy ideje a kötelem köpenyének darabjai a Reverso-ra tapadva ereszkedés közben/után...

Az ereszkedés és a társeresztés egyszerűen megzabálja a Reverso 3 felső peremét, ahol a kötél súrlódik benne. Konkrétan egy élt csiszolt a kötél a fémbe és ez az él meghámozza a kötelet ereszkedéskor, eresztéskor.

Javaslatom, hogy akinek ilyen eszköze van, rendszeresen ellenőrizze, hogy mennyire van kikopva a belseje és amikor elérkezett az idő, ne átallja a kukába dobni.

A hegymászás az, amikor az ember a Himalájában mászkál ?

2010-05-25T06:27:00.008+02:00

A hegymászásnak rengeteg variánsa létezik, egyik sem könnyebb vagy nehezebb, magasabb vagy alacsonyabb rendű a másiknál.

A média az expedíciós mászást szereti egyenlővé tenni a hegymászás fogalmával, holott ez a reláció így nem igaz. Az expedíciós mászáson kívül sok más ágazata van a hegymászásnak. Nagyjából megpróbálom összeszedni magának a mászásnak a megjelenési formáit:

boulder-ezés
sportmászás
tradícionális sziklamászás
nagyfalas mászás
jégmászás
sítúra
alpesi mászás
expedíciós mászás

Meg kell még említeni az egyre népszerűbb via ferrata vagy német nevén klettersteig-et is, mint a hegymászás egy fajtáját, hiszen itt is van hegy és mászni is kell rajta.

A homokkő mászást nem mertem besorolni külön kategóriként, holott egy szász-svájci vagy a cseh adrspach-i homokkő mászás nem nagyon sorolható be a fenti kategóriák egyikébe sem. Azt hiszem a sziklamászásnak ez a fajtája szintén nem lebecsülendő, hiszen iszonyatosan nehéz kunsztokat kell megoldani, pocsékul biztosított helyeken.

Jöhet a megjegyzés, hogy "jó jó, de azért mégiscsak az expedíció a legnehezebb". Pedig ez nincs így. Az expedíciózás valóban kimerítő, valóban objektív veszélyekkel tarkított, de nem a legnehezebb. Nehéz, ez kétségtelen, de olyan ezt az ágazatot összehasonlítani a sportmászással, mint az almát összehasonlítani a körtével. Olyan, mintha feltennénk a kérdést: melyik az előbbrevaló, a 100m-es síkfutás vagy a maraton ? Ki volt a nagyobb futó, Ben Johnson vagy Stefano Baldini ?

Egy nehéz sziklamászó kunszt kimászásához is óriási felkészültségre van szükség, csak ez más képességeket igényel, mint egy 8000-es hegy megmászása. A magashegyi mászás elsősorban állóképességi igénybevétel, míg egy nehéz sziklamászó út a hosszától függően erőt, ill. erő-állóképességet igényel.

És a nagyfalas mászást még nem is említettem. Gondolom, nem nehéz elképzelni, milyen igénybevétel lehet az, amikor egy több száz vagy ezer méteres alpesi sziklán mászik felfelé.

Hegymászás, mint tömegsport, hobbi-sport

Fent a hegymászásról, mint élsportról írtam. De természetesen a hegymászást hobbisportként, tömegsportként is kiválóan lehet űzni. Rengetegen szoktak túrázni a hegyek, magashegyek között, ill. a már említett via ferrata is nagyon-nagy népszerűségnek örvend. Nem csoda, hiszen bárki megtalálhatja a képességeinek megfelelő útvonalat és képességei határain belül megízlelheti a siker ízét, amikor feljut egy gyönyörű 2-3000m magas alpesi csúcsra.

Maga a sziklamászás is egy kicsit túldimenzionált dolog a köztudatban. Ugyanúgy, mint ahogyan a focit és a kosárlabdát is meg tudja mindenki tanulni valamilyen szinten, a sziklamászást is meg lehet tanulni és élvezettel lehet űzni. Nyilván a hobbifocisták között sem lesz mindenkiből Beckham vagy Ronaldino, így a hobbi-sziklamászók között sem lesz mindenki Chris Sharma vagy Maya Vidmar. És szándékosan említettem női nevet.

A sziklamászást sokszor aposztrofálják úgy, mint kemény, férfias tevékenység. Nos... ez is csak egyfajta tévhit, ugyanis remek női sziklamászók léteznek. Sőt a nők mozgása a sziklán véleményem szerint sokkal szebb, mint a férfiaké.

Visszatérve a hobbisporthoz... A sziklamászásnak is vannak fokozatai. A legkönnyebb utakhoz még a kezünket is alig-alig kell használni. Sziklamászás az is, amikor pl. az Oroszlánsziklától felkaptatsz a Kecske-hegy csúcskeresztjéhez és persze innen vannak nagyon finom fokozatok mindaddig, amíg eljutsz a 9a+ (5.15a) nehézségű, jelen pillanatban az egyik legnehezebbnek tartott Pachamama-ig vagy a 9b-s (5.15b) Neanderthal-ig.

Hegymászás, mint pszichés kikapcsolódás

A hegymászás egyfajta meditáció is. Ritkán hallani olyat, hogy valaki kunsztolás közben azon gondolkodott volna, hogy a főnöke már megint rászállt a munkahelyen. :-)

Mászás közben egyszerűen nem tudsz elvonatkoztatni az adott helytől és pillanattól és akár akarod, akár nem, arra fogsz figyelni, hogy éppen mit csinálsz. Az agyad nem fogja engedni, hogy problémákon rágódj. Egyszerűen egy másik dimenzióba kerülsz és minden hétköznapi gond elhalványul, automatikusan egy lelkileg feltöltött állapotba kerülsz.

Irodában dolgozóknak, szellemi munkát végzőknek kötelezően felírnék hegymászást, aktív pihenésként. Ha előző hétvégén egy jót másztál, jót túráztál, szép hegyeket, szép virágokat láttál, bámultad, hogyan ugrálnak a zergék, hegyi kecskék elképzelhehetlen helyeken, biztosan jobb kedvvel vágsz neki a következő hétnek.

Alapfokú sziklamászó tanfolyam, Paklenica, Horvátország 2010

2010-05-11T07:16:00.003+02:00

2010. május 1-9 között a horvátországi Paklenica sziklamászó paradicsomban tartottuk tavaszi bentlakásos alapfokú tanfolyamunkat. Az új tanfolyamosok mellé a tavaszi bejárós társaságból is sokan csatlakoztak, ill. egyesületünk régi tagjai közül is sokan eljöttek mászogatni, így egész jó tömeget képviseltünk odalent.

A fiúk-lányok a mászóiskolai utakon kívül több kötélhosszas utakat is mászhattak. Kipreparáltuk az Ovcji Kuk-ot, befontuk fix-kötelekkel, így kellő biztonságban tudták mászni a nagyon szép, közel 80m-es tornyot.

Hétfőn este pedig pontban 8:00-kor - mivel a szemlőhegyi közös megemlékezésen nem tudtunk jelen lenni -, a MAHOE-soknak tett ígéretünkhöz híven mi is gyertyát gyújtottunk Várkonyi László - Konyi emlékére.

További fotók >>

Téli magashegyi tanfolyam a Grossglockner-en

2010-03-25T15:26:00.005+01:00

2010. március 20-24. között a Grossglockner-en tartottuk a Krea-Túra téli magashegyi tanfolyamának második felvonását. Az első részletet bárki által elvégezhető téli túra tanfolyamnak kiáltottuk ki és a Hochschwab-on szerveztük meg, viszont a Grossglockner-en a hegymászóvá válni akaró fiatalok vettek részt a tanfolyamunkon. A Hochschwab-on már kiválóan elsajátították a lavinajeladó használatát, másztunk jeget, építettünk jégstandokat, ástunk hóbivakot és tanultunk kicsúszást megfogni.

A téli magashegyi tanfolyam anyagai közül a Grossglockner-es etap során gyakoroltuk a kicsúszásmegfogást eszközzel és eszköz nélkül (ebből sosem elég...), a különböző hóstandok építését (csákányárok, deadman, hógomba, stb.), és persze megtanultuk, hogyan közlekedik tisztességes hegymászó a bércek között hágóvassal és anélkül. Hogyan kell bekötnie magát egy kötélpartinak és mit kell tenni, ha a társ beleesik egy gleccserhasadékba.

Ezen utóbbi feladatnál a biztosító emberre ráhárítottunk néhány kellemetlen percet, hiszen nem egyszerű dolog egyszerre a lógó társat tartani hason fekve és standot építeni fél kézzel. Azért a srácok ügyesek voltak és megoldották a kérdést.

És persze nem hagytuk ki a húzórendszereket sem. Építettünk harmadolót, ötödölőt és hetedelőt egyaránt.

A tanfolyam fénypontjaként felmásztunk a Grossglockner csúcsára, ahol teljesen egyedül gyönyörködhettünk a fantasztikus tájban.

Képzelt riport egy alapfokú sziklamászó tanfolyamról 2010

2010-03-16T06:17:00.005+01:00

Dél körül bekanyarodunk kedvenc kempingünk bejáratán. Tavasz van még, így nincs tömeg, lepakolunk nagyjából egy kupacba, felverjük a sátrakat a füge- és olajfák alá, ez lesz az "alaptáborunk" kicsit több, mint egy hétig.

Ebédelünk egyet, majd összegyűlünk, hogy kezdetét vegye az alapfokú sziklamászó tanfolyam. Rövidke megnyitó után előkerül az a rengeteg eszköz, amiket használni fogunk. Először furcsának és idegennek tűnnek a fémek, a színes kötélgyűrűk és hevederek. Aztán az első előadás után elkezd derengeni, mire is lehetnek jók ezek.

Előkerülnek a kötelek... micsoda? Hogy nem mindegyik jó hegymászáshoz? Hmm... és, hogy a megtartási rántást érdemes megnézni a kötél paraméterei között, amikor vásárolok ? Melyik a jobb ? Meg, hogy a keresztmetszet is fontos adat ? Nekem vajon melyik a legjobb ? És hány méteres kötelet vegyek ? A boltban ajánlottak 50m-eset. De volt 60m-es is, csak sokkal drágábban. Sőt láttam 70m-eset is... meg azt hiszem még hosszabbak is vannak.

Na és ha van kötelem, mihez kezdjek vele ? Megtanulunk néhány csomót. Állítólag ez még csak a kezdet. Pereccsomó, középcsomó, csokorcsomó, boulin-csomó, hevedercsomó. Mikor melyiket használjuk ? És kiderül az is, hogy mindegyik gyengíti a kötél teherbírását. Úristen, mennyivel ? És akkor hogy-hogy nem szakad el mégsem ?

Aztán jönnek a karabinerek. Eddig nekem csak az tűnt fel, milyen szép színesek. Ja hogy van HMS, meg sima csavaros karabiner ? Mi az a HMS egyáltalán ? :-) Halbmasturf sicherung ???

Nagyjából így zajlik az első előadás. Aztán elsétálunk a tengerpartra, látunk egy gyönyörű naplementét, amit az egész társaság agyonfotóz, majd kavargó gondolatokkal visszatérünk sátrainkhoz és lefekszünk aludni.

Reggel étkezés után mindenki összepakolja a felszerelését és elindulunk végre a sziklákhoz. A sorompós kapu után még autózunk egy kicsit, közben a falak növekednek mellettünk. Mikor megállunk 100-200m-es sziklafalak vesznek körül. Ez lenyűgözően szép ! Le kell fotóznom, mert otthon nem fogják elhinni, hogy én itt másztam.

Hátizsákokkal felszerelkezve elindulunk a keskeny kanyon belseje felé. Mellettünk egy gyors vízű patak csörgedezik, bukdácsol a kövek között, de igazából gondolataimban már a sziklafalakon vagyok. Egyszer csak megállunk... pakoljunk le, itt fogunk mászni.

Felvesszük a sisakot, beülőt, előkerülnek a kötelek, amit át kell szedni mászás előtt. Az elölmászó felveszi közben a felszerelést, közteseket, ékeket, friend-eket, kötélgyűrűket, hevedereket aggat magára. Kiderül az is, nem mindegy hogyan szerelkezünk fel, hiszen mindennek kézügyben kell lennie.

Jártam már mászóteremben, de az is kiderült, hogy ott sokan hibásan kötözik be magukat a kötél végébe. Na mindegy, én most már tudom, hogyan kell... nem egy nagy ördöngősség, de azért jó tisztában lenni vele.

Standot építünk és bele is terhelünk. És tart. Először nem hittük volna, hogy azok a kis fém pöckök, az ékek meg bírnak tartani egy embert. És akkor most azt kell mondanom társamnak, hogy "indulhatsz". És Ő elindul és mászik. Nem sokkal feljebb elhelyez egy köztest egy nittbe, beakasztja a kötelet. Na de így nem jó... fordítva kell, mert így eséskor kiakaszthatja magát a karabinerből. Na most már jobb. Megy tovább és most már mindenhol jól rakja az eszközöket a falba és jól rakja bele a kötelet is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre oda kell figyelni.

Aztán fent standépítés következik, innen lentről nem látni tisztán mi történik, de egyszer csak nekem szól társam: "indulhatsz". És én is elindulok. Élvezem, hogy ezen a hatalmas mászókán újból átélem gyerekkoromat. Kezem ügyébe akad egy expressz. Kiakasztom a nittből és felrakom beülőm eszköztartójára. A szikla tökéletes minőségű és nagyon jó fogásokat és lépéseket találni rajta. Olyan mint egy kicsit meredekebb lépcsőház. Ez egy III-as út és szinte szaladok felfelé benne, miközben begyűjtök mindent, amit a társam a falra akasztott, majd egyszer csak megérkezem hozzá.

"Stand, kivehetsz" - ezt kell mondani, amikor rögzítettem magamat odafent. Szorítónyolcas... újabb csomó.

Aztán felszedjük a kötelet, befűzzük ereszkedéshez, felkerül a pruszik, az ereszkedőeszköz és megyünk vissza a szikla lábához. Melyik kötélszárat is kell lehúzni ?

Ilyenből mindenkinek legalább tizet kell másznia. Előre...

Délután visszatérünk a táborba, eszünk, fürdünk, meséljük egymásnak az aznapi mászóélményeket. Aztán lesétálunk a partra, a kis vár mellé. Visszük jegyzetfüzeteinket. Újabb előadás kezdődik.

Eszméletlen mennyi információ van és egy csomó dolog kezd letisztázódni bennem. Már tudom, hogyan kell standot építeni, mire kell odafigyelnem ahhoz, hogy tényleg erős legyen és abból tényleg tudjam a társamat biztosítani. Értem azt is, mikor kell testről és mikor kell standból biztosítani. Értem azt is, mire való a fordító és, hogy mennyire veszélyes, ha az ember megfeledkezik róla. Na meg az ideális köztestávolságot is értem már: ha betartom, az esésem lágy lesz, azaz az eséstényezőm kisebb lesz, mint 1. Nem lesz kemény, nem lesz extrém.

A következő napokon egyre magabiztosabban mászom a kötélhosszakat, mászónaplómban gyűlnek az utak és hamarosan megvagyok a kötelező penzummal. Hamarosan itt az elméleti vizsga, majd ha ez sikerült, akkor a gyakorlatban kell megmutatnom a vizsgabiztosnak, hogy tudok biztonságosan közlekedni a sziklán. Nem a mászótudásomra kíváncsiak, hanem arra, hogy a biztonságtechnikát a lehető legjobban elsajátítottam.

Igazából én magashegyeket szeretnék mászni, ott szeretnék túrázni, esetleg via ferrata-zni és sosem gondoltam volna, hogy ehhez szükség van sziklamászó tudományra. A III-as út nem nehéz, bárki fel tud rajta keveregni, a nehezebbik dolog azt megjegyezni és rutinszerűen elsajátítani, mit mikor és hogyan csinálunk ahhoz, hogy biztonságos legyen a magam és a társam számára is. Az is kiderült, milyen eszközökkel vágunk neki egy-egy túrának és most már sejtem, miket kell beszereznem ahhoz, hogy ezt egyedül is meg tudjam tenni.

Azt is megtudtam, hogy mennyi mindent nem tudok még. Az alapfokú sziklamászó tanfolyam előtt minden olyan egyszerűnek tűnt, de most már tudom, hogy egyszerűen nem voltam tisztában azzal, mekkora kockázatot vállalok azzal, ha felkészületlenül megyek a hegyek közé. Tudom, mik az objektív veszélyek, hogyan lehet elkerülni őket, tudom mik a szubjektív veszélyek, tudom, hogyan kell felkészülni, hogy ne fenyegessenek. Sőt még az alpesi vészjelet is tudom, baj esetére.

A kapun beléptem, most járnom kell az úton és tanulnom. Rengeteg tapasztalatot kell szereznem és a legjobb, hogy most olyan helyen vagyok, olyan emberek között, ahol ezt meg is tudom tenni. Hegymászó leszek !

Tanfolyami időpontok >>

Mászni jóóó! - sziklamászó és túra nyílt nap

2010-03-07T18:45:00.005+01:00

A Krea-Túra Hegymászó és Természetjáró Egyesület egyedülálló családi és nyílt napot szervez.

Időpont: 2010. március 27. 10:00-16:00.

Helyszín: Csobánka, Oszoly mászóiskola.

A magyar sziklamászás bölcsőjeként emlegetett mészkőfalakon ismerkedhetsz meg a sport szépségeivel. Egyesületünk tagjai segítségével kipróbálhatod az ereszkedést szikláról, valamint a mászást felső biztosítással. Tesztelhetsz mászóeszközöket, és egy kis szabadtéri kiállítás keretein belül bemutatjuk Neked a hegymászáshoz szükséges felszereléseket is. Ha kísérőként jössz, akkor sem fogsz unatkozni! A közelmúltban átadott tanösvények egyikén túrázhatsz, miközben különböző feladatokat kell megoldanod, vagy éppen ügyességi játékokkal teheted próbára tudásodat.

Gyere el és tölts egy izgalmas napot a természetben!

A rendezvényen való részvétel ingyenes!

Támogatók:

Hegyek Csavargói (Kaland-Sport Kft)
Petzl
Overland
Over Magazin
Pilisi Parkerdő Zrt.
Toifor
Horalky
Loki

Téli magashegyi tanfolyam a Magas-Tátra csúcsai között

2010-03-06T16:09:00.004+01:00

Az Excelsior téli magashegyi tanfolyamán segédoktattunk. Hó nem sok volt, de azért annyit találtunk, hogy a tanfolyamozás mellet freeride-olhassunk egyet-kettőt. A viszonyok minden nap mások voltak, így Gombóc Artúrosan volt porhó, firnes hó, kissé nedves hó, mély hó, tükör jég, stb. Izgalmas volt egy-egy meredekebb lejtőn, a kövek között lavírozva lesíelgetni.

Készítettem néhány fotót, videót...

Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSZ)

2010-02-23T07:00:00.003+01:00

A hétvégi, 2010. február 21-én tartott MHSSZ küldöttgyűlésen a Krea-Túrából Évi és én fontos küldetést kaptunk.

Évi az MHSSZ Versenymászó Szakágának elnökségi tagja és pénzügyi vezetője lett, míg engem megválasztottak az MHSSZ elnökségi tagjának.

Újabb képek a téli magashegyi tanfolyamról

2010-02-19T07:08:00.001+01:00

Norbi jóvoltából felkerült néhány újabb fotó a téli magashegyi túra tanfolyamról:

Norbi fotói

Téli magashegyi túra tanfolyam, Hochschwab

2010-02-16T17:51:00.005+01:00

2010. február 11 - 14. között a Hochschwab-on tartottuk téli magashegyi túra tanfolyamunkat. A tanfolyamon gyakoroltuk a kicsúszás-megfogást, különböző típusú lavinajeladók használatát, kipróbáltuk, milyen, amikor valakit eltemet a hó. Tettünk egy gyönyörű túrát a Fölzklamm-on keresztül a Hochschwab magasabb régióiba, bár a 3-4 fokozatú lavinaveszély miatt nem tudtunk olyan messzire felmenni, mint amennyire szerettünk volna.

Az utolsó napon a Schöntal fagyott vízesésén másztunk jeget.

Fotók:

Túrasí a Normafánál

2010-01-24T08:05:00.006+01:00

Akkora hó esett, hogy itthon is tudtam túrasízni. :-) Pénteken kutyámmal egyetemben felautóztunk a Normafához. Felcsatoltam a léceket és a parkolóból lecsúsztam a játszótérig. Itt szereltem fel a fókát a léc talpára, aztán elkezdtem csúszkálni a Libegő felé. Találkoztam néhány sífutóval, akik döbbenten nézték miféle "batárral" a lábamon haladok... a vízszintes terepen kicsit lehagytak, de amint emelkedőbe váltott a terep, csökkent a távolság köztünk és a végén jól meg is előztem őket.

Néztek is, aztán megkérdezték, hogy ez milyen futóléc a lábamon. :-) A Libegőnél levő játszótértől a piros jelzésű turistaúton csúsztam lefelé egy hosszút, kereszteztem a gyerekvasút vonalát, majd lecsusszantam teljesen a Virág-völgybe. Itt van egy kicsit hosszabb kaptató egészen a Csacsi-rétig. A Csacsi-rétről a sárga + jelzésen, a Normafa erdei tornapálya mellett visszamentem a parkolóba. Ez a kör 8,8km. Hogy teljes legyen a testmozgás, még elfutottam a Libegőig egy elhagyott mobiltelefont felkutatni.
Miután szerencsésen abszolváltam ezt a feladatot is, visszafutottam a Normafához, a parkolóba és irány haza. :-)

Lavina jeladó teszt - Melyik a legjobb ?

2010-01-18T07:12:00.005+01:00

Hétvégén a Schneeberg-re voltunk hivatalosak egy lavina jeladós bemutatóra - tanfolyamra, amelyet a Granit Design szervezett. Az eseményen több jeladót volt alkalmunk kipróbálni, ill. csináltunk egy olyan tesztet, amivel a Deutsche Alpenverein, azaz a Német Hegymászó Szövetség is teszteli ezeket a készülékeket.
A tesztben részt vett jeladók:

Ortovox S1
Ortovox F1
Pieps DSP
Pieps Freeride
Pieps iProbe (detektoros lavinaszonda)
Pieps 457 (analóg)
Mammut Pulse
Mamut Barryvox
BCA Tracker

Az eredmény nagyjából az Ortovox S1, a Pieps DSP és a Mammut Pulse győzelmét hozta. Ezek a három antennás készülékek vették legmesszebbről a jelet különböző antennaállások mellett. Nagy csalódás volt a BCA Tracker, ami egy két antennás darab, de igazából nem hozott jobb eredményeket, mint az egy antennás Pieps Freeride.

Az DAV tesztjét túl technokratának éreztük, mert itt pusztán a készülékek paramétereit vizsgálgattuk, ahol tényleg bebizonyosodott, hogy a három antenna nélkül nem élet az élet. Azonban amikor a délutáni keresgélős játékban bevetettük az emberi leleményességet, már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen a hagyományos pittyegős analóg készülékekkel, az egyszerű, de nagyszerű Pieps Freeride-dal nagyjából hasonló keresési időket tudtunk produkálni, mint a hi-tec Pieps DSP-vel és az Ortovox S1-gyel.

Számomra az volt a tanulság, hogy egy komolyabb lavina jeladós tanfolyam után az ember képes lehet bármilyen készülékkel hatékonyan keresgélni. A régi analóg készülékeket - főleg amelyiken van LED-es kijelző is - semmiképpen nem küldeném nyugdíjba, ugyanis ezekkel sem sokkal lassabb a keresés, ha az ember ért a kezeléséhez !

Egy ellenérvet találtam a modern digitális készülékek ellen... az egyik Pieps Freeride szoftverhibás volt... hmmm... És egyszer csak, "menet közben lett rosszul". Ez nem megnyugtató, hiszen a hó alatt betemetve, nem tudom reboot-olni. Főleg, ha észre sem veszem, hogy baj van. Állítólag a Pieps Freeride-ok első szériája volt szoftverhibás, de ezeket visszahívta a cég.

Visszatérve a 3 antennás készülékekhez, megvizsgáltuk azt is, amikor az eltemetett nem közvetlenül a földfelszín környékén helyezkedett el, hanem 3m-re tőle. Ugye egy lavinabaleset során ilyen bármikor előfordulhat. Itt domborítottak a csúcskészülékek.
A flux-vonalak elhelyezkedése miatt az egy ill. két antennás készülékek két minimumpontot érzékeltek, míg a három antennások csak egyet, ami tényleg az eltemetett készülék felett volt. Az egy és két antennás készülékeknél a két minimumpont között félúton volt az eltemetett készülék.
A Pieps cég nagyszerű találmánya a detektoros lavinaszonda az iProbe volt a megoldás a problémára, ugyanis ezzel megbökdösve a havat könnyen be lehetett azonosítani az áldozat hollétét a hó alatt.

A DAV ajánlása szerint több áldozat esetén azt kezdjük el kiásni előbb, aki a legközelebb fekszik a hófelszín alatt. Egy 3-4m mélyen fekvő ember kiásásához akár 1-2 óra is kellhet, míg egy 40-50cm mélyen fekvőt percek alatt ki lehet szedni a hó fogságából. Remélem soha senkinek nem kell döntést hoznia ilyen esetben !

Hogy mi volt a konklúzió... nehéz összegezni. Sok jó készüléket láttunk. Nekem személy szerint az Ortovox S1 és a Pieps DSP volt a legszimpatikusabb. De úgy érzem a Pieps Freeride kiegészítve egy Pieps iProbe-bal nagyon keményen fel tudja venni a versenyt a nagyokkal. A régi LED-es analóg készülékek is hatékonyak szakavatott kezekben.

Leginkább az a véleményem, hogy valamilyen lavina jeladó készüléket mindenképpen vigyen magával az, aki havas túrára indul, legyen az akár sítúra, akár gyalogtúra. És ami nagyon fontos, a túra előtt profira kell gyakorolni a készülékek használatát, mert a helyszínen nem lesz idő arra, hogy ott fejtse meg az ember az eszköz működését. Mindenképpen legyen a túrafelszerelésben masszív hólapát és lavinaszonda. Én a magam részéről a fémfejes lapátokat preferálom, mert a műanyagokat nem tartom elegendően erősnek ahhoz, hogy egy jeges, összetömörödött lavinát azzal bontsak szét.
Nagyon tetszett a Pieps iProbe, ha valaki rászánja azt a 120-140€-t, az jó beruházást csinál. Persze reméljük sohasem lesz élesben szüksége rá !

Ha kérdésed van a lavina eszközökkel kapcsolatban, nyugodtan keress meg, nagyon szívesen válaszolok !

Hótalpas és sítúra a Rax-on ill. a Schneeberg-en

2010-01-15T12:31:00.006+01:00

A múlt szombaton a Rax-on jártunk. Reggel a 9:30-as felvonóval Hirschwang-ból felmentünk a Rax-platóra, majd innen eltúráztunk a Neue-Seehüttéhez. A hó sajnos elég kicsi volt és ráadásul a meleg miatt eléggé olvadt is. A hótalpak fogai, ill. a túrasík fókái szedték is össze rendesen, így időnként tonnásnak éreztük lábainkat miatta. Azért jól éreztük magunkat... 15 fős csoportunk egész jó nyomot taposott a piros jelzésű túraúton, amit az utánunk jövők előszeretettel használtak.

A Neue-Seehüttéből visszafelé a sílécesek tudtak csúszni kicsit a letaposott havon.
Az Ottohaus-nál a társaság fele visszavette az irányt a felvonóállomásra, a másik fele a bandának pedig felment a Jakobskogel csúcsára.

16:00 órakor lementünk a felvonóval... és a hivatalos túrának itt volt a vége.

Innen néhányan a csapatból átautóztunk a Schneeberg alá, Losenheim-be. Találtunk egy nagyszerű panziót, ahol megszálltunk, megvacsoráztunk, kipihentük a túrát.
Másnap reggeli után irány a losenheim-i sípálya. Itt "hegymászósra" vettük a figurát és ahelyett, hogy a sípálya mentén felgyalogoltunk volna, inkább a felvonót választottuk 6€-ért. :-) Az Edelweiss-hüttétől a Fadenweg útvonalon meneteltünk a Kienthalerhütte irányába.
Bevallom őszintén engem nagyon csábított a síelés lehetősége, úgyhogy egy idő után elvesztettem az irányú motivációmat, hogy megláthatom milyen is 2010-ben a Kienthalerhütte. :-) Évivel együtt 180°-ot fordítottunk a síléceinken és lesíeltünk a hegyről. Irány Losenheim.

Úgyhogy a nap további részét síeléssel töltöttük, ami nekem nagyon tetszett.

A többiek közben elérték a hüttét és felmásztak a mögötte tornyosuló Turmstein-re a klettersteig-en keresztül. A köd ellenére nagyon tetszett nekik. Legalábbis nekem azt mondták. :-)

Kellemesen elfáradtunk és várjuk a következő túrát ! :-)

Grossglockner sítúra videó

2010-01-06T14:49:00.000+01:00

Találtam egy szép Hohe Tauern sítúrás videót. Érdemes megnézni:

Touching the void - a film

2010-01-05T08:10:00.005+01:00

A film "Zuhanás a csendbe" címmel futott a mozikban. A könyv - amiből a film is készült - magyar címe "A végtelen érintése".

"Két hegymászó - valóságban megtörtént - megragadó halálközeli története a perui Andok nyugati oldalán. 1985-ben két fiatal megkísérli megmászni a már sokak által sikertelenül legyőzni próbált közel 7000 méter magas Siula Grande-t. Simon és Joe is elindul a nyaktörő akcióra egy hátvédet hagyva az alsó táborhelyen. A küzdelmes út sikerrel jár, de a visszaúton egy széllökés miatt Joe elesik és eltörik a lába. Simon egy 300 méteres kötélen engedi le sérült társát lépésről lépésre és miután az megkapaszkodott, követi maga is. De mikor a rossz döntésével csapdába eső Joe egy kiugrónál túl mélyre ereszkedik - elzárva a visszautat maga elől, Simon elvágja a kötelet.
Joe egy hasadékba esik, míg Simon folytatja az utat lefelé - immár egyedül, barátja megölésének kínzó gondolatával küzdve. Azonban Joe egy kiemelkedő párkányon fennakadva túléli a zuhanást, s ettől a pillanattól egyedül kell folytatnia hősies küzdelmét a túlélésért."

/port.hu/
Ha valaki szeretné végignézni a filmet, akkor itt megteheti:

A film további szeletei:

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

Falat másznak szilveszterkor

2010-01-03T08:23:00.015+01:00

"A fárasztó sziklamászás után a tengerparti tűzijátékban gyönyörködve koccintanak szilveszterkor a Krea-Túra Hegymászó és Természetjáró Egyesület tagjai. - Ennek már hagyománya van. Szilveszterkor sem tudnánk otthon ücsörögni a televízió előtt - mesélte a Blikknek Farkas Éva. A tizenhét főt számláló csapat (ennyien voltunk Omiš-ban - a szerk.) idén is a horvátországi Omišba utazott. Úgy tervezik, hogy szilveszter napján egészen estig másznak, majd átadják magukat a jól megérdemelt pihenésnek. - Sportolók vagyunk, ezért a lerészegedésről szó sem lehet, de a tengerparti koccintás most sem maradhat el – árulta el Éva, aki hívásunkkor éppen a tenger felett, egy száz méteres sziklafalon gyönyörködött a festői kilátásban. "

/blikk - 2009. december 31./

Lavina jeladó (pieps) használata

2009-12-22T09:47:00.022+01:00

Itt a tél, itt a hó... Elő lehet venni a jégcsákányokat, hágóvasakat, sítúraléceket, hótalpakat és irány a magashegység. Persze előtte nem árt feltérképezni a terepet interneten keresztül, hogy ne feleslegesen utazzunk több száz kilométert.
Mindenképpen nézd meg az időjárás előrejelzéseket az adott területre és ami nagyon fontos: tájékozódj, milyenek a lavinaviszonyok a környéken !

Lavinajelentéseket találsz pl. ezeken az oldalakon:

Szlovákia: http://www.laviny.sk
Ausztria: http://www.lawinen.at

Fontos, hogy 3-as vagy annál erősebb lavina előrejelzésnél a térségben már spontán lavinák is ki tudnak alakulni ! 3-as lavina előrejelzés esetén megfontolandó, hogy elindulsz-e, 4-5 esetén öngyilkosság kategória a dolog.
Az is nagyon fontos, hogy a lavinaveszély milyen trend szerint változott. Pl. sokáig 3-as előrejelzés egyszer csak 2-re vált, még nem jelenti azt, hogy ebben a pillanatban a térség egyes részein nem fordulhat elő spontán lavina. Fontos tudni, hogy ezek a számok nagy általánosságot mutatnak, de ettől még előfordulhatnak kellemetlen meglepetések !

Ha viszont jó az idő, akkor miért ne lehetne túrázni ? Azért a legrosszabbra mindig készülj fel és vigyél magaddal megfelelő felszerelést! Az alap bivakfelszerelésen túl legyen nálad lavina jeladó (pieps), hólapát (lehetőleg fém feje legyen) és lavinaszonda !

És persze nem árt tisztában lenni ezek használatával sem. Még a túra előtt tartsatok otthon szárazedzést. Ha tanultátok a lavina jeladó használatát, akkor sem árt szezon elején feleleveníteni a tudást. Ehhez nem kell más csak egy placc, ahol el lehet dugdosni egymás elől a készülékeket és mehet a keresés.

Azok számára, akik nem akarnak téli magashegyi tanfolyamot végezni, mert már mindent tudnak a hegyekről, kivéve a lavina jeladó használatát, leírom eme nagyszerű találmány használatát címszavakban, ill. a teendő listát ha bekövetkezne egy lavinabaleset:

Először is érzékelitek, hogy valaki eltűnt. Konkrét jelei lesznek... elvitte a lavina, beleesett egy gödörbe (törpefenyves részeken előforulhat), stb.
Keressetek elejtett eszközöket, ruhákat. A megtalálás helyétől felfelé ill. lefelé kezdjétek el azonnal a keresést. Jó eséllyel errefelé lesz a barátotok is ! Ha nem a barátotok, akkor is keressétek meg, hátha valakinek hiányozna !
Mindenki kapcsolja a lavina jeladót kereső üzemmódba (recieve, search, seek) ! Ha várható újabb lavina és a létszám megengedi, akkor egy figyelő embert állítsatok biztonságos helyre, aki figyeli, nem jön-e újabb adag hó odafentről. Dugjatok egy sípot a szájába, hogy tudjon fütyülni baj esetén ! :-) (+ újabb felszerelési tárgy: síp)
Állítsátok a vevőt (figyelem, most már vevőt fogok emlegetni, hiszen recieve üzemmódban vagyunk) a legnagyobb mérőtávolságra ! A lavinanyom szélességében szlalomban haladjatok lefelé ! Kb. 30m legyen egy-egy szakasz hossza. (a legtöbb pieps kb. 40m-es hatósugárral rendelkezik)
Tartsd a vevőt alacsonyan és párhuzamosan a talajjal, míg egy jelet be nem fogsz ! Nagyon fontos, hogy senkinek ne legyen a készüléke adó módban, hiszen nem a felszínen mozgó emberek jeleire vagyunk kíváncsiak, hanem szerencsétlen eltűntére!
Ha befogtatok egy jelet, egy helyben állva forogjatok körbe a pieps-szel, míg a jel a legerősebb nem lesz és állítsátok a mérőtávolságot a lehető legkisebbre, ahol a jel még éppen érzékelhető. .
Mindig mozogj a legerősebb jel irányába és figyelj, hogy amikor Te kanyarodsz, a készüléked mindig ugyanabba az irányba nézzen ! Menet közben mindig állítsd a mérőtávolságot a lehető legkisebbre és mozogj a jel erősödésének irányába mindaddig, míg eléred a tényleges legkisebb méréshatárt !
Előkerülhet a lavinaszonda és óvatosan szúrd le ott ahol a legkisebb méréshatárnál a legerősebb jelet vetted ! Érdemes itt már a talaj közelében keresgélni.
Keresgélj a lavinaszonda segítségével mindaddig, míg elő nem kerül az áldozat !
Amint megtaláltátok, próbáljátok először a fejét kiásni, hogy minél hamarabb levegőhöz jusson. Óvatosan ássatok, nehogy a nagy igyekezet következtében még több kárt tegyetek benne !
Amint megvan, kapcsoljátok át a jeladóját vevő üzemmódba, hogy a többi áldozatot hatékonyabban tudjátok keresgélni. Ha lehetséges, egy ember maradjon vele, próbáljátok felmelegíteni és ellátni az esetleges sérüléseit. Ja, és még egy fontos dolog... menjetek a lavinaveszélyes terepről minél hamarabb !

Figyelem ! Normál esetben kb. 15 percetek van arra, hogy még élő embert ássatok elő a hó alól. 15 perc után elfogy a levegő, ill. erősen kihűl az ember a hó fogságában. Nagyon jó alternatív megoldások léteznek a piacon, hogy ezt a 15 percet kitoljátok valamennyivel. Ilyen pl. a Black Diamond Avalung-ja, ami segíti a lélegzést a hó alatt és akár 45 percig is lent tudsz maradni. Persze a kihűlés veszélye ilyenkor is fennáll, tehát sokat tökölni nincs idő.

Néhány eszköz, amit javaslok megnézni... igaz ez nem európai cég honlapja, viszont nagyon jól összeszedték, hogy mik kellhetnek a téli túrákhoz.
Néhány fontos gyártó, akiknek van spéci lavinás felszerelése:

Egy videó arról, milyen pocsék dolog lehet eltemetve lenni és milyen megható, amikor barátaink megtalálnak.

Avalanche Skier POV Helmet Cam Burial & Rescue in Haines, Alaska from Chappy on Vimeo.

És végül, de nem utolsósorban nézd meg ezt a videót, hátha egy kicsit hozzásegít memorizálni, hogy hogyan keress eltemetett embert a hóban! Azért azt vedd figyelembe, hogy a videón látható Ortovox S1 lavina kereső - jeladó a piac egyik csúcsmodellje ! Kicsit többet tud, mint egy olcsó egy antennás készülék.
Mégegyszer hangsúlyozom, gyakorold otthon is a keresést, mert bajban, stresszhatás alatt már nincs helye a találgatásnak, kísérletezésnek! Ott villámgyorsan kell a keresést végrehajtani, ha nem akarjuk a túránkat komolyabb bajjal befejezni !

Hegyi veszélyek

2009-12-17T08:21:00.004+01:00

Hegyi túrák során meglehetősen komplex körültekintéssel kell utunkat megválasztani, hiszen rengeteg veszélyforrás leselkedik az ott tartózkodókra. A veszélyek lehetnek a külső körülményekből adódóak, ún. objektív veszélyforrások, ill. lehetnek a csapat vagy az egyén tulajdonságaiból fakadóak, ún. szubjektív veszélyforrások.
Mindkét típus nagyon fontos, hiszen a túránk sikeressége vagy éppen az életünk múlhat rajtuk. Megfelelő felkészültséggel és körültekintéssel ezen veszélyforrások kikerülhetőek, áthidalhatóak.

Objektív veszélyforrások

Az objektív veszélyforrások a környezetünk által generált potenciális veszélyek forrásai. Legfontosabb ilyen tényező az időjárás, amely rendkívül összetett veszélyforrást jelenthet, hiszen probléma lehet a köd, az eső, a hó, a napsütés, a hideg, a meleg, a szél, a villámok, stb.
Minden időjárási körülménynek megvan a veszélyes oldala, hiszen egy gyönyörű, napsütötte havas hegyoldal például ideális lavinaterep lehet, mert a megolvadt hó, megcsúszhat.
Objektív veszélyforrások közé soroljuk a lavinákat, a kőhullást, a jéghullást, mert ezek a mászó tevékenységétől függetlenül is előfordulhatnak.

Szubjektív veszélyforrások

A veszélyforrások ezen csoportja a mászótól függő veszélyforrásokat foglalja magában.
Potenciális veszélyt jelenthet, ha a csapat nem megfelelően készül fel a túrára, akár fizikálisan, akár technikailag, akár mentálisan. Probléma lehet, ha nem megfelelő felszereléssel ill. ruházattal indulunk neki az útnak. Fontos, hogy az útvonalat körültekintően válasszuk meg, amely megfelel felszerelésünknek, tudásunknak és az időjárási körülményeknek.
Az sem mindegy milyen társa(ka)t választunk magunk mellé, hiszen egy nem kellően felkészült partner szintén veszélyt jelenthet.

Bajban

Alap bivakfelszerelés
Mielőtt útnak indulunk, készüljünk fel minimális felszereléssel baj esetére. Ezen eszközök a következőek:
- működőképes lámpa
- folyadék
- izolációs fólia és/vagy bivakzsák, elegendő meleg ruházat
Ezen eszközök segítségével van esélyünk egy éjszaka eltöltésére zordabb időben is. Hegyi körülmények között a lámpa az egyik leghasznosabb segélyhívó eszköz.

Ha a 112 működik

A nemzetközi segélyhívó szám a 112 (az Egyesült Államokban 911). Ha van mobiltelefonunk és szerencsés esetben még térerő is van a helyszínen, akkor legegyszerűbben ezen a számon kérhetünk segítséget.
Fontos, hogy híváskor tömören mondjuk el kik vagyunk, hányan vagyunk, hol vagyunk, van-e sérült, ha van, akkor mi lehet a baja. Ha tudjuk saját pozíciónk GPS koordinátáit, az nagyban meg tudja gyorsítani a keresés folyamatát.

Ha a 112 nem működik

Magashegységben gyakran előfordul, hogy nincs térerő, így a mobiltelefonon segélykérés lehetősége kizárt. Ilyenkor ún. alpesi vészjeleket kell leadnunk és ha szerencsénk van, akkor erre valaki reagál és segít.
Az alpesi vészjelzés 1 percen keresztül 10 másodpercenként 1 rövid jelzés, ami lehet hang (pl. síp) vagy fényjelzés.
Ha valaki ezt észreveszi és olyan helyzetben van, hogy tud segíteni, akkor válaszjelet fog küldeni, ami egy percen keresztül 20 másodpercenként leadott 1 rövid jelzés, ami szintén hang- vagy fényjelzés lehet.

Figyelem ! Ha mi vagyunk olyan körülmények között, hogy alpesi vészjelzést észlelünk, csak abban az esetben válaszoljunk rá, ha tényleg tudunk segítséget nyújtani. Ne akarjunk hamis illúziót kelteni a szerencsétlenül jártakban !

Még egy fontos dolog... a menedékházakban általában van ún. túranapló. Ide írjátok be kik vagytok, hányan vagytok, hova mentek, milyen útvonalon és mi a várható visszatérési időpont. Ha ez az idő elmúlik, a ház gondnoksága értesíti a hegyimentőket és megindul a keresés ! Persze túraidényen kívül, téliszállások, sátortábor igénybevételekor ez a dolog nem működik, hiszen nem lesz aki időben elolvassa a bejegyzéseteket.

Téli magashegyi túra tanfolyam a Hochschwab-on

2009-12-14T07:50:00.004+01:00

A téli túra tanfolyam célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a magashegyi túrázás technikai és elméleti alapjait. A módszerek ismerete elengedhetetlen azok számára, akik önállóan vagy vezetővel téli havas túrákra, magashegyi túrákra, sítúrára, freeride sízésre- vagy snowboardozásra, hótalpas túrákra készülnek.

További részletek >>

"Új lába van... varázsláb..." - új hótalpak érkeztek

2009-12-01T07:54:00.011+01:00

Új alumínium-keretes hótalpakat szereztünk be. Téli túráinkon, hótalpas túráinkon ezentúl ezeket használhatod, illetve természetesen kölcsönözni is lehet.

A talprészen elhelyezett 17 fog segít, hogy firnes terepen is csúszkálás nélkül tudj közlekedni.
A hótalp 36-45-ös bakancsméret között állítható. Testsúlyhoz mérten két különféle méretet tudunk biztosítani (54cm x 21cm ill. 71cm x 21cm).

Mi is az a hótalp ?

A hótalp egy olyan eszköz, amely a bakancsra rögzítve megnöveli talpfelületet, így a mély hóban sem süllyed el viselője. A hótalpas túra nem igényel különösebb technikai tudást, már az első néhány lépés után rájössz a helyes mozgásra, így akkor is sikerélménnyel hótalpazhatsz, ha előtte nem volt ilyen jellegű tapasztalatod. Ha esetleg nordic walking-oztál már, vagy a sífutás területén van valamilyen tapasztalatod, akkor pedig kifejezetten gyerekjáték az egész. Egy biztos: nagyon jó móka !

A hótalp mellé elengedhetetlen kellék a síbot vagy a teleszkópos túrabot. Ezekkel az eszközökkel felvértezve hatékonyan tudsz haladni a hó felszínén olyan helyeken is, ahol hótalp nélkül szó szerint derékig süllyednél.

A hótalpak kötése nem igényel olyan speciális, merev talpú hegymászó bakancsot, mint amilyen a hágóvasakhoz vagy túrasílécekhez kell, így akár trekking bakancsban is lehet hótalpazni. A kamásli viselése viszont kötelező, hiszen azt mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a hó a bakancsba kerüljön.

2010-ben két féle hótalpas túrát rendezünk több időpontban is, ahol gyönyörű tájon ki is tudod próbálni a hótalpazást:

Heltanna Antartica expedíció

2009-12-01T07:48:00.004+01:00

1. rész:

2.rész:

3.rész:

4.rész:

5.rész:

6.rész:

Sítúra a Jotunheimen-ben

2009-11-27T13:44:00.010+01:00

A november nem hegymászónak való hónap. Hideg van a sziklamászáshoz, sokat esik az eső, viszont hó és jég még nincs, így a műfalas edzéseken túl tulajdonképpen csak az álmodozás marad.
Néhány éve gyönyörű gyalogtúrát tettünk Norvégiában, a Jotunheimen Nemzeti Parkban. Mivel közben beleszerettem a sítúrázásba, azon elmélkedem átmeneti cyberclimber-ként, milyen jó volna ugyanazt a kört téli körülmények között, síléccel megtenni. Hmmm...
Igazából jó hülyeség, mert 40kg cuccal a hátamon nem is szívesen síelnék... :-) De azért elsőre jó ötletnek tűnt. hehehe

Tudom, hogy pocsék online marketing stratégia ellinkeltetni a saját oldalamról, de most november van, péntek délután van, ilyenkor megbocsájtható bűn, főleg, ha egy ilyen nagyszerű játékra lehet lépni... legalábbis ha már nagyon elvonási tünetei vannak az embernek: :-)

Ultrakönnyű sítúra bakancs

2009-11-23T09:35:00.006+01:00

A La Sportiva most már "élőben" is előrukkolt az új karbon sítúra bakancsával, a Stratos-szal. Egy pár bakancs tömege alig több, mint 1kg, ami igen csak figyelemreméltó. A La Sportiva úgy harangozta be, hogy ebben a bakancsban a gyaloglás is nagyon kényelmes, ugyanakkor lesiklásnál extra merevséget produkál.
Árat sajnos még nem találtam sehol, mert egyenlőre csak az előrendelt darabokat szállítgatja az olasz gyártó. Arról még nincs hír, hogy a boltokban mikor lesz kapható.

Jordánia - Wadi Rum expedíció

2009-11-20T14:00:00.004+01:00

Ez a film nagyon megihletett.

Hogyan kell a mesterséges mászást művelni ? :-)

2009-11-19T09:03:00.009+01:00

A mesterséges mászás alaptechnikáiról összegyűjtöttem néhány informatív videót.

2 trepni vs 4 trepni
Alap elölmászó technika
Fifi kampó használata és a legfelső pozíció a trepnin

Szintén nagyszerű téli elfoglaltság a mesterséges mászás. Ha hideg a szikla, akkor is lehet mászni, kesztyűben, csizmában, nagykabátban. Meg aztán, ha beleütközöl valami tudásodnál nehezebb szakaszba, jól jönnek a mesterséges mászó technikák. A Youtube-ot böngészve találtam néhány egész jópofa oktatóvideót a mesterséges mászás témájában.

2 trepni vs 4 trepni:

Az alap elölmászó technika:

Fifi kampó használata:

Jégmászás

2009-11-19T07:44:00.004+01:00

Közeledik a téli mászószezon, úgyhogy következzen egy jégmászós videó made by Petzl - crew. Nekem nagyon tetszett... Kicsit Guy Ritchie-s stílusban nyomják. :-) Azt pedig külön ajánlom a figyelmedbe, ahogyan a Chop Shop (M8) utat abszolválják.

Jó szórakozást hozzá !

Bergrettungsweg fotók

2009-11-09T08:04:00.002+01:00

Győző jóvoltából készült néhány fotó a Bergrettungsweg-ről... Itt találhatóak.

Bergrettungsweg VI+ (A hegyimentők útja)

2009-10-25T16:12:00.006+01:00

Az október 23-i ünneplést mi szokás szerint megint külföldre irányzékoztuk. Tervben volt Paklenica-tól kezdve a Val di Mello-ig minden, de végülis az időjárás közbeszólt. Így az utolsó másodpercben Dürnstein mellett döntöttünk, ahol kellemes gránit-gneisz-es kőzeten mindenféle nehézségben lehet találni mászóutakat. Már régóta terveztük, hogy megmásszuk a Bergrettungsweg-et (Hegyimentők útja), ami VI+ nehézséget kóstál az első kötélhossz első harmadában, majd kicsit lanyhul V-re és a hossz végén egy kis VI-os kiszállás várja a mászni vágyókat.

Ezután még négy ennél kicsit könnyebb, de nagyon gyönyörű kötélhosszt kell végigmászni az út végéig. Itt található a falrajz.

A Bergrettungsweg amolyan bemutató út is lehetne, mert gyakorlatilag mindenféle sziklaformációval találkozik az ember. Van áthajlás, kémény, repedés, sarokbevágás, gyönyörű reibungtábla, gerincmászás, szóval minden ami szem s szájnak ingere.

Az út biztosítottsága kiváló, néhol már-már túlzásnak éreztem a nittek számát.

A beszállás... Krems felől érkezve és dürnstein-i alagutat elhagyva kb. 500m múlva találunk egy borházat. Itt érdemes leparkolni az autót és innen jobbra felfelé nézve látjuk is a Nasenwand-ot, amin a Bergrettungsweg fut. Egy kis kaptatón kell felmenni a vasúti sínekhez, majd ezeken keresztülhaladva egy völgyben kell sétálni felfelé kb. 150m-t és hamarosan látni fogunk jobbra felfelé egy nagyon keskeny ösvényt. Ezen kell felszerpentinezni az Obere-Nasenwand tövébe, ahonnan az út kezdődik. Itt egyébként több más út is található, többnyire VI-VIII nehézségben.

A Bergrettungsweg beszállása kis vöröskereszttel a falra festve jelölve is van.

Az első kötélhossz egy mini áthajlással kezdődik, amit jó fellépéssel lehet abszolválni. :-) Ezután egy kis táblamászás következik, majd beérünk egy piaz-os sarokbevágásba. A bevágás után egy kis pocak következik, majd ezután egy szép reibungos kiszállás. A stand egy nagy kőtömb tetején van. Nagyon kényelmes és innen már egészen szép a kilátás.

A következő hosszt IV+ nehézségűre taksálja a kalauz. Egy kis táblán kell felmászni, utána egy kéményféleségen kell felmászni egy gerincre, aztán jó stand.

Innen 15m (kaller szerint 30m ?) séta füves terepen a fal folytatásához, ahonnan két kötélhossznyi tömény, fogás nélküli reibung következik. A második reibungos kötélhossz után egy kis sziklafolyosón kell végigsétálni az utolsó hossz alsó standjához, ami egy gyönyörű sarokbevágással kezdődik, úgy 15m-en keresztül, majd a végén ki kell mászni a szikla élére és végül fel egy vállszélességű gerincszakaszra. Itt igaz nem muszáj, de mi a kötélvezetés miatt standoltunk egyet. Ezután még van kb. 10m mászás és maga az út egy kőtömb tetején fejeződik be.

A kőtömb túloldalán egy rövidke fixkötél segítségével (vagy akár nélküle is) le lehet ereszkedni egy kis nyeregbe, ahol nagyszerűen el lehet pakolni a felszerelést.

Innen kb. 15m-t kell felfelé sétálni a hegygerincre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a teljes osztrák Dunakanyarra. A hegygerincen kb. 100m-t kell kitaposott ösvényen sétálni, majd innen jobbra látszik a lefelé vezető piros jelzésű turistaút, ami Dürnstein falucskájába vezet. Itt érdemes megkóstolni a helyi borokat ! :-)

Alpesi oktatóvá válásom...

2009-10-19T08:01:00.002+02:00

Tegnap - október 18-án - megvolt a gyakorlati vizsgánk. Az Oszolyon kellett mászogatnunk mindenféle utakat. Végig előre, 0°C körüli hőmérsékletben és gyakorlatilag megállás nélkül. Ezeket választottuk Évivel:

Walter V+
Első reggeli VI-
Delago V
Delago él VI-
Veszprémi alsó + Pecsételő V+
Sarokáthajlás VI-
Őszi út VI
Nagy reibung VI
Egyéves V+
Serpa VI

Holnap és a jövő héten még elméleti vizsgáim lesznek, ill. kell még mennünk "felügyelet mellett" oktatni egy téli és egy nyári magashegyi tanfolyamra. Ez olyasmi, mint amikor a főiskoláról jártunk tanítási gyakorlatra. :-) Csak jobb, mert hegyekben van...
Ha ez is megvan, akkor már igazi alpesi oktatók leszünk Évivel és mi magunk is tarthatunk az alapfokú sziklamászó tanfolyam mellett téli és nyári magashegyi tanfolyamot is, ill. a Magyar Hegymászó Oktatói Kollégiumban egy létrafokot lépünk ezzel felfelé.
Innen még egy hatodik lépcsőfok van, hogy 5 danos, fekete öves hegymászók legyünk, az pedig a chamonix-i hegyivezető továbbképzés. Na, ez lenne a hab a tortán és ezt is nagyon szeretném megcsinálni, ha eljött az ideje.

Közeleg a vérfarkas éjszakája !

2009-10-16T09:33:00.008+02:00

A világ legizgalmasabb éjszakai túraversenyét szervezzük 2009 november 7-én este ! :-)
Ha nem akarsz lemaradni, jelentkezz minél hamarabb !

Krea-túra egyesületi hétvége: Szádelői-völgy, Tornakápolna, Aggteleki-cseppkőbarlang

2009-10-12T08:12:00.004+02:00

Október 9-11 között tartottuk meg a szokásos őszi sütögetős, sziklamászós hétvégénket. Az "alaptábor" természetesen Tornakápolnán volt, ami nemrégiben még Magyarország legkisebb lélekszámú települése volt. Mivel beköltöztek menet közben öten, ezért a létszám megduplázódott és így a kis falucska visszacsúszott az ezüstérmes helyre. :-)
Péntek este volt a gyülekezőnk, szombaton reggel pedig kiautóztunk a Szádelői-völgybe. Itt két kötélparti a 6 kötélhosszas, III-IV-es nehézségű, gyönyörű vonalvezetésű Sas-gerincet mászta.
Mi, a többiek :-) felsétáltunk a Cukorsüveg felett tornyosuló Oltár és Oltárik falakhoz. Itt mászogattuk a következő utakat:
Oltárik:

Kyvadlo VIII- (VI A0)
Zakázané ovocie VII-

Oltár:

Ovocie zelenina V-
Smädný Mních VI
San Diego VII
Komin 25-Ročných V+ A1... de ezt Peti kimászta szabadon. Úgy kicsit nehezebb, mint V+

Az Oltáron találtunk egy projekt utat is, bent hagyott kötéllel, amit mély tisztelettel szemlélgettünk. A kb. 50m hosszú nullafogásos, áthajlós utat kb. X-es nehézségűre saccoltuk. Az már eléggé a respekt kategóriába tartozik. A kassai mászók tudását el kell ismernünk.

Mászás után közös erővel nagyszerű bográcsvacsorát rittyentettünk.

Vasárnap összeszedtük a holmijainkat és az esőzés miatt egy kis barlangtúrára indultunk Aggtelekre. Mivel a barlang tulajdonképpen egy kifordított hegy, ezért teljesen profilba vágó tevékenység volt ez. Az MHSSZ igazolványainknak életünkben először hasznát vettük, mert a barlang pénztáránál 50% kedvezményt kaptunk rájuk. Már megérte befizetni a tagsági díjakat! :-)
Szép volt, jó volt, elkezdtük szervezni a szokásos Szilveszteri sziklamászó túránkat... Lehet, hogy Korzika lesz belőle ?

Mászóka az Oszolyon

2009-09-26T20:50:00.005+02:00

Ma az alapfokúsaimmal kint jártam Oszolyon, az Óra-falon. Amíg Ők mászták az Óra utat, az Egyévest és a KGY bordát, addig én kicsit átmozgattam magamat és a lenti utakat másztam... mivel alapvetően oktatni voltam, ezért nem elölmászás volt, hanem mászógéppel önbiztosításos. Szóval ez nem olyan igazi mászás, de azért mégis jó buli.

Óra út, III (asszem négyszer)
Nagy Reibung, VI (kétszer)
Serpa, VI (kb. ötször)
Jan Becher emléktút, VII+ ... ezt elég volt egyszer és belepihentem kétszer a kunsztba. :-)

Nagyon szép volt az idő, igazi mászós... Kicsit el is fáradtam délutánra. :-)

Mászótermi edzések

2009-09-25T21:13:00.002+02:00

Sikerült megegyeznünk a Mászóbirodalommal, így egyesületünk tagjai kedvezményesen vehetik igénybe a terem szolgáltatásait. Hétfőnként és csütörtökönként 18:00 -tól klubesteket tartunk, így tudunk készülni a jövő évi mászószezonra.

És... Ortler fotók is vannak, Hölgyeim és Uraim !

2009-09-16T12:59:00.005+02:00

Norbi és Peti szeptemberben sikeres túrát teljesítettek az Ortler-re. Hűvösnek hűvös volt az idő, de szép tiszta és így gyönyörű fotókat tudtak készíteni menet közben. Az Ortler még mindig nem a kezdők hegye. A normálút kissé le volt jegesedve, így elég izgalmassá téve a körülményeket.
Az Ortler gleccser pedig megmutatta mennyi hasadékot is rejteget.

Norbi fotózásilag ismét remekelt, az alkotásait itt láthatod !

Grossglockner fotók

2009-09-16T10:15:00.004+02:00

Végre elkészültek Norbi fotói is. Sokáig áztak a digitális előhívó oldatban és fixírben, de meg is lett az eredménye. Hamar munka ritkán lassú, így érdemes volt várnunk, mert a műalkotások tényleg megérnek egy misét !

Lássuk, mi is, mit látott Norbi fényképezőgépe július elején a Grossglockner-en !

Fotók itt...

Sikeres vizsga

2009-09-04T08:25:00.001+02:00

Zuhogó esőben telt az alapfokú vizsga. Az Oszoly falait koptatták a hallgatóink és a szokásos utakban, a Veszprémi alsóban, a Nagykéményben és a Kisátlépőben vizsgáztak. Sikeresen. :-)

Krea-túra Alapfokú sziklamászó tanfolyam

2009-08-24T08:46:00.004+02:00

Bejártuk a Wienerwald minden zegét-zugát, oly' mászóhelyeket keresvén, ahol ki tudtuk élni mászós hajlamainkat. :-)

Megvolt a bentlakásos alapfokú sziklamászó tanfolyamunk. Hátradőlhetünk a székünkben, mert mindenkit jól felkészítettünk... :-) Jövő héten pedig vizsga lesz, ha esik, ha fúj és már csak a hallgatókon múlik, mit produkálnak. A házi vizsgát jól teljesítették.

Másztunk Bajóton, Oszolyon, és persze kint Ausztriában töltöttük az idő nagy részét. Voltunk Mödlingben, a Roter Ofen-en, Siegenfelderplatte-n, a Hohe Wand-on, Dürnstein-ben, Peilstein-en és megannyi "stein" végződésű helyen... :-) Másztunk több kötélhosszas utakat, és egy rakat egy kötélhosszast is. Építettünk mindenféle standot... nittből, ékből, friend-ből, tricam-ből, főkötélből, hevederből, kötélgyűrűből, sziklára, fára, kismacskára...

Kitaláltuk azt is, hogyan lehet izomből betekert csavaros karabinert kinyitni.

És néhány fotó Mancsi jóvoltából... Klikk ide
Itt pedig Gyuszi fotói... Klikk ide

És még fotók a Dolomitokból

2009-08-11T08:23:00.005+02:00

Végre elkészültek Norbi fotói is. Nem szaporítom tovább a szót, csak tessék, csak tessék...

Klikk ide

Dolomitok via ferrata túra ... megcsináltuk. :-)

2009-07-31T08:03:00.009+02:00

A múlt hétvége és a hétfő-keddünk a Dolomitokban telt. Az égiektől gyönyörű szép időjárást kaptunk, így 18 fős csapatunkkal tökéletes túrákat tudtunk tenni a Cortina d'Ampezzo körüli hegyekben. Szombaton reggel 7 körül érkeztünk a kempingünkbe, majd sátrat állítottunk, ettünk, ittunk, felszerelést osztogattunk és úgy alvás nélkül nekivágtunk a Punta Fiames-re futó Michielli-Strobel via ferrata-nak. Az elején talán meglepő volt a társaságnak, hogy nem sokat vacakoltunk, de a táj szépsége és a via ferrata izgalmai hamar feledtették az olyan kispolgári dolgokat, mint az alvás bepótlása. :-)

Vasárnap a Tre Cime-hez, azaz Drei Zinnen-hez látogattunk. Ezt light-os napnak tűztük ki, a hétfői megpróbáltatások előtt. Azért nem unatkoztak a fiatalok, hiszen felkapaszkodtunk a Torre di Toblin tetejére, ahova egy kicsit combosabb via ferrata visz, majd az Innerkofler-Forcelle via ferrata-n keresztül megnéztük a Monte Paterno csúcsáról is a kilátást. Azt hiszem, minden résztvevő egyetért abban, hogy megérte felmenni. Látszott a Grossvenediger, a Grossglockner. Gyönyörű súrolófényben láthattuk a Tre Cime-t és az előzőleg kimászott Toblin tornyot.

Hétfőn a Tofana di Rozes-re vezető Lipella via ferrata volt a soros. Szintén nagy sikert aratott a társaságunk körében. És persze az időjárás itt is tökéletes volt, így a kilátás 3225m-ről mindenkit lenyűgözött.
A lányok közül néhányan egy könnyebb, de szintén gyönyörű túrát választottak a Cristallo csoportba. Végigbattyogtak az Ivano Dibona via ferrata-n, megnézték, melyik függőhídon hősködött anno Sylvester Stallone, az ominózus Cliffhanger avagy Függő Játszma című filmben és persze rengeteget fotóztak.

Kedden a Cinque Torri-hoz autókáztunk fel és a Torre Grande nyugati felén másztunk sziklát. Találtunk néhány középhaladó utacskát, felsőbiztosítással lehetett kipróbálni, milyen a sziklán mozogni, ha nincs drótkötél. Eleinte nem hitték a fiatalok, hogy fel bírnak mászni, aztán óriási pedagógiai érzékünket latba vetve sikerült meggyőzni őket, hogy azért mert egy út kicsit áthajlik, még fel tudnak mászni rajta... és lám, sikerült. :-)

Kedd este még mulattunk egyet az "ottmaradtakkal", kifeszítettünk egy slackline-t is és azon szórakoztunk. Illetve elpusztítottunk tetemes mennyiségű olasz sajtot.

Nagyon jó túra volt és több terabájtnyi fotó készült, amelyek közül itt láthatsz néhányat:

Dolomitok via ferrata túra...

2009-07-20T08:49:00.008+02:00

Hamarosan indul a Dolomitok via ferrata túránk. Már mi magunk is nagyon várjuk, hiszen a Dolomitok egyike a legszebb és legegyedibb hegységeknek. A képen a Cinque Torri látható. A sok via ferrata túra után - ha az időjárás és a hegyek szellemei megengedik -, akkor egyesületileg felmászunk a középen látható legnagyobb torony, a Torre Grande tetejére.
Terveink között van a Tofana di Rozes (3225m) magas csúcsának megmászása is a cortina-i olimpiai játékok idején létrehozott Giovanni Lipella via ferrata-n keresztül.
Ennek a hegynek egyébként van egy kis magyar története is, ugyanis 1905-ben az Eötvös baroness-ek a déli falon keresztül meghódították a csúcsot. Nagy szoknyában, kenderkötéllel... és ez az út még a mai felszerelésekkel sem számít a könnyűek közé. Szóval ezek a lányok tudtak valamit.

Hol találhatóak a Langerhans-szigetek ?

2009-07-16T07:04:00.002+02:00

A helyes megfejtők értékes nyereményeket nyerhetnek. :-)

Már megint alakformálás. Kész vagyok tőle.

2009-07-14T10:21:00.006+02:00

Tegnap ismét valamilyen elmebetegségtől vezérelve belenéztem az egyik nagyszerű kereskedelmi csatorna még nagyszerűbb bilvárműsorába. És megint miről volt szó ? Hogyan lehet narancsbőrteleníteni... Itt van a link hozzá: http://www.rtlhirek.hu/video/62589
Mindenféle "celeb" (jó kis szó) nőcik mesélték el, hogy mennyire tuti módszerek vannak narancsbőrtelenítésre. A mozgást megint nem említette senki.

Lobbizzunk a sportért ! :-)

El kell menni futni, biciklizni, úszni, ne adj' Isten nordic walking-ozni... vagy sziklát meg hegyeket mászni. Vagy tök mindegy... csak valamit csinálni. És azt meg rendszeresen. És volt narancsbőr, nincs narancsbőr...

Grossglockner

2009-07-08T08:07:00.006+02:00

Megint megjöttünk, mint ahogyan túra után általában tenni szoktuk. Úgy látszik idén a Kleinglockner éve van. Megint a 3775m magas "mellékcsúcsig" jutottunk. Nem azért mert béna lett volna bárki is a csapatban, hanem olyan tömeg volt a hegyen, hogy a Westend karácsonykor ahhoz képest lakatlan sziget. A Scharte-ban és a Grossglockner csúcsához vezető szakaszon egyszerűen életveszélyes lett volna a többiek miatt közlekedni.

Többet valószínűleg nem megyünk hétköznap a Grossglockner-re, mert egyszerűen irritáló az egész. Az emberek szó szerint lökdösődnek, áttaposnak egymáson, megtiporják hágóvassal önnön és mások kötelét... borzalom.

Áprilisban is elég sokan voltak, de az kispálya volt a mostanihoz képest. Na mindegy... az időnk nagyon szép volt, kivéve egy rövid ideig tartó felhős, havazós időszakot.

Viszont - hogy írjak valami jót is - a Stüdlhütte hozta a formáját. Magamban megadtam neki ismét az Alpok Legjobb Menedékháza címet. Nagyon jó a konyha, nagyon kedves a személyzet és nagyon rendezett az egész ház.

Megpróbálok hamarosan fotókat is feltenni.

Ortler vs. Grossglockner

2009-07-02T13:14:00.007+02:00

Sajnos a múlt hétvégére tervezett Ortler túránk a pocsék időjárás miatt eltolódott. Az új időpont: 2009.07.17-19. ill. a nagy érdeklődésre való tekintettel lesz egy túra 2009.07.31 - 08.02. között is. Jó a rosszban, hogy így még lehet rájuk jelentkezni.

Viszont a hétvégén indulunk a Grossglockner-re. Szombaton hajnalban indulunk és hétfő este jövünk haza.

Arco, Garda-tó és a Brenta-Dolomitok

2009-06-28T20:55:00.005+02:00

Gyönyörű 1 hetet töltöttünk el a sziklamászás Mekkájában, Arco-ban. Szombat hajnali érkezésünk és egy reggeli "alváshelyettesítő" latte machiato után a Garda-tó partján megmásztuk a Torbolino falon a Torbolino 2 kötélhosszas útját (VI+, VII), csak, hogy menjen az idő.

Némi arco-i lődörgés, pizzaevés után eljött a szállás-elfoglalás ideje is... Ez egyben az elhullás ideje is lett volna, ha Enikő-baba is így gondolta volna. Így beláttam, hogy ifjú apaként nekem 1000km éjszakai vezetés után elég kell, hogy legyen fél óra alvás Riva del Garda Lidl áruházának parkolójában, amíg a kedvesem és a szüleim bevásároltak. Azért csak eljött az este, kislányunk megszánt bennünket és hagyott végre aludni. :-)

A vasárnap szebb napot hozott. Kialudtan, frissen és üdén besétáltunk Arco belvárosába és a hosszú utas mászókalauzunk mellé beszereztünk egy sportmászós kallert is potom 25 euróért. A könyv mondjuk nagyon igényes és rengeteg út van benne.

Ki is néztük magunknak a Laghel mászóiskolát, ahol 1-4 kötélhosszas utak tömkelege található. El is indultunk, átszeltük az arco-i kis sikátorokat, majd a bevásárló utca végén jobbra fodultunk és az arborétumot elhagyva megláttuk a vártól balra helyezkedő Laghel falat. Egy hibája volt csak a dolognak, hogy el van kerítve szöges drótokkal és nagy betűkkel, ékes olaszsággal, angolsággal és németséggel virított, hogy "Tilos az Á"... szóval ennek lőttek. Akkor menjünk tovább a laghel-i St. Maria kápolna felé, és majd meglátjuk, mi a merre.

Itt egy iskolásokból álló csoportba botlottunk, akik kötéllel, beülőkkel, vasakkal felszerelkezve csörtettek lefelé a hegyről, szemmel láthatóan egy jó mászónapon voltak túl. Hohóóó... akkor lehet, itt van amit mi is keresünk. És lám egy táblára írva láttuk, hogy Falesia Muro dell'Asino... jelezvén, hogy Isten akaratából ma mégis csak mászni fogunk. A kallerben szerepeltetik a fennen nevezett mászóiskola, úgyhogy fogtuk magunkat és elindultunk felfelé a Monte Colodri irányába.

20perc séta után elértük a mászóhelyet, ahol II és IX között minden van, ami szem-szájnak ingere. Kinéztünk egy jópofa falat, ahol éppen senki nem volt rajtunk kívül és végigmásztunk rajta mindenféle reibung utakat V- és VII- között. A biztosíthatóságról csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. Ez tényleg egy mászóiskola és itt tényleg lehet tanulni a mászást. A nittek pontosan olyan távolságban helyezkedtek el, ahogyan a jóérzésű mászóember lelkivilága megkívánja.

Mászóka után felsétáltunk a Colodri tetejére, kinéztünk, lenéztünk, beírtunk magunkat kb. ezredszerre a csúcskönyvbe, aztán a Colodri Via Ferrátán pár perc alatt lerohantunk a kempingünkbe. Evés... ivás... alvás...

Hétfőn bevásárlást terveztünk... Besétáltunk Arco-ba és végignéztük az összes mászóboltot. Aki már járt itt, tudja, hogy ez nem 1 perces móka, hiszen sok bolt van és egyenként akkora a kínálatuk, mint az összes hazai outdoor-bolt összességének. Ráadásul olyan dolgokba is belebotlik az ember, amiről itthon jobb esetben is csak hallani lehet.

Bevásároltunk... vettünk mászócipőt, tricam-et, ékeket, közteseket, mindenféle kütyüket... bár azt azért hozzáteszem, hogy az árak most nem voltak annyira alacsonyak, mint tavaly. Bevásárlás után megnéztük a Varone-vízesést és a Tenno-i tavat.
A délután sajnos hozott egy kis zuhét, így bánatunkban csak a Campeggio Arco boulder-termében koptattuk a műfalat.

Kedden Massone szikláit vettük célba. A szikla a kempingtől kb. 2km-re fekszik, gyönyörű olajfa-lugasok felett húzódik. Szélessége kb. 200m, magassága 10-20m, mélysége putty... putty... ööö... kicsit elkavarodtam.
A fal sajnos már elég zsírbánya, kicsit Oszoly feeling, a nittelés viszont nagyon jó. Főleg a könnyebb utak, mondjuk (V+)-ig, rettenetesen zsírosak, de a VI-os és nehezebb utak már egész tűrhetőek.

Szerdán a Brenta-Dolomitokat vettük célba, de csak kirándulási szándékkal. A hegyek még havasak voltak, így az előzetes terveink, mint pl. a Campanile Basso di Brenta kimászása kútba estek, hiszen csak sziklás felszerelés volt nálunk, a hágóvasak, jégcsákányok otthon pihentek Budapesten, a szekrényben.
Madonna d'Campiglio felé menet megálltunk Sarche-ben, a helyi Vertical Outlet-ben körbenézni. Beszereztünk egy Beal Booster III sportmászó kötelet és némi friend-sort, aztán haladtunk is tovább.
Madonna d'Campiglio-t elérve tévelyegtünk egy kicsit, majd egy fiatalember tanácsára a Vallesinella völgyet vettük célba. Kiperkáltuk az 5eurós útdíjat és beautóztunk a Rifugio Vallesinella parkolójáig. Innen gyalog felsétáltunk a Cascata Alta nevű eszméletlen gyönyörű vízeséshez. Kis hidakon, lépcsőkön felmentünk a vízesés tetejénél található rétre. Itt pihengettünk, fotózgattunk, aztán jól hazamentünk. :-)

Csütörtökön a kemping feletti Prabi mászóiskolájában mászogattunk mindenféle utakat. Láttunk leeső embert is, aki aztán némi segítséggel, de feldagadt, sánta lábbal lebotorkált a hegyről.

Péntek... Enikő baba úgy döntött, ma sokáig alszik. Mi meg úgy döntöttünk, hogy addig kimásszuk a Colodri oldalában futó Cinque Stagioni utat. Szerencsére a nagyszülei velünk voltak, így ébredéskor nem kellett volna korai önállóságot tanusítania. :-) Pedig így 10 hónaposan, aki már a saját lábán tud járni, igazán ellehetne pár órát ! :-)
Na mindegy... összecuccoltunk, gyorsan megkerestük a beszállást és nekiláttunk. Szinte be sem melegedtünk még és másfél óra alatt kitoltuk a 8 kötélhosszt (V-, V+, V-, V+, VI-, VI-, VI, VI).
Itt a pár nappal ezelőtt keresett Laghel mászóiskolájának tövében találtuk magunkat. Hmmm... tehát ezt vagy lentről a Colodri oldalán felmászva lehet hivatalosan megközelíteni vagy fentről beereszkedve.
Nekünk viszont innen még 3 kötélhosszt kellett kitolni, így sikerült kimászni a Diretta Gobbit (VI, V+, VI-). Aztán fent találtuk magunkat a Monte Colodri tetején. És megint lesétáltunk a via ferrata-n. :-)
Jó kis mászóka volt. Délután még elmentünk bevásárolni a haza útra, aztán elmentünk fagyizni és el is ment a nap.

Szombaton sajnos vége volt a vakációnak. Pakolás után irány haza...

Hamarosan lesznek fotók is !

Hegyek Csavargói Nyílt Nap, Bajót, Öreg-kő

2009-06-15T07:49:00.005+02:00

Tegnap, vasárnap megtartottuk a nyílt napunkat. A vártnál nagyobb volt a résztvevők száma, amiből azt szűrtük le, hogy a természetjárás és a sziklamászás elég népszerű tevékenység volna. Az érdekes az volt, hogy elsősorban a gyermekes családok mozdultak rá az eseményre. Nagyon örültünk, hogy a 10 hónapos kisbabától kezdve (aki nem a miénk volt :-) ) a kamaszokig mindenféle gyerkőcöt kihoztak a szüleik.

Ki lehetett próbálni az ereszkedést , ill. sziklát lehetett mászni felső biztosítással. Lent a táborhelyen pedig Mancsi játszott érdekes kvízt a gyerekekkel. A Nestlé jóvoltából kaptunk egy halom Boci Napolinit és Balaton-szelet hegyeket, amelyek nagyon jól jöttek a gyerekek motiválásához. :-) Még az is leereszkedett érte a barlangba, aki eredetileg félt. :-)
Ja a létszám... kb. 70-80 vendég jelent meg végül. Ahhoz képest, hogy eredetileg 20-30 emberre számítottunk, ez elég szép mennyiség.
A program 10 órakor kezdődött és kb. 17 óráig tartott. A végére jól elfáradtunk mi is, hiszen folyamatosan dolgoztunk és az emberekre elég komolyan oda kellett figyelnünk. De mi is nagyon jól éreztük magunkat és óriási öröm volt látni, hogy egy szép napot adtunk sok-sok felnőttnek és gyereknek!

Hegymászás kontra társadalombiztosítás

2009-06-12T07:07:00.005+02:00

Tegnap Elbert Gábor, volt sport-szakállamtitkárral vitatkoztam. :-) Szó szerint.
A TF-en éppen az állam szerepe a sportban volt a téma és én a sok nagyszerű állami jótétemény mellett bátorkodtam megjegyezni, hogy az állam feladata volna az is, hogy ne hátráltasson bizonyos sportágakat. Hogy mire gondolok ?

Természetesen arra, hogy a hegymászás és mellette még néhány sportágat kizártak a TB támogatottak köréből. Ez azt jelenti, hogy ha bizonyos peremfeltételeken túl az adott sportágat űzve megsérülök, akkor a sürgősségi ellátáson kívül a TB egy árva petákkal sem finanszírozza a felépülésemet.

Elbert úr azt mondta, hogy a társadalom ne finanszírozza már azt, ha valaki feleslegesen nagy kockázatot vállal csak azért, mert éppen olyan kedve van, hogy megmászik egy hegyet. A pumpa felment bennem egy kicsit...

Hogy is van ez ? Fizetem a TB-t, nem is keveset és ha egy dohányos tüdőrákot kap, akkor arra mehet az pénzem, de én aki mászom és leesek és eltöröm mondjuk a lábam, nem kaphatok semmit ?
Nem. A társadalom szempontjából a hegymászás öncélú tevékenység.
Biztos ez ? Nézzük meg pl. a hegymászó oktatókat, edzőket... biztosan van bizonyos szintű öncélúság abban, hogy mászogatnak a hegyen, de ugyanakkor ha ezt nem tennék, hogyan nevelnének ki újabb generációkat maguk után ? Tapasztalat nélkül oktassák a jövő hegymászóit ?
Nem. A jövő kinevelt hegymászó generációja szintén öncélúan fog mászni és még jobban megterheli a társadalombiztosító kasszáját. Dzsíszüsz...

Mi van a küzdősportokkal, harcművészetekkel ? Én magam is űztem küzdősportokat viszonylag komoly szinten és sokáig. Itt is vannak sérülések, hiszen ütik, vágják, rúgják, dobálják, tekerik egymást az emberek és aki ilyen sportot űz, ugyanolyan öncélúan vagy éppen közhasznúan teszi, mint aki hegyet mászik. Bocsánat harcművészek ! Minden tiszteletem a Tiétek...

Vagy nézzük a síelést... Nem elérhetetlen dolog most már senkinek sem. Ugyanakkor nézzük meg, mennyi az olyan "síelő", aki egész évben semmit nem edz és felkészületlenül odaáll a sípályára: rengeteg térd és combnyak sérülés van.

Foci és kosárlabda... na erről is van közvetlen tapasztalatom. Ismerőseim rendszerint törik össze magukat focizás és kosarazás közben. Pedig nem is alkalmi sportolók, hanem heti rendszerességgel űzik a dolgot. Kar, láb, váll sérülések tömkelege...

Szóval szinte minden sportot ki lehetne ennyi erővel zárni a TB finanszírozottak közül. De ez lenne a megoldás ? Akkor minek fizetjük ? Akkor én nem akarom fizetni. Én inkább befizetek egy külön biztosítóhoz, aki vállalja a kockázatot. De akkor már a náthámat is ebből kezeltetném, mert utálom a tömeget a rendelőben és inkább elmennék egy magánrendelésre... Sőt a fogaimat is magánrendelőben tartatnám karban, mert Isten óvjon az állami fogászattól! A szemeimet már réges-régen maszek szemésszel szoktam ellenőriztetni.
Szóval mire is fizetem akkor a TB-t ?

Alakformálás professzionális módon

2009-06-10T07:57:00.014+02:00

Tegnap este volt a tévében, az egyik fantasztikus kereskedelmi csatorna bulvárműsorában egy sms-es körkérdés, miszerint "Ön vállalna-e külső orvosi beavatkozást, hogy megszabaduljon súlyfeleslegétől?" Itt természetesen plasztikai beavatkozásra és extrém esetben gyomorgyűrűre gondoltak, ahogyan a kommentárból kiderült.

A válaszadók 78%-a vállalt volna ilyet.

Aztán a mai napon jöttem lefelé a liftben, ott az egyik szépségszalon kínálta a tuti fogyasztó megoldást, hogy nyáron csinosak legyenek a hölgyek, ne kelljen szégyenkezniük a tengerparton.

Kicsit szomorú lettem, hogy azt nem láttam sehol, hogy gyere és fuss, ússz, nordic walking-ozz, kondizz, biciklizz, karatézz, túrázz, mássz, stb. velünk és amellett, hogy lefogysz, jó társaságban leszel, esetleg még a levegőn is leszel. Odakint ingyen-szolárium is van, bár mostanában eléggé megoszlik a vélemény a napsütés egészséges mivoltáról.

A sebészeti beavatkozáson alapuló zsírtalanítás talán annyira nem elérhető az átlagember számára, ez a dili egyenlőre inkább a "celebek" (jó kis szó) kiváltsága, de a szépségszalonok által kínált, sokszor a szervezet dehidrálásán alapuló módszerek egészséges mivoltáról azért nem vagyok meggyőződve.

Nyilván mindegyik eljárás a hőtermelésen alapszik, ami során zsír is ég, de ha valakinek egy hangyányi rálátása is van az emberi metabolizmusokra, akkor nem kell nagy ész kitalálni, hogy a súlyveszteség jelentős része a vízveszteségen alapszik. Az meg nem annyira nyerő dolog.

Ráadásul a szervezet viszonylag gyorsan visszapótolja, ha van miből. Az a baaaj. Legalábbis a kúra hatékonysága szempontjából. Ha meg nem kap vizet, az a baaaj.

Mi a megoldás ? Természetesen mozgás + normális étkezés.

Mozgás alatt a heti 3-4 alkalommal legalább 1 órás, intenzív mozgást értem (ez a minimum). Verjen a szíved, izzadj és fáradj el a végére !

Persze az a bizonyos 78% lehet, hogy ezt mazochizmusnak élné meg. Ahhoz, hogy valaki mozogni akarjon, egyfajta mozgáshoz való szocializációra van szüksége. Ha nem érzi a belső késztetést, ha csak valami régi szadista testnevelőtanáros emlék rejlik fel a "sport" szó hallatán, akkor oda komoly edzői és pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy a belső motiváció kialakuljon.

A sporttudomány nagyot változott azalatt a 30 év alatt, amióta kisiskolásként először találkoztam vele, már nem az a leghatékonyabb edzésmódszer, ha félholtan és hányás közepette fejezzük be az edzést ! Sőt, a sport alatt nem csak az élsportot értjük! Nem kell olimpikonokat nevelni mindenkiből, elég ha rekreációs szándékkal, élvezetből és szórakozásból megy el az ember mozogni egy irodában eltöltött nap után. Ennek a pozitív élettani hatásait lehetne elemezni napokon keresztül.

Az egyéb fogyasztó módszerekkel szemben a (szakszerűen űzött) sportnak nincsenek káros mellékhatásai. A súlyveszteség mellett ellenben jobb lesz az ember közérzete, optimálissá válik az anyagcseréje, az idegrendszer pihentebb lesz, a munka közbeni terhelhetőség is növekszik, javul a keringési rendszer hatásfoka és a többi, és a többi... ezek szinte közhelyesen hangzanak. De igazak !

Na én megyek is, megmászom a János-hegyet... :-)

Neked sem ezt a sok csacskaságot kellene olvasnod !

Inkább kelj fel és járj ! :-) Vagy méginkább: gyere és túrázz, mássz, fuss velünk !

Sziklamászás Omis-ban

2009-06-02T09:46:00.012+02:00

Hazajöttünk. Nem nagyon akaródzott. Nagyon jó volt odakint. Nehéz erről többet írni. :-)
A szállásunk Omis belvárosának szélén volt, a Cetina folyócska partján és kb. 3 percnyi sétára a Plenovo faltól. Itt másztunk mindenféléket.
Az utakat csak magasztalni tudom: tökéletes minőségű szikla, biztonságosan nittelt utak, tökéletes láncos standok. Az utak hossza is kellemes, hiszen itt 20-25m-es kötélhosszakat lehet mászni. A Plenovo falon a legtöbb út V+ (5a) - VII (6b) nehézségű és találunk három darab két kötélhosszas utat is VI+ (6a) nehézségben. Ugyanennek a falnak a bal oldalán, közvetlenül a folyóparton van néhány rövidke izmozós út is VIII nehézség felett. Bevallom, ezeket nem másztuk. :-)
Tudom van aki hányingert kap attól, hogy a fal alatt még parkolni is lehet. Ennek ellenére nem volt tömeg, pedig rajtunk kívül a helyi erők is képviseltették magukat kis létszámban. Nagyon szimpatikus volt, hogy megtapsolták egymást, amikor egy-egy utat sikerült kimászni valakinek.

Néhány fotó...>> Sajnos mászás közben nem nagyon lődöztem. Remélem Mancsi és Fábi többet fényképezett. :-)

Ha pedig Omis sziklamászó kalauzt keresel, akkor azt innen le tudod tölteni. A végén az átváltó táblázat kicsit el van csúszva...

A teljesség igénye nélkül néhány út, amiket másztunk:

Nede 6a (VI+)
Luči 5b (VI-)
Apartmani Kuzmic 6a (VI+)
Pop Slindro 5c/6a (VI/VI+)
Tonka se prokurbala 5c (VI)
Šišme 5a (V+)
Fanta 4b (IV+)
Jube 4a (IV)
Čakija 5c (VI)

Mancsi és Fábi fotói...>>

Omis... sziklamászó tábor

2009-05-29T13:08:00.005+02:00

Az egyesület keménymagja leugrik ma éjjeltől a horvátországi Omiš-ba egy kis sziklamászókászásra. Szilveszterkor volt alkalmunk kipróbálni ezeket a sziklákat és teljesen beleszerettünk a helybe. Valamikor réges-régen kocaturistaként jártam erre először, akkor csak tátottam a számat, mert a szikla és a tenger a két favoritom és azok itt nagyon szépen megtalálhatóak.
Lényeg a lényeg, ma éjjel indulunk és holnap már a dalmáciai sziklákat koptathatjuk.

Alapfokú sziklamászó tanfolyamot indítunk

2009-05-25T09:28:00.003+02:00

Egyesületünk, a Krea-túra Hegymászó és Természetjáró Egyesület alapfokú sziklamászó tanfolyamot indít a nyár folyamán. Július 4-től a bejárós tanfolyam indul, amely során elsősorban a Budapest környéki mászóiskolákban fogunk tanulni. A gyakorlati oktatás hétvégente lesz.
Augusztus 15-23 között pedig bentlakásos tanfolyamot tartunk, amely színhelyei a Hohe Wand, a Rax és a Wienerwald (Peilstein, Badener Kletterschule, Siegenfelderplatte, stb.) lesznek.
Mindkét tanfolyam végén hivatalos alapfokú vizsgát lehet tenni.

Bővebb információ a bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyamról >>

Bővebb információ a bentlakásos alapfokú sziklamászó tanfolyamról >>

Sikeres csúcsmászás után tragédia a Manaslun

2009-05-21T07:56:00.007+02:00

Elhunyt Dr. Szabó Levente az expedíció orvosa
Erőss Zsolt és Barna Dániel sikeresen elérték a Manaslu 8156 méter magas csúcsát, jelenleg pedig már mindketten az alaptáborban vannak. Az ereszkedésnél azonban Dr. Szabó Levente, az expedíció orvosa egy rossz lépésnél kicsúszott. A két hegymászó másnap találta meg a szerencsétlenül járt hegymászó holttestét.

Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Barna Dániel levele a 4860 méteren álló alaptáborból:

"Jelentés a Magyar Himalája Expedíciók Manaslu csúcstámadásáról és az utána történt sajnálatos balesetről.

A három csúcstámadó hegymászó (Erőss Zsolt, Barna Dániel, dr. Szabó Levente) május 19-én hajnali 3 órakor hagyta el a négyes előretolt tábort 7300 méterről. Kitűnő időben, szélcsendben, egyenletesen haladtak. A csapatot elöl Erőss Zsolt vezette, majd őt Barna Daniel, és harmadikként dr. Szabó Levente követte. Délelőtt 9 óra körül Erőss Zsolt jelezte, hogy még egy jó órányira van a Manaslu 8156 méteres csúcsától, melyet 10 óra 10 perckor el is ért. Az őt követő Barna Dániel rádióján elmondta, hogy jól van, kissé fáradt, lassan megy, de kitartóan halad a csúcs fele. Dr. Szabó Levente azt a jelzést adta, hogy minden rendben, ő is lassan halad a csúcs felé. Erőss Zsolt közben átmászott a keveset látogatott, mintegy 8-10 méterrel magasabb "Rocky Summit"-ra, azaz "Sziklás csúcs"-ra, ami a
Manaslu igazi csúcsa. Hosszas várakozás, fényképezkedés után - mivel társait még nem látta az utolsó bukkanónál - dél körül elindult lefele.
Útközben találkozott Barna Danival, aki kicsit nagyobb sebességre kapcsolt, és 1 órán belül elérte a Manaslu csúcsát. Zsolt az időközben visszaforduló és éppen pihenő Szabó Leventéig ereszkedett, és együtt pihentek. Az már biztos, hogy Leventének olyan lemaradása volt, hogy esélye sem volt elérni a csúcsot. Ezzel meg is békélt (7800m körül).
Bevárták a csúcsról lefelé tartó Barna Danit, és együtt indultak a 7300 méteren felállított 4-es tábor felé. Közben az időjárás jelentősen változott, köd és hószállingózás kezdődött. A látási viszonyok romlottak.
A csapatnak érdekében állt, hogy mielőbb, de biztonságosan elérjék a 4-es tábor sátrat. Meredekebb eljegesedett, és lankásabb, mély havas tereprészek váltogattak egymást. Az ilyenkor szokásos fáradtság nagyobb koncentrációt és odafigyelést követel a hegymászótól. Egy meredekebb,
havas szakaszon Szabó Levente lába kicsúszott, és a havon szánkázni kezdett egy meredek letörés irányába, a sátortól mintegy 20méternyire, és pillanatokon belül eltűnt társai szeme elől. A döbbenet lett úrrá mindenkin, olyan gyorsan és váratlanul történt minden. A köd és az egyre rosszabbodó időjárás, valamint látási viszonyok miatt a további balesetek elkerülése miatt nem volt mód a helyzet felderítésére, mert Levente eltűnési iránya alatt mintegy 500méteres szakadék és falrész tátongott. Az expedíció vezetőjével, Kollár Lajossal történt rádió-megbeszélés értelmében Zsolt és Dani a négyes táborban töltik az éjszakát, hogy a reggeli szokásos néhány órás tiszta jó időben felmérjék a helyzetet, és Levente felkutatására induljanak. Másnap reggel ez meg is történt, és dr. Szabó Levente holttestére 6800méteres magasságban találtak rá.
Fejsérülései azonnali halálhoz vezettek. Mintegy 500 métert zuhant illetve csúszott, közbenső ütközésekkel. Dani és Zsolt hegymászóhoz méltóan ezen a helyen temették el, a hóban.

Rendkívül megrendültek vagyunk mindnyájan a tragikus esemény hatására.
Annál is inkább, mert a "Magyarok a Világ Nyolcezresein" csapatai mindig eredményesen, tisztán és biztonságosan másztak, amit az is jelez, hogy 6 éves fennállása alatt közel 50 hegymászót foglalkoztatva senkinek a haja szála nem görbült, és minden expedíciója sikerrel végződött. De sajnos ez egy ilyen szakma. Ritkán, de előfordulhatnak balesetek.

Minket is lesújt Levente barátunk balesete. Rendkívül értékes, felkészült és egyben zárkózott egyéniségű orvos-hegymászót veszítettünk el. Értékes és odaadó munkát végzett a Miskolci Speciális Mentőcsapat orvosaként, a Miskolci Megyei Kórház traumatológusaként. Expedíciónkban is fáradhatatlan kutatómunkát végzett, többek között az akklimatizáció területén.
Expedíciónk minden tagja sajnálatát és részvétét fejezi ki Levente családjának és közeli barátainak, és mindenkinek, akik szerették és tisztelték őt.
A Manaslu, a magyar hegymászás 10. nyolcezrese!"

(forrás: szikla.hu)

Alapfokú sziklamászó tanfolyam : Rax

2009-05-11T12:23:00.001+02:00

A május 9-10. hétvégét a Rax és Schneeberg között húzódó Höllental völgyben töltöttük. Évivel hegymászó oktató aspiránsként az Excelsior alapfokú sziklamászó tanfolyamán tágítottuk a hallgatók fejét.
Szombaton a Vordere Stadlwand Fensterplatte útjába szálltunk be, ami hivatalosan V+ nehézségű. Némi kőhullást kerülgetve, 6 kötélhossz után egy IV+ nehézségű variánst sikerült hármas partiban abszolválni. A lejövet a szokásos dzsindzsás morénalejtőn volt.
Este a Weichtalhaus vendégszeretetét élveztük. Nagyon kedvesek voltak és eszméletlenül finomakat ettünk, ittunk. A vacsora végén pedig házi rétessel kínáltak bennünket, ami nagyon kedves gesztus volt.
Vasárnap reggel Évivel elég korán keltünk és gyorsan felszaladtunk reggeli előtt a Weichtalklamm szurdokába. Kirándultunk egyet, majd 8 órára visszatértünk és jót reggeliztünk.
Kaja után ismét a Vordere Stadlwand volt a cél. Ezúttal a Peternpfad-ot mászták a hallgatók, mi pedig a tőle jobbra futó VI-os variánsból osztottuk az észt. Felmásztunk két kötélhosszt, majd váltott ereszkedéssel visszatértünk a beszálláshoz.
Ezután élvezkedés következett... Csaba előremászott egy VIII- nehézségű utat, ebben top rope-oztunk, majd én is kimásztam egy VII- nehézségű reibungtáblát és itt is mehetett a mászóka.
Délután 3 körül volt a záróra és szépen hazatértünk Magyarországra.
Nagyon jó volt az idő és nagyon szépeket másztunk.

És sajnos ilyen is van: Hat cseh hegymászót ölt meg a lavina Ausztriában

2009-05-04T15:06:00.002+02:00

Hat cseh hegymászót temetett maga alá a lavina szombat este az osztrák Alpokban, Sölden közelében. A hegyimentőknek csak vasárnap délelőtt sikerült a szerencsétlenség közelébe jutniuk helikopterrel és ekkor bizonyosodtak meg arról, hogy azt a csoportot érte katasztrófa, amelynek eltűnéséről késő este értesítették őket.

Szemtanúk már délután negyed ötkor riasztották a hegyimentőket, hogy lavinaomlás történt a Schalfkogel-hegy oldalában, körülbelül 3000 méteres magasságban, a csúcstól alig 500 méterre. Ekkor még nem tudták, hogy voltak-e turisták arrafelé, mert a napokban esett hó és a rossz időjárás miatt mindenkit figyelmeztettek a lavinaveszélyre és nem tanácsolták a hegymászást.

Este azonban egy cseh férfi bejelentette, hogy hat társa délután éppen a Schalfkogel csúcsára indult és még nem tértek vissza. Vasárnap délelőtt aztán őt is elvitték a helikopterrel és ő azonosította szerencsétlenül járt bajtársait.

A holttestekhez egyelőre nem tudtak eljutni a mentők, mert az időjárási és a terepviszonyok egyaránt nagyon rosszak.

(forrás: velvet.hu)

Mászóka a Bécsi-erdőben és a Hohe Wand-on

2009-05-04T13:44:00.020+02:00

A május 1-2-3 a munka és a szórakozás jegyében telt. Pénteken kora reggel kiautóztunk egyesületileg a Bécsi-erdőbe, felvertük sátrainkat szokásos kempingünkben, majd egyből tovább is álltunk, hogy felkeressük Hinterbrühl szép mászóiskoláját, a Roter Ofen-t.
Itt mászogattunk mindenfélét:

Zwerg Hinkebein III
Zwergeneck IV
Steinerdiagonale IV
Variante V
Sonderzug V
Gecko Zwerg VI-
Guckloch VII-
Schwanensee VII-

Szombaton túrát vezettünk először a Mödlinger Klettersteig-en, majd átautóztunk a Hohe Wand-hoz és végigmásztuk a D-s nehézségű Wildenauersteig-et. A túrát a Hubertushaus-ban koronáztuk meg egy jó kis estebéddel.

Vasárnap szintén túrát vezettünk, ezúttal egy 25 fős társaságot, akik a Keresztény Advent Közösség túrázni sterető tagjai voltak. Végigjártuk velük is a Mödlinger Klettersteig-et, majd átmentünk a közeli Steinwandklamm-ba, ahol a Rudolf Decker Steig-en keresztül feltúráztunk a Turkenloch barlangjának tetejére és innen a 27m-es sziklafalon, kötél segítségével leereszkedtünk. Közben a lenti kőfülkében boulderezgettünk.
Visszafelé másik úton mentünk és egyetlen sziklamászó utat megengedtünk magunknak a Steinwandklamm huszonpár méteres falán. Az út nevét sajnos nem tudom, a nehézségét olyan VI körülre saccoltam.

Mindezek után hazafelé vettük az irányt és estére Budapesten is voltunk.

Képek

Phi...

2009-04-27T14:05:00.004+02:00

"Hány Hillary és hány Tensing létezhetett már, akik nem tudták megtalálni és elérni a csúcsot, csak azért, mert nem hittek benne? Vasárnap délutáni sétája közben, a tenger felé dübörő folyót bámulva a vikingek késői utódja másnapi hivatali ügyeire gondol. Mert az az ő helye a nagy tervben.

Mert ő maga is így akarta. Valóban ezt akarta ? - Sorsában megnyugodva tér vissza otthonába, leül a TV elé, ahol a képernyőn kapja mindazt, amit a valóságban elvesztett; a szabad tengert, a távoli, ismeretlen partokat. Várakozik, vár valamilyen eseményt. De mit is ? A vikingek késői unokája fejét csóválja, elolvassa az újságot és aludni tér. Végül is, majd csak jön a nyári szabadság."

Kurt Diemberger: Titokzatos, nagy csúcsokon (1970) - Tra zero e ottomila

Breaking news: A kislányom megtette az első lépését ! :-)

2009-04-20T07:56:00.004+02:00

Igaz nem vág a témába, de le kell írnom, hogy Enikő-baba tegnap, 2 nap híján 8 hónaposan megtette első önálló lépését ! Semmi kapaszkodás, semmi segítség, teljesen magától ! :-)
Másik fontos dolog, hogy most már négyszer fütyült egy napon belül! :-) Szabályosan fütyül valami dallamot, amire még nem jöttünk rá, hogy micsoda. Micsoda muzikalitás! :-) Na ezt csak úgy le kellett írnom, elvégre kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés nekünk. :-)

Norbi és a Grossvenediger fotók

2009-04-14T18:48:00.003+02:00

Norbi még adós volt a Grossvenediger túra fotóival, de szerencsére bepótolta a hiányosságot. A műremek fotók itt találhatóak:
http://picasaweb.google.hu/morceaux/Grossvenediger

Hegyek csavargói a Grossglockner-en (video)

2009-04-07T20:48:00.006+02:00

Összehoztam egy Oscar-várományos műalkotást a Grossglockner túráról. :-) Csak tessék-csak tessék...

Dupla siker... egy hétvége alatt két csúcs: Grossglockner és Grossvenediger

2009-04-06T09:55:00.009+02:00

Az április 3-5-i hétvégén egy csoportunk a Grossvenediger-t mászta meg sikeresen, másik csoportunk pedig a Grossglockner kistesvérére, a 3770m magas Kleinglockner tetejére jutott fel. Az időjárás meglehetősen változékony volt mindkét helyen, de azért gyönyörű túrák kerekedtek.

A 2-3-as lavina-előrejelzések is reálisak voltak, rengeteg nagy alaplavinát láttunk, amelyek spontán indultak el az erős napsütés hatására, de mivel utunkat előrelátóan és ügyesen választottuk meg, ezért ezek a nagy hógörgetegek messze elkerülték csapatainkat... vagy inkább csapataink kerülték el a lavinákat, nézőpont kérdése. :-)
Hótalppal és sítúra-léccel tudtuk a hegyeket megközelíteni. Idén olyan nagy mennyiségű hó esett, hogy másképpen egyszerűen lehetetlen lett volna a feljutás, a folyamatos beszakadás miatt. A Grossglockner-en a Stüdlhütte, ill. a Grossvenediger-en a Neue Prager Hütte turistaházak mind nyitva voltak, így komfortosan tudtunk pihenni.
Lényeg, a lényeg nagyszerű túrák voltak, jókat integettünk egymásnak a másik hegyre. :-)

Grossglockner fotók itt láthatóak...>>
És még itt is Grossglockner fotók vannak...>>

Grossvenediger fotók...>>

Fuchs-berg... Róka-hegy

2009-04-01T08:00:00.009+02:00

A Csillaghegyi HÉV megálló felett található a Róka-hegyi kőfejtő. Valamikor 7-8 évvel ezelőtt másztam arra először, de akkor még nagyon romokban hevertek a mostanra nagyszerűen kitisztított, kinittelt mászóutak. III-tól VIII-ig mindenki talál kedvére valót.

Kihasználva az óraátállítás és a meleg tavaszi napsütés adta lehetőséget, Évivel, Ildivel, Enci-babával és Nyarvi kutyával kiugrottunk mászni egyet.
A napos Kristály-falat céloztuk meg, és az alábbi utakat másztuk ki:

Haribo V+
Fragile V+
Kristály-csepp VI
Kőleves VI+ - VII-

A Haribo-ról annyit érdemes tudni, hogy a felénél (második nitt felett, kicsit jobbra) található piaz-osnak kinéző repedés eléggé törik. Nekem egy fél-téglányi követ sikerült kitépnem, amikor belekapaszkodtam, és aminek hatására estem vagy 3m-t. Hétvégén állítólag ugyanez történt egy lánnyal. Szóval csak óvatosan, mert pereg !
A Kőlevest már másztam tavaly, ahhoz képest most az volt a tapasztalatom, hogy azóta a kulcshelynél (a nitt alatt kb. 1-1,5m-re) a lépések meglehetősen ki lettek taposva és csúsznak. Igaz így izgalmasabb... Azért az előre mászás sem gáz, mert az út építői kiváló helyre tették a nittet és ha megcsúszik az ember, akkor sincs különösebb probléma.

Néhány fotó... >>

Óriási lavina söpört a Magas-Tátra szomszédságában, a Liptói-havasokban

2009-03-27T19:30:00.005+01:00

A szlovák hegyimentők tájékoztatása szerint az elmúlt 100 év egyik legnagyobb lavinája tarolt a Magas-Tátra nyugati szomszédságában levő Liptói-havasokban. A 1,5km széles lavina a Zsári-völgyben (Žiarska Dolina) elzárta a menedékházhoz vezető utat is. Emberáldozatról szerencsére nem szólnak a hírek.

Túra a Grossglockner-re

2009-03-27T14:25:00.007+01:00

Már hetek óta halogatjuk a Grossglockner túrát, mert irdatlan mennyiségű hó esett ebben a szezonban az Alpok területén és folyamatosan 3-as vagy erősebb a lavinaveszély. Így azóta csak cyber-climber-ként, virtuálisan másszuk az osztrákok legmagasabb hegycsúcsát. Egy ilyen "expedíció" közben bukkantam rá a következő, nagyon szépen megfotografált videóra.

Nem véletlen, hogy szinte minden hegy-szerető ember életében legalább egyszer szeretne jelen lenni a Grossglockner-en. Gyönyörű hegy és a hegymászásnak szinte minden ágát lehet űzni rajta, hiszen van gleccser túrázni, kuloár jeget mászni, szikla... ööö ez miért is ? :-) Vannak hosszú völgyek sítúrázni, gyalogtúrázni és persze van a híres-neves Grossglockner Strasse, ami méltán népszerű a biciklis és motoros túrázók körében.

Megmásztuk a Pamírt

2009-03-26T08:56:00.007+01:00

Igaz, nem friss már ez a videónk, de gondoltam, kerüljön már fel valami a mai napon is. :-) Így megtudhatod, mit tettünk tavaly nyáron Petivel. :-) Évi nagyszerűen levideózott mindent és persze aláfestésnek beraktam egy kis vad zenét (Megadeth - Crush 'em). Szóval megmásztuk a Pamírt, amihez igazából nem is kell elutazni messzire, mert itt van a Pilisben, a Kétágú-hegyen. :-)

Sziklamászás Várgesztesen

2009-03-22T19:15:00.002+01:00

2009. március 22-én, a gyönyörű vasárnapi napot kihasználva ötösben kiugrottunk a Vértesben található Várgesztesre sziklát mászni. A ötből hárman másztunk, mivel egyikünk - Encike - még csak éppen betöltötte a komoly 7 hónapos kort, a másikunk, igaz már elmúlt hat éves, de mivel nem humanoid egyed, ezért Ő kimaradt a buliból és a 7 hónaposra vigyázott nagyszerűen. :-)
A következő utakat másztuk:

noname V

Három grácia V+

Lyukasóra VI+

Derékszögek VI+

Cassin VII+ (top rope)

Mire az ötödik utunkat is kimásztuk mindhárman, elromlott az idő, megnövekedett a tömeg, így úgy döntöttünk, hogy mára ennyi elég és szépen hazajöttünk. Jó volt. Eddig még sosem másztunk Várgesztesen, de azt hiszem, felvesszük a repertoárba ! :-)

Rax... ebben a szezonban az utolsó hótalpas túra

2009-03-22T18:53:00.001+01:00

2009. március 21-én, a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján megtartottuk ezen idény utolsó hótalpas túráját. :-) A túra előtt az időjárás mindenfélével kecsegtetett bennünket, ám a végén mégiscsak szeles, de gyönyörű hegyi fényjátékkal megtűzdelt időt kaptunk. Volt köd, volt erős napsütés is.
A meglepetés azonban az volt, hogy a Neue-Seehütte nyitva volt, így némi virslievészet után annyira feltöltődtünk, hogy visszafelé menetben az irdatlan szél ellenére is felbaktattunk a Jakobskogel 1737m magasan álló csúcskeresztjéhez. A hóval és jéggel borított fenyők fantasztikus látványt nyújtottak. Mintha fagyott óriások és törpék sorakoztak voltak a hegyen mindenfelé. Közöttük szlalomozva jutottunk fel a csúcsra ill. onnan le az Ottohaus-hoz.
A túra végén az 5 órási levonóval tértünk vissza Hirswang-ba.

Néhány további (béna) fotó... A jókra még várok ám ! ;-)

Sziklamászás a Bécsi-erdőben: Mödlinger klettersteig és a Roter Ofen

2009-03-13T19:44:00.001+01:00

Nőnap alkalmából a vasárnapot a Bécsi-erdőben töltöttük. :-) A nap első felében a Mödlinger Klettersteiget másztuk végig, majd átugrottunk Hinterbrühl-be és az ottani Roter Ofen sziklamászó iskolában jókat másztunk. A hely gyönyörű, igényes utakkal II-VIII között mindenféle nehézségben.

Az alábbi utakat másztuk:

Zwergeneck IV
Steinerdiagonale IV
Variante V
Sonderzug V
Wespentanz V
Wasserlauf V
Gecko Zwerg VI-
Sonnenkind VII

Néhány fotó...

A Roter Ofen mászókalauza (topo)

A hegy eszelőse

2009-03-02T10:38:00.001+01:00

A 2097 méter magas Mont Aiguille a Francia Elő-Alpokban van. Elbűvölő sziklatorony, amelyet 1492-ben - tehát Amerika felfedezésének emlékezetes évében - VIII. Károly király parancsára Antoine de Ville prefektus mászott meg. Csak kötéllétrákkal és más mesterséges segédeszközökkel tudták meghódítani, miért is az alpinisták történelme "A végletes hegymászás megszületése" alcím alatt jegyezte föl az eseményt.

Ködös napon érkeztünk oda, és talán éppen a köd tette, hogy minden olyan különösnek tetszett körülöttünk... Ott toporogtunk a Mont Aiguille vagy háromszáz méter magas sziklafalának tövében, és elvesztvén a ködben a tájékozódó képességünket, nem tudtuk, hol fogjunk bele a megmászásába. De éppen akkor, amikor már szét akartunk oszlani, hogy jobbra is, balra is körülnézzünk a szokott út után, mélyen alattunk hangok hallatszottak. Kisvártatva a köd is fölszakadt, és akkor elénk bukkant egy kis csoport. Lehettek vagy tízen, és hosszútávfutóként törtek fölfelé a törmeléklejtőn.
Hosszútávfutóként ? Egyszerre csak megint leereszkedett a ködfüggöny. Valószínűleg becsaptak bennünket az el-elsuhanó ködfoszlányok. Micsoda bolondság... Futni fölfelé egy törmeléklejtőn !
De hirtelen, közvetlenül alattunk, kövek gurultak - és, íme - férfiak, keresztbe vetett kötél a mellükön, zihálva, verejtékezve futnak a hegyre. Ahogy fölfedeztek bennünket, megálltak.
- Halló ! - kiáltottuk feléjük.
Semmi válasz. Az első belenyúlt a hátizsákjába, és előráncigált egy rőfnyi kolbászt, a másik egy rúdnyi kenyeret, a harmadik egy konyhakést. Az első szeletelte a kolbászt, a második a kenyeret, a harmadik meg osztotta a kolbászos szendvicseket...
- Halló! - kiáltottuk megint feléjük. Ismét semmi válasz. Némák maradtak, egymással sem váltottak egyetlen szót sem. Farkasmohósággal faltak.
Visszamentünk egy darabon, és megkérdeztük az egyiket, hol vezet a szokott út a Mont Aiguille-re. Némán rámutatott az egyik társára, az meg a ködbe bökött a késével: arra van. Van-e másik útja is? Jobb felé meredek sziklakéményeket találunk, mondta. Hogy milyen nehezek? Harmadik, negyedik fokozatúak. Ezzel hátat is fordított, mint akit kimerített a sok beszéd, és harapta tovább a kenyerét.
Amikor Antoine de Ville annak idején meghódította a Mont Aiguille-t, egy pap, két ügyvéd és egy királyi lajtorjamester kísérte.
- Ugyan, üss már kupán - könyörgött Hansl -, különben még azt hiszem, Antoine de Ville van itt a szemem előtt, meg az emberei, akiket a hegy szelleme elvarázsolt.
Úgy döntöttünk, hogy felfelé a kéményeken mászunk. Keskenyek voltak és simák. Már megfejtettük a talányt, miért futottak a franciák a szakadékban. Valószínűleg le akartak izzadni magukról néhány kilót, mielőtt begyömöszölték volna magukat ezekbe a sziklakémény formájú "léfacsarókba".
A Mont Aiguille csúcsa egyetlen hatalmas rét. Maga Antoine de Ville is valóságos csodának tartotta, hisz nincs ember, aki egy ilyen magányos, gigászi sziklaoszlop csúcsán pázsitszőnyeget sejtene. Ez a nap azonban még egy csodát tartogatott a számunkra: a rét, a széles, kék égbolt alatt csupa verőfény, a Mont Aiguille sziklafalai viszont felhőtengerbe buktak. Mi hát napsugaras réten ballagtunk a csúcs felé, amelyet nem kereszt, hanem egy messziről kivehetetlen Valami jelölt.
Ahogy közelebb értünk, megláttuk, hogy talicska, benne lapát, meg kapa. Közben már észrevettük, hogy itt-ott föltúrta valaki a talajt... és most itt ez a talicska a szerszámokkal. Ki hozta föl a holmikat a Mont Aiguille függőleges sziklafalain ? S hogyan ? Nehéz és nagy talicska volt.
- Gyerekek - szólt Fritzy -, nem az én orromnak való ez az orom.
- Lehet, hogy egy dilis lakik idefönn ?
...

Karl Lukan: Hegyek csavargói (1964)

Téli túra tanfolyam - Ausztria, Hochschwab

2009-02-25T18:10:00.001+01:00

2009.02.21 - 25 között megtartottuk téli túra tanfolyamunkat. Központunk Aflenz falucskában volt, innen tettünk túrákat a Hochschwab régióban, ill. tanultuk meg a sok tudást, amivel felvértezve az ember kicsit szélesebb látókörrel tud nekivágni a téli bérceknek.
Szombaton érkeztünk Aflenz-be, majd némi evés-ivás és lavinaismereti oktatás után kiautóztunk a Bodenbauer Hüttéhez, majd hótalpakat, túraléceket csatoltunk és elindultunk be a "vadonba".
Pár percnyi séta után egy nagyobb lapos placcot találtunk, ami kiválóan szolgáltatta a lavinajeladós gyakorlatok helyszínét.

Többféle Pieps-szel gyakoroltuk a társkeresést, voltak modern készülékek, ill. régebbiek is. Mindenképpen ragaszkodtam az egy antennás jeladók kiváló megismeréséhez, hiszen ha valaki ezt megtanulja, akkor utána egy több antennás modern lavinajeladót is tud használni. Fordítva viszont nem biztos, hogy működik a dolog.
Szóval gyakoroltunk sokféle felállásban, egy ember keres egy eszközt, többen keresnek egy eszközt, egy ember keres több eszközt, több ember keres több eszközt... azt hiszem több variáció nem is nagyon létezik. :-)

Mindezek után kipróbáltuk, milyen az, amikor az embert eltemeti a lavina. Jó poén lett volna a Hundswand oldalában lezúduló hótömegek alatt egy gyors zuhanyt venni, de a végén inkább csak szimplán eltemettük egymást. Pontosabban a lelkes padavanok eltemették egymást a hó alá. Az oktató felmentést kap az ilyen gyerekes dolgok alól, mert őt már régen eltemették párszor. :-) Érdekes tanulságokat vontunk le, amelyek közül a legfontosabb talán az volt, hogy senki sem szeretné éles helyzetben kipróbálni. :-)
Azért láttunk messziről lavinát, ami szintén érdekes tapasztalat volt.

A vasárnapi 4-es fokozatú lavinaveszély miatt nem merészkedtünk a Hochschwab magasabb régióiba, így egy nagyon szép hótalpas túrát tettünk a Jauring Graben-en keresztül a Jauringalm Hüttéig, majd innen átsétáltunk a Bürgeralm sípályáihoz, majd lebattyogtunk a panorámaúton Aflenz-be. Nagyon szép túra volt, megtettünk 900m szintkülönbséget és kb. 15km-t a mély hóban, ami hótalpakkal sem volt gyerekjáték. Hótalpak nélkül egyszerűen lehetetlen lett volna.

A hétfői napon Feistring Graben-ben található Schöntalerfall vízesésen másztunk jeget, ill. iglut és hóbarlangot építettünk. Jó pihentető nap volt sok tapasztalattal, hiszen megnéztük, milyen biztosítást lehet használni jégfalon: használtunk jégcsavart, fúrtunk, fűztünk abalakovot és a többi, és a többi.
Az iglunk 3 fő számára kényelmes menedéket nyújtott. Élesben ugyan nem próbáltuk ki, de elég masszívra sikeredett, így kétség nem fér hozzá, tökéletes menedéket nyújtott volna rossz időben.

Kedden a lavinahelyzet még súlyosabbra fordult, mert gyakorlatilag egész Stájerországban 5-ös fokozatúra emelkedett. Nem is csoda, hiszen a gyorsan érkező melegfront hatalmas mennyiségű havat hozott. Egy éjszaka alatt helyenként 40-50cm is esett.

Stájerország dél-keleti részében volt viszonylag elfogadható a helyzet, így a Semmering Stuhleck csúcsát vettük célba. Néhol kereszteztük a sípályákat, de a 3 és 3/4 órás szintidőt tartva gyorsan felértünk a csúcsra, ahol jeges csúcskereszt várt bennünket. A Stuhleck csúcsától kb. 200m-re található az Alois-Günther Haus. Itt megpihentünk egy kicsit, ettünk, ittunk (szép nagy adagokat adnak), majd elindultunk lefelé.

Jó kis túra volt, közel 1000m szintkülönbséggel, így kellemesen elfáradva tértünk vissza aflenz-i szállásunkra, ahol átnéztünk még néhány menet közben felmerült kérdést: pl. hogyan kell gleccseren bekötözködni, hogyan kell húzórendszert építeni, átnéztünk néhány csomózási technikát, stb.

Néhány fotó és videó itt található

'God give him strength'

2009-02-19T13:16:00.001+01:00

Az előző cikkhez angolul az AFP hírügynökség jelentése alapján:

Buenos Aires - Argentina was gripped on Tuesday by a video posted on the internet showing the failed rescue of an Italian-Argentine mountain guide who died last month near the peak of the highest mountain in the Andes.

The images of Federico Campanini, a 31-year-old guide, seen feebly struggling in the snow as his rescuers tried to pull him to his feet, have sparked a public debate over the doomed operation.
Campanini's father, who uploaded the video after receiving it anonymously, has launched a lawsuit, accusing the rescuers of abandoning his son.

"They went looking for a corpse and they found a survivor," Carlos Campanini told reporters.

6 962 metres up

The video shows the struggle to bring the visibly weakened Frederico Campanini down from near the top of Aconcagua, the highest mountain in the Americas with a height of 6 962 metres.
He was declared dead on the night of January 8 of fluid in the lungs, hypothermia and dehydration days after getting caught in a storm on the way down from the summit.

A 38-year-old Italian woman in the five-person group he was leading, Elena Senin, also died.
In the video taken before Campanini's death, a rescuer says to the camera: "He's not moving. I've asked permission from the judge (to abandon him)."

It was not clear which judge was being referred to, but the rescuer used the Spanish "jueza", meaning a female magistrate.

'Get up, you idiot'

In the next shot, Campanini is seen trying to get up in the snow.
"That's it," the cameraman is heard saying.
"Get up, you idiot," another rescuer says.
"Go, damn it," a rescuer says. Then: "Move, idiot!"
The cameraman is heard praying. "God, give him strength, please."
Campanini weakly stirs and the rescuers pull vainly on a rope tied around his waist.
The debate on the operation has focused on the rescue team being seemingly unprepared to find the guide alive.

The team had no oxygen for him, nor a thermal sleeping bag or stretcher to carry him.

'Tell them he's dying'
The rescuers also had to climb back up to the summit to look for another path down - a difficult feat in itself in the thin atmosphere and one made all the more taxing by having to pull the listless guide.

"We've gone 10 metres, we can't go any further," the cameraman says after a cut in the video. The rescuers talk about setting up a tent. One says: "We are also fighting for our own lives."
A rescuer talks in his radio. "Tell them he's dying. He won't last much longer. In 40 minutes he'll be dead."
The cameraman is heard crying. A rescuer says: "Come on Frederico, you idiot."
Then the video shows the guide lying alone in the snow some distance away.
He was not moving. It could not be seen whether he was abandoned alive or dead.
/AFP/

Hagyták meghalni a hegymászót a mentők

2009-02-19T09:16:00.002+01:00

"Megdöbbentő videó bizonyítja, az argentin Federico Campanini még élt, amikor a mentésére indult csapat úgy döntött, nem viszi le a csúcsról. Az eset január elején történt az Andokban, a halott apja kedden kapta meg a felvételt, és perel.

Élve hagyhattak sorsára egy hegymászót az Andokban, állítja a januárban meghalt Federico Campanini apja a kedden nyilvánosságra került videó alapján.
Az argentin túravezető négy olasz társával január 3-án indult Amerika legmagasabb csúcsa, a 6962 méteres Aconcagua meghódítására, de öt nap múlva viharba kerültek, és eltévedtek. Egy helikopter megtalálta őket, ám leszállni nem tudott, így néhány fős mentőcsoport indult a segítségükre.
Mire odaértek, az expedíció egyik tagja, Elena Senin már halott volt. Társai szerint lezuhant valahonnét, és beverte a fejét. Campanini viszont még élt, bár a mentőosztag ennek ellenkezőjét jelentette, amikor leértek a megmaradtakkal.

Az apa, Carlos Campanini kedden névtelen levéllel kapta meg a felvételt, azonnal föltette az internetre, és pert indított fia halála miatt.
A képsor megdöbbentő: Federico Campanini nem tud lábra állni, összeesik, alig segítenek neki, egy kötéllel akarják maguk után vonszolni, majd otthagyják.
A kommentárok még durvábbak, orvosi segítség helyett a következők hangzanak el: ”Állj már fel, te idióta! A fenébe is, gyerünk már!” Majd egyikük azt mondja a rádióba, ”add át, hogy vége van, maximum 40 perce lehet, és halott lesz”.

A kamerába nézve egy másik mentő szólal meg: ”Már nem mozog, engedélyt kértem a bírótól, hogy itt hagyjuk.” A news24.com szerint nem tudni, milyen bíróra vagy ügyészre gondolt, a lényeg, hogy valóban nem próbálták magukkal vinni.
A három megmenekült később elmesélte, vezetőjüknek tüdővérzése volt, nagyon legyengült. Ebből Campanini apja arra következtet, ”a segítők arra számítottak, hullát találnak, közben egy túlélőre bukkantak, akivel nem tudtak mit kezdeni”. Semmilyen orvosi eszköz nem volt náluk.
A 31 éves Federico Campanini közel tíz éve vezetett túrákat hazájában és szerte a világban. Feljutott a legmagasabb csúcsokra, néhány éve az Egyesült Államokban élt."

/Joó Gábor/

Az én megjegyzésem: rengeteg módja van egy mozgásképtelen mászó elszállításának, amiket már a szimpla MHSSZ-es tanfolyamokon is meg lehet tanulni könnyedén. Egy hegyimentőnek azt hiszem ennél néhány fokkal felkészültebbnek kell lennie. Döbbenet.

Hótalpas túra a Rax-on, 2009. február 14.

2009-02-15T12:45:00.001+01:00

Azt hiszem ez az egyik kedvenc túrám vagy inkább kirándulásom. A Rax fennsíkot nagyon szeretem, a szívemhez nőtt, majdnem minden porcikáját ismerem.
A hótalpazás odafent pedig kifejezetten jó móka.
A társaságunk nagyon ügyes volt. Reggel sikerült elérnünk az első felvonót Hirschwang-ból, így negyed 10 körül már csatoltuk a hótalpakat, túraléceket. Ezután kisétáltunk a sípályára, ahol szembesülnünk kellett egy kis széllel.
Társaságunk néhány tagja kissé megrémült, hiszen még nem találkoztak ilyen jellegű kihívásokkal. Dehát ez nem teremsport és egy kis hűsítő téli szellő nem akadályozhatott meg bennünket abban, hogy élvezzük a frissen esett hó szépségét. Egész héten havazott, így az Ottohaus-ban tett látogatásunk után nem is találtunk taposott nyomot. Sebaj, ha nincs, csinálunk.
És így is tettünk. A táj érintetlensége nagyon tetszett mindenkinek, hiszen a szűz hó tényleg gyönyörű. Én magam akkor lepődtem meg, amikor az érintetlen hó alól egyszer csak egy madár szállt fel előttem. Valószínűleg a hó alatt levő törpefenyők közti légrésekben tanyázott.
A Preinerwand-ról vezető kék jelzésű útnál kissé megerősödött a szél. Az alatt, hogy kissé megerősödött, azt kell érteni, hogy az állandó 60-70km/h-s szelet időnként 80-100km/h-s széllökések tarkították, így innen az ereszkedés a Neue-Seehüttéhez nem volt kényelmes nyári sétamenet. Szaporáztuk lépteinket és elfoglaltuk a Seehütte kicsiny téliszállását.
Itt ettünk, ittunk a hozott anyagból, majd miután kicsit átmelegedtünk, felvettük a hótalpakat és megindultunk visszafelé.
A visszaút nagyon gyors volt annak ellenére, hogy sok helyen a szél eltakarította nyomainkat. Csapatunk nagyszerűen mozgott a hóban.
Háromnegyed háromra elértük az állomást és negyed négyre már lent is voltunk.
A túrát a szokásos bécsi szelet evészettel zártuk, ami azt hiszem egytől-egyig mindenkinek jól esett !
Nagyon jó túra volt, nagyon jó társasággal.

Néhány fotó itt található...

Klettersteig / Via ferrata oktatófilm :-)

2009-02-13T12:33:00.004+01:00

Peti barátommal csináltunk egy klettersteig avagy via ferrata oktatófilm béta verziót még tavaly ősszel az egyik tanfolyamunkon. Bízva abban, hogy hamar elolvad a hó a Hohe Wand-on és a Rax-on (bár holnap még oda megyünk hótalpas túrázni), azért nem árt felidézni a tudományt, ami a klettersteig-hez kapcsolódik.
Azért a Dolomitokban és magasabb régiókban való túrázással érdemes megvárni a nyár második felét és a kora őszi szezont, amikor a magashegységekben is beköszönt a nyár!
Szóval lássunk csodát, itt van a fantasztikus, Oscar-várományos múvi ! A beszéd közben adj rá egy kis hangot, mert az sajnos kicsit halkra sikeredett vágás közben. Ígérem a teljes verziós filmben kiváló lesz a hangminőség is !

És Dédesen másztunk is...

2009-02-07T14:40:00.001+01:00

Kis családi látogatást tettünk BAZ megyében és ha már egyszer ott voltunk, akkor egy délelőttöt szerettünk volna kis kirándulással egybekötött sziklamászással tölteni. Nekivágtunk a Tiszafüredi Ifjúsági Tábortól felkaptatni a Dédesi sziklához, ami amúgy az egyik favoritom a magyar mászóhelyek közül. Hál' Istennek ilyenkor nincs tiltás, úgyhogy lehet mászni. Az erdő csupa sár volt és eszméletlen ködben trappoltunk felfelé. A sárga jelzésű út fel volt "szántva" quad-okkal, terepjárókkal. A Bükki Nemzeti Park úgy látszik csak az ártalmatlan sziklamászókat szereti szankcionálni.
Ha kicsit benzingőzösebben pöfögnénk, akkor azt biztosan szabadna. Lehet, hogy forszírozni kellene még a dohányzást is a mászók között és akkor a kedves BNP örömmel üdvözölne bennünket a természetkárosítók között. Még mielőtt belehergelném magamat az osztálymicsodába, inkább mesélem tovább a túrát. Ahogy felértünk a Természetvédelmi terület táblához, egyre naposabbá vált az idő. Kedvenc jelenségem, a völgyben megülő köd fölé sikerült keverednünk és így a pára, mint egy hatalmas paplan borította be a tájat. Csak a hegyek csúcsai kandikáltak ki a fehér habból. Nagyon szépen nézett ki. A kopár erdő most nem takarta a sziklát sem, így már messziről lehetett látni, ahogy fölénk tornyosul, mint Széltetőre az Amon Sul tornya.
Felbaktattunk a reibung-táblához és lepakoltunk. A fal alja nedves volt még, így az első nitt megakasztásához egy kicsit csúszós szakaszon kellett átmászni. A hőmérséklet 3-4°C lehetett így nem izzadtam rá a falra. A ziát inkább akkor használtam, amikor megtöröltem a nedves sziklát markolászó kezemet és így tettem kicsit szárazabbá. Itt olyan V-VI közötti a fal nehézsége. Egy kis áthajlása van a sziklának, úgyhogy inkább VI felé hajlik... Az első nitt után konszolidálódik a helyzet. Egy éket bepakoltam, majd 3-4m után volt még egy nitt és kicsit feljebb még egy. A falról itt eltűntek a fogások. Egy ujjas lyukak és körömnyi pikkelyekbe lehetett kapaszkodni. Lépés alig-alig, innen tényleg reibungos a fal és talán itt lehet az út kulcshelye. A nitt felett 3-4m-re valami függőleges repedésbe sikerült egy #1-es friendet benyomni, majd kicsit nyugodtabban felaraszoltam egy párkányig, ahol egy #3-as friend került egy vízszintes repedésbe. Innen meg már könnyed volt a mászás, max. III-as.
Nem volt gáz, de azért lehet, hogy be kellett volna melegíteni kicsit jobban, mert az ujjaim fáztak. :-) Évi is ezzel a problémával küzdött. Ráadásul biztosítás közben kicsit ki is hűlt. Azért ügyesen kipiszkálta a gondosan elhelyezett ékemet, ügyesen kivette a tövig nyomott friend-eket és a végén a standban örültünk magunknak és egymásnak. Több utat nem volt kedvünk mászni a hideg miatt. :-) Vágyakozva gondoltunk a nyári Arco sziklafalaira és tervezgettük, hogy mikor menjünk már végre oda. :-) Na mindegy... Dédes hideg is, kicsi is, de legalább a miénk. Azért jót másztunk, jót kirándultunk.

Fotók...

Dédesen megint lehet mászni néhány régebben lezárt utat

2009-02-05T08:22:00.001+01:00

DÉDESI KIS-VÁR TŰZFAL

Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség határozata és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakvéleménye alapján ismételten lehet mászni 2008.július 1-től a Tűzfal alsó (jobb oldali) részének alábbi útjain.

A Tűzfal mászható útjai:
Megtévesztett libidó, VII+ (36)
Juniális, VII+ (37)
Majális, VIII- (38)
Hamu és Gyémánt, VIII+ / IX- (39)
Pulóveres, VII (40)
Flúgos futam VIII (41)
Elan, VIII- (42)

(Megjegyzés: az út neve után a 1997. évi kiadású kalauz sorszáma szerepel!)

A Tűzfal alsó (jobb oldali) részének további útjain a mászás nem engedélyezett!

Figyelem! Az időszaki és területi korlátozások, valamint az új út építési tilalmának be nem tartása, maga után vonhatja a Tűzfal ismételt letiltását! Kérünk mindenkit, hogy a korlátozásokat betartani szíveskedjen és csak a felsorolt utakon másszon!

Kellemes időtöltést és tiszta mászást kívánunk!

Az MHSSz Elnöksége