2010. augusztus 21-én, kislányom 2. születésnapján vágtunk neki a francia Ailefroide felett emelkedő Palavar hegycsúcson futó Dadyle út megmászásának. Későn indultunk el és csak dél körül értünk a fal aljába. Az út 8 kötélhosszas, 300m hosszú és saját köztesekkel biztosítható tradicionális sziklamászó útvonal.
A megtalálás nem okozott különösebb gondot, a kalauzban jól értelmezhető térkép volt hozzá. Az első kötélhossz 5b (VI-) nehézségű, ezt Zoli vállalta be. Gyönyörű reibungos gránittábla, három egymástól kb. 10m-re elhelyezkedő hosszanti bevágással. A jobb oldaliban indult el és úgy 10-15m után sikerült egy köztest elhelyezni. Utána egy haránt traverz következett balra felfelé, a következő bevágáshoz. Ennek az aljában is sikerült elhelyezni egy éket, majd kicsi felfelé mászás következett. Innen valahogy egyre kompaktabbá vált a kőzet és elfogytak a köztesrakási lehetőségek. A bevágás tetején még sikerült berakni egy aprócska éket a lélek megnyugtatására, de semmi többet.
Nem baj, a standhely már nincs messze a kalauz szerint. Legalábbis ekkor még ezt gondoltuk. Zolink hamarosan meg is érkezett erre a helyre, azonban a szikla annyira kompakt volt, hogy legfeljebb szögelni lehetett volna. Ehhez való eszközök azonban nem álltak rendelkezésünkre akkor és ott, így kénytelen volt továbbmászni a harmadik bevágáshoz, ahol jó hosszanti repedést véltünk felfedezni.
Így is lett. A 60m-es kötelet közel E1 hangra kifeszítve és behangolva sikerült elérni a bevágást és sikerült egy viszonylag komfortos standhelyet kialakítani is benne.
Ezután jöttünk Győzővel szimultánban másodmászva. Mivel a 60m-es haránt traverzes hosszban csekély mennyiségű eszköz volt elhelyezve, – kicsit homokköves mászóstílust idézve – ezért nekünk sem volt kevésbe izgalmas a feljutás.
A következő kötélhossz már abszolút nem a Dadyle útvonal volt. Mivel az eredeti utat biztosíthatatlan, ráadásul nagyon füves útnak véltük felfedezni, ezért úgy döntöttünk, hogy önállóan jutunk fel, teljesen új vonalvezetést követve.
Szóval a második kötélhossz a bevágást követte egy jól beazonosítható párkányig. Ezen balra eltraverzáltam egy fenyőfáig, majd itt lestandoltam. Ez egy kb. III-as nehézségű, nagyon könnyű mászás volt.
A harmadik kötélhosszt megint csak én másztam előre. Az eleje egy jobb-haránt „lépcsőház” volt, majd egy függőleges felszökés és egy jobb traverz után következett a kunszt. Itt kicsit kellemetlen volt, mert jó 10m-re volt az utolsó köztes és innen kellett egy kb. 5-6m-es 5a kunszttal feljebb mászni egy, az alján kicsit áthajlós sarokbevágásban. A bevágás után egy rövidke borda tetején találtam kiváló standhelyet, ahova ékelni és friend-et elhelyezni is tudtam.
Ekkor egy jó 80m magas tábla aljában voltunk. Innen Győző mászott előre egy 4b nehézségű kötélhosszt és egy nagyszerű bevágásban talált jó standhelyet. Az 5. kötélhossz a Zolié lett. Folytatnia kellett a mászást az egyre meredekebb bevágásban (4c), majd két bokrot balra kerülve egy nagyon kényelmes standhelyet talált.
Felettünk kb. 10m-rel egy ereszkedőstand helyezkedett el. Ennek örültünk, mert legalább eddig már tudtuk, hogyan kell lejutnunk. A következő kötélhossz 4c nehézségűnek írta a kalauz, hiszen itt csatlakoztunk be a Sueur de boucs (5b) útba. A nitteket követni nem okozott különösebb nehézséget. Egy meredek rámpán kellett felmászni, de a kötélhossz vége szinte már-már csúnyának volt mondható az eddigiekhez képest, mert füves, földes, poros szakaszokat kellett kimászni. A stand tökéletes két nittes stand volt.
Az ezt követő hosszt Győző mászta előre. Az eleje nem különösebben bonyolult, igazából a standhoz kimászást adja a kalauz 5b-ért, egyhangúlag leminősítenénk a nehézségét kb. 4b-re.
Az utolsó előtti hossz egy szép táblamászással kezdődik, amit a kalauz szintén 5b-ért ad, szerintem kicsit könnyebb ez, de ha a kalauz ezt mondja, akkor ennyi. A hatalmas lépések, hatalmas fogások és a nitt-dömping kifejezetten kellemessé teszi a mászást. A balra-felfelé harántolás egy sarokban fejeződik be, innen megint egy ronda, füves néhány méteren keresztül az út.
Az utolsó kötélhossz érthetetlen módon megint 5b, igazából először szólóban akartuk kimászni. Szerintem maximum 4a-4b, egyetlen nagyobb fellépés van benne, ami szerintem megint csak nincs 5b nehézségű. Tökéletes nittelés és a befejező szakasz egy gyönyörű reibungtábla. Az út végén ereszkedőstand található karikával, úgyhogy a csúcsfotó után innen meg is kezdtük az ereszkedést.
Lejövet
Mindenképpen minimum 2x60m kötélre van szükség. Az első ereszkedőpálya egy bevágásban jön le. A 2x60m kötél csak a bevágás aljáig ér le, innen, a nyomokból ítélve, mindenki szólózni szokta a következő 15-20m-t. Nem nehéz a lemenet a következő standig, de óvatosan kell lépkedni, mert sok mozgó kő van, némelyik egészen nagy.
A második szakasz ott ért véget, ahol kimásztunk a Seuer de boucs-ba. Mint a többi, ez is két nittes, karikás stand.
Ezután – a falnak háttal állva – a lent látható bokrokat balról kell kikerülni és a következő standot egy tábla kellős közepén találjuk.
Innen nagyjából függőlegesen kell ereszkedni a fal aljáig és mindig az orrunk előtt fogjuk találni az éppen aktuális ereszkedőstandot.
Az út paraméterei
Név: Babazsúr
Nehézség: 5b
Hossz: 350m
Típus: tradicionális magashegyi sziklamászó út
Beszállás: 1700m
Minimális felszerelés
2x60m félkötél vagy ikerkötél
éksor
3db #1 - #2 - #3 friend
4-5db 120cm heveder (dyneema nagyon jól használható)
10db expressz
(Tricam-eket nagyon jól tudtuk használni)
