Arco, Garda-tó és a Brenta-Dolomitok

Gyönyörű 1 hetet töltöttünk el a sziklamászás Mekkájában, Arco-ban. Szombat hajnali érkezésünk és egy reggeli "alváshelyettesítő" latte machiato után a Garda-tó partján megmásztuk a Torbolino falon a Torbolino 2 kötélhosszas útját (VI+, VII), csak, hogy menjen az idő.

Némi arco-i lődörgés, pizzaevés után eljött a szállás-elfoglalás ideje is... Ez egyben az elhullás ideje is lett volna, ha Enikő-baba is így gondolta volna. Így beláttam, hogy ifjú apaként nekem 1000km éjszakai vezetés után elég kell, hogy legyen fél óra alvás Riva del Garda Lidl áruházának parkolójában, amíg a kedvesem és a szüleim bevásároltak. Azért csak eljött az este, kislányunk megszánt bennünket és hagyott végre aludni. :-)

A vasárnap szebb napot hozott. Kialudtan, frissen és üdén besétáltunk Arco belvárosába és a hosszú utas mászókalauzunk mellé beszereztünk egy sportmászós kallert is potom 25 euróért. A könyv mondjuk nagyon igényes és rengeteg út van benne.

Ki is néztük magunknak a Laghel mászóiskolát, ahol 1-4 kötélhosszas utak tömkelege található. El is indultunk, átszeltük az arco-i kis sikátorokat, majd a bevásárló utca végén jobbra fodultunk és az arborétumot elhagyva megláttuk a vártól balra helyezkedő Laghel falat. Egy hibája volt csak a dolognak, hogy el van kerítve szöges drótokkal és nagy betűkkel, ékes olaszsággal, angolsággal és németséggel virított, hogy "Tilos az Á"... szóval ennek lőttek. Akkor menjünk tovább a laghel-i St. Maria kápolna felé, és majd meglátjuk, mi a merre.

Itt egy iskolásokból álló csoportba botlottunk, akik kötéllel, beülőkkel, vasakkal felszerelkezve csörtettek lefelé a hegyről, szemmel láthatóan egy jó mászónapon voltak túl. Hohóóó... akkor lehet, itt van amit mi is keresünk. És lám egy táblára írva láttuk, hogy Falesia Muro dell'Asino... jelezvén, hogy Isten akaratából ma mégis csak mászni fogunk. A kallerben szerepeltetik a fennen nevezett mászóiskola, úgyhogy fogtuk magunkat és elindultunk felfelé a Monte Colodri irányába.

20perc séta után elértük a mászóhelyet, ahol II és IX között minden van, ami szem-szájnak ingere. Kinéztünk egy jópofa falat, ahol éppen senki nem volt rajtunk kívül és végigmásztunk rajta mindenféle reibung utakat V- és VII- között. A biztosíthatóságról csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. Ez tényleg egy mászóiskola és itt tényleg lehet tanulni a mászást. A nittek pontosan olyan távolságban helyezkedtek el, ahogyan a jóérzésű mászóember lelkivilága megkívánja.

Mászóka után felsétáltunk a Colodri tetejére, kinéztünk, lenéztünk, beírtunk magunkat kb. ezredszerre a csúcskönyvbe, aztán a Colodri Via Ferrátán pár perc alatt lerohantunk a kempingünkbe. Evés... ivás... alvás...

Hétfőn bevásárlást terveztünk... Besétáltunk Arco-ba és végignéztük az összes mászóboltot. Aki már járt itt, tudja, hogy ez nem 1 perces móka, hiszen sok bolt van és egyenként akkora a kínálatuk, mint az összes hazai outdoor-bolt összességének. Ráadásul olyan dolgokba is belebotlik az ember, amiről itthon jobb esetben is csak hallani lehet.

Bevásároltunk... vettünk mászócipőt, tricam-et, ékeket, közteseket, mindenféle kütyüket... bár azt azért hozzáteszem, hogy az árak most nem voltak annyira alacsonyak, mint tavaly. Bevásárlás után megnéztük a Varone-vízesést és a Tenno-i tavat.
A délután sajnos hozott egy kis zuhét, így bánatunkban csak a Campeggio Arco boulder-termében koptattuk a műfalat.

Kedden Massone szikláit vettük célba. A szikla a kempingtől kb. 2km-re fekszik, gyönyörű olajfa-lugasok felett húzódik. Szélessége kb. 200m, magassága 10-20m, mélysége putty... putty... ööö... kicsit elkavarodtam.
A fal sajnos már elég zsírbánya, kicsit Oszoly feeling, a nittelés viszont nagyon jó. Főleg a könnyebb utak, mondjuk (V+)-ig, rettenetesen zsírosak, de a VI-os és nehezebb utak már egész tűrhetőek.

Szerdán a Brenta-Dolomitokat vettük célba, de csak kirándulási szándékkal. A hegyek még havasak voltak, így az előzetes terveink, mint pl. a Campanile Basso di Brenta kimászása kútba estek, hiszen csak sziklás felszerelés volt nálunk, a hágóvasak, jégcsákányok otthon pihentek Budapesten, a szekrényben.
Madonna d'Campiglio felé menet megálltunk Sarche-ben, a helyi Vertical Outlet-ben körbenézni. Beszereztünk egy Beal Booster III sportmászó kötelet és némi friend-sort, aztán haladtunk is tovább.
Madonna d'Campiglio-t elérve tévelyegtünk egy kicsit, majd egy fiatalember tanácsára a Vallesinella völgyet vettük célba. Kiperkáltuk az 5eurós útdíjat és beautóztunk a Rifugio Vallesinella parkolójáig. Innen gyalog felsétáltunk a Cascata Alta nevű eszméletlen gyönyörű vízeséshez. Kis hidakon, lépcsőkön felmentünk a vízesés tetejénél található rétre. Itt pihengettünk, fotózgattunk, aztán jól hazamentünk. :-)

Csütörtökön a kemping feletti Prabi mászóiskolájában mászogattunk mindenféle utakat. Láttunk leeső embert is, aki aztán némi segítséggel, de feldagadt, sánta lábbal lebotorkált a hegyről.

Péntek... Enikő baba úgy döntött, ma sokáig alszik. Mi meg úgy döntöttünk, hogy addig kimásszuk a Colodri oldalában futó Cinque Stagioni utat. Szerencsére a nagyszülei velünk voltak, így ébredéskor nem kellett volna korai önállóságot tanusítania. :-) Pedig így 10 hónaposan, aki már a saját lábán tud járni, igazán ellehetne pár órát ! :-)
Na mindegy... összecuccoltunk, gyorsan megkerestük a beszállást és nekiláttunk. Szinte be sem melegedtünk még és másfél óra alatt kitoltuk a 8 kötélhosszt (V-, V+, V-, V+, VI-, VI-, VI, VI).
Itt a pár nappal ezelőtt keresett Laghel mászóiskolájának tövében találtuk magunkat. Hmmm... tehát ezt vagy lentről a Colodri oldalán felmászva lehet hivatalosan megközelíteni vagy fentről beereszkedve.
Nekünk viszont innen még 3 kötélhosszt kellett kitolni, így sikerült kimászni a Diretta Gobbit (VI, V+, VI-). Aztán fent találtuk magunkat a Monte Colodri tetején. És megint lesétáltunk a via ferrata-n. :-)
Jó kis mászóka volt. Délután még elmentünk bevásárolni a haza útra, aztán elmentünk fagyizni és el is ment a nap.

Szombaton sajnos vége volt a vakációnak. Pakolás után irány haza...

Hamarosan lesznek fotók is !

Hegyek Csavargói Nyílt Nap, Bajót, Öreg-kő

Tegnap, vasárnap megtartottuk a nyílt napunkat. A vártnál nagyobb volt a résztvevők száma, amiből azt szűrtük le, hogy a természetjárás és a sziklamászás elég népszerű tevékenység volna. Az érdekes az volt, hogy elsősorban a gyermekes családok mozdultak rá az eseményre. Nagyon örültünk, hogy a 10 hónapos kisbabától kezdve (aki nem a miénk volt :-) ) a kamaszokig mindenféle gyerkőcöt kihoztak a szüleik.

Ki lehetett próbálni az ereszkedést , ill. sziklát lehetett mászni felső biztosítással. Lent a táborhelyen pedig Mancsi játszott érdekes kvízt a gyerekekkel. A Nestlé jóvoltából kaptunk egy halom Boci Napolinit és Balaton-szelet hegyeket, amelyek nagyon jól jöttek a gyerekek motiválásához. :-) Még az is leereszkedett érte a barlangba, aki eredetileg félt. :-)
Ja a létszám... kb. 70-80 vendég jelent meg végül. Ahhoz képest, hogy eredetileg 20-30 emberre számítottunk, ez elég szép mennyiség.
A program 10 órakor kezdődött és kb. 17 óráig tartott. A végére jól elfáradtunk mi is, hiszen folyamatosan dolgoztunk és az emberekre elég komolyan oda kellett figyelnünk. De mi is nagyon jól éreztük magunkat és óriási öröm volt látni, hogy egy szép napot adtunk sok-sok felnőttnek és gyereknek!

Hegymászás kontra társadalombiztosítás

Tegnap Elbert Gábor, volt sport-szakállamtitkárral vitatkoztam. :-) Szó szerint.
A TF-en éppen az állam szerepe a sportban volt a téma és én a sok nagyszerű állami jótétemény mellett bátorkodtam megjegyezni, hogy az állam feladata volna az is, hogy ne hátráltasson bizonyos sportágakat. Hogy mire gondolok ?

Természetesen arra, hogy a hegymászás és mellette még néhány sportágat kizártak a TB támogatottak köréből. Ez azt jelenti, hogy ha bizonyos peremfeltételeken túl az adott sportágat űzve megsérülök, akkor a sürgősségi ellátáson kívül a TB egy árva petákkal sem finanszírozza a felépülésemet.

Elbert úr azt mondta, hogy a társadalom ne finanszírozza már azt, ha valaki feleslegesen nagy kockázatot vállal csak azért, mert éppen olyan kedve van, hogy megmászik egy hegyet. A pumpa felment bennem egy kicsit...

Hogy is van ez ? Fizetem a TB-t, nem is keveset és ha egy dohányos tüdőrákot kap, akkor arra mehet az pénzem, de én aki mászom és leesek és eltöröm mondjuk a lábam, nem kaphatok semmit ?
Nem. A társadalom szempontjából a hegymászás öncélú tevékenység.
Biztos ez ? Nézzük meg pl. a hegymászó oktatókat, edzőket... biztosan van bizonyos szintű öncélúság abban, hogy mászogatnak a hegyen, de ugyanakkor ha ezt nem tennék, hogyan nevelnének ki újabb generációkat maguk után ? Tapasztalat nélkül oktassák a jövő hegymászóit ?
Nem. A jövő kinevelt hegymászó generációja szintén öncélúan fog mászni és még jobban megterheli a társadalombiztosító kasszáját. Dzsíszüsz...

Mi van a küzdősportokkal, harcművészetekkel ? Én magam is űztem küzdősportokat viszonylag komoly szinten és sokáig. Itt is vannak sérülések, hiszen ütik, vágják, rúgják, dobálják, tekerik egymást az emberek és aki ilyen sportot űz, ugyanolyan öncélúan vagy éppen közhasznúan teszi, mint aki hegyet mászik. Bocsánat harcművészek ! Minden tiszteletem a Tiétek...

Vagy nézzük a síelést... Nem elérhetetlen dolog most már senkinek sem. Ugyanakkor nézzük meg, mennyi az olyan "síelő", aki egész évben semmit nem edz és felkészületlenül odaáll a sípályára: rengeteg térd és combnyak sérülés van.

Foci és kosárlabda... na erről is van közvetlen tapasztalatom. Ismerőseim rendszerint törik össze magukat focizás és kosarazás közben. Pedig nem is alkalmi sportolók, hanem heti rendszerességgel űzik a dolgot. Kar, láb, váll sérülések tömkelege...

Szóval szinte minden sportot ki lehetne ennyi erővel zárni a TB finanszírozottak közül. De ez lenne a megoldás ? Akkor minek fizetjük ? Akkor én nem akarom fizetni. Én inkább befizetek egy külön biztosítóhoz, aki vállalja a kockázatot. De akkor már a náthámat is ebből kezeltetném, mert utálom a tömeget a rendelőben és inkább elmennék egy magánrendelésre... Sőt a fogaimat is magánrendelőben tartatnám karban, mert Isten óvjon az állami fogászattól! A szemeimet már réges-régen maszek szemésszel szoktam ellenőriztetni.
Szóval mire is fizetem akkor a TB-t ?

Alakformálás professzionális módon

Tegnap este volt a tévében, az egyik fantasztikus kereskedelmi csatorna bulvárműsorában egy sms-es körkérdés, miszerint "Ön vállalna-e külső orvosi beavatkozást, hogy megszabaduljon súlyfeleslegétől?" Itt természetesen plasztikai beavatkozásra és extrém esetben gyomorgyűrűre gondoltak, ahogyan a kommentárból kiderült.

A válaszadók 78%-a vállalt volna ilyet.

Aztán a mai napon jöttem lefelé a liftben, ott az egyik szépségszalon kínálta a tuti fogyasztó megoldást, hogy nyáron csinosak legyenek a hölgyek, ne kelljen szégyenkezniük a tengerparton.

Kicsit szomorú lettem, hogy azt nem láttam sehol, hogy gyere és fuss, ússz, nordic walking-ozz, kondizz, biciklizz, karatézz, túrázz, mássz, stb. velünk és amellett, hogy lefogysz, jó társaságban leszel, esetleg még a levegőn is leszel. Odakint ingyen-szolárium is van, bár mostanában eléggé megoszlik a vélemény a napsütés egészséges mivoltáról.

A sebészeti beavatkozáson alapuló zsírtalanítás talán annyira nem elérhető az átlagember számára, ez a dili egyenlőre inkább a "celebek" (jó kis szó) kiváltsága, de a szépségszalonok által kínált, sokszor a szervezet dehidrálásán alapuló módszerek egészséges mivoltáról azért nem vagyok meggyőződve.

Nyilván mindegyik eljárás a hőtermelésen alapszik, ami során zsír is ég, de ha valakinek egy hangyányi rálátása is van az emberi metabolizmusokra, akkor nem kell nagy ész kitalálni, hogy a súlyveszteség jelentős része a vízveszteségen alapszik. Az meg nem annyira nyerő dolog.

Ráadásul a szervezet viszonylag gyorsan visszapótolja, ha van miből. Az a baaaj. Legalábbis a kúra hatékonysága szempontjából. Ha meg nem kap vizet, az a baaaj.

Mi a megoldás ? Természetesen mozgás + normális étkezés.

Mozgás alatt a heti 3-4 alkalommal legalább 1 órás, intenzív mozgást értem (ez a minimum). Verjen a szíved, izzadj és fáradj el a végére !

Persze az a bizonyos 78% lehet, hogy ezt mazochizmusnak élné meg. Ahhoz, hogy valaki mozogni akarjon, egyfajta mozgáshoz való szocializációra van szüksége. Ha nem érzi a belső késztetést, ha csak valami régi szadista testnevelőtanáros emlék rejlik fel a "sport" szó hallatán, akkor oda komoly edzői és pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy a belső motiváció kialakuljon.

A sporttudomány nagyot változott azalatt a 30 év alatt, amióta kisiskolásként először találkoztam vele, már nem az a leghatékonyabb edzésmódszer, ha félholtan és hányás közepette fejezzük be az edzést ! Sőt, a sport alatt nem csak az élsportot értjük! Nem kell olimpikonokat nevelni mindenkiből, elég ha rekreációs szándékkal, élvezetből és szórakozásból megy el az ember mozogni egy irodában eltöltött nap után. Ennek a pozitív élettani hatásait lehetne elemezni napokon keresztül.

Az egyéb fogyasztó módszerekkel szemben a (szakszerűen űzött) sportnak nincsenek káros mellékhatásai. A súlyveszteség mellett ellenben jobb lesz az ember közérzete, optimálissá válik az anyagcseréje, az idegrendszer pihentebb lesz, a munka közbeni terhelhetőség is növekszik, javul a keringési rendszer hatásfoka és a többi, és a többi... ezek szinte közhelyesen hangzanak. De igazak !

Na én megyek is, megmászom a János-hegyet... :-)

Neked sem ezt a sok csacskaságot kellene olvasnod !

Inkább kelj fel és járj ! :-) Vagy méginkább: gyere és túrázz, mássz, fuss velünk !

Sziklamászás Omis-ban

Hazajöttünk. Nem nagyon akaródzott. Nagyon jó volt odakint. Nehéz erről többet írni. :-)
A szállásunk Omis belvárosának szélén volt, a Cetina folyócska partján és kb. 3 percnyi sétára a Plenovo faltól. Itt másztunk mindenféléket.
Az utakat csak magasztalni tudom: tökéletes minőségű szikla, biztonságosan nittelt utak, tökéletes láncos standok. Az utak hossza is kellemes, hiszen itt 20-25m-es kötélhosszakat lehet mászni. A Plenovo falon a legtöbb út V+ (5a) - VII (6b) nehézségű és találunk három darab két kötélhosszas utat is VI+ (6a) nehézségben. Ugyanennek a falnak a bal oldalán, közvetlenül a folyóparton van néhány rövidke izmozós út is VIII nehézség felett. Bevallom, ezeket nem másztuk. :-)
Tudom van aki hányingert kap attól, hogy a fal alatt még parkolni is lehet. Ennek ellenére nem volt tömeg, pedig rajtunk kívül a helyi erők is képviseltették magukat kis létszámban. Nagyon szimpatikus volt, hogy megtapsolták egymást, amikor egy-egy utat sikerült kimászni valakinek.

Néhány fotó...>> Sajnos mászás közben nem nagyon lődöztem. Remélem Mancsi és Fábi többet fényképezett. :-)

Ha pedig Omis sziklamászó kalauzt keresel, akkor azt innen le tudod tölteni. A végén az átváltó táblázat kicsit el van csúszva...

A teljesség igénye nélkül néhány út, amiket másztunk:

• Nede 6a (VI+)
• Luči 5b (VI-)
• Apartmani Kuzmic 6a (VI+)
• Pop Slindro 5c/6a (VI/VI+)
• Tonka se prokurbala 5c (VI)
• Šišme 5a (V+)
• Fanta 4b (IV+)
• Jube 4a (IV)
• Čakija 5c (VI)

Mancsi és Fábi fotói...>>